Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)
1916-03-19 / 22. szám
22-ik szám. JÍYimWÉK 1916. március 19. 3 Levél tanítványaimhoz? A Strypa (mentén, 1916.11/28. Fiuk! Az éjjel álmomban újra titeket tanítottalak. Hiába, a vágyódó lélek legalább az álom varázs-tégláiból igyekszik felépíteni a bizonytalan jövő óhajtott fellegvárait. S a jelen pillanatban mi volna előttem óhajtottabb, mi lenne kívánatosabb a tudomány békés fellegváránál, helyesebben szólva, tündérpalotájánál: a fcsendes, a munkás tanterem barátságos falainál. De ne tekintsétek a tündérpalota kifejezést nagyot mondó szóvirágnak! Mindenkinél lehet az, de nálam igazán a gondolat hü mása. Mert ha figyelmen kivül hagyjuk is azt a körülményt, hogy a vitézi életet nagyon vékony mesgye választja el a hősi haláltól, a dühöngő tél olyan vad tombolásában, amilyenben negyednapja részünk van s amilyenről csak annak lehet fogalma, aki sarki utazók hóviharral való tehetetlen küzdelmét olvasta, könnyen ellehet hinni, hogy nem csak nekem, de a legutolsó napszámosnak is tündérpalotaként lebeg képzeletében rég elhagyott, nyu galmas polgári otthona. Álmom különben nagyon élénk volt. Az első osztályban a legelső német óra. Bevezetésként buzdító beszédet tartottam. Elmondtam, hogy milyen sokat ér egy idegen nyelv tudása, hogy mennyire nincs igazuk azoknak, akik azzal a fonák okoskodással, hogy ők vad magyarok, psi erény nek tartják, ha a német szóval hadi lábon állanak. Felhoztam példának a saját esetemet, hogy én, kire a magyartalanság vádját még az ellensége sem foghatja, mennyire kedveltem már gyermekkoromban ezt a nyelvet és hogy e vonzódás folytán úgyszólván: saját erőmből, könyv segítségével tanultam meg. Végre rátértem arra is, hogy íme a félvilággal szemben álló hős szövetségesünk is a német s ha a magvai* itt a harc mezején vetekedik velők vitézségben, odahaza illő tudományban, munkásságban felvenni a versenyt, melyhez megbecsülhetetlen fegyver nyelvök tudása. Ilyenformán beszéltem nektek, de min deneselre szebben, tüzesebben hangzottak szavaim arról az álombeli katedráról. — Mégis felébredés után nem tudtam megállni, hogy papírra ne vessem legalább hal vány vázát azoknak a gondolatoknak, mik álmomban foglalkoztattak. Teszem ezt abban a reményben, hogy hátha lesznek közületek, akik ennek a lövészárokban irott pár sornak a hatása alatt kedvet kapnak a rettegett német nyelvhez és e kedv meg a hozzá illő szorgalom folytán birtokába jutnak egy nagyon hasznos, szinte megfizethetetlen ismeretnek. A cél nem elérhetetlen, csak kitartás, és munka kell hozzá. És ha valamelyitek nehéznek, elviselhetetlennek találja a tanulást, munkát, gondoljon arra, hogy testvérbátyja, apja, sőt immár nagyszülője is fegyvert volt kénytelen ragadni s ezek teendőit is az otthonmaradottaknak kell magukra vállalniok. S mennyivel könnyebb a védett határokon belül csendesen dolgozni, mint itt zivatarban, hótüskés korbácsu vad északi szélben dermedő testtel őrt állani. Még álmomban is csodálkoztam az első német óra anyagában előforduló «irány tü»-szón. Talán kérdezte is közületek valaki, mit keres ez a vele összefüggésben nem lévő többi szó közt. Ha jól emlékszem, azzal magyaráztam meg, hogy minden munkánk megkezdésénél valamely — iránytűként működő vezetőeszmére van szükségünk. A ti iránytütök nem lehet más mint a tudomány és a munka szeretete. Ez vezéreljen benneteket iskolában, iskolán kivül. Legyetek jó magyarok s szeressétek a hazát azzal, hogy mindenkor javát munkáljátok. Ifjú barátaim tanuljatok és dolgozzatok! Tamáska E. ü világháború naplójából. A «Nyirvidék» sajtója alól a közel napokban fönti cimmel — Gesztelyi NagyLászló tollából, egy 5—6 ivre terjedő könyvecske — lát napvilágot. Háború szülte, alkalmi cikkei gyűjteményét rendezte sajtó alá a fiatal szerző, kinek Írásait a jó látóképesség, világos felfogás és helyes feldolgozás jellemzik legjobban. A nagy nyilvánosság részére útnak indítva e könyvecskét, közöljük szerzőnek előszó gyanánt irt alábbi sorait: A világ legnagyobb, legrettenetesebb háborúját éljük. A szélrózsa minden irányában «csattognak, mint az ég a fegyverek !» Vérfürdőt lát a fölkelő nap, ember és értékpusztitást a lehanyatló nap. Elpusztul millió és millió ember, megsemmisül milliárd és milliárd érték; satnyább lesz az emberi nem, nehezebb lesz az élés. — S mindennek miért kellett megtörténnie? Talán, hogy. megtisztuljon, tökéletesbüljön az emberiség? — óh nem! Csak azért, mivel egyik állam élni akart, s erre nem kért a másiktól engedelmet. A mai világrengető események adják a késői kornak a történelmet. Ma az emberiség benne él a történelemben; itt csinálódik az ma körülöttünk. E nagy idők nagy eseményeiből akar e néhány hírlapi cikk halvány vonásokat adni, melyek többnyire a megjelenési idő aktualitásai s igy általánosságban értékök sok nem lehet. E hiányt némileg pótolja az, hogy a magyarság kitörölhetetlen erényeinek és harci érdemeinek igyekeztem hü kifejezője lenni, s ha ezt részben is sikerült megközelítenem: elértem célomat. Gesztelyi Nagy László könyve, lapunk nyomdájában — fűzve 1 koronáért — kapható, illetve megrendelhető. & F. M. K. F. prmeiertjei. Ma, amikor az egész országot áthatja annak a gondolata, hogy a háború győzelmes befejezésének egyik főfeltétele, — hogy az országnak megmunkáltassék a földje és biztosittassék mindannyiunk kenyere, Craus István, Nyitramegye főispánkormánybiztosa, az egyesület elnökének kezdeményezésére életre való mozgalmat kezdeményez a «Felvidéki magyar közművelődési egyesület». Mozgalmának az a vezető gondolata, hogy miután az ország férfi-közönsége a harctéren teljesiti a kötelességét, az asszonyra hárul a föld megmunkálásának a kötelessége. Az asszony hazafias készséggel teljesiti is ezt a kötelességét, ha viszont a társadalom addig, a mig ő verejtékes munkáját végzi, gondosko dik a gyermekei felügyeletéről, hogy azok föl ne gyújtsák a házát s pusztulás veszedelmébe ne ejtsék a községet. A F. M. K. E. elnöksége mindjárt a kérdés megoldásának is megadja a kulcsát, a mikor fölveti az eszmét, hogy mig a családanyák — mindnyájunk kenyeréért munkában állnak, azokban a községekben, a hol óvodák nincsenek, gyűjtsék össze a gyermekeket — például a májustól—októberig szünetet tartó iskolákban — és tartsák őket reggeltől estig felügyelet alatt, amig az anyjuk haza nem tér a munkából és át nem veheti ismét a gyermekeit. Az iskolát mindenesetre ingyen engedi át erre az istenes célra az állam, a község vagy a felekezet. A felügyeletet szintén ingyenesen elvállalná a község intelligenciája fölváltva, vagy az iskolai szünetet élvező tanitó vagy tanítónő, legrosszabb esetben pedig a község elöregedett és munkaképtelen lakossága. Az intelligencia végezné a gyermekek szellemi és lelki vezetését, a község öreg és munkaképtelen lakossága pedig a gyermekek személyi — tisztasági, stb. — gondozását. "Élelmezést pedig szívesen ad a gyermekeknek az anyjuk vagy a hozzátartozóik vagy pedig a község melegszívű lakossága, amelynek bizonnyára mindig lesz egy-egy kanálka levese, vagy főzeléke a szegényebb gyermekek számára. A F. M. K. E. elnöksége már meg is kereste a működési területéhez tartozó vármegyék egyházi és politikai hatóságait, a felvidéki püspököket, főispánokat és alispánokat, hogy hatóságaik területén lehetőleg sürgősen szervezzék meg ezeket a háborús gyermekkerteket, amelyek a társadalom minden ujabb megterheltetése nélkül, meg adják a családanyáknak a lehetőségét, — hogy a harctéren küzdő férfiak helyett családjaiknak és mindnyájunknak a megélhetés főfeltételeit megszerezhessék. A 1 F. M. K. E. elnöksége megtiszteltetésnek vemié, ha ezt a tervét a testvér közinüvevelődési egyesületek s a mükédési területén kivül álló vármegyék egyházi és politikai hatóságai is magukévá tennék. A háború. (A « Nyirvidék » eredeti távirata.) Budapest, március 17. — Hivatalos. — Olasz hadszintér: Az olaszok az Isonzó-harcvonalon beszüntették meddő támadásaikat. Ez alkalommal is összes állásaink szilárdan birtokunkban maradtak. Délkeleti hadszintér: A helyzet változatlan. Orosz hadszintér: A Sztripa-liarcvonal több pontján eredményes előőrs harcaink voltak. Tarnopoltól nyugatra ez alkalommal csapataink behatoltak az oroszok előretolt állásába, egy zászlóst és 67 főnyi legénységet elfogtak, valamint egy gépfegyvert és négy aknavetőt zsákmányoltak. Ilöfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Nyugati hadszintér: Loostól délre az angolok hat robbantása eredménytelen maradt. A Champagne különböző szakaszain, valamint a Maas és a Mosel között heves tüzérségi harc volt. A Maas területén az ellenség ismételten vetett harcba a Mort Homme magaslaton levő állásaink ellen egy friss hadosztályt; erről megállapítottuk, hogy már a huszonhetedik, amely a harcok kezdete Óta ezen az aránylag szűk területen a harcvonalban megjelent. Az első, rajtaütésszerű tüzérségi előkészítés nélkül megkísérelt támadás alkalmával egyes századok vonalainkig jutottak, ahol azt a Inéhány embert, akik közülök sebesületlen maradt, elfogtuk. Második támadásuk már zárótüzünkben omlott össze. Keleti hadszintér: Balkán hadszintér: A helyzet általánosságban változatlan. A legfőbb hadvezetőség. (Miniszter-elnökség sajtó osztálya.) A hadbavonultak felöli hírszerzések, hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését díjmentesen közvetíti a Vöröskereszt helybeli tndósitó irodája (Iskola-utca 6. Feminista Egyleti helyiség. Hivatalos órák hétköznapokon délután 5—7 ezenkívül szerdán és szombaton délelőtt 10-12 órái?.