Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-03-16 / 21. szám

21-ik szám. JNCYÍRVIDÉK. 1916. március 16 3 nehéz, mindennel szembeszállni kész tettereje nyilatkozott meg s áthatotta a sziveket és lelkeket a szebb jövő reménységében vetett hit igazi tudata. 'Az 1848—49-iki eseményeket, melyeknek olvasása mozgásba hozza minden csép vérünket, nem homályosíthatja el a változó idők forgataga sem. Azoknak a törvényeknek tökéletes megvalósításáért dolgozunk ma is, ez acélozza meg az izmot, ha lankadni kezdünk, ez az a kiapadhatatlan forrás, melynek üditő ereje táplál, éltet és buzdít s azt harsogja felénk: neked örökké szabadnak, függetlennek kell lenni imádott nemzetem! És ezt a sziklaszilárd hitet a szenvedések súlya még inkább megerősítette lelkünkben, mely a nemzeti ellenállás méltóságában mutatta meg sokszor a maga hatalmát. Szívbeli igaz buzgósággal ünnepeljünk azért ma is, jól esik az a léleknek, midőn elmereng a múlton, melynek tanulságai napról-napra mindjobban megerősítik bennünk azt a gondolatot, hogy. a magyar nemzeti eszmék megvalósítása nélkül hiába minden küzdelem, ez az a feltámadás, mely után sóvárogva epedünk mindnyájan! Feltámadás! Vájjon eljön-e a te országod valaha? Ágyúdörgés közben elhullva a nemzet színe-virága, reánk nehezedve az élet minden keresztje, felcsillan-é még egyszer a szabadulás tündöklő csillaga? nem veszett-é még ki a lelkekből a reménység tápláló tüze? s az elesett hősök vércseppjéből fakadó rózsa: az egész világot átölelő meleg szeretet, midőn a testvéri ölelés uj erőt önt belénk, hogy a jővőért való fáradhatatlan munka örök időkre megalapozza azt a nyugalmat, mely biztosítja a haza felvirágzását, eljön-é nemsokára? hogy. örömtüzek gyúljanak ki a bérceken és rónákon s fényök bevilágítsa messze tul a határokat? ! Igen! Hiszünk benn, hogy. ez a titáni küzdelem meghozza a maga áldásthozó gyümölcsét! Volt idő, midőn a magyar nem lelte honját a hazában. Felgyújtott falvak és városok romjai alól kétségbeesett jajgatással rohantak el a reménytelen éjszakába; volt idő, midőn meg akarták fosztani a magyart nyelvétől, alkotmányától, de ez a szabadságra teremtett nép, amidőn elGyorsan felugrottam s magamra kaptam esőköpenyegemet. Már akkor az egész tábor nyüzsgött körülöttem — készülődtek az útra. Öt és fél óra volt, mikor elindultunk. Az ut még mindig az Ibar völgyében vezet, meredek kősziklák közt. A felolvadt nedves talajon nehéz a gyaloglás. De azért megyünk rendületlenül. A meleg esőcsepp jól esik arcomnak, mely még most is ég a tegnapi liószilánkoktól. Alig meneteltünk két órát, az ut egy merész kanyarulatnál elhagyja az Ibar völgyét. A sziklás hegység kezd törpülni lépésről-lépésre s egy. óra múlva hátunk mögött elmaradt. Megkönnyebbülten sóhajt fel mindenki. Elég volt már a dögletes Ibarból s a komor, néma szikla hegységből. Fensikra érkeztünk. Az ember szeme mintha bilincsektől szabadult volna meg — ugy jártatta végig a messze horizonton. Tiz óra fele kibujt a felhők közül a nap, s oly melegen kezdett sütni, hogy minden kabátot le kellett vetni. Istenkém — de jól estek azok !a (meleg sugarak. Áldott jó napocska, milyen szerelmesen csüggött rajta minden szem, a tegnapi itélet idő után. Messze la, távolban, egy barátságos kis szerb város látképe bontakozik ki — legközelebbi pihenő helyünk; az első 80 km-nyi ut után. Uj erőre kap minden ember s kettőzött gyorsasággal tart a kis város felé! Délután 2 órára el is értük.... aléltságából felébredett, SZÍVÓS kitartásával, a magyarok Istenének segítségével: bebizonyította életre valóságát s a haza uj fényre derült. Ne essünk azért kétségbe most sem s bár vérzik a szivünk, de omló könnyeink záporán keresztül a feltámadás, a megújhodás szivárványa tündöklik fel, mely erőt ad a további küzdelemre s vezéreszménk, a 48-iki törvényekben levő magasztos gondolatok tökéletes megvalósítása által örök állandóságot biztosit a magyar nemzet számára. Ha a szüle a maga életének végcélját gyermeke boldogithatásában találja fel; iha a tanitó a történelmi (események pagyarázgatása által a hazáért az életet is feláldozni kész honfiakat és leányokat nevel; az iparos, kereskedő lelke előtt az általános nemzeti vagyonosodás eszméje is lebeg; ha a tisztviselő nem tekinti robotmunkának nemes hivatását; ha a törvényhozó a köz érdekében fejti ki áldásos tevékenységet, szóval: ki-ki a maga kis munkakörében hü és odaadó kötelességének betöltése által, tudatában annak, hogy a nemzet nagy háztartásában a legparányibb tényezőnek is az édes magyar haza boldogitásáért kell munkálkodni — zughat felettünk a vihar, jöhet reánk a megpróbáltatások gyászos éjszakája, ez a nemzet élni fog erejének nagyságában mind az időknek végéig. A világháború megrázó eseményeinek tanulságai kell, azért, hogy még fokozottabb áldozatkészségre buzdítsanak bennünket. Igaz ugyan, hogy hü szövetségeseinkkel karöltve — fegyvereink diadalától zeng az egész világ, de ezt a földet igazán megvédeni, éjt-napot eggyé tenni, érette vért ontani csak az tud, akinek lelke megfürdött a magyar rónaság balzsamos levegőjében s az erdőkkel koszorúzott Kárpátok aljában szivta magába a hazaszeretet melegét. És mig mindnyájunknak lelkét ily magasztos érzelmek hatják át, ne féljünk: nincs olyan irtó ellenség, mely raj tunk erőt vehetne. Az 1848-iki események megtanítanak bennünket arra is, hogy drága kincsünket, alkotmányunk szabadságát, nemzeti önálló ságunkat megvédjük utolsó lehelletünkig. Ez a 'mi egyik fő-fő erősségünk — Mindaddig: mig édes hazánkban szabad lesz a Szó, szabad a gondolat, a nemes eszmék szárnyat öltve, oly magasan fognak lobogni, melyek az egész világot csodálatra ragadják. Igen! Ez a nemzet már rég megbűnhődte a lmultat és jövendőt s fejlődnie, haladnia kell az idők végtelenségéig. Szent az a cél, amelynek megvalósítása ott él a lelkekben! Boldognak látni a nemzetet, nem a legforróbb kivánsága-e minden magyar honfi szivének? Bámutassak-e arra az évszázados küzdelemre, szenvedésre, midőn a magyar lassú halódásra volt kárhoztatva, vagy beszéljek fenséges dolgokat világtól csudált harci dicsőségről? Méltó azért, hogy ez a nemzet erejének, hatalmának nagyságában szebb, jobb, uj életet nyerjen, midőn a halál hörgését a béke, a nyugalom lelke hatja át s buzgó imádság száll fel jóillattétel áldozat gyanánt a magyarok hatalmas Istenéhez! Szeretett Polgártársaim! A megpróbáltatások teszik erőssé a nemzetet, kétségbe essünk-e azért, bármit hoz is reánk a jövő? Szent hitünk, hogy erős kitartás mellett, Istenbe vetett, nagy bizalommal, uj élet hajnala kezdődik, — mely nem feledteti velünk a multat, hiszen ez az életforrás, melyből táplálkozunk s egy a szabadságszeretetben erős, a függetlenséget megbecsülő, az egyenlőség magasz tos eszméjét fokozatosan megvalósító nemzedék kegyelettel áldja azoknak emlékét, akiknek vérhullása szentelte meg örök időkre e haza drága földjét. A márciusi ifjúság ezelőtt 68 évvel szent esküvel pecsételte meg, hogy rabok többé nem leszünk! A ma ifjúsága fegyverrel kezében hullatja vérét a haza szent határainak védelmében. Nem pusztában elhangzott fogadás volt tehát, mely a lánglelkü Petőfi ajkáról, mint zugó vihar járta be a bérceket és rónákat, de csudatettekben megnyilvánuló erős akarat, mely a szabadságért nem csak élni

4 de dicsőségesen meghalni is tud! Tavaszi napsugár! Elveszett nyugalmunkat, boldogságunkat, reménységünket óh hozd vissza újra! Hadd lássák meg végre a mi szemeink a békesség napját felragyogni! Ne legyünk azért kicsinyhitűek soha, midőn napról-napra halljuk, hogy fegyvereink diadala hirdeti dicsőségeinket, hanem vállvetett, nagy, erős, lankadatlan munkával és kitartással készüljünk a győzedelmi ünnepélyre s olvadjon össze szivünk buzgó imádsága, melynek ereje által legyen ez a sokat szenvedett, imádott drága magyar haza népe mindörökre — boldog ! ! Piszkolódás. Bölcsen tudom én azt, hogy kutyaugatás nem hallatszik a menyországba és azt hiszem, hogy a béka kuruttyolás még kevésbbé. De kuruttyolok, mert jogom van békának lenni, amennyiben azon utca, amelyet megboldogult kedves főkapitány barátom Kertész Berti tréfából Jósa-köznek keresztelt el, és ahol csupán nekem van, általam várkastélynak tartott kunyhóm, és amely utcát későbben hivatalosan azért bélyegeztek Malom-utcának, — mert ott malom soha sem volt és beláthatatlan időkig nem is lesz. Talán azért nevezik igy, mert hát ebben az utcában van annyi viz, amennyi elhajthatna egy mümalmot, de miután a házam előtt elterülő mocsárnak — mely zápor esők alkalmával tóvá avanzsirozik, amelyen unokáim mig kisebbek voltak, mosó tekenőben csónakáztak is, — lefolyása nincs, kedvenc kaszinója az éjjeli zenét szolgáló békáknak és maláriát terjesztő szúnyogoknak. Büszke is vagyok arra, hogy én és családom vagyunk Nyíregyházán a chininnek legbuzgóbb fogyasztói! A' szúnyog szezon alkalmával szeretnék néha egy-egy kicsit tornácomon, vagyis inkább terasszomon (mert igy ünnepélyesebb, valamint a kenésnek sincs semmi haszna, csupán azon esetben, ha pöffeszkedve massage-nak nevezzük) gordonkázni, mert ehez majdnem ugy értek, mint a legutolsó vályogvető cigány; de nem lehet, mert a szúnyog helyett magamat pofozom, pedig a zümmögő szúnyogok ezen simogatást másoknak szánták, de nem én, nehogy. Nyíregyházáról, ahol különben is nulla vagyok excommunicáljanak. Jogcimem tehát a kuruttyoláshoz nem hiányzik, és százat teszek egy ellen, hogy, illetékes helyen egyébnek ugy sem fogják tekinteni. Tehát kuruttyolunk. Az én megboldogult áldott lelkű és békeszerető Berti barátom több izben panaszkodott nekem, hogy a káros takarékosság által vont akadályok miatt legüdvösebb szándékai sem érvényesülhetnek. Államrendőrséget, mely politikai nézetek elfojtására is felhasználható lehetne, ő sem óhajtott, hanem az önkormányzat keretébe illő, de képzettségben és javadalmazásban az államrendőrséggel egy színvonalon álló személyzetet; nem pedig éhhaláltól menekülni óhajtó, uraságoktól levetett, kocsisokból és hetesekből álló közrendőröket, amilyenek pedig nálunk 60 korona havibér mellett — bizony, megmeg akadnak. A rendőr hivatalnokainknak törekvése és akarata a túlhajtott takarékosságon hajótörést szenved.