Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-03-05 / 18. szám

4 18 ik szára. JftíBStSíÉSL S 9 1 6. március 5, társaival is közölve őket szintén megje­lenésre birni szíveskedjenek. Nyíregyházán, 1916. március hó 1. Teljes tisztelettel A Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület neveben: Szikszay Sándor, Megyery Géza, e. titkár. e. elnök. Simentháli tenyészbikák eladása. Fölhívjuk tenyésztő közönségünk fi­gyelmét a mezőhegyesi m. kir. állami mé­nesbirtokon részint Svájcból importált, másrészt a ménesbirtok saját tenyészeté­ből származó összesen 155 drb simentháli tenyészbikának folyó évi március hó 21-én megtartandó árverésére. Az árverésre ke­rülő állatok leszármazását, szinét, korát tartalmazó kimutatás egyesületünk titká­ri hivatalában a hivatalos órák alatt az érdeklődők rendelkezésére áll. Ugyancsak a m. kir. állami bábolnai ménesbirtokon e hó 11-én ugyanott 23 drb tenyészbika kerül eladásra. Leszármazá­suk jegyzéke ugyancsak egyesületünk tit­kári hivatalában megtekinthető. A kassai tenyészbika vásár ez évben március hó 21-én lesz megtartva. Továb­bi tudnivalók egyesületünk titkári hiva­talában. irányát—pénzért! A «Nyirvidék» fenti cimü felhívása alapján Nyíregyháza város és a vármegye hazafias és önzetlenül gondolkodó közön­sége ebből az akcióból is kiveszi részét. Tudomást szereztek arról, hogy szükséges és fontos az arany pénzek beszolgáltatása. Gondoljuk csak el, hogy. az ország hány polgáránál jvan tl—2 ilyen, vagy olyan arany pénz félretéve. Ha ez mind eljut rendeltetési helyére, az Osztrák-Magyar bank érc kamarájába, milyen tekintélyes összegű arany fedezet gyűlhet össze! Nem szabad tehát az egyeseknek ugy gondolkodni, hogy «mit segítek én, ha ezt az egy aranyat beszolgáltatom, amit há­borús emléknek tartogatok?!* Egy arany bizony nem sokat nyom a latba. De ha milliók válnak meg — hisz talán még áldozatnak sem mondható — a birtokukban levő egy-két arany pénztől — ísok kicsi sokra megy! Mindenki ugy. segítsen ma nehéz napo­kat élő hazánkon, a hogy tud! Ujabban a következő beváltásokról számolhatunk be: Ruzsonyi Kató 2 darab 10 koronás arany. Oláh Klárika 2 drb 10 K-ás arany. Scholtz Oszkár Vencsellő, 1 darab 100 koronás arany. Ev. Egyházkerület 2 db. 10 K^ás Igrany. Móritz 'Aladárné 1 darab 10 K-ás arany Hirschíer Mór 1 drb 10 K-ás arany. Özv. Somogyi Mihályné 1 darab 10 K-ás arany. Füzesséry Márta 1 darab 10 K-ás arany. Oberlander Zsigmond 1 drb 20 K-ás lés 1 drb régi körmöci arany. Dr. Hoffmann Emilné 2 db 20 K-ás les 4 drb 10 K-ás arany. Rimaszombathy Gézáné 10 db 10 K-ás arany. I. G. 1 db 10 K-ás arany. F. S. 2 db 10 K-ás arany, www wwww^wvwnww 'i r > i wi ti VM i wwomnn'% in un, n — A házbéradó leíráásnak helye van az 1915. évi XIV. tc. értelmében, ha a tu­lajdonos bélyegmentesen bejelenti, hogy a házbért elengedte, egészben vagy rész­ben, vagy. az épületet díjmentesen engedte át a köznek, egyesületnek, vagy háborús intézménynek. ÚJDONSÁGOK. — A lap kihordására vonatkozó pana­szokat kérjük azonnal közölni kiadóhiva­talunkkal. Telefon 139. Közgyűlési naptár. A Nyirmadai Takarékpénztár Rész­vénytársaság március 26-án, délelőtt 11 órakor tartja meg XVIII-ik évi rendes köz­gyűlését. Mély sebek . . . (Ha az ember látja és hallja ezeket a dolgokat, azt kérdi magától: Váj­jon miért folyik az a sok drága magyar vér, hiszen a gyűlölet ma ellenünk na­gyobb, mint volt?!» Ezen emlékezetes szavak hagyták el a képviselőház egyik legutóbbi ülésén Ur­mánczy Nándor ajakát. Vájjon miért folyik?! Bizony, mi sem tudjuk és föltétlenül lesznek az ország­ban sokan, akik szintén nem tudják. Hi­szen, ha végignézzük a képviselőház ülé­seiről szóló jelentéseket, szomorúan, de mégis tudomásul kell vennünk, hogy ott az utóbbi időben egy. panaszos hang kezd mindinkább a zenitje felé jutni; egy pa­naszos hang, melyben milliók fájdalma szól s amelyet milliók óhaja kényszeri­tett a napvilágra. Vájjon miért folyt el a sok drága ma­gyar vér?!... A magyar elment küzdeni, harcolni életre-halálra, nem törődve tűz­zel, vésszel és halálveszélylyel; a magyar elment és kiállt a gránicra, hogy minden oldalról megvédje ősz királyának jogait, melyek drágák neki, mivel a saját jogai is... A magyar elment az orgyilkosok el­len, hogy végre — ennyi tűrés után — megmutassa, hogy. nem szenvedi meg oroszlántalpán a szemtelen egeret; és el­ment a százados, északi rém ellen, mely néhány évtized óta a retteget ellenség esz­méjét oltotta be a köztudatba, amelyik, ha elindul, elsöpör maga elől mindent, ami idegen. A magyar ez ellen is elment, hogy megváltsa a világot az örök félelem­től; hogy megdöntse az öntelt és annyira retteget moszkovitizmust.... És elment a bérencek és hitszegők el­len, kik látva az entente rohamos ösz­szeroppanását, sietve dobták magukat a kufárok kosarába s orvul támadtak a ba­rátra, a szövetségesre, akinek tulajdonké­pen hálával tartoznának mostani hatal­muk megalapításáért. A magyar mindenütt ott volt, ahol szükség volt a véráldozatra, mindenütt ott volt, ahol védelemre szorultak a monar­chia érdekei. Elment és harcolt, mint a sebzett oroszlán és kész volt feláldozni mindenét, amije csak volt s talán azt is amije nem volt, amije régen letűnt már mu ló századok halvány, ködében... És a magyar megmutatta, hogy. ősi eré nyei a félszázados pihenés után sem vesz­tek el, hogy vörösördögei most is széjjel szórják a megverhetetlennek hitt orosz hadsereget. A magyar győzött. Küzdött a győzele­mért, hogy végre a békés jövő szebb haj­nala lebegjen felette és ezekután várta a belátást, az elismerést. Mert a magyarság bizott abban, hogy, ha mást nem is, leg­alább meg fogja kapni az oly régen óhaj­tott elismerést, az oly régen óhajtott tisz­teletet. Ezt meg is kapta a töröktől, a bolgár­tól, a némettől, de leginkább megkapta el­lenségeitől. Csak két helyről nem tudta megkapni: Höfértől és az osztrák közvé­leménytől. Ezektől nem kapott mást, mint néhány hideg pillantást és — na mond­juk — néha egy-egy kikényszeritett kéz­szorítást. De másrészről szebb kitüntetés­ben is részesült a magyarság. Különösen az osztrák tisztek révén. Némely helyen egyenesen üldözték véreinket. Némely he­lyen a magyar a megvetés és guny tárgyá­vá sülyedit s mi bizonyára hálával fogunk megemlékezni Hollán Antal trénezredes ur ról, aki a magyar színekben csak a «Kos­suth-fetzent» látja, aki csak megvetéssel tud szólni arról, ami nekünk drága, ami nekünk szent. S ha végül konstatáljuk, hogy ked­ves szomszédunk most is csak megma­radt a régi, javíthatatlan szomszédnak, sajnálattal kell bevallanunk, hogy ezek a sebek jobban fájnak nekünk és jobban fáj­nak harcoló véreinknek azoknál a sebek­nél, amelyeket az ellenség féktelen gyűlö­lete ejtett rajtunk. — n. b. — — Március 15. Március idusát az idén is megünnepli Nyíregyháza város hazafias közönsége. Az ünnepség tekintet nélkül az időre, a Korona szálló dísztermében lesz megtartva délután 3 órai kezdettel. A meg­nyitó beszédet Balla Jenő polgármester tartja; ünnepi szónok Szabó Pál ref. ig. tanitó lesz. Szavalni dr. Garay Kálmán városi I. aljegyző fog. Az ünnepség kezde­tén és végén a városi dalegyesület fog ha­zafias énekszámokat előadni. Az idén már­cius 15-én nem lesz a szokásos társas va­csora megtartva. — Tisztek lesznek a ianitók. A hon­védelmi miniszter leiratban értesítette a tanítóságot, a Magyarországi Tanítóegye­sületek Országos Szövetsége által, hogy minő jogokat biztosított a legújabban be­vonuló tanítók részére. Az egyévi önkén­tesi karpaszomány viselésére jogosult 42 —50 éves népfölkelési tényleges szolgálat­ra kötelezett tanítók közül mindazok, akik egyéniségüknél, kiképzési joguknál és ma­gatartásuknál fogva reményt nyújtanak ar­ra, hogy népfölkelő tisztek lehessenek, a szükség szerint tartalékos tiszti kiképzés alá vonhatók és a tartalékos tiszti vizsga sikeres letétele után a harctéren népföl­kelő hadapródokká, zászlósokká és had­nagyokká kinevezhetők. A honvédelmi mi­niszter kijelenti továbbá leiratban, hogy megragadja az alkalmat, hogy a tanítóság­nak a háború alatt nemcsak a harctéren, hanem itthon is, az ifjúság hazafias és a nagy idők szellemének megfelelő nevelése körül kifejtett tevékenységét és önfeláldo­zását teljes mértékben elismerje, a tanító­ságnak köszönetet mondjon. A 42—50 éves korosztályok tanítói közül mindenütt igen nagy százalék vált be és ezek a felmentési kedvezményt is alig vették igénybe. — Teadélután. A Leányegylet legkö­zelebbi zsúr ját e hó 12-én vasárnap dél­után 5 órakor tartja meg a Korona szálló nagytermében. Ezúttal az eddigi sikereket is felül akarják múlni az ügyesen, kedve­sen összeállított magyar műsorral, ame­lyet legközelebbi számunkban közölni fo­gunk. — A hadiadó. A 20,000 koronán felüli jövedelemmel rendelkezők bejelentéseiket március 15-ig kötelesek megtenni — a há­borús jövedelmi adó kivetése céljából. A határidő elmulasztása 1 százalék bírságot von maga után. — A Ianitók államsegélye leérkezett a minisztériumtól. A segély, személyenként 300 K-t tesz ki. — Orosz aranyküldemények Angliába. A bukaresti bankok értesülése szerint az orosz állami bank nagyobb összeg aranyat küldött Londonba a rubel kurzus további hanyatlásának megakadályozása céljából. — A fásitás érdekében helyesléssel ta­pasztalta közönségünk, hogy. a villamos-

Next

/
Thumbnails
Contents