Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-03-05 / 18. szám

18 ik szám. J#ÍR¥IDÉK. 1916. március 5. 3 «Apám is igy csinálta, én is ugy csinálom!» — a megfelelő gazdasági irányú, iskolai neveléssel törhetjük meg mi is legjobban. Mert mély igazság rejlik dr. H. Wild német tudós szavaiban, hogy: «A mai emberek általában tájékozatlanok közgazdasági, társadalmi ügyekben s nem látják a szükségleteket, sem a lehetőségeket, még a saját érdekeiket sem; mert a valóságot helyesen látni és a tennivalókat helyesen megállapítani, csak az tudhatja, akit erre neveltek. S ezek iránt már a kora ifjúságtól fogva kell az érzéket fejleszteni, hogy a megértés és a megoldás lehetetlenné ne váljék a felnőttek számára.® Azért már a mindennapi iskolában fog lallcozzunk gazdasági kérdésekkel, minden egyes tantárgy körében, minden egyes kinálkozó alkalommal! Az V. VI. oszt.-ban pedig külön tantárgyként: konyhakertészettel és gyümölcstermeléssel! S evégből kapja meg minden iskola a maga szükséges s alkalmas iskolai kertjét, hogy. ott a növendékek maguk művelhessék, az ottani talajnemek legjobban megfelelő, — hogy ugy. mondjam — speciális konyhakerti, ipari, kereskedelmi, sőt egyes gyógynövényeit is s igy elsajátithassák szakszerű termelését s megismerkedhessenek a gyümölcsnemesités s gyümölcsfa ápolás módozataival! S igy ez uj termelési irányzat meghonosításával, nem a bolgár kertészek, hanem magunk láthatnánk el piacainkat zöldségnemüvel s földm. népünk udvarait nem egy. pár ringy-rongy. eperfa, gyümölcsös — s szőlőskertjeit nem egy pár szégyenletesen gondozott ágas-bogas, nemesitetlen meggy, szilva s almafa lombositaná be s szőlőjét pedig nem a peronoszpóra szüretelné le évről-évre, hanem a nagykőrösiek, kecskemétiek, szegediek s makóiak példájára, egy uj kincses bánya nyilna meg előttük; mivel konyhakerti terményeink, igazi, faj gyümölcseink s ceinege szőlőink, mindenkor keresett cik kek lehetnének s lennének is, még a külföldi piacokon is. Azonban nálunk viszonyaink folytán, a mezőgazdálkodást illetvén meg a domináló rész; — habár a szükségleti tömegcikk termelése, a közép- és nagybirtok hivatása, — különösen ezt igyekezzünk, min den elképzelhető eszközzel, minél magasabb fokra emelni s minél okszerűbbé tenni! Ezt pedig: az önálló szaktanitós gazdasági népiskolák minél nagyobb számával, — ahol pedig ez nem lehetséges, — az általános ismétlőnek, gazdasági ismétlővé való átalakításával érhetnénk el legjobban. Mert ezen iskolákban s a számokra kihasítandó «iskolai birtokok® szak szerű müvelésével, a 12—15 éves tankötelesek pedig elsajátíthatnák, az okszerű mezőgazdálkodás s a kisgazdaságok berendezése elméleti s gyakorlati ismereteit egyaránt. Ugyancsak igen üdvösen szolgálhatná szerintem ezt a célt, a vmegyei gazdasági szakfelügyelők hatáskörébe rendelt s minden járás székhelyén — vagy, más alkalmasabb községben — felállítandó: járási gazdasági szakfelügyelői, illetve tanácsadói állások létesítése. S ezen állásokra, szintén egy-egy kitűnő gazdasági szaktanító volna kinevezendő, aki — ismerve a földmives nép minden egyes hibáját, avagy erényét, — szakszerű tanácsaival s a vezetése alatt létesítendő, állami kis min tagazdaság-on elért, gyönyörű s kézzel fog ható sikereivel, hatalmas vonzóerőt gyakorolhatna a népre s rájönnének immár gazdáink, hogy csakis az okos s tudatos munka folytán érhetik el a «többtermelés»-t. És az így szükségessé váló befektetések anyagi része, rekompenzálódna a mintagazdaságok jövedelméből; erkölcsi része pedig, azon örvendetes eredményből, hogy népünk fokozott «kultur» igénye s tudásvágya folytán, nemcsak a «botos ispánokénak készülő ifjak mennének a föld mives szakiskolákba; hanem azok is, akik saját ekéjük szarvát, nemcsak erős kézzel, de igazi tudással is akarják irányítani. De a gazdasági tudás mellett, még bizonyos kereskedői szellemet s érzéket is kellene népünkbe nevelni, hogy ne a gonosz spekulációt s bűnös utakat, hanem az igazi tudás útját tekintse a meggazdagodás lehetőségének. És hogy terményeit megfelelő piacon s ár melleit értékesíthesse, szövetkezeti tömörülésekre kellene őket birni; mert a szövetkezetek létjogosultságát s jelentőségét a mostani háború igazolta legjobban. 'Azonban felmerülhet a kérdés, hogy: hol vegyék a tanítók a megfelelő gazdasági szaktudást is honnan kerüljenek ki a szűk séges számú gazdasági szaktanítók? Felelet rá: reformálás alá veendő a tanítóképzők egész gazdasági szaktanitása s legalább még egy gazdasági szaktanitóképző intézet állítandó fel s a tanítóság minél nagyobb száma részére lehetővé teendő, a szünidei gazdasági szaktanfolyamok látogatása! Mert a mai tanítók elméletileg eleget hallanak a képzőben, a konyhakertészet, gyümölcstermelés s mezőgazdaságtan minden egyes ágából; csak ezeknek — s különösen ez utóbbinak — gyakorlati kivitelét nem látják s főleg: nem csinálják sehol. S a kis birtok intenzív kezelését s a kisgazdaságok berendezését szükségelő elméleti és gyakorlati szakismeretek helyett csak a nagy és középbirtok vezetéséhez szükséges csupa elméleti ismeretekkel lépnek ki az életbe. Ilyen eszményien szép, de ugyancsak eszményien fontos intézkedések megvalósítására volna szükség, hogy hazánk egén a gazdasági háború okozta sötét fellegen keresztül, — a maga verőfén3'es, aranytiszta pompájában ragyogjon fel gazdasági megifjodásunk csillaga! S igy teljesedésbe mehetne majd közoktatásügyi miniszterünk jelszava, hogy: <a mezőgazdasági alapon fennálló ezeréves Magyarországon, szóval és tettel mindenki értsen a mezőgazdálkodáshoz!)) S lehetne-e majd szebb és felemelőbb elégtétel a tanítóság számára, mint az a tudat, hogy: éppen azon hi|bák s gyomok nyomán — amelyekért egykor őket is felelőssé tették, — fakasztották fel a nemzeti gazdagodás nyíló virágait; mert: «az emberi szívnek boldogitóbb érzete nincs, mint boldogságot látni, melynek alkotói mi vagyunk.» Sümegi Lajos. A háború. (A « Nyirvidék » eredeti távirata.) Budapest, március 3. — Hivatalos. — Yprentől délkeletre a csatorna mentén az angolok betörtek a február 14-én tőlük elfoglalt Bastiol-állásba, sőt keskeny arcvonalban korábbi legelői levő árkunkig nyomultak előre. Innen nyomban ismét kivertük őket. A Bastiol állás egyes részein még tartják magukat. A La Bassé-csatornától délre az ellenség robbantásai nyomán arcvonalunk előtt élénkebb közelharcra került a sor. A Champagneban az ellenség tüzérségének tüzelése helyenként nagy hevességre fokozódott. Az Argoneokban a Bolanteerdőben La Chaladetól északkeletre a franciák egy részlettámadását könnyűszerrel visszavertük. A Maastól keletre emelkedő magaslatokon erőteljes tüzérségi előkészítés után megtisztítottuk Douaumont falut és vonalainkat a falutól és a páncélerődtől nyugatra és délre kedvezőbb állásokba toltuk előre. Több mint ezer foglyot és 6 nehéz ágyút szállítottunk be. Repülőink Verdim erődítési körzetében sikeresen dobtak francia csapatokra bombákat. Immelmann hadnagy Douitól keletre immár a kilencedik ellenséges repülőgépet lőtte le, egy angol kétfedelüt, két tiszttel, akik közül az egyik meghalt, a másik súlyosan megsebesült. Mind a három hadszintéren tartós nyu galom van. Dünaburgnál, Friedrichstadtól keletre és a Servetich-Skara arcvonalon járőrharc volt. Ujabb esemény nem történt. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Gazdasági egyesületi közlemények, Ad. 192. AJ 1916. Tisztelt Gazdatárs! Könnyen belátható azon rendkívül számottevő anyagi előny úgy az egyesekre, mint az össztermelés és közgazdaságra — aminek sűrű példáját leginkább a német gazdaságok üzemeinél láthatjuk, ha a mezőgazda szakítva ósdi felfogásával — eddigi nyerstermékeit a helyi viszonyokkal összeegyeztethetően ipari termékké feldolgozza s ezzel terményének ezen feldolgozással elérhető hasznot magának biztosítja. Az általános közfogyasztás, úgy az emberi táplálkozás, mint állati takarmány és ipari nyersanyag szükséglete burgonyatermelésünket hovatovább elsőrendű keresett anyaggá emeli s ezért kívánatos és szükséges, hogy ezen anyagnak a nyers kitermelésben lévő összes értékes anyaga alkalmas konzerválás utján biztosittassék. Ennek felismerése eredményezte Németországban is, hogy ott ma már 700—800 kisebb-nagyobb burgonya konzerváló gyár működik. A Nagyméltóságú m. kir. földmivelésügyi minister úr ugyancsak felismerve ezen burgonyakonzerváló gyárak nagy horderejét, egyesületünk egy küldöttsége előtt hathatós anyagi támogatását is Ígérte a termelő gazdaközönség által esetleg felállítandó ily gyártelep részére. Feleslegesnek tartjuk itt magának az eljárás, avagy annak messze kiható üdvös és gazdaságos következményeinek részleteibe és megvilágításába bocsátkozni s csak tudatjuk, hogy e célból egyesületünknél jelentkezett Dr. Lessényi Béla úr megkeresése alapján módot kívánunk gazdatársainknak nyújtani arra, hogy ezen nagyon megfontolandó kérdést közelről megismerhesse, sőt esetleg kihasználhassa. Ez uton hívjuk meg T. Gazdatársainkat folyó hó 11-én délelőtt 10 órakor Nyíregyházán, a Vármegyeház kistermében tartandó burgonyatermelők értekezletére, melyen Dr. Lessényi Béla úr fogja a cél érdekét, a burgonyakonzerválás módozatait s magát az esetleg felállítandó ipartelep részleteit egész a létesítés befejezéséig, sőt magát a gyártás egyes részeit is miniatűr gépek segítségével előadni és bemutatni. Kérjük tehát elsősorban burgonyatermelő gazdatársainkat, hogy ezen értekezletünkön megjelenni, sőt az értekezletünket szomszédos és ismerős gazda-