Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-02-27 / 16. szám

Nyíregyháza, 19 í 6. február 27. Vasárnap XXXVII. évfolyam, 16. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: S2ÉCHENYI-ÜT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 2955S. Kéziratokat nsm adunk vissza. Klrdet«9«fc árszabás sserint számíttatnak. Legolcsóbb hírd9tét 1 K. hivatalos hirdetése* sora 80 t. A nyilttér soronként £0 f> Apró hirdetések !0 szóij 1 K. minden további szó 5 fillér. Vastag bjrüval szedett kétszeresen számit ~ " ~ -• — rí

—nr

—i

Ti ra Belgium. Dr. Pröhle Vilmos. Már régen hozzászoktunk ahhoz a gon dolathoz, hogy Belgium az entente-ra nézve már csak fogalom, nem pedig kézzelfogható valóság. Másfél év óta német szövetségeseink urai Belgiumnak s a néhai belga vasutak kocsijai szanaszét szaladgálnak Németországban, Ausztriában, Magyarországon, Lengyelországban, Szerbiában a mi érdekeink, a mi céljaink szolgálatában. Nem a káröröm mondatja ezt velünk. Nem akarunk mi ellenségeink szerencsétlenségén, buján-baján kacagni, bár nagyon jól tudjuk, hogy milyen sorsot szántak ők nekünk, hogy felőlünk ma is nyugodtan békében élhettek volna, ha nem támadt volna az az őrületesen elvetemült, gonosz gondolatuk, hogy Németországot szanaszét darabolják s Magyarországot temetővé teszik, miként az némely orosz háborús térkepekrői világosan leolvasható. De nem csak mi tudjuk, hogy hogyan is áll a belga kérdés, tudja azt nagyon jól maga az entente is. És most mégis megint olyan ^híreszteléseket hallunk, hogy. Belgium aláirja a londoni egyezményt. Csak nincs valami baj ott a nyugati fronton? Csak nem ^müveitek csodát a'nagy. kaliberű francia hadsereg parancsnok? Dehogy, szó sincs róla. A belga hadsereg még nem esett el az utolsó szálig, de miként már ismételten hallható volt ki van merülve, a belga hadsereg maradványaiból néhány tiszt és valamelyes legénység még olyan kiváltságos helyzetbe is jut, hogy francia városokban jut ellátáshoz, egy kis pihenéshez, no meg olyan kérdő pillantásokhoz, amelyek azt mondják: miért nem harcolnak ezek a belgák? miért pihennek ők, mikor mi ő érettük harcolunk? És bizonyára nagyon közel járunk az igazsághoz, ha Belgium felszabadításának angol részről való folytonos hangoztatása nem jelent egyebet, mint azt, hogy még van néhány épkézláb katona és az menjen harcolni, ha esik jól ha nem, mert az egész világháború Szerbia szabadságáért kezdődött és Belgium szabadságáért folytatódik. Szegény Albert király! Neki angol híradás szerint most kell aláírnia a londoni egyezményt (amelyet talán már régen alá5rt) s amelyet most nem írna már alá, mert tudja jól, hogy Anglia miért emlegeti az ő elvesztett trónját, elvesztett országát. Egyszerűen azért, hogy a belga maradék katonaság lelkesedéssel hulljon cl az utolsó szálig — Angliáért. Mert ez a kis népek szabadsága — angol theoria szerint. Ha valaki saját szükségletén felüli gabonanemüjét be nem szolgáltatja — megérdemli, hogy közmegvetés tárgyává legyen! h kisgazda mezőgazdasági nevelése. A Nyirvidék február 20-iki számában «Kompilátor» egy tanulmányt tesz közé, amelyben a nagy. és középbirtokos osztályt teszi felelőssé a termelés elmaradottságáért, a kisgazdák tanulatlanságáért s igy a drágaságért. Nem tudom Kompilátor kicsoda, sigy azt sem tudhatom milyen foglalkozása van más és más elbírálás alá esik foglalkozása szerint az ő vélemény nyilvánítása, egy dolgot azonban előre is kijelentek, hogy meg vagyok győződve, hogy a tárgy iránti igazságosság vezette, de nem vagyok hajlandó magamat attól a gondolattól emancipálni, hogy elfogultan kezeli a kérdést. Elfogultan azért, mert a cikk tendenciája a birtokos osztály megvádolása. Nem is olyan régen a buza és más egyéb mezőgazdasági termény ára annyira alacsony volt, hogy. ezen cikkek jövedelmezősége a minimumra redukálódott. A buza egészen K 11.20-ig sülyedt, míg a kukorica K 8 volt. A gazdák kapkodtak fühöz-fához s a legkétségbeesettebb vállalkozásokba kezdtek, de sehol kivezető ut hem volt. Olcsó volt a sertés, ftihus, /a tej' s a piacnak nem volt felvevő képessége s a gyapjú árak is annyira sülyedtek, hogy a juhtenyésztés mintegy 40 százalékkal megcsappant. Nyomta az árakat a Balkán, Amerika, és Ausztrália s állítólag évről-évre készletek maradtak fel ? s túltermelésről panaszkodtak. Nem értek a nemzetgazdasághoz, de egy tény, hogy a magyar mezőgazdálkodás ebben az időben válságban volt, annyi üdvös haszna lett ennek mégis, hogy a nagyobb birtokok átmentek az intenzivebb gazdálkodásra s a cukorrépa, dohány, len, kender, repcetermelés, a sajt és vajgyártás, a külföld részére való nyugati faj marha hizlalással segítettek a bajon, redukálták a kalászossal bevetett területet s igy szabályozóként szerepeltek a termelés terén. A válságot csak ugy uszhatták meg, hogy a munkaerő olcsó volt és bőséges. Felvilágosodott nemzetgazdák belátták ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát, s tüzzel-vassal keresztül vitték a vámvédelmet, mezőgazdaságunk védelmét. Hiszen ki voltunk szolgáltatva Ausztria ipari fölényének, s elvéreztünk volna, ha ennek ellenében mezőgazdaságunkat kö rül nem bástyázzuk. A közép- és nagybirtokon fel is lendült szépen a termelés s büszkén írhatom, hogy. nem egy olyan intensiv gazdaságunk van, amelyet Németország bármely mintagazdasága mellé állithatunk. Azt is határozottan állítom, hogy nagy és középbirtokaink tették lehetővé, hogy ellenségeink nem éheztettek ki bennünket, mert az elparcellázott, tehát kisgazdák kezén lévő alföld nemhogy élelmezett volna bennünket, de vetőmagra és élelemre szorult a nem akarom itt pellengére állítani egyik legnagyobb és legkitűnőbb alföldi városunkat, 100 vaggon őszi buza vetőmagra, temérdek tavaszi vetőmagra, élelmezésül 600 m. nyíri rozsra, sok burgonyára és egj^ebekre szorult. Ugyanazon város határában több uradalom terményt adott el, tejgazdaságot és marhahizlalást tart fenn, míg a kisgazdák egy. jó része piacról szerzi be -a tejet, vajat, zöldséget, burgonyát. Hivatalnok ember alig tud egy néhány liter tejet vásárolni. Ellenben van a városban vagy 24 kaszinó, ahol érdekcsoportokként tömörülnek, politizálnak, kártyáznak s egyetlen szaklapot, szakkönyvet nem olvasnak. A mi klasszikus sajtónk, gondoskodik róla, hogy ezek az elemek csak gyűlölködni tudjanak s a jó irányú vezetésre hivatott egyénektől elidegenedjenek. Vájjon ilyen körülmények közt ki kínálja fel magát ott, ahol bizalmatlansággal fogadják, esetleg meg sem hallgatják, kigúnyolják. Nem vádolni akarom a félrevezett népet, de vádolom azokat a felvilágosító apos tolokat, akik perverz célokkal megmételyezik a nép lelkületét. , Példának hozom fel a balmazújvárosi esetet, ahol ugy izgattak a hitbizományi ellen, hogy két véresszájú asszonyt felvittek a Boyal szálló dísztermébe s krokodilus könnyeket hullattak milliomos népbarátok akik soha a népért semmit sem tettek, de a nép mozgalmainak gyümölcsén és a hitbizományok bérletein felgazdagodtak. Ugyanaz az apostol Nyíregyházán is tudott tapsoló közönségei? fogni! Igy nem lehet dolgozni eredménnyel, igy csak a' néplelket mérgezni lehet s az eredmény az osztálygyülölet. Avagy példaként hozhatom fel az én esetemet, (amidőn egy vándortanítót hoztam községembe, aki üres teremben praele gált 'S. egy másik szaktanár, — nehogy, kudarcot valljak — a patikus, doktor, a tanyámról bevitt cselédek és néhány gazdasággal nem foglalkozó uri ember előtt tartott előadást a lentermelésről. Sohasem hallottam, hogy egyik-másik tanult gazda visszautasította volna a felszólítást, hogy ebben, vagy abban a gazdakörben előadást tartson, viszont azt sem hallottam, hogy erre valahol felkérték volna. Azok a vádak, hogy a közép- és nagybirtokos osztály lenne a haladás megakasz tója, meg nem állhatnak, mert hiszen éppen a közép- és nagybirtokos osztály tagjai hétről-hétre gyűléseznek, nagyhorderejű kérdéseket megtárgyalnak s deputációkba, ankettekre járnak s költik önzetlenül pénzüket s töltik el idejüket a köz érdekében. Az sem áll, hogy a magyar földmivelés kalászosokban behozatalra szorul. Akkor mi az ördögből tarthatjuk fel ugy, ahogy államháztartásunk mérlegét, mikor másoldalról ipari cikkekért annyit áldozunk a külföldnek, csak tán nem a gépügynökök és kereskedőink tevékenységéből? Magyarország évente 26—54—56 millió mm búzát termel és sok egyéb cikket, amelyből circa 18 millió a belső szükséglet, a többi mint szem, nagyrészt mint liszt