Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-02-24 / 15. szám

2 15-ik szám. JSÍYÍHiriDÉK. 1916 február 24. rendszerint ellátást élvez a fogyasztó háztartásában ; b) más foglalkozással biró fogyasztóknál havonkint és fejenkint 7.20 kilogramm liszt, vagy. az őrlési hulladék és a vámörlő dij betudásával ennek megfelelőleg 10 kilogramm buza, rozs, árpa, vagy kétszeres vehető házi fogyasztásként számításba, ahány lélek rendszerint ellátást élvez a fogyasztó háztartásában; c) azon nehéz testi munkával foglalkozóknál — idetartoznak a nehezebb munkát végző iparosok és hadifoglyok is — kik részére a közigazgatási hatóság által vagy mások részére a belügyminiszter ur által a naponként és fejenkénti liszt mennyiség 300 grammra felemeltetett, havonként és fejenként 9 kilogramm liszt vagy, az őrlési hulladék és vámörlő dij betudásával ennek megfelelő 12 kilogram buza, rozs, árpa, kétszeres vehető számításba. Megjegyzem, hogy amennyiben a bejelentés eredménye nem lesz kielégítő, ,a m. kir. kormány a feni közölt napi adagok leszállítását is azonnal el fogja rendelni. Gazdasági szükséglet cimén csak a természetben kiszolgáltatandó terménybeli járandóságok — alkalmazottak, cselédek, munkások munkabére, konvenciója — és tavaszbuzából, tavaszrozsból, árpából és zabból a vetőmag ezenkívül a két utóbbiból az állatállománynak legszűkebb mértékre korlátozott szükséglete vehető számításba. Tehát a gazdák által az alkalmazottak, cselédek, munkások munkabére, konvenciója visszatartható a szolgálati szerződés szerint kikötött mennyiségben, de a kiméréskor figyelmeztetendő a cseléd inunkás, hogy, abból saját és családtagjai részére havonként és fejenként 17 kilogrammnál, több termény nem használható fel és a felesleget a községi elöljáróságnak a kimérés után azonnal beszolgáltatni köteles, ezért azonban a legmagasabb hatósági ár fog kifizettetni. A fenti mennyiségek figyelembevételével bárki könnyen kiszámíthatja a saját házi és gazdasági szükségletére megtartható készletét és aki számítani nem tud, forduljon e végett a községi elöljárósághoz, aki, ha szükséges, a termények felmérésében is segítségére lesz a kérelmező félnek. Mindenki igyekezzék tehát felesleges termény- és lisztkészletét azonnal bejelenteni, teni; mert a mulasztóknál a hatóság és a pénzügyőrség feladata lesz a készletek megállapítása és a be nem jelentett vagy elrejtett készletek felkutatása, miért is a hatóság megbízottjai is a pénzügyőrök házról-házra, tanyáról-tanyára járva fogják a készleteket mindenkinél felmérni, abból a szükségletet megállapítani és akinél a fent megengedett mennyiségnél több fog találtatni, attól a felesleg el fog koboztatni. Ez esetben azonban nemcsak hogy az elkobzott termény, vagy lisztért nem fog kifizettetni egy fillér sem, hanem ezenkívül az illető készlettulajdonos két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik, továbbá reája az 1916. IV. törvénycikk 2. szakasza értelmében a közszükséglet kielégítése elől elvont készlet értékének kétszereséig terjedhető kártérítési összeg is kiszabatik. Merem hinni, hogy törvényhatóságom lakossága kivétel nélkül átérzi a közélelmezés biztosítása folytán reá háruló kötelezettséget és nem akad egy oly hazafiatlanul gondolkozó sem közöttük, ki az utolfsó felhívásomra felesleges készletét pbe nem jelentené, mert ha mégis akadna csak egy 'is, azt a fennálló rendeletek legszigorúbb alkalmazásával flogom büntettetni és az illető nevét a késő utókor megbélyegzése végett is nyilvánosságra fogom hozni. — Mert az nem engedhető meg, hogy, míg fiaink a harctéren őseinktől öröklött hősiességgel vérüket hullajtják és életüket áldozzák fel a hazáért, addig itthon egyesek, ezek és azon itthon maradottak rovására, kiknek nem állott módjában saját és családtagjainak mindennapi kenyerét előre biztositani, a megengedett mértéken felül dúslakodjanak a kenyérben és lisztben. Eltelt a termény bejelentés utolsó órája, szálljon mindenki magába azon tudattal, hogy, a felesleges liszt és terménykészlet elsősorban a hadsereg és a vármegye lakosságának mintegy 220 vaggonra becsülhető lisztszükségletének kielégítésére fog fordíttatni és amennyiben ezt a vármegyéből biztositani ez uton nem fog sikerülni, az éhezők jajkiáltásai fogják elhomályosítani vármegyém gazdaközönségének a háború érdekében eddig tanúsított és országosan elismert hazafias áldozatkészségét és önzetlen fáradozását. Nyíregyháza, 1916. február hó 23. A tanítóképző telke. Irta: Pisszer János. Nagy dolgok, sokszor kicsiségeken múlnak. Ez alatt nem az értendő, hogy a kultuszminiszteri kormány, által Nyíregyházán felállítani szándékolt tanítóképzőintézet számára kivánt telekátengedés kicsiség lenne. Négy katasztrális holdnyi városi telek értéke már számottevő. Legyen megengedve, — a szakosztályok és a képviselőtestület ülésein egészségi állapotomra tekintettel meg nem jelenhetvén, — e helyütt szólanom, ami annál is inkább tehető, mert hiszen a kérdés, a képviselőtestület állásfoglalása ellenére is, vissza kerül a szakosztályok és a tanács elé, kellő előkészítés végett. A polgármester ama kijelentését, hogy az állami tanítóképző és a gör. kath. püspökség idehelyezése között semmiféle junk tim fel nem állitható, valószínűnek, elfogadhatónak tartom. A kijelölt majorkerti négy holdas telek értéke, a szóba hozott 100,000 koronában hihetőleg magasra van becsülve; hiszen «az a telek most semminemű hasznot nem hoz a városnak», de ha ilyen értékű lenne, annak parlagon hevertetése nem lenne tűrhető állapot, mert évenkint nagy kamat-veszteség érné a várost. Ezek mellett különösen két szempontból bírhat érdekkel a tanítóképző építése és telkének kérdése. Az első: városrendezési, illetőleg városfejlesztési szempont. — Itt különösen amaz általán elfogadott tétel, hogy a közintézmények lehetőleg ugy helyezendők el, hogy azok előnyét a város külömböző részei élvezhessék. A szakosztályok és a tanács javaslatai e tekintetben szerencséseknek mondhatók, mert a város északi része ily, közintézményt egyáltalán nélkülöz még A majorkert nem esik súllyal a mérlegbe. A Rákóczy-uttól a Bujtos déli oldaláig elterülő egész északi része a városnak, — egyes kisebb elemi iskolát és óvodát nem tekintve, — mondhatni ment a közcélú intézmények, illetve építményektől. E városrész lassú fejlődésén ez kimutatható és észrevehető is. A tanítóképzőt a város belsejében elhelyezni nem volna megokolt, mert azon a területen, amelyet elfoglalna, az üzleti élet nem fejlődhetnék. A tervbe vett periferikus elhelyezés ellenben, üzleti élet fejlesztésére alkalmas, mert e terület mellett üzleti élet alakulására is nyilik alkalom. Ha tehát az állam a telek vásárlásra áldozhatna és valamely belső telket meg is tudna szerezni, még az esetben is helyes volna, — város fejlesztési néző pontból, — a most szóban levő terület átengedése. Példaként felemlíthető a budapesti Papnövelde-utcában levő szeminárium, valamint a gróf Károlyi-féle telek, amelyek szinte gátlói, az azokon kifejlődhető élénk üzleti életnek; továbbá a wieni Rathaus, amelybe, csak azért, hogy a Rathaus környékén forgalom is legyen, elhelyezték a «Rathaus-Keller»-t, a Rathaus-platz-on pedig térzenét adnak, hogy a publikumot oda vonzzák. Városfejlesztő szempontból tehát a tanácsi javaslat szerencsésnek mondható. A másik szempont az épitő-ipari. — Erre ugyan azt lehetne mondani, hog3

r a kivánt nagy telek értéket nem éri meg. Pedig megéri. Ha az építkezés sürgősen végrehajtandó, kereseti alkalomhoz jute város sok építő-ipari munkása; de a városi téglagyárban levő tégla is eladható lenne, a telekátengedés egyik feltétele alapján. Az épitő-ipari különféle iparágak juthatnak foglalkozáshoz, ha az építkezés oly méretű, hogy. első részletül 800,000 korona van felvéve az állami költségvetésbe. — Pláne, ha a helyi ipar valóságos (pártolásra is tal-ál. Az a viszony, pedig, amely az építkezések fellendülése és a különféle kereset alkalmak között fennáll, nem ismeretlen, de nem is kicsinylendő. Szinte csodálatos, hogy most amikor építkezésre senki sem mer gondolni, az állam kultuszkormánya épiteni szándékozik. Minden eszközt megkellene ragadni, hogy ez a szándék teljesedésbe menjen, ha a hozandó áldozat ezt megéri. Ámde áldozatnak nem tekinthető a tanács által átengedni javasolt terület. — Ez a terület cca tizenöt év óta bir ugyanazzal az értékkel, amelyet képvisel. Ennyi idő alatt az érték, öt százalékos kamatozást feltételezve, megkétszereződik. — Ha tehát parlagon hever, ugy e kamathozadék elveszett. A közeljövőben semmi blyan terv nem kerül megvalósításra, amely e terület hasznosítását célozná. Az igy előálló veszteség tehát folyton fokozódik. Ebből a látószögből tekintve a dolgot, annál rosszabb minél magasabbra értékeljük a telket. — Majdnem ugy, lenne tehát felállítható a tétel ,hogy akkor hozunk áldozatot, ha a telket környező területek értékemelkedését meggátolva, tovább engedjük parlagon heverni a kiszemelt területet. Figyelmen kívül nem hagyható argumentum jaz, amely iszerint a^város ,tiem (bírná meg ezt az ujabb «megterheltetést».— Feltéve azonban, hogy a tanítóképző nem építtetnék meg, ha a város a telket át nem engedi, valószínű, hogy ily kulturális intéz mény elvesztésébe nem lenne helyes belenyugodni. Ez esetben növekednék a teherviselő képesség? Akár van kapcsolat a tanítóképző és a püspökség között akár nincsen, a városfejlesztés érdeke azt mutatja, hogy az északi városrésztől nem volna szabad és nem volna helyes megtagadni a közintézményhez jutás lehetőségét és igy, feltehető, hogy, a szakosztályok és a tanács javaslatai az «ujabb előkészités» után is maradnak a régiek. Kiegészithetők volnának e javaslatok az építkezés határidőhöz kötésével, esetleg még a városi — meglevő és most talán pusztuló — téglák felhasználásának feltételezésével. Ezek mellett remélhető, hogy a város egyetemes érdeke károsodást nem szenved, de nem is esik el a mutatkozó előnyöktől sem. A hadba*onultak felöli hírszerzések hadifoglyokkal való levelezést, sebesült katonák áthelyezését dijmeutesou közvetíti a Vöröskereszt helybeli tudósító Irodája (Iskola-utca 6. Feminista Egyleti helyiség. Hivatalos órák hétköznapokon délután 5 —7 ezenkívül szerdái! és szombaton délelőtt 10—12 óráig.