Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-02-24 / 15. szám

15-ik szám. NrfinrTDÉK 1916 február 24. 3 k YQungstowni pokol. Akáclombos magyar faluknak erős karú, edzett férfiai tul az óceánról álmukban járnak haza, elhagyott fehér házikók árva asszonyaihoz, tipegő, gagyogó gyermekeihez. Álomvilágban forrhatnak csak össze a szerető ajkak; álomvilágban ölelheti és csókolhatja meg csak a munkában sorvadó férfi hitvesét, magzatát; fiu anyját, apját. Az élet küzdelmében tágra nyilt szemek a napok felén 12 órán át, ott pörkölődnek legnagyobbrészt a vas- és acélművek kohói mellett; ott fojtogatják az illatos magyar rónák üde levegőjéhez szokott erős tüdőket a bányák mélyén, a gyilkos gázoknak áramlatai. E három munkanem szinte eggyé olvad. A földgyomrából fölhozott szén segélyével olvasztják az ugyancsak onnan fel szilire vetett ércek tömegét. Az amerikai munkás kerüli a vas- és acélműveket és szénbányákat. Az izomerőnek megfeszítésével végzendő ememun kák kitartó emberanj^agot kívánnak. Ilyen a magyar. Az ottani munkaközvetítők ezért jó dijak ellenében szállították a hatalmas vállalatok üzemeinek a kivándorolt honfitársainkat. A munka ment. A magyar virtus versengett a műhelyek és bányák bűzében, megfeszültek az acélos karok és számtalan üzemnél napi két dollárért hullatta verítékét a görnyedő magyar munkás, hogy, a létminimum legkevesebbjén tengődve, összespóroljon mielőbb csekély, béréből valamennyi összeget, hogy azzal hazatérve folytathassa itthoni munkálkodását szabad ég alatt, napsütéses tájak kalászt adó rögös barázdáin. Eljött a nagy vihar. Amerika ellenségeink muníció szállítója lett. A bányák mélyén megvérzett magyar kezek által kivájt ércek gránátokká, shrapnellekké gyúródnak; a magyar kezek által felszínre hozott szénnel fűtik a kohókat, gépeket, melyek a nyersanyag átdolgozásán munkálkodnak, és magukban az ilyen vas- és acélüzemekben, municiógyárakban óriási nagy a magyar munkások száma. A municiógyárak főfészke Youngstowban van. Az itteni üzemekben harmincezer magyar munkás dolgozik; éjjel és nappal 12 órás munkaidő mellett. Az önmagukat száműzött emberek, a legminimálisabb munkabérek mellett kínlódnak az ércművek kohó-poklai mellett. Szomorú helyzetüket súlyosbítja a tudat, hogy gyilkoló eszközök gyártásával foglalatoskodnak és egy. fiu sem tudja nem-e atyja vagy testvére számára s egy apa sem tudja, hogy nem-e fia számára készül-e a halált osztó lövedék, melyre reá hull arca verejtéke. Legutóbb a youngstowni pokol munkásai bérmozgalmat indítottak, s az óránkénti 25 centes béremelés révén jutottak hozzá a napi 3 dollár keresethez. Amíg tehát az amerikai nehéz ipar kapitalistái kiuzsorázták a muníciók magas áraival ellenségeinket, ugyanaddig szín te éhbérért dolgoztatták honfitársainkat, hogy azokon is uzsoráskodva az isteni profit sérthetetlen, szent nevében — minél jobban tömhessék Wertheim szekrényeiket. Óh amerikai erkölcs, óh szent demokrácia, melyek megengeditek az ember lelkiérzéseinek ilyen sülyedését; és amelyek megengeditek, hogy a szabad munkás jelszava alatt, a rafinált műhelyszabályokkal munkás rabszolgákat görnyeszthessenek a terror körmönfont eszközeivel olyan üzemekbe, melyeknél csekély, bé|rek mellett magukat pyüve, legjobban szolgálhatják az uzsora kufárok szennyes érdekeit. És mégis, ezt a lelki lealacsonyodást tudni — ha fáj is — jó nekünk, mert tudjuk, hogy az ottani véreink is tudják. Óceánon tuli izzó poklokban erre eszmélt fel a magyar munkás. Az amerikai szabadság ma nyomorúság neki, Érzi, hogy rabszolga, tudja, hogy kiuzsorázott hitvány páriája egy mindenre kapható, bűnös profit-szövetségnek. Tudja, hogy nem Amerikában tengődve, spórolva teremtheti meg jobblétét, hanem itt, az elhagyott óhazában, hol ha még küzdeni kell, báláz emberiesebb létért, mégis munkájával, küzdelmeivel megkönnyíti az ittlévők jövőbeli sorsát — mig ott minden küzdelme belefúl az uzsoráskodás, a profithajhászás őrült versenyébe. Háború után, az élet küzdelmeiben tágra nyilt szemű kivándoroltak hazatérni szándékoznak. Feleszméltek. Megismerték, megértették sorsukat. Tudják, hogy a honi föld hazahívja, haza várja őket. Tudják, hogy a harcokban megfogyott magyarságnak szüksége van vándor fiaira; érzik, hogy a televény rögök várnak már munkás karjaikra, és örülnek, hogy kiszabadulnak a youngstowni és más poklok polip karjaiból; és örülnek, hogy a játszi álmok valóra válnak majd — kis faluk csendjében, fehér házikókban, melyek körül pacsirta ének zeng s tengerként hullámzik a zölden rengő kalász. K. K. Pikkolófiúk Gyerekek még valamennyien. Selymes arcukról az ártatlanság hamva még sem törlődött le. Kedélyük elpusztíthatatlan jókedvtől sugárzik, örökké verőfényes mosolygás ragyog le róluk, a gyermekszív széles, túláradóan boldog mosolya, amit drága pénzen vennénk meg tőlük, ha a magunkévá tehetnők. Ezek a frakkos, pöttöm emberkék már önálló jövedelemmel dicsekedhetnek. Üzletük jól megy, kacagó jókedvüket csengő pénzzel honorálják a kávéház, vagy vendéglő látogatói, csak az a csodálatos, [hogy ebben az aránytalanul nagy önállóságban nem vesztik el gyermekmivoltukat, illetve az a körülmény, hogy önmagukat már el tudják tartani, nem teszi őket komolyakká, idő előtt öregekké. Amint a kávéház tükrös oszlopai alatt végigcipelik hatalmas szivarosládájukat, akaratlanul is elnevetem magamat, azután meg gondolkodóba esem a sorsuk fölött. Ugyan milyen családból származnak, hogy jut eszükbe, hogy épen erre a pályára lépjenek, hol laknak, mit csinálnak szabad idejükben, s milyen jövő vár reájuk, ha pár év múlva kinőnek a pikkolófrakkból, ebből a groteszk, kacagtató kis ruhadarabból ? Azt látom, hogy a főpincértől gyakran kijár nekik az obligát nyakleves, ha valamelyes ügyetlenséget követnek el. Ilyenkor elvörösödnek, egy pillanatra sírásra áll a szájuk, de a következő másodpercben ismét kacagva, csillogó szemmel rohannak el mellettem a márványasztalok között. Hamar felejtik a szomorúságot, de fogékony emlékezőtehetségükkel és megfigyelőképességükkel ellesik és megőrzik minden törzsvendégnek a bogarát, ami pedig nem utolsó feladat. Vájjon eszükbe jut-e ködös téli éjszakákon, amikor a legmakacsabb lumpok távozása után könnyű télikabátjukban, mely inkább tavaszi felöltőnek illene be, hazafelé tipegnek a szikrázó hóban, hogy voltaképen milyen sajátságos teremtményei ők az úristennek ? Aligha hiszem. Ilyenkor sem feledkeznek meg a tréfáról, nem hagyja őket cserben gyermekleikük elevensége, zabolázhatlan jókedve. S ebben az élettel való örökös incselkedésben valami magasztos naivságot árulnak el, a lelki tisztaság, a szívbéli jóság etikai színvonalát, mely ment minden romlottságtól, erkölcstelenségtől. Pedig ott állanak a lejtő szélén, az erkölcstelenség magas iskolájában, s könnyen hajlítható gyermekleikük ezer veszélytől környezett. A kávéházi társadalom (mert ilyen is van) azonban nem engedi őket a csúszós lejtőre. A pincérek között ők tartják permanenciában a humort, a jókedv kiapadhatatlan illéskorsóját, amiért cserébe azután apai szeretetben és gondoskodásban részesülnek. A vendégek nemkülönben megbecsülik bennük a gyermeket, a fiatal lelküket, s jóleső melegséggel, szeretettel viseltetnek irántuk, ami csengő ércpénzben is kifejezésre jut. Igy azután tűrhető a sorsuk, talán jól is élnek s némelyiknek megtakarított pénzecskéje is lehet. Ez a pikkolósors. gagyogó tükrök, fényes kivilágítás, csinos frakkocska, tiszta keménying, utánzása mindenben a nagyoknak, jó kenyérkereseti forrás és emellett úgy bánnak velük, mintahogy a gyermekekkel szokás. Ugyan mi kell ennél több, amikor ráadásul mindezekhez még az egészség és jókedv kincsesbányáját is jutalmul kapják ? Diogenes. A háború. (A « Nyirvidék » eredeti távirata.) Budapest, február 22. — Hivatalos. — Olasz hadszintér: Az isonzó harcvonalon általában, de különösen Plavánál a tüzérségi harcok meglehetősen élénkek voltak. Egyik repülőrajunk Lombardiában gyártelepek ellen támadást intézett. Két repülő jármű ez alkalommal felderítés céljából Milánóig hatolt előre. Egy másik repülőrajunk a Garda-tó melletti Desenzano kikötőtelepeit és az oltani olasz repülőállomást támadta meg. Mindkét bombázás alkalmával az egyes tárgyakon számos találatot figyeltünk meg. Az ellenség heves tüzérségi tüzelése dacára az összes repülőjármüvek épségben tértek vissza. Orosz hadszintér: Délkeleti hadszintér: Nincs ujabb esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Nyugati hadszintér: A számos ködös nap után tegnap kitisztult az időjárás, ami a harcvonal több pontján élénk tüzérségi tevékenységet tett lehetővé. Igy a La Basse csatorna és Arras között, ahol Soucheztől keletre hatásos tüzelésünk ulán a franciák állásából 800 métert rohammal elfoglaltunk és 71 tisztet és 319 főnyi legénységet elfogtunk. A Somme és Oise közt az Aisne fronton és Champagne több pontján is nagyban fokozódott a harci tevékenység élénksége. Tahurctól északnyugatra a franciák kézi gránát támadása meghiusult. Végül ia Maas mindkét oldalán levő magaslatokon Düntől felfelé tüzérségi harc indult meg, amely több helyen jelentékeny erejűvé fejlődött és a legutolsó éjszaka se szünetelt. A mindkét fél részéről felszálló repülők közt számos légiütközetre került) ia? sor, különösen az ellenséges harcvonal mö g'őtt. Egy német léghajó ma éjjel Revignynél áldozatául esett az ellenség tüzelésének. Keleti hadszintér: Balkán hadszintér: A helyzet általában változatlan. A legfőbb hadvezetőség. Török jelentés: Konstantinápoly, február 22. A főhadiszállás közli: Hadseregünk ka tonai megfontolás alapján Erzerumtól nyu gatra fekvő állásokba veszteségek nélkül vonult vissza, miután a várostól 15 kilométernyire keletre fekvő állásokat, valamint 50 régi ágyút, amelyeket nem lehetett elszállítani, a helyszínén megsemmisített. Az oroszok által terjesztett ama fantasztikus hirek, hogy Erzerumban 1000