Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-12-30 / 103. szám

Nyíregyháza, 1915. december 30. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 100. szám. A Szabolcsvárrnegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesölet Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 t. — Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTÁCHEQUfi 20558. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetése!! ársajöés szerint számíttatna;;. Legolcsóbb hirdetés 1 8. Hivatalos Irfrdetósefc ffi f. A nyüttór soronként 80 {• Apró hirdetések 10 sz#g 1 K, mhiden tortbbi sió 5 fillér. Vastag betűvel sz elhitt fcétszBres«o szAuiiL Lapunk ezen száma utolsó lévén az esztendőben, kérjük az előfizetések szives megújítását. Kötelességérzet. Ha végig gondoljuk, mi minden történt az immár bealkonyodott 1915-ik esztendőben, szinte lehetetlennek tűnik fel az ember lelke előtt, hogy miként történhetett annyi minden/ s épen oly sok világraszóló esemény rövid háromszázhatvanöt nap alatt. ' Az 1915-ik év véres örökségként vette át elődjétől a világháborút. Különösen a Kárpátokban dúltak rettenetes harcok éppen az évforduló idején s az orosz gőgnek, fennhéj ázásnak nem volt határa. Angol és francia bér-poéták kozák dicsőségről zengettek, hogy amennyire lehet, elfelejtessék a maguk népével a maga szégyenét. A fagyos tél még engedni sem kezdett a szárazföldön, mikor a tengeren megkezdődtek az U. hajók csatái. Német tengeralattjárók járták attól fogva az Atlanti-óceánt, a Földközi tengert s Anglia kénytelen volt meggyőződni arról, hogy tengeri uralmának a gyökerei körül jár a fejsze. Véresre törte magát az entente két tengeri hatalma a Dardanellák előtt is, de egy darabig csak volt bizakodása Oroszország hatalmában, meg a semleges államokban. De bizakodásuk megint csak hiúnak, felületesnek bizonyult. , 1915 tavasza meghozta az orosz katonai erő összeroppanását; hiába jött akkor már Olaszország hitszegése az ő segítségükre, hiába indultak a nagy garral hirdetett francia offenzivák, a harctéri siker minden vonalon a mi csapatainkhoz szegődött s ma, a rettenetesen véres esztendőnek alkonyán, oly. nagy rést látunk ellenségeink hatalmán, hogy azon át Egyiptom, Mezopotámia, sőt India felé integet a nyilt pálya katonáink felé. Mindeme nagy siker a komoly kötelességtudásnak, önfeláldozó kötelességteljesitésnek eredménye. Fényesebben teljesíteni a legsúlyosabb, a legmagasztosabb kötelességet, mint ahogyan katonáink tették, igazán nem lehet. És e ragyogó kötelességteljesitésből egyformán vette ki a maga részét a német, a magyar s a török katona, néhány hónap óta a bolgár testvérnép is. De a polgári lakosság is hiven teljesítette a maga kötelességét s ezt egyenesen önérzettel és büszkeséggel állapithatjuk meg, éppen a magyar társadalomról. A magyar nép hűségesen, zúgolódás nélkül viselte a háború által kivánt áldozatokat, a vér- és pénzáldozatokat egyaránt s hozzá az önkéntes áldozatok terén is ragyogó példát adott. A nyomorékIflffl ká lett harcosoknak, a feldúlt kárpáti vidékek lakosságának érdekében örömmel és lelkesedéssel áldozott e nemzetnek apraja és nagyja napról-napra s kész áldozni még ezután is. Példás önmegadással és türelemmel viselték a szegényebb néprétegek a mindennapi megélhetésnek sokszorosan megsulyosodott terheit. Mindez beletartozik a kötelességteljesitéseknek ama fényes sorozatába, amelynek sikereinket, harctéri helyzetünknek rendkivül kedvező voltát köszönhetjük. Ez a példás kötelességérzet és a belőle fakadó harmonikus együttműködés ésöszszetartás, mint a végső és tökéletes sikernek záloga, bizonyára meglesz a magyar katonában és a magyar közönségben a jövő esztendőben is, sőt talán nem csalódunk, ha azt merjük remélni, hogy. meg lesz még — a törvényhozásban is. Dr. Pröhle Vilmos. Uj ég... uj föld! Az ó évet megsirattuk, eltemettük ; emlékét feledni nem fogjuk soha; most egy uj esztendő hajnala köszönt, minek bibor fényébe égő falvak, pusztuló városok lángsugarai szövődnek bele s annak a vértengernek sötéten pirosló szine, mely felett a szenvedő lelkek milliói sirva, jajongva szálldosnak ! Mig a nagy idők egyik véres barázdáját átlépve, uj, ismeretlen területen állnak meg reszkető lábaink, addig érző szivünk folyton hányódik, vetődik mint a hab s a feltámadt gondolatok serege özönli körül lelkünket, kérdés kérdésre halmozódik: ugyan milyen lesz a jövő; mit hoz reánk az uj esztendő ; miféle emlékekkel lesz gazdagabb a tusakodó emberiség; a nagy véres áldozatok oltárán meg fog-e nyugodni az igaz Isten áldó és helyben hagyó tekintete; lesz-e még boldog ez 'az önmagával meghasonlott emberi nemzetség ? ! A sokféle és nehéz kérdésre ugyan ki tudna megnyugtatólag válaszolni! ? Hadd legyen isteni titok az, minek mélyére nem hathat el az emberi értelem sugára !... Egyet azonban már tisztán hallhatunk, egy kiváló szó zendülését, még a hitetlenség oktalan lármái sem számithatnak el... Csaknem kétezer éves távolból János apostol szent álmodozásának meszsze csengő hangjai csendülnek meg a korszakalkotó idők uj (évi'első reggelén: «láték uj eget és uj földet, mert az első ég és az első föld elmúlt vala.!» A kinzó bizonytalanságok uj évi nyugtalanságai közt ;ez az apostoli ige az emberi vigasztalás és megnyugvás fenséges evangéliuma. Rövid egynehány szóban igézetes jövő tündéri látképe; porba hullott verejték és emberi vér megdicsőitése; az elmaradhatatlan isteni igazságosság napjának felragyogása; egy egész uj világ lelkesitő körvonalainak csodás kibontakozása! S ami ezt apostoli ihletszülte jóslatot még elválaszthatatlanul sajátjává teszi uj évi tűnődései közt lelkünknek, az a szeretet fejedelmének, a boldogtalan emberiség boldogítójának, a világ világosságának, az Ur Jézusnak minden prófétát megpecsételő kijelentése: «Ime az Isten sátora az emberekkel van és velők lakik és azok az ő népei lesznek és maga az Isten lesz velők az ő Istenök; és az Isten eltöröl minden köny.nyet az ő szemeikről... ! Álljon elő a világnak bármily mély tudományu bölcse; ünnepelt költője, vagy, hires államférfia s mondjon, szóljon ezeknél a szavaknál erőteljesebb, nyugtalan sziveket megnyugtatóbb igéket a mai válságos események csapkodó hullámai közt akkor kénytelenek leszünk meg hajlani a mai kor előrehaladott tudományossága <előtt s fájó lélekkel ismerni be, hogy. a vallás igazságai fogyatékosak ! De mig mi tűnődő, küzködő emberek az újévi bizonytalanság ölén, kivétel nélkül, csak találgatni, tapogatódzni, feltevésekkel bibelődni tudunk, addig szégyenérzet nélkül jogosítva vagyunk mindnyájan arra, hogy drága kincs gyanánt, melynek birtokában csalódni sohasem fogunk, lelkünkbe öleljük a'nagy apostol s a Krisztus fenséges alkalmi kijelentéseit! A beállott uj esztendőben tehát hoz számunkra az isteni igazság uj eget, uj földet! Hogy ennek meg kell lenni, be kell következni, különösen reánk, eddig mostoha sors által annyit zaklatott magyarokra nézve ugyan ki illetheti ezt kétséggel ? ! Vájjon az a földmivelő, iparos, kereskedő, vagy szellemi munkás, ki megfeszített erejének teljességével áldozott a nagy. nemzeti kötelezettség egyre jobban lobogó oltárán, kinek éjjel-nappal nem volt egyébb vágya és nemesebb törekvése, mint hogy. az eget, földet ostromló háború véres eseményeinek szerencsés kialakulására nézve előkészítse a nemzeti élet ősi talaját, nem remélheti, várhatja-e az igaz Istentől, hogy a hü, lelkes, kitartó munka nyomán a szellemi, társadalmi s anyagi élet biztató jelei fognak felragyogni, mint az örömmel meghozott nagy áldozat fenséges jutalma ? A' hü polgár nyugodt lelkiismerete méltán várhatja az uj ege£

; s uj földet s ezt az igaz Isten meg is adja ! A harcok tüzében álló honfi, ki lehet, hogy csak annyit mondhat magáénak e szépséges országból, amennyi a kifáradt s teljesen kimerült testnek majdan zavartalan pihenőt nyújthat; s még is az évek óta dühöngő véres zivatar csapkodásait rendíthetetlen lélekkel állja s boldog, hogy, r • r d