Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-12-30 / 103. szám

2 103-ik szám. JSlYÍRlTIDÉK í 915. december 30 honja határán nem tombol az ádáz ellenség ... Ez a szent rajongás magaslatára emelkedett lélek letudná-e vetkőzni azt a hitet, hogy el jő nem sokára az uj ég, az uj föld] s e hon nem lesz szűkkeblű többé gyermekeivel szemben s a gyöngébe erőnek lelkét leheli s az erősbe pedig a testvériség melegét, hogy ha harcok kemény tusáiban az összefolyt vér megteremté a szent egységet, akkor majd a béke ölén is zendüljön fel az ajkakon a testvériség hymnusza !... Meg lesz, meg lesz az uj ég, az uj föld a nagy zivatar lezajlása után ; a lelkes magyar nemzetet isteni kéz fogja megkoszorúzni az erkölcsi igazság alapján; lesz a magyarságnak egy szilárd támaszpontja, honnan fenséges nyugalommal verhet vissza majd minden oktalan támadást; honnan éltető reménységgel fog kiindulni az egyéni, társadalmi s nemzeti újjászületésnek feltartózhatatlan vágya s ez a szilárd pont a kavargó, hullámzó események zűrzavarában: az Istenért, emberiségért, a maroknyi, árva nemzetért meghozott áldozat tudata !... Az uj ég, az uj föld élet határai közt nem lesz sivárság, nem kinzó bizonytalanság, ott lesz maga az Isten is a megfáradt, de győzelemmel megkoszorúzott szivekben s ha a dicsőség verőfényében is fog ömleni a vesztes szivü anyák, hitvesek, gyermekek könnye, a jóságos isteni kéz letörli szemeikről; mert egy olyan hazában, hol diadalról beszél még a gyönge gyermek ajka is, hol a fellobbanó honszeretet az ismeretlenség homályából százezrével emelte ki a nemzeti hősöket, ott csak örömbe van joga a szívnek s az eddig meghozott áldozatokért hálaadásra s még egy. imádságos sóhajra : Isten áldd meg a magyart!... Melkó István. & csapatkófház karácsonya. «... Nagy kenyeret, széles karéjt, jól nekieresszed a kést...» A kislányok kértek. Nagyon kicsi lányok, akikről névszerint, külön-külön még nem is szokás, nem is lehet beszélni. Csak együtt, igy, a polgárista kislányok. És a szülők adtak. Ünnepi kenyeret, jól nekieresztett késsel karácsonyi kalácsot, gyönge csirkesültet, kupaszámra kávét, dohányt, cigarettát, képeslapot, gyufát, egy kevés, ünnepdélutánra elegendő bort is. Aztán a gyerekek előszedegették a sjöld-munkák emlékét, — ezpr ötlettel, gyermektalálékonysággal ezerforma uj karácsonydiszt fabrikáltak, felfordult időkben megforditották az ős szokást. Apró, kicsiny lányok, öreg harcosoknak, béna, csonka, ismeretlen barátoknak, értük, értünk küzdött, szenvedő katonáknak karácsonyfát állítottak. Karácsony viliáján, mint egy kis méheraj, nyüzsögtek az utcákon. Még ezt, — és én még ezt. Mint a kis güzük, hordták a tanáriba a temérdek mindent. És az egész elsőnap délelőttöt ott szorgoskodtak, a fadiszités körül. És mikor a százhúsz katona helyett száznegyven jött, — és a megrakott asztalokhoz még ujakat kellett hozni, — a kis arcok féltek. Ugyan, — elég lesz-e ? A tanári győzte. És még egyszer anynyit is meggyőzött volna. Akik a kis ünnepre elő nem jöhettek, — az ágyhoz kötötteknek be a kórházba vitték a részüket, — és még a többi kórházakba is jutott, — és még a cédulaház nagyon elesett, — ódon idők, múlott idők háborukiszoritotta koldusainak is jutott. Karácsony ünnepét, csak ugy, maguk között, nem hirdetve, csöndben, nagy, sok melegséggel, a Katonaotthont még otthonabbá téve ilyenformán tették katonaünneppé a polgárista kislányok, — és az anyák, akik adták, szívesen, bő kézzel, jó szívvel a gyermekek ötletéhez a kamarák kincseit. * A nyíregyházi polgári leányiskola növendékei a csapat-kórház lábadozó katonáinak ünnep első napján karácsonyfa ünnepélyt rendeztek. Az ünnepélyt Kovács Micifce nyitotta meg egy aktuális költemény hatásos elszavalásával. Ezután a növendékek kórusban elénekelték az ,Ott ahol a Dnyeszter vize zúi* c. háborús műdalt. Majd, egy kis színdarabot adtak elő, melynek szereplői Szunyoghy Erzsike, Kepecs Berta és Csiha Lilyke voltak, s természetesen nagy sikert arattak. Ugyancsak nagy sikerrel szavalt Szatmáry Boriska, és mondott gyönyörű záróbeizédet Krasznay Ilonka. Végül a növendékek kórusa a Wacht am Rhein-t majd a Himnuszt énekelte el a közönség a katonák résztvételövel. Mdndanunk sem kell, hogy az ünnepély fénypontja a csodaszépen feldíszített karácsonyfa volt, melyr.ek díszei egytől-egyig a kisleányok ízléses, változatos, sok türelmet és szorgalmat igénylő kézimunkáiból kerültek ki; a karácsonyfa alatt minden lábbadozó katona megtalálta a maga örömét egy-egy ajándékban. Az ünnepély befejeztével a 130 lábbadozó katonát pompás uzsonna várta, melyet a kis növendékek ügyesen és körültekintő figyelemmel szolgáltak fel. Fokozza érdemüket még az is, hogy az egész uzsonnát pecsenyéket, süteményeket ők adták össze apró szivük meleg rajongásával. Az ünnepély közönsége meghatottságtól csillogó szemekkel és egy lélekemelő ünnepély magasztos impressziójával távozott. Az ünnepély rendezésének érdeme Adorján Ferencné úrnőé, valamint Juhász Ilonka és Balogh Ilonki osztályfőnők tanárnőké, akik ezúttal is bizonyságát adták annak, hogy a leánygyermekek lelkét hazafias és vallásos szellembpn nevelik, s igy minden tekintetben megfelelnek azoknak a nagyarányú követelményeknek. a melyeket a szülő és a nemzet minden tanítóval és minden tanárral szemben támaszt. Utolsó fejezet. ? ... S a szörnyű csöndben Sokszor minthogyha szólnának mögöttem «Ez hát az utad, mely tavaszba vonva, Hegyekre felvitt, gőgös, szűz oromra ? Ki illatban fürödtél, napsugárban, Te csapkodsz szerteszéjjel most a sárban? Ki ifjú voltál, izzó mint az élet, Te vagy te rém, te vértelen kisértet? Te vagy, ki lángolón a Nyárt ölelte, December-éjek fázó, kósza lelke? Ki mindig másnak éltél, másnak adtál, Ily rettentőn egyedül te maradtál? Üldözzön szörnyű váddal minden óra, Légy átkozott szentségek tékozlója, Ki lelkedet könnyelműn megnyitottad Földöncsuszóknak, éhes koldusoknak, Kik meglopták, kiszórták drága titkát, Szent harmatát mosdatlan ajkkal itták, S dőzsöltek benne részegen, kacagva!!*... Minek, minek hagynak magamra! ... Angyal Béla. —»o«— Felhívás. Tisztelettel felkérem a Ny. V. K. Vasút mentén működő tauitó urakat, kik a kisvasút kedvezményét igénybe akarják venni, hogy arcképes igazolványukat, 1 K, 12 fill, készpénzzel sürgősen hozzám juttatni szíveskedjenek. Ibrány, 1915. december 23. Eornyilc János tanitó. lij rend a szállítási igazolványokra. A m. kir. minisztérium a mezőgazdasági terményeknek, lisztnemüeknek és egyes mezőgazdasági terményekből előállított ipari termékeknek vasúton, hajón, vagy gépkocsin való szállításához szükséges hatósági igazolványok kiadását egységesen szabályozta 4551—1915. M. E. számú rendeletével . E rendelet az 1916. évi január hó 10. napján lép életbe. A rendelet kiadására egyrészt a különféle terményekre és készítményekre szóló szállítási igazolványok kiadását szabályozó különféle rendeletek egyesítése, másrészt a szállítások körül felmerült sokféle visszaélések megakadályozása adott okot. Az eddigi szállítási igazolvány váltási kötelezettséget sokan ugy játszották ki, hogy postacsomagokban adtak fel olyan küldeményeket, amikre különben szállítási engedélyt nem kaphattak volna, mások meg kézipodgyászként vitték azokat magukkal. Az uj rendelet ezeket a szállítási módozatokat eltiltja és a tilalom megszegőit 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel rendeli büntetni, a tiltott uton szállítani meg*kísérelt küldeményeket pedig elkoboztatja. A rendelet szerint az 1916. évi január hó 10-ikétől kezdődőleg búzát, rozsot, kétszerest, árpát, zabot, tengerit, burgonyát, rizst, az ezekből előállított lisztet és mindennemű egyéb malomterméket és őrleményt (korpát, darát stb.), úgyszintén az ezek lisztjéből előállított mindennemű cikket (tehát a kenyeret vagy egyéb süteményeket is), továbbá babot, borsót, lencsét, bármely alakban, mindennemű rostahulladékot, csirkcbuzát, tönkölyt, tatárkát, kö lest, muharmagot, cirokmagot, bükkönyt,, vadborsót, mindennemű lóhere és lucernamagot, a repce, len- és kendermag kivételével a többi olajos magvakat, mindennemű fű- és egyéb magvakat, répaszeletet, mindennemű hagymát, repce, napraforgó, tökmag és lenmagolaj pogácsát, melaszt, szárított szeszgyári és keményitőgyári tengeri* vagy burgonyamoslékot, szárított sör törkölyt "csak a rendeletben megállapított szállítási igazolvány mellett szabad vasúton, hajón és gépkocsin bármely városból vagy községből a város vagy község határán kivül eső helyre szállítani. Az elsorolt tárgyakra tehát szállítási igazolvány kell a szomszédos községbe, vagy városba való szállítás esetén is, ha a szállítás vasúton, hajón, vagy gépkocsin történik. Szekeren vagy kézben való szállításhoz szállítási igazolvány, nem szükséges. Szállítási igazolvány kell akkor is, ha az elsorolt tárgyak bármelyike nem magában, hanem bármely más tárggyal együtt szállíttatik. A vasutak és hajózási vállalatok szállítási igazolvány nélkül az elsorolt küldeményeket szállításra el nem fogadhatják. • * » " —' A szállítási igazolványokat, amelyeknek mintáját a rendelet megállapítja, kis és nagy községekben a járási főszolgabíró, Nyíregyházán a rendőrkapitány állítja ki. A szállítási igazolványok kiállítására szükséges űrlapokkal a hatóságokat az Országos Gazdasági Bizottság megbízásából a Haditermény részvénytársaság látja el. A kiadott űrlapokról a hatóságoknak számolniok kell s a kiállított szállítási igazolványok másolatait hetenkint tartoznak a Haditermény, részvénytársasághoz beküldeni. A kiadott szállítási igazolványokat a küldemény feladásakor a szállító levélhez erősitik s lebélyegzik, nehogy azt ismételten fellehessen használni. A Haditermény részvénytársaság címére szóló, vagy általa feladott küldemé-