Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-12-16 / 100. szám

Nyíregyháza, 1915. december 16. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 100. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szára ára 12 f. — Tanítóknak félár. Szerkesztőság és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT Ö. SZÁM. TELEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 29558. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szertat szimittaütait. Legolcsóbb hlrdtfA) 1 R. Hivatalos hirdetések sora 60 t A nyflttór soronként M fApró Hirdetések 10 szóig 1 K, minden további kó 5 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Morál insanity. Megállapítható, hogy nem azért kacagunk, mikor a hosszú háborúval való angol fenyegetőzéseket halijuk, mivel az idegeink megerősödtek, amint hogy tényleg meg is erősödtek hadvezetőségünk és katonáink érdeméből, hanem azért kacagunk, mert az a fenyegetőzés valósággal nevetséges. Nevetséges pedig — nem utólsó helyen — azért, mert már nagyon sokszor hallottuk s mindig olyankor mikor az ellenséges vezérkarok csak visszavonulásokról beszélhettek, miként a jelenben is. Nevetséges továbbá azért is, mert az angolok, mikor azt mondják, hogy ők még övekig folytatják a háborút, magukban mindig arra gondolnak, hogy Belgiumnak vége, Szerbiának vége, de francia meg orosz katona még van; minek szakadjon tehát vége a háborúnak ? Nevetséges persze a mi szempontunkból, megtalán az igazán semleges szemlélő szempontjából, de francia szempontból — például — alig lehet egészen nevetséges. Franciaország ma még sokat megmenthetne abból, amit feltétlenül elveszít, a háború további folyamán. Erre azonban a francia vezérpoiitiküs urak nem gondolnak, hanem bizonyára gyönyörrel hallgatják azt az ujsütetü angol harcidalt, amely azt harsogja francia főidőn, hogy Vilmos császár Szent-Ilona szigetén fogja befejezni életét. Alaposan eltompulhatott a francia nemzeti érzés az utóbbi időben, hogy ma már francia földön lehet hetvenkedni a szent ilonai emlékekkel. A fondorlelkületü Grey, meg az emberséges Kitchener bizonyára mindent megtettek arra nézve, hogy a francia szövetségesnek ne fájjon többé a feje Szent Ilona miatt. Hiszen ha többet nem tettek volna, hát elég talán az is, hogy Calais-t a békekötés idejére való tekintet nélkül tartja kezében az angol addig, ameddig neki jól esik, hacsak a német másképen nem intézkedik. Azt is megtettek, hogy egy sereg francia katonát elszállítottak a Balkán-félszigetre, hogy ott étlen, szomjan, ázva-fázva várja, mikor kerül a tenger fenekére, vagy bolgár fogságba. Anglia és szövetségesei kétségtelenül sokat tettek. Oroszország rettenetes áldozatokat hozott, Franciaország erején felül erőlködik, Belgium nincs, Szerbia csak volt, illő tehát, hogy Anglia is tegyen valami igazán nagyott. Tesz is. Beígéri a hosszú háborút, beígéri Vilmos császárnak Szent Ilona szigetére való deportálását. Ezen is lehet nagyon jóízűt kacagni, de csak addig, amig az ember arra nem gondol, hogy ez az angol őrület még töméntelen sok embernek az életébe kerülhet és fog is kerülni és hogy itt egy olyan kóros állapottal vagyunk szemben, amelynek közismert elnevezése éppen angol gyártású és ugy hangzik, hogy morál insanity. Az angolság morál insanity-je a világháborúnak legfőbb oka s ha kelleténél hoszabbra fog nyúlni a háború, annak is ez a morál insanity lesz a főrugója. Emelt fővel. Ügyvédi nyomtatványokat telefon megrendelésre bármily kis mennyiségben házhoz szállítunk. Telefon 139. Édes fiam! Jó nekünk idehaza családi körben, meleg szobában élvezni az együttlét örömeit. Behegedt sebed a mi szivünkre szállt ugyan s meg-megújuló lázad minket nyugtalanít jobban, mint téged: ám addig, amig lehet, akarunk is, tudunk is örvendeni a szerencsés fordulatnak, s mély hálával áldjuk a mindenéket jóságosan igazgató gondviselést azért, hogy láthatunk s legalább igy láthatunk téged Mert változatos a hadiszerencse, s bizony sok család sinyli a gyászt, amit könyörtelenül mért rá a háború. Annál megnyugtatóbb azonban, hogy fegyvereinket mindenütt siker kiséri s nemzetünk emelt fővel nézhet a jövőbe. Vannak veszteségeink, lehetnek káraink; de nincs okunk a csüggedésre, ha meggondoljuk, hogy a legnagyobb ember se pótolhatatlan s a legnagyobb kár se helyrehozhatatlan Emelt fővel nézhetünk a jövőbe s bizalommal várhatjuk az elfogulatlan nemzetek ítéletét, mert részünkre mind a kettő csak kedvező lehet még akkor is, ha további megpróbáltatásokat kellene végigszenvednünk. Fölemelő hatással lehet ránk elsősorban a biztonság érzete, amelyet vitézül küzdő harcosainknak köszönhetünk. Ha visszagondolok arra, hogy milyen helyzetben voltunk egy évvel ezelőtt: szinte szárnyat kap a lelkem, hogy a nemzeti öröm legnagyobb magasságába emelkedjék. Akkor nemcsak határaink közelében, hanem részben határainkon belül voltak ellenségeink: ma mind a három hadszíntér messze esik tőlünk; akkor aggodalommal vártuk a fejleményeket : ma minden föltételünk megvan a jogos önbizalomra; akkor a menekülés rémkéA bolgár nemzethez.*) Üdv néked a jog s az igazság Győzelme nevében Testvéri szivünkből, Évezreden át Keletnek acélkezü Bajnoka, bolgár! Te láttad a gyilkot, Mit az elvetemültség Felbujtogatolt hada vert Két hű szivén át Két hosszutürelmü Nemzet kebelébe ; Te láttad az üszköt, Mit a kapzsi gonoszság Bűnöskezü gyujtogatója dobott A vén Európa Fejedelmi lakának Rozzant födelére . . . A háború szörnyű csapásaitól Sajgó sebeid Rövid évek alatt Még behegedni se kezdtek ; Még csonka határaidon Idegen taposása alatt Vérharmatosan Senyved a fű, a virág : S ime újra kicsillan a tűz, *) A bolgár-estén előadta: Klár Erzsi úrleány. A harc tüze, lángja szemedből; Búsult haragodban a lélek Nagy lángja magasra lobog; Elszánt fajod újra kezébe ragadja Életre-halálra a fegyvert! Ide azt a kezet, Jobbját a lenézett, Százszor legyalázott, Tiszta nemes becsületnek! Békében a munka Cserzette vörösre, keményre : Hadd mossa a hadban az ellen Vérre fehérre ! E kézszoritásban az ősi erények Megbecsülése Forrasztja szorossá A régi rokonvér Kapcsolatát; E kézszoritásnak Érezze csodás erejét Minden gonosz indulat, ármány, Zsarnoki önkény, Esküszegés ! . . . Velünk a hadak leverője, a germán, Napnyugaton; Velünk bont lobogót a muzulmán Napkeleten : Hadd jöjjön ezerfejü réme az észak Szörnyetegének ; Tomboljon a hittagadó nyomorult, Csúf szégyene délnek: Az álnok, a fojtogató hatalom Megtörik itten e büszke falon, El kell pusztulnia végkép; Mi hitünk erejével, Vérünk melegével Vívjuk ki az isteni békét! Vietórisz József. Hangverseny a bolgár Vöröskereszt javára. December 14-én. A borzalmas háború rettenetes hosszadalmassága elfásulttá teszi érzéseinket, sok nyomorúságot tett megszokottá, és az a tudat, hogy hála a mi hőseinknek, határainktól távol az ellenség, tűzhelyünk immár veszélyen kivül van, az élethez való ragaszkodásunkat fokozza, és az élet jogai lassanként követelik igényeiket. El lehetünk olykor hus és tej nélkül, de nem nélkülözhetjük, hogy szunnyadó érzéseinket, fájdalmainkat és reményeinket a művészet utján lássuk kifejezésre juttatva. Itt volt erre a megfelelő alkalom és ezt városunk közönsége oly mértékben vette igénybe, hogy a terem zsúfolásig megtelt és a műsor számait tapsaival megkétszereztette. Hallottuk Zsámboky Miklós gordonka művészetét. Elsőbben Haydn Andante-ját játszotta