Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-11-28 / 95. szám
95-ik szám. .Htírtodék. 1915, november 28. 3 hanem Pécsre, az oda áthelyezett cs. és kir. kiegészítési kerületi parancsnoksághoz, a honvédséghez beosztottak pedig Újvidék helyett Szabadkára, a 6. honvéd gyalogezred pótzászlóaljához vonuljanak be. Válasz. Előre értesülve voltunk a Pröhle Vilmos tanár úr ellenünk megirott vezetőcikkéről. És Pröhle tanár úr előttünk oly tisztelt tudós ember, — kész nyereségként várjuk, valahányszor tudását aprópénzre váltani ígéri, — hogy másoknak is juttasson belőle. De Istenem, a várt értékes szók helyett szólamokat kaptunk ; azt hittük, komoly vitára kezd általunk nagyon komolyan vett orientalistánk, de a drága kövek kavicsokká válnak, ha azokat dobálózásra használjuk. Újra elolvastuk az Ágoston Péter úr megtámadott cikkét. És kérdjük ezután Pröhle tanár urat, kősziklát fakarddal szabad kopácsolni ? Komoly hatást kereső embernek egy támadott cikkbe ott nem lévő állításokat, érzéseket belemagyarázni? Nagyon tiszteljük a Pröhle tanár ur — velünk nagyon közös, nekünk épp oly drága — ősmagyar érzelmeit. De Ágoston Pétert honárulással vádolni, mert tud általános emberi szempontokból látni, sőt nézni is, ma, a nagy kavarodásoknak idején — engedelemmel legyen mondva — kissé túlozás. És hogy a Nő-nek fáj a háború. Tanár úr, — a Nő-t asszonyok írják. Érez ön ? Vannak gyermekei ? Kinn is, a harctéren ? Esett már el fia ? Soroztak most újra ? Viszik már ? Eltűnt már ? Nem ir esztendeje ? Keresi hiába ? Ugye, — kavargós, zaklatós kérdések. A Nő olvasói, munkatársai lelkéből szedettek. Ki okozta? Magyar? Német? Muszka? Talján? Dehogy. Mindannyiok fölött uralkodó fantom : a Háború. Az emberek — idézzük Ágostont — egymást nem meggyőzni, — legyőzni törekvése. De ez igy van. És ezt az igy van-t, a valóságot, meglátni, — megnézni, — ez magában vétek ? Dehogy. Ez csak látás. Megtámadott országunkat körömszakadtig védeni, a miénket, a tulajdonunkat, oltalmazni, szeretni, Ágoston is, a Nő is, a Feministák is tudjuk és akarjuk. De hogy miért állhat elő megtámadás ? És a népek közötti nézeteltérés kiegyenlítése miért lehet csak ez, miért igyekszik ide már a szándék ? A Nő, a Feministák, Ágoston Péter (sajnos, ő nem Feminista. Csak szociológus, de ez Európa szerte ismeretes) ezt akarjuk. Már a szándék, az egymást ölő, a vért kívánó, a vérrel büntető, az alattomos, a királyok és királyasszonyok életére törő, az állati ösztön lebéklyozását. Azt akarjuk mi magyarországi feministák, az angolok, a franciák, a németek, az olaszok, az amerikaiak, a svédek, minden ország asszonylelkü asszonyai. Hogy a megtámadott Magyarország vedi területét és fennállását, hogy a mi meggyilkolt trónörökösünkért büntetünk, es természetes következmény. Hogy a munkás német iparra fenekedő angol irigységgel ágyút szögez szembe a népe jóllétét őrző uralkodó, ez is természetes. Szörnyű azonban, nekünk szörnyű hogy ezek igy lettek. Hogy a mi trónörökösünkre gyilkos leskethetett. Hogy a német ipar becsületes, szorgalmas munkával elért haladása tisztelet helyett fenekedő gyűlöletet, s ilyen formában megnyilvánuló gyűlöletet váltott ki, magát pöffeszkedő gőgjében elbízott ánglus kalmárokból. S hogy ez a nagy, gigászi küzdelem, apró emberek közt is oly mindennapos. Tanár úr, elkalandoztam én is kissé a témától, szemlélődés lepett meg közben, nem látja ugyanezt itt, köztünk, nap nap után? Nem látott még egyszerű munkásember hangyaszorgalmán gyűjtött vagyonára irigy, fenekedő hidalgókat ? S mondja, ha az üresfejű, munkátalan, látva amannak a boldogulását, üt és rug és muszkasegitséggel nekirontva annak a kis felboldogult munkásnak, tiporja, az védekszik, körmölnek, rúgnak, gyönyörűség ez ? Igyvan, igy látjuk nap mint nap, de helyes ? de igaz ? De megtartani való ? Nem, Tanár úr. A Feministák, a Nő, és megkérdezése nélkül is mondom helyette is Ágoston Péter és társai szerint, nem. Országunkat rája szakadt bajában is mi nagyon szeretjük. Nemzetünket óriás küzdelmében tőlünk telhetőleg mi is segítjük. A Feministák háborús munkája tiszteletet vivott ki azok előtt, akik ennek utána jártak. Dicsekedni véle nem szoktunk, dicséretet érte nem kérünk. Tettük, tesszük, fogjuk tenni, mert szükség van munkánkra. De a népeknek, az embereknek egymás ellen való, háborúig emberölésig vivő gyűlölködését, irtózzuk. Mi és mások, minden ország lelkes emberei. Gyávasággal ezért minket ne vádoljon. Azt a hátba kapott sebeket nekünk ne kinálja. Feminista asszonyok, rejtetten, siratva őrizgetnek Signum laudisokat, amik azután érkeztek. Feminista asszonyok gyújtanak gyertyákat, amiket Oda nem vihetnek, hiszen azt sem tudják, hol van az Ott. Feminista leány lefokozott önkéntes láttára szorította össze fogát — inkább halva lássam . . . De éppen, mert mindezeket mi, rejtatten, magunknak, dicsekedés nélkül érezzük, dolgozunk már most, a mi erőnkkel, annyi közönnyel, annyi gúnnyal, annyi félremagyarázással szemközt, hogy ezeket a jövőben elhárítsuk. A máért már semmit nem tehetünk. De a jövőért, az évek, talán a századok multán eljövőért, teszünk és tenni fogunk, mi, a feministák, a Nő, az Ágostonok és hisszük, hogy az élet harcosai győzelmesek lesznek a háború védelmezői fölött. Sz. M, Gazdasági egyesületi közlemények, A folyó évi október hó 18-ról 14.599/eln. 20. b. szám alatt a gy apjukészletek igénybevétele tárgyában kiadott rendeletem 5. §-ában emiitett gyapjuátvételi bizottság közelebbi cime: Budapest, Kereskedelemügyi minisztérium, ipari műszaki ügyosztály, II. Lánchidutca 1—3. Budapest, 1915. november 12-én. A magy. kir. honvédelmi minister. A másolat hiteléül: Kozák s. k. irodafőtiszt. A másolat másolatának hiteléül: Vicsnik Ferenc min. shiv. főigazgató. A tettes büntetése. Irta : Gesztelyi Nagy László. Az élet forgatagai mindig új eszméket hoznak felszínre, melyek új érdekek szolgálatában állanak s melyek a jogban új szabályozást igényelnek. Bármely az életből vett, vagy a társadalom, az új alakúlás által felszínre vetett eszme létrejövetele azonnal nyomában találja a jogi rendezést. Ezért van aztán, hogy mihelyt valamely új büntető cselekmény tényálladéka honosodik meg, azonnal megszületik utána annak ellenszere : a megfelelő büntetés. A mai nagy háború soha nem hallott egyéni, társadalmi, jogi alakúlatokat teremtett, amelyek egész új életrendet létesítettek longam per latam. Minden hivatal háborús ügyekkel, háborús aktákkal van tele, melyek száma folyton növekedőben van s a háború utáni években sem fog bizonnyal apadást mutatni; (örökösödési ügyek, rokkant és másirányú segélyezések, árvaügy stb.) A háborúnak teljesen új, eddig ismeretlen hajtása a hadisegélyezés is, mely az illetékes hivatalok munkáját — mondhatni — megkétszerezte. A segélyügy leginkább felszínen lévő kérdése a háborúnak, mivel százezrek nyújtják utána, hol jogosan, hol jogtalanul kezeiket. Ez ügy körül is számos jogi kérdés merül fel, melyek kell, hogy már most foglalkoztassák az intéző köröket, amennyiben a háború után reánk zúduló teendők között e kérdés is könnyen elkerülheti figyelmünket. S tudjuk, hogy Magyarország hadszintérnek nyilvánított vármegyéiben az 1912. 32. és 33. tc. alapján katonai rögtön ítélő bíráskodás van érvényben. Ügyszintén tudjak azt, hogy a katonai büntetőlőrvénykőnyv (K btk.) §-ai most nyernek igazi aktuálitást — háborús alakban. A büntető törvénykönyv (B. T. K.) ide vonatkozó § ai is (453—454) stb. egészen másként szabják ki a büntetést a béke időben elkövetett katonai bűntettekre s másként a hadüzenet megtörténte után. Ezek mellett az 1912. 30. tc. is legnagyobbrészt idevágó intézkedéseket tartalmaz. Az alábbiakban röviden rámutatunk azokra a tényekre, amelyek e téren a mai viszonyok ferdeségeity hogy ne mondjuk : igazságtalanságait mutatják. * Béke időben is fordulnak elő katona-szőkések, melyek — jogosan — teljes szigorúsággal büntet a katonai hatóság. Mennyivel természetesebb ez egyesek részéről ma, mikor a háború borzalmai az emberek idegeit a legnagyobb mértékben próbára teszik, söt megőrölik. Soknál érzelmi motivum játszik közre e cselekmény elkövetésénél, mely végeredményben azonban nem lehet enyhítő körülmény. A katonai btk. 183, 193, 206, 216 §-ai a szökést, a más egyén szökésében való részességet, a szökés alakítás szövetkezésének bűntettét halállal és pedig kötél általi halállal büntetik, mely ezenkívül csak az árulásra — mi szintén nagy mértékben fordúl elő ma — szabatik ki, míg más bűntettekre a főbelövés jár. Ezek mellett még számos törvény intézkedik a háború alatt elkövetett halállal büntetendő cselekményekről. A fentiek közül azonban minket tárgyunk szempontjából csak azok a büntettek érdekelnek, amelyek, amellett hogy főbenjáró büntettek, még megbélyegző cselekedetek is, mint pl. a szökés, árúlás stb., mely esetekben a Megérkeztek: j Bevonulóknak GUMMI-köpeny és minden f elszerelés legolcs óbban ÉÉml fétiyképező-gépek és hozzávaló cikkek, f D l , , , n fris „LEMEZEK" 96 fillértől feljebb. 1 DlUITlDerg üOZSet, „PERLUX" vHlamlámpa 750 kor. 1 keztyü- és sérvkötő készítőnél.
