Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-11-28 / 95. szám

2 95-ik szára. J#XHiriDÉK. 1915. november 28 Még egyszer a drágaságról. A drágaság enyhítéséről sokat tanácskoztak, sok rendeletet adtak , ki, de eredményt nem értek el. Nemhogy csökkent volna a drágaság, de napról-napra fokozódott s ennek oka az, hogy minálunk csak rendeletekkel kormányoznak, de nem erélyes intézkedésekkel. Előre látható volt, hogy a háború megváltoztatja a mindennapi életet. Tudtuk jól, hogy a külföldtől el leszünk zárva, tehát ugy kell számításunkat megcsinálni, hogy szűkös készleteink helyes beosztással, tisztességes áron kerüljenek a fogyasztókhoz. Ehelyett mit láttunk? A termés helytelen becsiése volt az első baj. A mult évben gyakorlati gazdák megmosolyogták a miniszteri termésbecslést s hiába hívták fel a figyelmét, hogy hiba van a számításban, tovább lovagoltak a papirosan meghúzódó készleteken — s uj év táján, tehát a fogyasztási idő fele táján — eszméltek fel s megkezdődött a nagy kapkodás, a nem létező készletek felkutatása. Közbe eltűrték, hogy a készletek a második kéz birtokában 45 koronáig emelkedtek s az ármaximálásnál felültek a magas árnak s 40 koronára szabták meg azt. Énnek a termelő nem látta hasznát, csak is a kereskedőosztály. Ha ugyanakkor erős kézzel mindennek megszabták volna az árát, húsnak, tejnek, tojásnak, zsírnak, valamint a gazdaság vezetéséhez szükséges anyagoknak is, u. m. nyersolaj, petróleum, bőr, fa, szén, napszám titb. s azt szigorúan végre is hajtották volna, nem fajult volna idáig a helyzet. Akik eddig börzén s vásárokon kisebb haszonnal is beérték, ma valósággal a gyors meggazdagodás útját keresték ; majd a háború végén fogjuk látni a temérdek uj vagyont, amely a termelők és fogyasztók verejtékéből alakult. Ne keressük a felgyülemlett milliókat a gazdák zsebében, mert ott nincsenek. Ha az elharácsolt milliókat keressük, csak tekintsünk a barak vállalatok, hadseregszállítók, vásári kupecek, zugkereskedők, olaj, sör, bőr, cukorgyárak stb. tárcáiba, s a nagymalmok trésorjaiba, ott vannak azok elrejtve. Vállalatok, amelyek eddig a végpusztulás szélén állottak, ma alaptőkéjük 30—100%-át nyerték egy év lefolyása alatt. A mezőgazdálkodás súlyos válság előtt áll. A megcsappant munkaerő, s az időjárás mostohasága miatt temérdek a teljesen leszerelt birtok, sok a műveletlen terület, megfogyatkozott a talaj termő ereje, s berendezése, épülete, tehát holt feuzerelése; ezt az is bizonyítja, hogy sok bérlő kénytelen volt a bérlettől idő előtt megválni. Ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy a földbirtokos osztály jó anyagi körülmények közt van. Csak az képez kivételt, aki tőkeerősen, gazdag felszereléssel indult neki a nagy idők válságának, vagy egyes kis gazdák, akik nagyszámú családtagjaikkal ugy ahogy elvégezhették a reájuk zudult munkát. Ne feledjük, hogy amikor állatállományát elpusztítja sok gazdaság a csábító magas állatárak folytán, vagy kényszerűségből, földje megművelése szenved csorbát, s forgó tőkéjét fogyasztja. Csak reá kell tekinteni az állatállomány pusztulására, a gondolkozó elme rögtön reájön, hogy itt egy olyan processus folyik, amely évekre útját vágja a sikeres gazdálkodásnak. Ennek a hatása majd csak a háború után lesz szembeötlő. A gazda terményeit mind meghatározott áron foglalta le az államhatalom, — az állati termékek kivételével —, ugyanakkor érthetetlen módon szabad folyást engedték minden egyéb közszükségletet képező tárgy áralakulásának. Megtörtént, hogy a gazdától a rendes forgalmi áfron alól vették el terményéit, s* azt ő alig nélkülözhette, addig nem volt rá eset, hogy bármely más téren beavatkozás történt volna, s a kereskedő 4—10-szeres áron adhatott tul készletein, teljesen indokolatlanul. Sok esetben a lefoglalt termény a kereskedő kezére jutott s ott már az árszabás elvesztette hatályát. Addig terjedt ki a figyelem csak, mig a gazdáról volt szó, de azután megszűnt a gondosság. Csak nehánv példa reá világit erre! A hüvelyeseket a gazda 40—50 koronán adhatta el, ellenkező esetben súlyos birság várt reá, s ma a bab, borsó, lencse eltűnt, s 3—4-szeres áron szerezhető be. A repce 46 koronán került az olajmalmok kezére, valósággal kénysze ritve voltunk ezen az áron eladni. Ma a belőle kikerülő 50% pogácsa 46 korona, (50%) 200 korona. Mert a gazda visszaveheti a pogácsát 46 koronán, megtoldva a fuvarral, s az ebből előállított tejet mégis kénytelen 36 fillérért adni. Így aztán a tejet nem hozhatják a piacra, s tejinség van. Kihirdették, hogy más, mint a haditermény-társaság nem vásárolhat, s ma több a kereskedő mint valaha, s eltűnik minden a piacról. Postacsomagokban vándorol ki a főzelék és liszt Ausztriába, s nem veszik észre a manipulátiót. A kukorica árát megszabták 17 majd 20 koronában, s mikor a második kéz felszívta az árut érthetetlen módon megkorigálták 26 ko rónára. Mcsoda következetlenség az! A kukoricát különben ugy a múltban, mint a jelenben elvették a gazdáktól s nagy hizlaló vállalatoknak adták. Ezzel a gazdaságok elestek az állattenyésztésből és hizlalásból eredő haszontól. A sertéseket félig t'elhizva adták el, s igy állt be a hus és zsirhiány. A nagy vállalatok hasznothajtó tevékenysége elé ezután már nem állítottak gátat. Nem a tisztességes magyar kereskedő osztályt kívánjuk mi befeketíteni, hiszen jól tudjuk, minő nemzetgazdasági jelentőségű munkát végez az, s minő nehézségekkel küzd, s helyt is állt az mindig, itt a temérdek alkalmi kupeckedőt kívánjuk kizárni, amely a termelő és fogyasztó közé furakodik, s okozza a drágaságot. Ezeket csak azért hoztam fel, hogy lássuk hol a baj. Nem lehetetlen, hogy a háború, fegyverszünet még soká elhúzódik, de számot kell vetni azzal is, hogy a háború után is hiányok lesznek, azért már most előre gondoskodni kell, hogy a már már inség előtt álló fogyasztók ellátásáról jó előre, jói szervezett munkával gondos tudás történjen. A drágasági anketteken mindig olyanok vettek részt, akik aligha segíthettek a bajon, s következetesen elfelejtették a gazdákat meghívni, akik leginkább hivatva lennének a bajon segíteni. Olyanforma színezete volt a dolognak sok helyen, mint a jouroknak, ahová azért nem hivták meg egyiket-másikat, hogy legyen kit leszólni, ez a valaki a gazda volt. Sokkal több hazafiság van a gazdaközönségben, s a köz iránt sokkal több jóakarat, mint hinnék. Fel kell szólítani a gazdákat egyenként is és összességükben, kik hajlandók a jövőben teljes tudásukkal, igyekezetükkel a közérdek szolgálatába szegődni, szervezni a termelést, számbavenni a szükségleteket, s gondoskodni róla, hogy a megtermelt cikkebet tisztességes áron elhelyezzék, s viszont a hatóság figyelmét felhívni, hogy a mezőgazdasági ily irányú munka teljesítéséhez szükséges munkaerő előteremtéséről gondoskodni fog. Érre a célra a termérdek foglyot kellene osztályozni, hogy mindegyik a szakmájának megfelelő helyen nyerjen alkalmazást. A termelt zöldség, liszt, méz, tej, főzelékfélék, tojás stb. azután találja meg útját egyenesen a fogyasztóhoz. Egy cikk keretében nem lehet a módozatok egész complexumát kimeríteni. Egy memorandum felterjesztésével hivassák fel a kormány figyelme, hogy az ármaximálásnál ne csak a gazdákra terjedjen ki a figyelme, de minden a közszükséglet tárgyát képező dologra. Meg vagyok győződve, ez a helyes út a tűrhetetlen drágaság eltüntetésére- s a normális élet visszaállítására. Szomjas Clasztáv. Bevonulási hirdetmény. A népfölkelésre kötelezettek az 1886. évi XX. illetőleg 1915. évi II. törvénycikk alapján történt behívása folytán az 1892, 1893, 1894 és az 1878, 1879, 1880, 1881, 1882, 1883, 1884, 1885, 1886, 1887, 1888, 1889, 1890 évben született, továbbá a népfölkelésről vagy a hadiszolgáltatásokról szóló törvény alapján kirendelt (igénybevett), de ezen szolgálatból időközökben elbocsátott összes 1873 — 1897. évi születésü egyének (munkások, kocsisok, hajcsárok, stb.), ha a megtartott népfölkelési bemutató pótszemlén népfölkelési fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtattak 1915. december 6-án — amennyiben névszerint felmentve nincsenek — a népfölkelési igazolványi lapon feltüntetett m. kir. konvéd kiegészítő, illetőleg cs. és kir. kiegészítési kerületi parancsnokság székhelyére népfölkelési tényleges szolgálatra bevonulni tartoznak. Ezen rendelkezés a cs. és kir. osztrák népfölkelés behívása folytán kiterjedt mindazon fent emiitett években született osztrák állampolgárokra, valamint bosznia-hercegovinai tartományi illetőségű egyénekre is, kik a magyar szent korona országai területén a folyó évben megtartott népfölkelési bemutató pótszemlén a népfölkelési fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtattak. Mindazok az egyének, kik önkéntes belépés folytán a honvédségbe vagy a cs. és kir. közös hadseregbe (akár mint egyévi önkéntesek is) fent megjelölt napig besorozhattak, tekintet nélkül arra, hogy mely születési évfolyamba tartoznak, tényleges szolgálatra szintén 1915. évi december 6-án kötelesek bevonulni. A bevonulók bevonulásuk alkalmával lehetőleg erős lábbelit, evőeszközt, tisztító eszközt, gyapjúból készült alsóruhát és lehetőleg gyapjubói készült harisnyát (kapcát) hozzanak magukkal. A bevonulás napján elfogyasztott élelemért 1 korona térítési összeg jár. A lábbeli és gyapjubói készült alsóruhák, amennyiben a katonai szolgálatban használhatóknak minősíttetnek, értékük szerint meg fognak téríttetni. A bevonulás alkalmával a népfelkelői igazolványi lap birtokosa a vasutakon harmadik (gőzhajón második) osztályon utazik; ez a népfelkelői igazolványi lap azonban a vasúti-, gőzhajó-állomáson jóval a vonat vagy hajó elindulása előtt az állomás jegypénztáránál lebélyegzendő. Azon behívott népfelkelésre kötelezett, aki a kitűzött határidőre és helyre be nem vonul, karhatalommal vezettetik elő s a katonai behívás iránt tanúsított engedetlenség megbüntetésétől szóló 1890. évi XXI. t.-c. 4. §-a értelmében két évig terjedhető börtönnel bűntetteiik. A m. kir. honvédségbe vagy a cs. és kir. közös hadseregbe önként belépni óhajtó népfelkelésre kötelezett a törvényes korlátok kőzött a csapattestet maga választhatja a tényla* ges szolgálatra történt bevonulása után azonban csak azon csapattesthez kérhefi felvételét, ahová mint népfelkelésre kötelezett beosztását nyerte. Azon népfelkelésre kötelezettek, kiknek a nőpfelkeiési igazolványi lapok szerint Újvidékre kellene bevonulniok, figyelmeztetnek, hogy a közős hadseregbe beosztottak ne Újvidékre,