Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-11-28 / 95. szám

Nyíregyháza, 1915. november 28. Vasárnap XXXVI. évfolyam, 95 . szám. Szar'Kesrtdaág és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 13&. PÖ3TACHEQUe 2BS5S. Kéziratokat nem adunk viasza. Hirdetés árszabás ssertat tzáartttalsafe. Legolcsóbb hiréttfe 1 K HlTKtaloa Urű«ia®fc Mrt tt 1 A ayRttír soreakír.t 80 f Aw4 hírdttiink 10 Í2ót« 1 H, mSaéen további sió 5 fillér. Vartafl |W<aT»i cedatt Sétatereden arámi

t A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolesmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félérre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára Q I. — Tanítóknak tSttr. A semlegesek. Az idő múlik: a háború tart. Az emberek pusztulnak: a háború mégis tart. A készletek apadnak: a háború tovább tart. A türelem fogy: csak a háború tart... Mi lesz a vége ? mikor lesz vége ? hogy lesz vége? Ezek a kérdések elsősorban a hadviselő felek elhatározásától és fegyvereik szerencséjétől várhatják megoldásukat; de nem minden ok nélkül irányitják figyelmünket azokra az államokra is, amelyek eddig semlegesek maradtak. Hiszen maholnap ez is „hélium omnium contra omnes" lesz, mert a viszonyok fejlődése új meg új bonyodalmak csiráját hordja magában, s ahelyett, hogy az egy akol, egy pásztor eszméje valósulna meg, mindenki hadakozni fog mindenki ellen... Ha a háború azért van, mert egyes nemzetek bármely érdekből fegyvert ragadtak, mások pedig jogaik megmentésére védekeznek: természetes, hogy a hozzájuk közelebb, sőt tőlük távolabb eső államok is abból a szempontból nézik a dolgot, hogy a háborúban való részvétel mennyiben érinti az ő érdekeiket és jogaikat, s hogy milyen reményekkel vállalhatnák a háború kockázatát. A szigorú semlegesség egyfelől magamagának nem engedi meg a beleavatkozást a mások ügyébe, viszont nem tűri a mások beleavatkozását a maga ügyébe. Ha tehát fegyverkezik is, erejét semlegességének megőrzésére fordítja. Ez a magatartás semmikép nem kifogásolható, inkább tiszteletreméltó. Ilyen semlegesek például Hollandia, vagy a skandináv államok. De vannak olyan semleges népek is, amelyek elvileg a távolmaradást hirdetik ugyan, lényegileg azonban nagyon is belejátszanak az erőviszonyok alakulásába. Jó haszonért ugyanis eszközöket nyújtanak a háború folytatásához s igy állandó erőforrásai rájok szoruló megrendelőiknek. Angliát Amerika, Oroszországot Japán látja el hadiszerrel. Ez az egyoldalulag jóindulata semlegesség tehát alig egyéb, mint közönséges, söt nem közönséges üzlet. Olyanok is vannak végül a semleges államok sorában, amelyeknek létföltétele az óvatosság, amelyek talán személyes rokonszenvből szívesen szegődnének a hadakozók valamelyikéhez, de nem mernek szint vallani; nem tudják ugyanis kiszámítani, hova hajlik a győzelem, amelynek árnyékában kényelmesen meghúzódhatnak és könnyoa boldogúlhatnak. Ma nem irigylésreméltó a helyzetük, mert semlegességüket minden percben veszélyezteti az igéret, a megkörnyékezés, a fenyegetés; de nem lehetetlen, hogy már holnap döntőleg billenthetik ide vagy oda a háború mérlegét. Törökország és Bulgária már megtalálta a maga helyét a nagy leszámolásban; Románia és Görögország se késhetik soká a végleges elhatározással. Igy kapcsolódik a semleges államok magatartása a háború végének mérlegelésébe. S itt megint csak oda lehet és kell visszatérnem, hogy sikerek nélkül nem számithatunk e nemzetek csatlakozására, viszont sikereink kényszeríteni fogják őket arra, hogy velünk együtt haladjanak. Nincs mit csodálkoznunk tehát azon, hogy e kisebb nemzetek az ingadozás politikájának képét mutatják, s nyilatkozataiknak rendszerint az a vége, hogy azt fogják tenni, amit szuverénitásuk követel és érdekük parancsol. Ha majd eléggé megerősödtek abban a hitben, hogy nemzeti mivoltukat tőlünk nem félthetik, s ha majd eléggé gyökeret vert bennök az a meggyőződés, hogy j érdekeiket a miénkkel összeegyeztethetik s csak a miénkkel egyeztethetik össze: a hagyományos francia és brit kultusz halvány emlékei megmaradhatnak ugyan érzelmi világukban, akaratukat és elhatározásukat azonban az ő vágyaikat is jobban kielégítő nagyobb érdek szolgálatába íogják állítani. Szerbia sorsából meríthetnek örök időkre példát arra, mennyire lehet megbízni a puszta fajközösség önzésében, mit lehet várni a szájhősködés biztatásától s mit lehet építeni a kalmárpolitika homokjára. A háború pedig, sajnos, beláthatatlanul tovább tart, s természetesen béke lesz a vége. Hogy ez mikor következik be, az attól függ, hogy a végkimerülésig húzzák-e, amikor kiesik a kézből a fegyver, vagy a jobb belátásig engedik, amely kiragadja kezükből az öldöklés eszközét. Az előbbi esetben ideiglenes, az utóbbiban tartós lesz a béke. & nő és a világbéke. A Nyirvidék legutóbbi számának fenti cim alatt megjelent vezércikke támadja a „Nő" cimü feminista folyóiratot általánosságban azért, mert a cikkiró nézete szerint a folyóirat nem tud .beleilleszkedni azokba a keretekbe, melyeknek korlátain ma okvetlenül belül kell mozognunk.

4 Igazolja ezt az állítását a folyóirat legutóbbi számában Ágoston Péter tollából megjelent ,Az anyák bűne* cimü cikkel, melyről megállapítja, hogy érthetetlen és furcsa, hogy a cikk napvilágot láthatott és hogy ez nem is történhetett másként, mint hogy a cenzor türelmes volt. A kérdéses cikkben röviden arról van szó, hogy egy német tanár, kinek nevét Ágostonnak nincs módjában elárulnia, mostanában olyasmit mondott neki, hogy a mai háborúért minden emberen keresztül az anyákat teszi felelőssé. De nem a felelős szónak pacifista értelmében, hanem ellenkezőleg: az anyák érdemeként állapítja ezt meg és megdicséri őket érte. Véleménye szerint ugyanis a háború oka az a minden anya részéről gyermekébe nevelt helyes törekvés, hogy mások felett uralkodni iparkodjék. Ágoston Péter nem vitatkozik a német tanárral — (még kevésbé „ront neki* mint a vezércikkíró úr irja) egyszerűen csak azt mondja, hogy erre a fejtegetésre nem tudott észrevételt tenni, mert vannak olyan elvek, amelyeket megcáfolni nem lehet. Cikkíró úr nyilván a német tanárral van közel egy nézeten, mert annak fejtegetéseire mindössze annyit jegyez meg, hogy az illető professor úr tényleg elhajította „egy kicsit* a sulykot. Ágostonnal való vitatkozása során azt állítja cikkiró úr, hogy Ágoston neki ront a történettanítás eddigi módjának, mert hiszen azt mondja, hogy a történelem meghamisítását a mostani időkre nézve már is megkezdtük. Cikkiró urnák ezt a vádját nem fogadhatom el. Ilyesféle állítást az Ágoston cikkében magunkra vonatkoztatva sehol sem találtam. Egy szóval sem mondja ő, hogy a magyar történelemírás hamis tényeket gyártana. Sőt ellenkezőleg mintegy okulásképen állitja az olvasó szeme elé azt a gyakorlati tapasztalatot, hogy ugyanazt a tényt különféle nemzetek történetírói más és más világításban írják le. Ezt semmiképen sem irta és gondolta Ágoston a mi történelemtanításunk rovására. Kétségtelenül túlzásba esik a cikkiró úr, mikor gyávaságnak minősiti, hogy akadnak olyanok, akik ma a háború okairól töprengenek és ezen okok lehető megszüntetését óhajtják. E szerint gyáva volna a világ minden sociálpolitikusa, a társadalomtudománynak valamennyi világra szóló kiválósága, mert hiszen azok most egyebet sem tesznek, mint a háború okait keresik és kutatják azt a szociális alakulást, mely mellett a világbéke biztositható volna. A cikkiró úr véleménye szerint a gyáva jelzőnél egyébre nem volnának érdemesek a feminizmus önzetlen hitű apostolai, azok a fenkőlt lelkű nők, akik fegyverropogás közben rendithetetlenül járják a világot, kezükben a béke szelíd olaj ágával. Felesleges tehát, úgymond a cikkiró úr minden bölcselkedés, mert háború van és most győznünk kell. A mi részünkről ez az aggodalom majdnem tárgytalannak mondható, mert hiszen eddig valamennyi fronton úgyszólván egyebet sem tettünk, mint győztünk. De épen Trevelyan angol képviselő mondta e napokban az alsóház egy ülésén, hogy tanakodás tárgyává kellene tenni, vájjon az elfogadható békeajánlatok megbeszélését, nem lehetne-e már most tárgyalás alá venni, amikor könnyen lehetséges, hogy a végleges győzelem kivívása 6—7 évig is eltarthat. Nekünk magyaroknak az adott viszonyok alapján kétségtelenül jogunk van ahhoz, hogy a győzelmes békét sokkal közelebbi időpontra reméljük. Már pedig ilyen körülmények kőzött még sem lehet olyan nagy hiba, ha Ágost m Péterrel, Glücklich Vilmával, a küzdő feministákkal együtt sok kiváló emberünk ugyanígy gondolkozva el akarja kerülni sok százezer embertestvérének elpusztulását és egy olyan megoldáson töpreng, mely mellett a béke eredményei egyenértékűek volnának a végleges győzelem eredményeivel. Nincs tehát igaza cikkiró úrnak, amikor az efféle töprengéseket fölöslegeseknek mondja. Az Ágoston Péterek és Glücklich Vilmák agitátiójára igenis szükség van. Háború ez is, a béke fegyvertelen hadjárata, melynek viszontagságaiból, kinos vajúdásaiból a természet rendje szerint előbb-utóbb megszületik a világmegváltó béke. S. S. A termény, liszt és főzelékek bejelentését elrendelő 3925—1915. sz. M. E. „kormányrendelet" ismertetése megjelent. ÖSSZEÁLLÍTOTTA : KAÜSAV TIBOR, gazdasági felügyelő. Egy füzet 20 fill, Bejelentő-lap 4 fill. 1000 drb 20 % Kapható lapunk nyomdájában