Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-11-21 / 93. szám

2 93-ik szám. szegények, szóval mindannyiunk és minden viszonylatban keresi és megtalálja a kölcsönös megegyezés és békés kiegyenlítés útját, ha még oly keservesen érezzük is, hogy minden lehetne jobban is, mint ahogy van. Itt annak idején bizonyára nagy hullámokat fog verni az evolúció; ma azonban enged az igény, hallgat a panasz, minden csendes. . . Mi szeretettel, nagyrabecsüléssel és csodálattal nézzük katonáinknak napról-napra sikeres munkáját; viszont nekik is érezniük kell, bogy nem maradunk mögöttük a tőlünk méltón elvárt nemzetfenntartó szolgáltatásokban. A tiszteletreméltó egyetértésnek e fényes megnyilatkozása bizonyára kedves az Isten előtt, aki mielőbb felhozza ránk az ő békéjének soha el nem homályosodó napját. A háború után. Még dörögnek az ágyuk, ropognak a fegyverek, ádáz dühhel tombol a harc; még a legyőzött fél mindkét válla nem érinti a földet, s a makacs vezetők a kétségbeesésig kapaszkodnak az utoUó szál szalmába; de a láthatár mintha derülne, mintha a helyzet rohamosan közeledne a megéréshez, a tisztán látók már a győzelmes béke lehetőségéről beszélnek, s jól tudjuk az első fecske után hamarosan jön a többi, s amint megérkeznek, itt van a tavasz. A rombölás után el kell következni a nagy építkezésnek. Első dolog lesz a romok eltakarítása, hogy azután a viskók helyén paloták emelkedjenek. Így szokott ez lenni tűzvész után is! Az emberi munkának, energiának, az em beri észnek kiszámithatlan tevékenységére lesz szükség, hogy olyan munkát végezhessünk, amely méltó lesz azok emlékéhez, akik életüket áldozták ezért a nagy megújhodásért, s amely munka alapköve lesz a jövendő nemzedékről való gondoskodásunknak. Az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdálkodás, tudomány és művészet számára olyan beláthatlan munkatér kínálkozik, amit véges ésszel előre látni nem, csak sejteni lehet. Minden világrenditő esemenynek megvolt az ő hatalmas lőkőereje, amely az emberiséget előbbre vitte, s meg lesz ennek a mostani világháborúnak is. Legtöbbet várunk humánus téren, a tudományok kiterjesztésében, s a tudomány áldásainak hatása át fog terelődni az emberi vonatkozású dolgok minden mezejére. A harctereken megforduló fiaink temérdek tapasztalata, ismerete bővülni fog. A földrajzi, néprajzi ismeretek, kulturális intézmények nem fognak nyom nélkül elillanni. Akik eddig a betűt csak elvétve látták, most újságolvasók lettek, s érdeklődésük olyan irányt vett, amit békében talán soha sem követtek volna. A temérdek sóhaj, szenvedés, gyász igy fog áldásos tényezővé alakulni. Magyarország, amely csak az utóbbi években lépett a rohamos culturális fejlődés útjára, a háború után még teljesebb mértékben fog a megkezdett úton előretörtetni s a multak keserves tapasztalatai, a kirívó hiányok pótlására minden meg fog történni. Megtanított bennünket a mostani helyzet, hogy mezőgazdaságilag mennyire el vagyunk maradva! Hiába a kitűnő talaj, ha hiányzik a tudás, hiába a vasszorgalom, a kitartó munka, ha hiányzik a szervező erő ! Üres magtárak, hitvány állatállomány nem alkalmas tényezők a háború viseléséhez, s ennek kegyetlen következménye lett a nélkülözés és drágaság. Hosszú idő kell, mig csak a kellemetlenségek eltűnnek, hiszen bármely részére nézzünk a világnak, ez általános jelenség s énnek természetes következménye lesz a mezőgazdálkodás fellendülése. Előttünk a példa: a kicsiny Bulgária képében, minő gyorsan lábra tudott kapni, s JMmVf DEK. minő megifjodott erővel tudott ez a kis nép a porondra kilépni. Első kötelességünk legyen a termelés érdekében mindent elkövetni. A megfogyatkozott igaerőt pótolni lehetetlen, s a nagy gazdaságoknak reá kell térni a géperő alkalmazására. Ez magával hozza az intenzív mezőgazdasági culturát, s a vas, gépipar fellendülését. A hiányzó munkaerőt az Amerikában élő honfitársaink köréből kell pótolni. Nagy áldás lesz az a munkás tartalék, amely — bár önszántán kivül — kinnrekedt, Ezek a haza vágyó polgártársaink megerősödve tapasztalatokkal, ismeretekkel, a kielégített honvágy érzésével olyan szellemi, erkölcsi, és anyagi munkaerőt képviselnek, amelynek üdvös hatása szinte kiszámíthatatlan. A megfogyatkozott jószág állomány gyors pótlása elsőrendű kötelesség lesz. A jószágtartás kapcsán felendül a takarmány termelés, s ezzel megtesszük a lépést az intenzív mezőgazdálkodás felé, a jószágtartás és takarmány termelés folytán nő a talaj termőereje, s igy fokozódik a szemtermés, s gyarapodik nemzeti vagyon. A háborús helyzet következtében megfogyatkoztak az ipartermékek, a mezőgazdálkodás hivatása lesz az ipari növények ellőállitása, viszont az iparnak kell gondoskodni a nyerstermények feldolgozásáról. Uj piacok, uj, eddig elhanyagolt országok és földterületek nyilnak meg kivitelünk előtt, s ennek elmaradhatlan következménye lesz a szédületes fellendülés. Ennek természetes folyamánya lesz egy nemes versengés, amelynek üdvös hatása el nem maradhat. A sok irányú munka megköveteli, hogy alkalmas iskolák gondoskodjanak a szellemi élet fellendüléséről, fogyni fog az analfabéták száma, s a műveltség révén finomodni fog ízlésünk, feltámad érzékünk a hygienia modern követelményei iránt, s szórakozásunkban is nemesebb, fenköltebb irányt fogunk követni. Ebben a forgatagban, versengésben alúl marad a tunya, a tétlen, dologkerülő, s az emberek meg fogják becsülni a munkát, a szorgalmat, a tudást és tisztességet. Egy nagy tisztító folyamatnak kell bekövetkezni, amely a jövő társadalmai a becsületes munka alapján épiti fel, s az emberiség megifjodva, megnemesedve uj útra fog lépni, ahol az arra érdemes felemelkedik, az érdemtelen elbukik. Szomjas Gusztáv. Vasúti menetrend. Nyíregyházára érkezik: Szerencs-felől reg. 6«, d. u. I

2

2*, este 832*. Debrecen-felől reg. 6

3

5, d. u. 3

3

5., este 8E Csap-felől reggel 6

5

3, este 82L Mátészalka-felől reggel 6

0

5, este 712. Yásárosnamény-felől reggel 6

3

0, d. u. 5

2

0. Polgár-felől reggel 6

3?, d. u. 5

0

6. Nyíradony-felől reggel 651, este 6*2. Nyíregyházáról indul: Szerencs-felé reg. 710*, d. u. 4

0

8*, este 912. Debrecen-felé reggel 5*2, 7

2

0, este 922. CSap-felé reggel 6

5

8, d. u. 3

5

5. Mátészalka-felé reggel 7

1

6, este 8

4

5. Yásárosnamény-felé reggel 7

1

0, este 8

5

0. Polgár-felé reggel 7

2

0, este 622. Nyíradony-felé reggel 7

5

0, este 7i

2. *) Gyorsvonatu csatlakozással Budapestről — illetve Budapestre. 1915. november 21 Haláltánc. Futva menekülő, vert seregek lármájától zúg, dübörög a föld délnyugaton, hol egy nagyratörő nemzet siratja bűnben fogamzott reménye letörését; temeti álmai vágyát; s az önásta sírnak meredek szélén állva, pillanatrólpillanatra közelebb jut az időhöz, melyben minden álmával, reményével együtt, talán léte is — múltja lesz. Frankokból lett rubelek csörgő zenéjétől eszet-vesztett bérencek gyűlölet-szítása, gyilkolást tanítása gyümölcsöket termett. Ármányos cselszövők hitegetése, ugratása folytán hónából — ha tud — menekülni kénytelen egy nép, egy nemzet, hogy az őrületek harcának felidézése és folytatása után, romos hazája véres rögeihez való visszatérése előtt, orgazdáinak újabb szolgálatokat téve, esetleg idegen földeken villogtassa szuronyát, kardját melyet önző számítással barátai kezébe adtak. Nem érdemli meg nép, hogy sajnálkozzunk rajtuk. Sokkal inkább rászolgált megvetésünkre. Sőt rászolgált arra is, hogy a lelkükben ellenünk lángoló gyűlölet — gyűlöletet fakasszon minden magyarnak lelkében — ellenük. Nem azért, mert most ellenségünk, h»nem mert már régen ellenségünk volt és mert véres kezű, bérenc gyilkosai tüzcsóvát gyújtottak a vajúdó világ lángralobbantására, hogy az emésztő tüzek nyomában vér, gyász fájdalom, könnytenger fakadjon, s hogy a vérzivatar elsöpörjön minket. Azért mi, mégsem gyűlölünk. Haragudtunk rájuk. Megvetettük őket. És ma, amikor a kétségbeesés erőfeszítésének görcsös vonogiásaiban, mint felbujtóik engedelmes bábjai állanak előttünk, ma, amikor haláltáncot járva, vert hadak átkával ajkukon, egyéni és nemzeti halálfélelemmel szívükben menekülnek előttünk honi földjük vad bércei és sártengerei között egyaránt — ma már nem is haragszunk. Haragunk a nagy, a szent Igazság haragja lett. Azé a gyűlölet is. Az Igazság haragja, gyűlölete mellé oda állott a Sors, és hatalmas erős ökle súlyos ütéseivel, szuronyos puskákat szorongató turáni és germán kezek vitézi vívásaival zavarja tovább, tovább, az általun joggal megvetett nemzet gyűlölő lelkű hadainak megtört maradványit. Ezalatt a vert seregek háta mögött lázas munkával foly a tatarozás, hogy zakatolva roboghasson előre a municiós vonat Konstantinápoly felé, hogy ha kell, hát hadd égjen, hadd lobogjon a tűz az általunk megvetett, megvert és megalázott kis ország jóakaró barátai fölött is, a Dardaneláknál, a Galipoli félszigeten, Szuez környékén, Egyiptom kapujánál; hogy hadd vitézkedjen a szívós germán erők mellett a szilaj turániak harmadikja is, szívevére minden csőppjével, ragyogó lelke minden indulataival. Hogy hadd legyen végre teljes a haláltánc, a hideg havas északi orosz föld véres tereitől kezdve, a Kaukázus bércein, a franciák földjén, a dolomitok égbenyúló óriásain át délebbre, túl jóval a Rigómezőa is, és haljon meg végre a viharzó indulatok szilaj kitöréseinek minden ellenséget elsöprő nagy árada tában a vérzivalar lelke, az emberiségre rázúditott ármányos átok: a háború, melynek folyamán a Sors egén magasra hajlott felettünk az Igazság ragyogó napja. —r-y. SZABAD LÍCEUM. F. hó 25-én csütörtökön délután 6 órakor a főgimnázium dísztermében dr. Kovács Gábor egy. tanár előadást tart „A háború közgazdasági okai* cimen. Dr. Kovács Gábort, a debreczeni egyetem tudós tanárát már a múltból jól ismeri a közönség és hisszük, hogy érdekes és tanulságos előadását most is oly számosan fogják végig hallgatni. Belépődíj 20 fillér.