Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-11-21 / 93. szám

Nyíregyháza, 1915. november 631. Vasárnap XXXVI. évfolyam, 95 . szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegye! Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton eite. Előfizetés: Egész évre 12 K, Félévre 6 K, Negyedévre 3 K, Egyes szám ára 12 f. — Tanítóknak fölér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 3ZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TKLEFON SZÁM 139. POSTACHEQUE 23558. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. Legolcsóbb hirdeté* 1 K. Hivatalos hirdetések tora 60 f. A nyilttér söronkéat tO Apró hirdetések 10 «Mg 1 H, minden további sió S fillér. Vastag hetivel szedett kétszeresen számit. A magyar vér. A háborús állapot megszokásával együtt jár, hogy immár nemcsak töprengeni, hanem elmélkedni és számotvetni is tudunk. Volt idő, még pedig a háború előtt, amikor a bus, lemondó hang szinte általános volt a magyar sajtóban. Unos-untalan azt hallottuk és olvastuk, hogy a magyar nem lehet nagyra a maga mivoltával, s mint csekélyszámu rokontalan, ellenséges indulatu népektől körülvett faj, jól teszi, ha nem rágódik a régi dicsőség emlékein, nem táplál vérmes reményeket a jövendőt illetőleg, hanem beéri azzal, hogy él, ugy ahogy élnie lehet. Voltak olyanok is — nem külföldiek csupán, hanem magyarok is — kik nemcsak lélekszámszerint tartották a magyart alárendelt jelentőségű népnek, hanem tudományos és kulturális érték szerint is. A müveit nyugatott emlegették, amelytől állitólag elmaradtunk, meg a barbár Ázsiát, amelyhez, mint mondogatták, nemcsak földrajzilag vagyunk közel. Még az olyan magyar is, akinek fájt ezeket hallania, mert érezte, hogy méltatlanság esik rajtunk, ha mások becsmérelnek, s önmagunkhoz vagyunk méltatlanok, ha magunkat lebecsüljük, legtöbbnyire sirva-vigadó lemondással fogadta nemzetünk értékének általános félreismerését. Ma már egy kicsit másképen vagyunk. A magyar földnek óriási gazdasági jelentősége a magyar katonának kellőképen fel nem becsülhető értéke, ma már világosan és hangosan beszél önmagáról és önmagáért. Neveket nem emlitek, csak általánosságban kívánom megállapítani, hogy még olyan magyar irók és politikusok is rajongással és bizakodással beszélnek és írnak a magyarság nemzetközi súlyáról, katonai jelentőségéről, gazdasági és kulturális értékéről, akiktől korábban csak kicsinyeskedő vagy előkelően lemondó hangokat hallottunk. A józan logika immár azt diktálja, hogy ha a magyar föld és annak népe nagy értéknek bizonyult a háborúban, úgy az érték volt már a háború előtt is ; ha mindjárt félreismert érték is, de nagy érték volt. Ebből pedig önmagától következik, hogy a legteljesebb megbecsülés illeti ezeket az értékeket a háború után is. De jó lesz megjegyeznünk már most, hogy az önmegbecsülés előfeltétele a megbecsültetésnek. Nem elbizakodottságra, nagyzási hóbortra gondolunk, mint amilyet ellenségeinknél volt alkalmunk tapasztalni, hanem arra a jogos önérzetre, amely méltán tölthet el bennünket magyarokat, ha nemzetünk hatalmas teljesítményeire gondolunk és tényleges értékük szerint becsüljük azokat az anyagi és erkölcsi erőforrásokat, amelyek nemzetünknek rendelkezésére állanak és állani fognak mindaddig, amíg mi ezt komolyan akarjuk. Valljuk, meg, hogy egy kicsit pesszimisták voltunk ezelőtt. Kételkedtünk fajunk politikai és intellektuállis súlyában. Csak kevesen voltak, akik a látszattól nem hagyták magukat megtéveszteni. Apáthy Istvánnal évekkel ezelőtt hosszasan beszélgettem erről a kérdésről. Elmondottam a kiváló férfiúnak, hogy a magyarság szellemi képességeiről a magam tapasztalatai alapján, más népekkel való összehasonlítás után, csak a legnagyobb öröm és büszkesség hangján szólhatok, de vájjon hogyan állunk a testiekkel ? És akkor Apáthy István előhozott egy csomó jegyzetet, amelyeket a maga megfigyeléseiről készített és megmagyarázta, hogy a magyar fajt fizikai szempontból kiválóan egészségesnek, életképesnek találta, sokkal életképesebbnek, mint akármelyik nemzetiségünket, s érvelését évtizedek sorozási adataiból "igazolta. „Ide nem kell más*, mondotta a nagytudós ,mint egészséges politika minden téren, népnevelési, egészségügyi, gazdasági és társadalmi téren egyaránt; s akkor a magyarságnak nem hogy félnie kellene a jövendőtől, hanem bátran, bizakodva nézhetünk annak szemébe." Ugy hiszem, a világháború megdönthetetlenül bebizonyította a magyarság testi lelki kiválóságát s ez a tudat méltó büszkeséggel tölthet el benünket. Ebben a tudatban s ahhoz való ragaszkodásunkban van jövőnk záloga. Ez a tudat erőt adhat nekünk a kitartáshoz, amelyre okvetl. nül szükségünk van, hogy azok a remények, amelyeket testvéreink és gyermekeink dicsőséges harcai ébresztettek mindannyiunkban, valóra is válhassanak. E mellett azonban komolyan meg kell jegyeznünk és nem szabad felejtenünk azt sem, ami nem ugy van. mint ahogy lennie kellene s idejében ki kell magunkból irtani minden érzést, minden indulatot és hajlamot, ami végső elemzésben önzésre és kishitűségre volna visszavezethető, önmagunktól függ, hogy milyen cimen könyvelhetjük el annak idején azt a sok magyar vért ami e háborúban elfolyt. Ha nem találnánk méltóak lenni azokhoz a magyarokhoz, akik vérükkel írják be nevüket a jelen nagy könyvébe, akkor csak vérvesztcségről beszélhetünk; de ha hozzájuk méltók akarunk és tudunk lenni, akkor minden cseppnyi kihullott magyar vér magyar nemzeti életenergiává alakulva nemzeti értékünket, életrevalóságunkat fogja gyarapítani. Dr. Pröhle Vilmos. — Hadifoglyok részére pénzküldemények : A Nyírvidéki takarékpénztár részvénytársaság igazgatósága értesiti a t. közönséget, hogy intézete (Vay Adám-utca 7 szám) az összes ellenséges államokban internált hadifoglyok részére készséggel eszközöl átutalásokat, illetve továbbit pénzküldeményeket és pedig oly feltétel mellett, hogy csak a felmerülendő dij és esetleges egyébb kiadásokat számítja fel és ezt is csak önköltségben. 228-3-1 Treuga dei. A középkori hadviselést barbárnak szoktuk nevezni, pedig aligha több joggal, mint amilyennek a mait ismerjük. Sőt inkább azt látjuk, hogy míg a régiek intézményesen enyhítették a háború borzalmait a hetenként vagy havonként kötelező istenbéke napjaival, ma nem tesznek különbséget napok és napok között még a legnagyobb ünnepeken sem. Elszomorító példa erre legutóbb is az olasz „kulturnép" viselkedése, amely nem átallotta halottak napján lövöldözni a kegyelet érzelmeinek áldozó békés lakosságot. Másfelől azonban örömmel állapíthatjuk meg azt a tényt, hogy mennél ádázabb a hadviselő felek megalkuvást nem ismerő magatartása a harmezőn, annál inkább egybeforrnak a tisztességes békét szomjazó polgárok érzelmei a politikai, közigazgatási és társadalmi életben. Mintha a nemzetnek minden tényezője ösztönszerűleg érzené, hogy egyetlenegy cél felé kell törekednie : fegyvereink győzelmének biztosítása felé, mert anélkül el kellene merülnünk ez ellenünk törő népek tengerének áradatában. S mintha valamennyien tudnók, hogy a siker egyetlen útja az összetartás és egyetértés minden téren, mert enélkül szétforgácsoljuk nagy feladatok végzésére hivatott erőnket. Egy táborban vagyunk, de maradjunk is valamennyien, mert csak í^y léphetünk föl a világ előtt egységesen, csak így küzdhetünk meg ellenségeinkkel eredményesen. A politikában annyira teljes a treuga dei, hogy nemcsak a kicsinyes személyi torzsalkodásokat. hanem a legélesebb elvi ellentéteket is kiküszöbölte a pártközi viszonyokból. Természetes, hogy elveinek fenntartásával végzi mindenki az élek tompításának egyébként nem könnyű munkáját; de biztató jeleit látjuk annak is, hogy a háború után az elvi ellentét sem lesz oíyan áthidalhatatlan, mint most, amennyiben az országos pártok szervezése hihetőleg nem közjogi, hanem közgazdasági programm alapján fog megalakulni. Ily módon határozottabb keretek kínálkoznak majd azok részére is, akik a pusztán közjogi szempont alapján sem itt, sem ott nem tudtak meggyőződésüknek megfelelő módon elhelyezkedni. A közigazgatás munkája bizonyára megsokasodott az új viszonyok által teremtett helyzet következtében különösen a közszolgáltatások és a hadisegély körül; másfelől azonban szemmellátható, hogy például a jogkeresés és a jogszolgáltatás megértőbb, közvetetlenebb, egyszerűbb lett, mint ezelőtt volt, s ha itt-ott mutat is hiányokat, seholse vezetett elitélendő túlkapásra vagy nyílt ellenszegülésre. Sztrájkról szó sincs nálunk, a választások is rendszerint egyhangúak, mert igazán utolsó eset már az, amikor egyik-másik régi tisztviselőnek ellenjelöltje akad. Szünetelnek végül, vagy legalább hallgatnak, a mindenféle társadalmi ellentétek is, ámbár éppen nem mondhatnók, hogy mindenki meg van elégedve a maga sorsával. Munkaadók és alkalmazottak, termelők és fogyasztók, katonák és polgárok, gazdagok és A termény, liszt és főzelékek bejelentését elrendelő 3925—1915. sz. M. E. „kormányrendelet" ismertetése megjelent. ÖSSZEÁLLÍTOTTA : KAUSAy TIBOR, gazdasági felügyelő. Egy füzet 20 fill. Bejelentő-lap 4 fill. 1000 drb 20 K Kapható lapunk nyomdájában.