Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-02-11 / 12. szám

Nyíregyháza, 1915. február 11. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 12. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Városi párt. Nyíregyháza város közéletében az elmúlt december és január hónapokban két igen fontos mozzanat játszódott le. Az egyik: a képviseló'testületnek újjáalakulása, a másik: az uj képviselőtestületnek szervezkedése. Mindkét esemény annyira jelentőségteljes, hogy azzal érdeme szerint foglalkoznunk kell. Meg kell jegyeznünk, hogy ebben a kérdésben a közélet terén szereplő egyéniségek megnyilatkozását vártuk. Szerettük volna, ha kívülről jött volna a bíráló hang. Ha az arra hivatottak taglalták volna a lejátszódott eseményeket, mert abból joggal vonhattuk volna le azt a következtetést, hogy a közügyek intézésében, vezetésében és irányításában való részvételnek vágya nem csappant meg s a közügyek iránti érdeklődés a város társadalmában arányban áll a városunk fejlődésére irányuló törekvésekkel. Ebbeli csalódásunknak, amikor tehát kifejezést adunk, nem hallgathatjuk el, hogy az érdeklődés hiányát nem tudhatjuk be a háborús állapotoknak. Ha valaha, ugy éppen most a háborús állapotok következtében hárul a közigazgatásra a legnagyobb, legnehezebb feladat s e feladatának megvalósításában a polgárság legjobbjainak a hivatalos közigazgatást minden erejével támogatnia kell. Mindazok, akik e város fejlődését figyelő szemmel kisérik, mindazok, kik a közéletben résztvesznek s a közügyek menetét figyelő szemmel kisérik, joggal pana-. szólják, hogy a polgári elem a közügyekben való részvételében teljesen szervezetlen. Nincs egyetlen olyan alakulat sem, mely a közügyek irányítását vallaná vezérlő feladatául. Amely alakulat egész erejével támogatására sietne a hivatalos közigazgatásnak, irányítaná a képviselőtestület alakítását, annak szervezését s biztosithatná az arra alkalmas tisztviselők előbbremenetelét vagy megválasztását. E szervezetlenség eredménye azután az, hogy a képviselőtestület újjáalakítása a legridegebb önösség jegyében történik meg. Aki — hogy erősebb kifejezéssel ne éljünk, — elég ügyes és élelmes arra, hogy a választás napján a választóhelyiség ajtajába álljon s a szavazó polgárság kezébe nyomja a szavazócédulát, az teljesen biztos lehet megválasztatása felől, tekintet nélkül arra, hogy mi a foglalkozása s milyen az értelmi képessége. Tudományos képzettség, szakismeret, tehetség, szorgalon és tapasztalat alig-alig jelentenek ez alkalommal valami értéket. A könyök győz a szerénység felett. Egykét közismert kortesnek kegye többet jelent, mint az előbbi értékek együttvéve. A december hónapban megtartott képviselőtestületi-tag választás is a szervezetlenség jegyében folyt le. A gazda-osztáíy és az iparosság egyrésze külsőleg a szervezettség jeleit mutatta ugyan, azonban — a választás eredményét tekintve — kitűzött célját megvalósítani egészben véve egyik sem volt képes. A kereskedő s a honoratior osztály még az érdeklődés jeleit sem mutatta. Ennek következménye lett azután az, hogy a kortesek és az önjelöltek eredményesen működhettek s hogy viszont kiestek a képviselőtestületből képzettségüknél, szakismereteiknél fogva és szerzett hosszas tapasztalataik alapján különösen alkalmas és érdemes olyan egyének, kiknek elejtését mindenki, ki a város érdekeit szivén viseli, szomorúsággal látja. A képviselőtestületnek az elmúlt január hónapban lefolyt szervezkedése ugyancsak a szervezettség hiányait mutatta. Ha ugyanakkor a központi választmánynak újjáalakítása nem lett volna szintén műsoron, mely körülmény elég szerencsétlenül kiválasztott módon a politikai pártoknak erőmérkőzését eredményezte, az önjelöltek ezúttal is diadalt arattak volna. E nélkül is azonban a szervezetlenség hiányának tudjuk be azt, hogy a szakosztályokba nem jelöltettek, tehát nem is választattak meg olyan kiválóan érdemes egyének, kik úgy a képességük, mint tudományos képzettségük vagy szakismereteiknél fogva szinte nélkülözhetetleneknek látszanak. Mindezeknél fogva égetően sürgősfiek s nélkülözhetetlennek tartjuk a magunk részéről azt, hogy a polgárság szine-java, tekintet nélkül foglalkozására, társadalmi és politikai állására, egy állandó s működés képes szervezetbe tömörittessék. Nyíregyháza város a jövő fejlődésnek minden attribútumaival rendelkezik. A fejlődés azonban csak ugy lesz biztositható, ha lesz egy szervezet, amely biztosítani lesz képes annak menetét és zavartalanságát s képes lesz megszabni annak irányát. Szervezettség hiányában a fejlődés csak a szelek váltakozó irányának lesz odadobva, mely esetleg több kárt, mint hasznot eredményezhet. Az arra hivatott egyéniségek vegyék kezükbe a zászlót s alakítsák meg a — városi pártot! Magyarország a világháborúban. A most folyó világháborúban Magyarország talán legjobban beleesik a tüzvonalba, mivel Galícián és Bukovinán keresztül, melyek nagyrésze már orosz kézen van — legnagyobb kiterjedésben érinti a „mindenható cár* birodalma s mivel Szerbia is közvetlen szomszédságunkban van. Magyarország sajátságosképen illeszkedik bele Európa földrajzába. Egyedül, rokon nélkül foglal helyet a körülötte levő, különféle népáradatban, határmesgyéül szolgálván a szláv és a germán kolosszusok között. Fenséges missziót teljesítve áll itt kelet és. nyugat érintkezésénél, ütköző pontját képezvén a nyugati műveltségnek es a keletről jövő barbárságnak, mely ellen évszázadokon keresztül védőbástyája volt NyugatEurópának ; török, tatár pusztításoktól mentette meg azt. Védőfalként állott itt Magyarország mindig, melyen vagy megtört a vész, vagy pedig összetörve, pusztulva, veszve szenvedett, de sokszor — saját élete árán is — megmentette Nyugatot. Ugyancsak Magyarország közvetítette a nyugati műveltséget Kelet felé s volt ennek, mintegy tanítómestere az előhaladásban. E misszió hűséges teljesítésében, az ebből áradó küzdelmek, harcok szakadatlan láncolatában emésztődött évszázadokon keresztül a magyarság ereje; s a Nyugateurópa létéért folyatott harcok miatt kellett neki elmaradnia a rohanva haladó müveit Nyugattól és nélkülöznie a gazdasági és szellemi függetlenséget és megerősödést. * * * Az utóbbi századokban számos és uj körülmény adta elő magát, melyek mindinkább elhomályosították nemzeti életünket, ugy annyira, hogy utóbbi pár száz év alatt a külföld vagy egyáltalában nem, vagy csak igen kevés tudomással birt rólunk. Ez a helyzet a múltból átnyulólag a mai eseményekbe is belekapcsolódik, minek következménye, hogy még ma is (főleg a mai háborúig) keveset tud rólunk a külföld és csak Ausztriát emlegetik igen sokan jelenleg is, AusztriaMagyarország helyett. Fájdalom, nemcsak a laikusok, vagy egyik másik sovén sajtó orgánum követik el e hibát, hanem nagynevű tudósok is. Igy például Harnak Adolf, a berlini egyetem világhírű tanára az angolokhoz irt levelében, — melyben őket teszi felelőssé a világháború felidézéséért — egyszerűen Ausztriáról beszél, mikor Ausztria-Magyarországot kellene említenie, „Óh mindez ugy fáj a magyarnak !* . . . pláne, mikor az egész világ tudja, hogy Magyarország, mint államalkotó, államfenntartó hatalom 1000 év óta tényezője ezen a helyen a történelemnek; Magyarország Európa nagy hatalma volt akkor, mikor Ausztria még a német-római birodalóm konglomerátumában, vagy épen a magyar birodalom területében névtelenkedett. S most mind erre azt mondják „barátaink „fátyolt a múltra !* Ám mi ez ellenére is tudjuk, érezzük, mit köszönhet nekünk Európa! ? Ma Magyarországban, mikor annyi érdek vár kielégítést, annyi sajgó seb gyógyítást, annyi törekvés megvalósálást: elnémul minden párt-tusa s egygyé forr a nemzet testben, lélekben egyaránt! Nincs most nálunk nyelvi,