Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-10-24 / 85. szám

2 85-ik szám. jvyírvidék. 1915. október 24. fakadtak, 1881-ben tisztán Marxi szellemben alapította meg Hyndmann a Socialdemokratic Federationt, melybe 1884-ben már hatalmas tömegek kapcsolódtak. Akciót akcióra halmozva folyt a tevékenység és 1886-ban hatalmas forrongássá hevült a munkásság elégedetlensége. Az akkori nagy ipari válság folytán munkanélkül levő tömegekből mintegy 50,000 ember vomilt föl London egyes utcáin teljes forradalmi hangulatban. 1893-ban Keir Hardie és John Burns vezetésével megalakúlt a független munkáspárt, mely a szakegyesületek tekintélyét az azokból kiinduló pártmozgalom és különösen a bennük gyökeret hajtott szövetkezeti mozgalmak miatt óriásiakká emelte. A háború előtt kétmillió és néhány százezer munkás, kb. nyolcszázmillió korona vagyonnal, majdnem kétezer fogyasztási szövetkezetnek volt a tulajdonosa. Még több mozzanattal tudnám illusztrálni az angol munkásság és munkásmozgalom életét a háborúelőtti időkből, azonban a felhozott adatok teljesen meggyőzőek és elegendők arra nézve, hogy megismerjük e nagy néptömeg ideológiáját. Ezt tudva aztán tisztában lehetünk azzal is, hogy milyen óriási nehézségekbe ütközik Angliában a kötelező katonai szolgálat törvénybeiktatása. Az angol munkásmozgalom a fentebb leírt uton s az azutáni időkben a fejlődésnek oly magas fokára emelkedett, hogy e háború nélkül a jövőben egy nagyobb ipari válság megnyitotta volna a zsilipjeit egy olyan hatalmas mozgalomnak, amely a forradalomhoz vezetett volna, mert ami ezelőtt harminc esztendővel Angliában a szociáldemokrácia jelszava volt: jelszava lett az állam minden munkás emberének. Lehet, hogy e háborúval elvetélődött e forradalom, lehet, hogy az ezutáni időkben teremtődik meg újra eme forradalom új embriója, de az is lehet, hogy ha az angol állam az ántánt háború sikere érdekében, — hogy heti 300C0 újoncát biztosítsa — elrendeli a kötelező katonai szolgálatot, akkor — azonnal megszületik. A vasutasok és bányászok ez esetben jóelőre beígérték már is az általános sztrájkot s igy kitudja, hogy a bányász és vasutassztrájk nem-e lenne megindítója egy olyan általános sztrájknak, amelynek súlyos következményei szinte beláthatatlanok és kitudja, hogy a Benbow angol cipész agyában a chartizmus idejében megfogamzott eme idea nem-e hatna most Anglia állami és társadalmi szervezetére egyaránt ugy, mint egy mindent eltemető lavina tömeg. Annyi tény, hogy Anglia háborúra kiképzett katonaság gyanánt csak 700,000 embert mutatott ki. Tény az is, hogy a háború tartama óta heti 30,000 újoncra van szüksége és tény az is, — ezt ők vallják be — hogy ez a heti létszám nem hogy most, hanem még a háború elején sem volt meg. Miért verbuvált akkor tovább is az angol kormány ? Hiszen minden kellemetlenségen túltehette volna magát egy törvénynek a megalkotásával ? És miért nem tette? Énnek okai alőbb emiitett okokban keresendők. Derby lórd, társai elén nem csapott volna fel másképpen verbuváló igazgatónak, ha a kötelező szolgálat proklamálásában nem látta volna és nem látná most is Anglia vesztét. Mert kicsoda Derby lordnak Hecuba? Mit fájna neki az, ha néhány százezer, vagy millió ángliust elvinnének katonának ? Hát most nem azért verbuvál, hogy Jegyen kiket elvinni ? Igen ezért verbuválnak. Meg azért, hogy attól félnek valamennyien, ami akkor lenne, ha azt a bizonyos számú ángliust nem verbuválással, hanem kötelező kényszerrel akarnák katonának vinni, — és nem mennének. Tudják, hogy ha arra kerülne a sor, hogy kötelezően kellene az angol népnek katonának menni, akkor egyik „ honmentő* hazafinak sem fájna, illetve fájhatna soká a feje azon, hogy hazájuk sorsán „javítani" akarnak. Az angol munkásságot minden, ami a visszaesés felé lendítené, kiragadná nyugalmából és ez, az uralkodó osztályokra veszélyesebb lenne: a német militarizmusnál is. És, hogy ilyesmire a katonai szolgálat kötelezővé tételének kísérletével okot ne kelljen adni, igyekezett az állam a maga részéra megnyerni társaival együtt Adam Smith-et is, hogy az önkéntes hadsereg fejlesztése körül ők, a kötelező katonai szolgálat ellenségei is agitáljanak, hogy egyrészt minél több önkéntes újoncot szerezzenek, másrészt pedig, hogy lassan hintsék szét ők is a mumus-igét, hogy „bármennyire ellenségeskedik is a nép, az állam militarizálásával szemben, mégis, ha nincs kellő számú jelentkezés, az állam a védelmi háború folyamán kénytelen lesz a kényszerujoncozás útjára lépni." Ez az ige hintés azonban mitsem ér. És csak az a csodálatos, hogy Smith, a maga sztoikus természetjogi felfogását, amely azt tanította, hogy a világegyetem működését oly törvények szabályozzák, amelyek — hacsak emberi tőrvények meg nem akadályozzák mü kődésüket — mindenki számára boldogságot teremtenek — sutba dobta. Smith most önmagában valószínűleg úgy okoskodik, hogy milyen nagyon egyszerű dolog a .világegyetem tőrvényei" elé olyan akadályokat gördíteni, amely akadályokról akik előtt előttük áll: azt hiszik, hogy az, az ő hasznukra van — holott pedig olyan károk fakadnak belőle, melyekkel nemc-ak önmaguknak, hanem utódaiknak is, és a háború tovább húzódása miatt — az emberiség összeségének is ártanak. Lehet, hogy Anglia, mert amint látjuk okai vannak reá, megússza e háborút, a kötelező katonai szolgálat megteremtésének kísérlete nélkül. Lehet, hogy akik igazán ellenzik a kötelező katonai szolgálatot, fölül maradnak. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy ezek álláspontjukat, a végső esetben sem adják fel. Az angol szocialisták tömegei és a tradeunionista seregek nem törődnek az állam ilyen érdekeivel, sőt állandóan, nyiltan izgatnak ellene és a maguk érdekét illetve életét kockáztató kalandba nem igen hajlandók bele menni, s ezt megakadályozandó, ha kell, ha muszáj, szembe szállnak mindennel, amit az állam ellenük fel tud vonultatni. A régi rendet, melyet az uralkodó osztály a maga érdekében teremtett, most, mert az érdekeik mást parancsolnak — az angol munkástömegek saját érdekeik veszélyére megváltoztatni nem engedik. Az angol új, nagy hadseregtől ezért nem kell félni. Mielőtt megszületne, megöli maga a nép, melynek testéből kellene, hogy kiváljon. A kőtelező katonai szolgálat a mumus csak, amellyel önkénteseket toboroznak, ameddig birnak. Az angol népet a militarizmussal forradalomba zavarnák a militarizmus ellen, amely forradalom elsöpörne mindent és mindenkit, aki és ami útjában áll. És ezt látva és tudva írta bölcs kétértelműséggel a „Morning Post," hogy ,a háború szemmel láthatólag minden eddiginél kritikusabb fázisába lépve, bizony nagyon kemény próbára kényszerit bennünket." A .Morning Posl"-nak igaza van. A háború Angiiára nézve olyan kritikus fázisba lé pett, hogy legfeljebb abban válogathat csak, hogy melyik uton haladva törik bele jobban és előbb a bicskája. E. K. A hadikölcsön érdekében megtenni a megtehetöt nem csak elsőrendű és hazafias kötelessége minden igaz magyar embernek, hanem egyenesen nemzeti becsület kérdésévé emelkedik az irányú állásfoglalásunk, hogy hajlandók vagyunk-e anyagi eszközöket nyújtani ahoz a küzdelemhez, melyet a harctereken küzdő véreink a mi létérdekünkért annyi önzetlenséggel, annyi keserves szenvedés és véráldozat árán is — hála a Mindenhatónak — annyi reménnyel és sikerrel folytatnak érettünk. Nyujtsunk tehát segédkezet, járjunk elől jó példával, felvilágosítással s a közvetlenség meggyőző erejével világosítsuk fel a népet arról, hogy hazafiasabban, szebben, biztosabban és jövedelmezőbben nem helyezhetik el a rendelkezésükre álló pénzüket, mint ha a hazának kölcsönzik oda egy szép, boldog és nagy jövő megteremtéséhez. Levél a harctérre. Bajtársaink — testvéreink. Édes fiam! Nagy megnyugvással olvastam a Szereth partjáról küldött soraidból, hogy elöljáróid becsülnek, alárendeltjeid szeretnek. Vajha mindenki ennek elérésére iparkodnék úgy a katonai, mint a polgári életben ! Kedvező helyzeted hozza magával, hogy nem kell magad amazért megaláznod, emezért megtagadnod; mert nem rabszolga az, aki a saját jószántából engedelmeskedik, és az emberek szívéhez az utat könnyen megtalálja, aki teljes jóindulattal keresi. Keresnetek kell ezt az utat édes fiam, különösen nektek, művelt fiatalságnak, kisebb osztagok vezetőinek, kik a parancs kiadása és végrehajtása közt mindenütt meglevő mélység áthidalására vagytok hivatva. Példát kell mutatnotok a kitartó türelemre, derűit kedélyre, törhetetlen bizalomra. Ha a fegyelmet szeretettel, a szigorúságot jósággal, az erélyességet szívességgel párosítjátok: nemcsak a magatok sorsán könnyíttek, hanem a végső siker érdekét is szolgálj a tok. Ne csupán bajtársak legyetek tehát, hanem testvérek is a szó legigazabb értelmében. Erdélyi csapathoz tartozol: a vitéz 24-es honvédezred legifjabb katonája vagy. Mily bőséges alkalmad nyílik most arra, hogy a testvéri szeretet kötelessége tündöklő erénnyé nemesüljön benned! Hiszen annyiszor pótolt soraitokban nemcsak magyar fiúk hadakoznak, hanem szász, román, rutén testvéreink is velünk együtt küzdenek. Ha eddig talán soha, most bizonyára megérdemlik valamennyien, hogy emberségesen bánjunk velők, bizalommal közeledjünk hozzájok. Hátha megtanítanád őket arra a nótára, amit hevenyében a Te vagy a legény... dallamára tinektek írtam: Ránk szakadt nehéz, Hosszú háborúnk, Ellenségre néz Messze táborunk ; Tűzben állunk, vízben járunk, Hej meg is fogyunk ; Egy életünk, egy halálunk : Győzni is fogunk ! A rutén, a szász, Székely és román, Mind egy sorba küzd Egymás oldalán ; Most látja, hogy bármi érje Századok során : Egy a sorsa mindörökre, Együtt csüggjön szíve-lelke A magyar hazán ! Igyekezzél megismerni a magyar parasztot, s meglásd, ha megismered, mindjárt meg is szereted Egy kis merevség tele szilárdsággal, egy kis nyerseség tele őszinteséggel, egy kis tartózkodás tele hűséggel: mindenkép megérdemli, hogy meleg érdeklődéssel foglalkozzál vele. Idehaza oly nehezünkre esik az egymásra találás; odakünn talán könnyebben megy a dolog. Közbe-közbe gondolkozzál egy kicsit nemzetiségeinkről is. Én mindig úgy éreztem, hogy nemzetiségeinket tőlünk csupán mesterséges falak választják el, amelyeket haszonleső politikusok állítottak közénk. Észrevetted-e csak egynél is a kifelé törekvés jelét ? Nem egynek tartják-e érdeküket a miénkkel? Néma maguk hónáért vérzenek-e akkor, amikor a mi zászlaink alatt áldozzák fel életüket ? ! Mily nagy megvilágítások szikráit, mily nagy tanúiságok magvait rejti magában ez a háború! Mily sok balhiedelmet kell eloszlatnunk, mily sok mulasztást pótolnunk! Ha eddig az volt az igazság, hogy megérteni annyi, mint megbocsátani : ezután az lesz valósággá, hogy megérteni annyi, mint boldogítani s kölcsönösen boldogúlni. Mindenek fölött pedig szemtől-szembe győződjél meg arról, rászolgál-e társadalmunk