Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-10-07 / 80. szám
Nyíregyháza, 1915. szeptember 7. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 74. szám. A Ssabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész övre M) K, Fél érre 5 K, Negyed érre 2 K 50 f. Egy scóm ára 10 f. Tanítóknak íélét. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám : 139. Kéziratodat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 saóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Dies irae... Csak a keresztyénségnek van olyan ünnepe a feledhetetlen .nagy pénteken, mint a minőt a magyarság ünnepel 1849. óta, minden október hatodikán ! Mig a golgothai tragoedia felett millió meg millió szem hullat őszinte könnyeket, addig az aradi 13 testi elmúlásán egy árva nemzet vérző szivvel kesereg, melynek hajdan még az a természetes joga sem volt meg, hogy fájdalma könnyítéséül magát szabadon kisírhassa ! . . Ma már, nem szab korlátot, nem állit akadályt az érzelmi megnyilatkozások elé az emberi gyarlóság, feledni nem tudó lelkünk szárnyaival berepülhetjük az aradi sikság megszentelt térségeit s ott, hol a nemzeti kegyelet mindig, de különösen ilyen időtájban a hű emlékezés hervadhatatlan koszorújával áldozik, mi is leróvhatjuk az igaz kegyelet adóját, azért, hogy az isteni gondviselés honszerelmünk tisztító tüze által azt a 13 at egy nemzet, egy szabadságért rajongó nép vigasztalására megdicsőítette ! Kezdetben a golgothai véres események talajából sem sarjadt ki az emberi dicsőség virága ; pogány elfogultság, szívtelen zsarnokság miatt titkon ápolt, dédelgetett kincse volt az üldözött keresztyénségnek a váltság halálban rejlő szent és üdvezitő gondolat; csak később kezdett viradni az uj és magasztos eszmék számára, midőn a kereszt-halál nem volt többé szégyene az igazság felkent bajnokainak, midőn a vértanúság erkölcsi nagysága előtt imádságos érzéssel borult porba a hivatása tudatára ébredt emberiség ! Az aradi gyászos napok hajnali óráiban zsibbasztó álmok jéghideg ölén, midőn Világosnál gyászban, vérben hunyt le a nap, sejthette-é a megriadt nemzet, hogy elérkezik majdan az idők teljessége, midőn az aradi szégyen és gyalázat, évszázadokon át sugárzó dicsősége lesz a rabláncait széttört s ujjá született nemzetnek ?! . . Gondolhatták-é ők, azok a nagyok, azok a halhatatlan félistenek, hogy az az átok, mit reájok szórt két kézzel, teljes erővel a tehetetlenül vergődő emberi gonoszság, néhány évtized múlva áldássá változik véreik, utódaik sorsában, mert a mult fenséges eseményeiből vulkánikus erővel tör fel a létfentartás ösztöne s a nemzeti traditiók megbecsülésének, imádásának a gondolata ?!. . Mint a golgothai végsőtusát beragyogta az az isteni céltudatosság, hogy minden kihulló vércsepp a halhatatlan igazságok tündöklő gyémántja lesz, ugy az aradi golgotha éjféli némaságába is belecsendült az a vigasztaló evangéliom, hogy a testet megölhetik, de a lelket nem! . . Golgotha ... és Arad ! . . Szent helyei az eszményekért küzdő emberiségnek s egy testvérnélküli maroknyi népnek! Amoda eljár könnyíteni terheit s felújítani cselekvő képességét a tökéletesség utáp sóvárgó lélek s mig ott a multak emlékei felett átszellemülve áll meg, észrevétlenül magába öleli az isteni s emberi igazság győzelmének hitét! . . Emitt pedig a magyarság véráztatta földén minden évben, őszi hervadáskor, örökké üde-virág koszorúival jő el áldozui a jeltelen sírokhoz a nemzet élő lelkiismerete s bár az emlékezés, fájdalom könnyűje patakként omol, felzeng az ima, az eskü százezrek ajakán, „a nemzet nem vész el" ; „a magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk'! . . Golgotha és Arad ! . . Vezérlő csillagai, utmutatói a messze jövendő igézetes célja felé törekvő embernek ! Mindkettő csalhatatlan záloga annak, hogy szellemi s erkölcsi erők birtokában halhatatlanság s örök dicsőség osztályrészünk ; ezek nélkül pedig a megsemmisülés sirjában vész el minden törekvés ! . . Bár az aradi történeti események igézetes fényének fellobbanásakor százszoros mértékben érezzük nemzeti nagyságunk s dicsőségünket még is fülünkön át lelkünkbe nyilallik a fájó kinzó tudat, hogy október hatodika dies irae, dies illa ... a haragnak a napja az a nap!. . . Nem azért, mintha érzékenységünket sértenék az egykori megrendítő események, hanem azért, mert onnan kaptuk a sebet, honnan csak elismerést, megtiszteltetést vártunk megszámlálhatatlan hü szolgálatainkért. Mikor az ozmán hatalom fenyegetéseitől megriadt Ausztria minden részében reszketett, volt egy megvetett, lenézett nép, mely hullámtörő gátja volt a keleti veszedelemnek, védbástyája a nyugati civilisátiónak! Midőn recsegett, ropogott a több százados trón s a hagyományos császártiszteletben rejlő bizalom gyönge támasza volt az uralkodó család létérdekének, akkor is volt egy megvetett, lekicsinyelt nép, mely testével fedezte uralkodója megtámadott érdekeit s életét, vérét tette fel érette áldozatul! . . . Ilyek s a többiek után nem érdemeltünk október hatodikát! .. . Ezért haragnak a napja az a nap ! . . . De mit beszélünk? ... A magyar vájjon haragszik-é? . . . Nem tud-e feledni? . . . Galícia frissen hantolt sirjai; Tirol magyar vérrel festett hótakarói s csonka-béna honfitagok elrejtett fájdalma; százezer magyar család összeomlott boldogsága, mely felett a honfiúi megnyugvás szelid fátyola leng, ezek mind ama nagy haragnak a bizonyságai ? ! Nagy voltál nemzetem megaláztatásod sírjának a szélén, még nagyobb vagy most, mikor a harag tüzét eloltva, szeretettel ajánlod fel béke jobbodat annak a népnek, mely kimondhatatlan gyönyörrel szemlélte egykor az aradi megrendítő eseményt! Sorsod, magyar nemzet a Megváltó sorsa ; tövis koszoruzottan keresztet hordozni ; de majd az elhagyatottság sírjából fenséggel kiemelkedni! . . . Az idő teljessége ezt is meghozza, mert az Örökkévaló kezében olt az igazság mérlege; s ha a történelem ítélőszéke elé állsz, nem kell pironkodnod múltodért, nem a jelen miatt, mert október hatodika dicsőségesen kapcsolódik sorsod magasztos eséményeibe s mire a világháború zivatara elcsendesedik, méltó elégtétellel fog adózni hősiességedért, ön1 feláldozó honszerelmedért a jobb belátásu [ emberiség! Nagy voltál nemzetem 1849. október hatodikán, mikor tizenhárom mély szúrástól vérzett kebeled, de még sokkal nagyobb vagy most, midőn mindent feledve, haragod tüzét eloltva, előljársz a kötelesség teljesítésének vérrel áztatott mezején! Ehhez krisztusi lélek kell; akibea pedig ez lakozik, az nem félheti a jövőt! Melkó István. lli H i>» ) WMiiwww»w» 'i rr r rw w TrvwrrinrrrinYrirrrnr Vasúti m«netr«nd. Nyíregyházára érkezik: Szeríncs-felől reg. 6* 7, d. u. I 2 2*, este 8™*. Debrecen-felől reg. 6 3 5, d. u. 3 3 5, este 8*2. Csap-felől reggel ö 5 3, este 82L Mátészalia-felől reggel 6 0 5, este 7i£. Yásárosnamény-felől reggel 6 3 0, d. u. 5 2 0. Polgir-felől reggel 6 3 7, d. u. 5°«. Hyíradony-felől nem közlekedik. Nyíregyházáról indul : Szerencs-felé reg. 7 1 0*, d. u. 4 0 8*, este 916. Debrecen-felé reggel 5ii, 7 2 0, este 922. Csap-felé reggel 6 5 8, d. u. 3 5 5. Mátészalka-felé reggel 7 1 6, este 8«. Yásárosnamóny-felé reggel 7 1 0, este 8 5 0. Polgár-felé reggel 7 2 0, este 622. Hylradony-felé nem közlekedik. *) Gyorsvonatu csatlakozással Budapestről — illetve Budapestre.
