Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-09-12 / 73. szám
2 73-ik szám. melyet a nemzetnek áldozatkészsége gyújt! Dr. Géczy Géza. * Az özv. Gsengery Mihályné úrnő cselédeinek adakozásáról hozzánk juttatott ivet egész terjedelmében a következőkben közöljük: .Isten Segedelméből adakozúnk, a Haza oltárára, özvegy nagyságos Gsengeri Mihályné új tanyasi gazdaságában lakó komenczíós gazdasági cselédek és taksások, Öszeraktúk fíléreínket a mí szegénységünkből, hogy némi segitcségel mínkís hozá járúljúnk, az elpúsztítot felvidéki hazánkfíjají gyámolításához, a kiknek lakó héjét, iskoláját, és Isten házait, a háború zivatara tőnkre tete és feldúlta, és a Harczba meg vakúlt Vitézek részére, Csekéjséget adhatúnk mert mínyájan szegények vagyúnk, A minden Ható Isten jó voltából, Adakoztak, Balogh Miklós gazdasági felügyelő, 10' — Antal Sándor és fíja, Számadó gújás fíja András és Mihály 2—2, 4'40 Kiss Andrásné és fi testvérje Balogh Miklós béres 1—1 gyermekei Jóska, András Marzsa 2'22 Molnár Jánosné, napszámos l'OO Gyöngy Józsefné, 1 k. fíja Andrí 20 f. lejanya, Júlcsa 12 f. 1"32 Balogh Sándorné, 1 k. testvér húga Barna Júlia 1 k, 2 00 Maksa József 1 k. fíja József, és Mihály 20—12 132 Sóvári János béres és fia János és Antal —"60 Török Márton béres 20, és fija Imre 40 fii —"60 Tahóczki András kocsis 1 kor lejánya Erzsi 10, Mari 10, Gyuri 10, Miklós 10 f. 1-40 Holesnyovics József béres —"40 Orosz István gujás bojtár 2-00 Juhász Zsuzsána Szakácsnő 5"00 Anka Pétér Számadó kondás 2'00 Juhász András tejes kocsis l'OO Kovács Marija munkásnő 100 Összesen: 37-26 A békéről. Már a világháború tizennegyedik hónapjában vagyunk. Mögöttünk egy nehéz küzdelmekkel, súlyos aggodalmakkal, ragyogó sikerekkel, repesó reménységekkel teljes esztendő, előttünk a bizonytalan, sürü fátyolba burkolt jövendő. Bizonytalannak azonban csak annyiban mondhatjuk ezt a jövendőt, amenynyiben nincsen ember, aki megmondhatná, mikor ér véget a háború, mikor szűnik meg a vérontás, de azt ma már, azok után a fényes diadalok után, a melyeket szövetségeseinkkel együtt elértünk, nyugodtan mondhatjuk, hogy a végső győzelmünkben való bizalom nem elbizakodott.ság. És amennyire nekünk minden okunk meg van arra, hogy bizalommal tekintsünk a jövendőbe, ép annyi okuk van ellenségeinknek arra hogy féljenek, rettegjenek a holnaptól, a holnaputántól. Kudarcuk minden harctéren, szárazon, vizén és a levegőben nyilvánvaló ; és ez a kudarc rájuk nézve annál leverőbb, annál szégyenletesebb, mert a háborút ők idézték fel erőnek-erejéveí abban a hiszemben, hogy számbeli föléNYÍHYIDÉK. nyük alattomos felkészülésük gyors és tökéletes diadalokat fog nekik biztosítani, mig mi a harcra kihivottak, az orvul megtámadottak, az első pillanattól fogva azzal a tudattal indítottuk szeretteinket határaink felé, hogy reánk nézve élethalálharcról van szó és már azt is tökéletes sikernek minősithetjük annak idején, ha az ellenség vad rohamát feltartóztatni, országaink határait megvédeni tudjuk. Az isteni gondviselés velünk volt. Nemcsak visszavertük, de jó részben meg is törtük ellenségeinket; nemcsak országrészeket, hanem egész országokat hódítottunk el tőlük, úgy hogy most ők sopánkodnuk, ők töltik be a föld kerekségét vészkiáltásaikkal. Ily körülménye; között nincs okunk türelmetlenül várni azt a pillanatot, a mikor ellenségeink megelégelik az őrült vérontást és békére hajlanak. Ők csak olyan békét kaphatnak, amilyet mi nekik megadni hajlandók lehetftnk. Ha ellenségeink még ma is azt hiszik, hogy ők még győzhetnek s ezt időről-időre torkuk szakadtából kiabálják, ez nem zavarhatja meg a mi nyugodt, higgadt elszántságunkat, tényleges, hatalmas sikereken, katonai fölényünkön alapuló bizodalmunkat Kedves ugyan nekünk is a béke gondolata, de a békét nem várjuk türelmetlenül. Még azzal a kérdéssel szemben sem türelmetlenkedünk, hogy mire fogja magát elhatározni Románia, amely több vagy kevesebb szemhunyással semlegesnek nevezhető. Hogy még ma is türelmes és békeszerető az egész német-magyar-osztráktörök szövetség, annak fényes bizonyítéka éppen a török-bolgár megegyezés. Nyugodtak vagyunk és nyugodtak tudunk lenni, mert érezzük, hogy bármely semleges államnak a világháborúba való fegyveres beavatkozása legfeljebb csak késleltethetné, de kétségessé semmi esetre sem tehetné annak a békének elérkezését, amelyért mi küzdünk és amely a mi ügyünk diadalát fogja szentesíteni. Dr. Pröhle Vilmos. Vasúti menetrend. 1915. szeptember 6-tól. Nyíregyházára érkezik: Szerencs-felől reg. 6 4 7, d. u. I 2 2*, este 832*. Debrecen-felől reg. 6 3 5, d. u. 3 3 5, este 8*2Csap-felől reggel 6 5 3, este 8E M4tészalka-felől reggel 6°5. Yásárosnamény-felöi reggel 6 3 0. PolgÍT-felől reggel 6 3 7, d. u. 5 0 6. Nyíradony-felől nem közlekedik. Nyíregyházáról indul: Szerencs-felé reg. 7 1 0*, d. u. 4 0 8*, este 912. Debrecen-felé reggel 5« 7 2 0, este 922. CSap-felé reggel 6 5 8, d. u. 3 5 5. Mátészalka-felé este 8 Yásárosnamény-felé este 8^2. Polgár-felé reggel 7 2 0, este 622Nyiradony-felé nem közlekedik. *) Gyorsvonatu csatlakozással Budapestről — illetve Budapestre. 1915. szeptember 12 II koldus prímás. Vaszary Kolos holttesténél megindultan, de emelt hangon a következőket mondjuk el: Nagyon jó ember volt. Körülötte meleg volt a levegő, mint azokon a helyeken, ahol láthatatlan parázs lélekzik. Keze megkérgesült a sok adástól. Mint Krisztus legalázatosabb cselédje járt ezen a földön s nem törődött a vámosokkal és publikánusokkal, akik tul akarják lármázni a szivük dobogását. A sziv zsenije volt. Mennyi láthatatlan jóság van mögötte. Ilyen papokat ma már alig látni. Inkább az ecclesia militans a divatos, a középkor és a renaissance alakjai, akik összeszorított foggal lesnek és farkasvermeket építenek, éjjel, szeretett ellenségeik számára. Az életből a multat szerette. Tollával, — szelid álmodozó — a történelem alakjait pingálta le, gyengéd vonásokkal. Nem vette eszre a mellette elszáguldó jelent. Mély-mély, együgyü, tiszta jóság lakozott benne, az az odaadás, az a láz, amellyel régi szenlek a pestisesek és a fekélyesek mellé feküdtek, hogy árva testük forróságával utolsó pillanatig melegítsék a haldoklókat. Mit is tudott ő arról, hogy ebben a világban vannak még titkos ajtók, tőrök, mérges üvegcsék, meg selyem zsinórok, mit tudta szegény, nemes főpap, hogy néha a sima parketten is sülyesztők lappanganak, amelyek pokoli zuhanással viszik le az áldozatukat, le a mélységbe, ahonnan a földi életre, pályafutásra nincs többé feltámadás, ő nem tartozott ama papok közé, akik telefonálnak. Akik felhúzódott szemöldökkel, ördögi grimace-szal hallgatjuk, milyen hatást tett ez és az az intrikájuk, oly mohón, mint az ajtón vagy a kulcslyukon hallgatózok. Akik politikai kártyákat kevernek. Akiknek országa csak „e világból való*. Akik ezer és ezer vékony, de szivós selyemszállal tudják megkötözni ellenségeiket, hogy a barátjaik legyenek. Akik ügyesen változtatják a hangjukat, mindenkivel másképpen szólnak, ravasz hasbeszélők, hogy mindenkinek Ínyére legyenek. Neki csak egy tiszta, jóságos, zengzetes szava volt: pax vobis. Bűke nektek mindnyájatoknak. Soha se cserélgette a szavait. Hiszen a jóság eleg gazdagság, hogy mindig változatos maradjon. Ezzel az erkölcscsel, ezzel a krisztusi irga- , lommal, a hegyi beszéd moraljával pedig bele került olyan világba, ahol aranyak csengenek és kis becsvágyak lobbadoznak, a krisztusi morál sáfárjai és leszámitolói közé. Nem csoda, hogy elgáncsolták. Lassan ki is húzták lába alól a talajt, Amig álmodozó szemével a végtelenen, a napsugáron és a kék égen csüngött, a végtelen szeretettel szemben győzött az éiet vásárján — a végtelen gyűlölet. Magyarország hercegprímása, az első magyar főpap márólholnapra koldussá lett, hasonlatos a mesteréhez, aki ruha nélkül halt meg és ecetes szivacsot nyomtak a szájához, mikor inni kért. Végrehajtók jelentek meg nála, „a törvény nevében". Több budapesti polgári családnál látni azokat a perzsaszőnyegeket, amelyeket árverésen vásároltak, a hercegprímás hagyatékából, akinek már életében volt »hagyatéka". Bordó alapon szomorú kis kék meg piros madarak ülnek ezen a szőnyegen. .Ruháimra sorsot vetettek" áll az írásban. Mi felmentjük őt, az égi „törvény nevében". Semmije se maradt. A koldus primás a keresztény erkölcs szerint halt meg meztelenül, valamint meztelenül is született. Öreg napjaiban a. szegények szegénye volt, a szenvedés, a mélakór felhőzte be kedélyét. Most néki is ellensége volt a klerikálizmus. Az segítette hozzá, hogy mindvégig szent maradjon. Koporsójának nem is a bibor a dísze. Egy könny illik rá, meg egy csöndes, egyszerű olajág. — Jegyzői teendőkben jártas két munkaerőt keres : Balkány község elöljárósága. 301—3—1
