Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-09-12 / 73. szám

Nyíregyháza, 1915. szeptember 12. Vasárnap XXXVI. évfolyam, 73. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik ezerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre tO K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szént ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szóm: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hív. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 sz<Hg 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűre) szedett kétszeresen számit A közönséghez. A Nyírvidék a kárpáti falvakért. Szerény viszonyainkhoz mérten, mi is részt óhajtunk venni „Az Est" által megindított nemes akcióban: a kárpáti falvak újraépítésének szép munkájában. Elhatároztuk, hogy minden uj előfizetőnk előfizetési diját, a kárpáti íalvak felépítésére adot

t adomány cimen fogjuk nyilvános

an nyugtázni, de azért a Nyírvidéket is megindítjuk a címére. Ha tehát valaki mint új előfizető beküld 10 koronát hozzánk, mi a Nyírvidéket egy évig küldeni fogjuk a címére és a beküldött összeget a kárpáti falvak felépítésére adott adomány cimen fogjuk nyilvánosan nyugtázni — és rendeltetési helyére juttatni. Ez által kettős célt ér el az uj előfizető. Az előfizetési dijat a legszebb és legnemesebb célra adta — de a Nyírvidéket is megkapja a beküldött összegnek megtelelő időtartamra. Hisszük — hogy ha csak egy házzal is — de mi is hozzájárulhatunk így az elpusztított kárpáti falvak felépítéséhez! Hazafias tisztelettel: » JSÍYÍRVTDÉK. szerkesztősége és kiadóhivatala. Eddig a következő adományokat kaptuk a mult számunkban megjelent felhivás következtében : Gróman Géza 20 K Örvös János 10 , Jófejű Ferenc főhadnagy .... 10 , Pilch Béla I 10 , Fekete Sándor 10 , Dokupil Gyula 10 „ Dr. Prőhle Vilmos 10 , Kun Mátyás 10 , Kun Ármin 10 „ Doktor Ármin 10 , Háuffel Lajos 10 , Szmrecsányi Sándor 10 „ Dr. Mikecz László ...... 10 , Kriston Ferenc 10 , Dr. Wilt György 10 , Törös Béla 2 , Dr. Géczy Géza 10 , Vajda Dezső 10 , Gábor József 10 , B. I . 10 , Átvitel 202 K Marton Ármin . . . Kende Sándor . . . Hoffer Bertalan . . . Fisch Hermán . . . Dr. Nagy Lajos 5 Oepei Ziltán Béla 5 Rosenbaum Jenő 5 Áthozat 202 K . • • 5 , . .. 5 . . . 5 , ... 5 , összesen 237 K „Isten segedelmével..." Csöndesen baktató millimári kocsi állott meg szerkesztőségünk ajtaja előtt. A kocsis mellől, a magas ülésről, takaros, magyar ruhába öltözött, öregedő férfi szállott le s állított be hozzánk. Amolyan nyilt és tiszta tekintetű ember, kinek halántékjai körül az egykor hibátlan barna fürtökbe már belevegyült az idők múlását jelentő hajszálaknak meg-meg csillámló ezüstje s akinek megjelenése nemcsak foglalkozását árulja el, hanem viszszatükrözi azt a komolyságot is, melylyel hivatását betölti s a gondjaira bízott gazdaságot vezeti. Idősb Balogh Miklós uram elsőbben egy fehér árkuspapirt terített ki előttünk s aztán a „gelebébe" nyúlt. Az egykor piros színű bőrtárcáról, melyet bizonyára még katonakorában vásárolt, nyugodt komolysággal — már ahogy az illik ! — lassan letekergette az óvatosságból reácsavart spárgát s érc és papírpénzben az asztalra olvasott harminckét korona 26 fillért. Elvégezve a dolgot, megnéztem az írást és annak olvastára a mély megindultságnak hirtelen lobbanó vérhulláma emelkedett az agyamig. Mert ez az írás beszédes bizonysága, csillogóan ékes érctáblája a mi áldott, magyar parasztnépünk érzés és gondolatvilágának. Kiáltó tiltakozás az ellen a közfelfogásba dobott vád ellen, hogy a szegényembernek nemcsak gondolkozása szárnyaszegett, de érzésvilága is sekélyes mederben csörgedez. Távol a nemesebb érzéseket fejlesztő kulturélettől, künn a tanyán, a hétnek minden napját teljesen lefoglaló s az izomerőt teljesen kimerítő szorgos mezei munkák elvégzése után vasárnap összegyűl a cselédség és a világfolyásáról elmélkedik. És a háborús eseményeknek latolgatása kapcsán rákerül a szó a szegényekre is. A testvéreikre, a véreikre, akik e földi javakkal dúsan megáldott országnak határain belül az ellenség betörése folytán a legtöbbet szenvedtek. A kárpáti harcok áldozataira, kik közül bolyonganak még ma is közöttünk s akiknek önkénytelenül, akarat ellenére könybelábad a szemük, ha a mi vidékünk takaros külsejü hajlékainak láttára a saját feldúlt tűzhelyeikre, elrabolt, vagy szétszórt vagyonkájukra s elszenvedett nélkülözéseikre gondolnak. És a tanyasi cselédség fáradt tagjait a legmagasabb érzésnek : az áldozatkészségnek életre lobbanó lángja kezdi heviteni. A kérges tenyerek mozgásba lendűlnek s néhány elfojtott fohászkodás után előkerülnek a bugyillárisok és azokból a szegény embernek legritkább vendége s éppen azért különösen féltett kincse : a pénz. Mielőtt még az országos bizottságnak hivó, serkentő szózata végig röpült volna az országon, itt a közvetlen közelünkben egy nagyobb gazdaságnak a cselédsége a segítés módjáról már tanácskozott. És már adakozott is. Azelőtt, mielőtt még a nagyok, a tehetősek nagyrészének az áldozathozatal eszébe jutott. Kellett, hogy valaki, vagy valami a kovász szerepét végezze közöttük. Aki leszállt közéjük s a fárasztó munkát követő pihenés idejében kihasználva a csöndes elmélkedésnek perceit, éleszteni kezdte az érzelmeket s lángralobbautotta a szíveket. Aki érzésvilágukhoz hozzáférkőzött s a szunnyadó érzések húrjait odáig hangolta, hogy leoldódtak a kincset őriző tárcákra körécsavart madzagok, hogy kibogozták a keszkenő csücskét s egy-egy meleg sóhajtás kíséretében odaszámlálták az asztal közepére — összegyűrt bankókban vagy színeváltozott ércben — adományaikat. Ha újság volt ez a kovász: — annál jobb, mert ez azt mutatja, hogy a sajtó valóban hivatást teljesít és szózata már a számadó kondáshoz is elért. Ha élőszó volt: — annál kedvesebb, mert ez annak a jele, hogy a cselédség nemcsak szereti, de meg is érti azt, s meg is bízik abban, aki hozzája szólt. Ám nem ez a fontos, s nem ez a különösképen örvendetes. Hanem az, hogy tizenhat cselédsorban élő családnak aprajanagyja, a gulyás, a kondás és a béres, a szakácsnő és napszámos asszony, a tejes és az igáskocsis, akkor, amidőn megcsendül az áldozatra hivó harangnak első szava, odasereglenek ők is — és pedig elsőnek, — a köré az oltár köré, amelyen az emberszeretetnek fényt és meleget árasztó lángjai lobognak. A Balogh Miklós és társai, az Anka Péterek és más számadó kondások adományai az eléghetetlen gyémántnak fényével tündököljenek azon az oltáron,