Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-09-09 / 72. szám
Nyíregyháza, 1915. augusztus 19. Csütörtök * XXXVI. évfolyam, 66. szám. A Szabolcsvármegyei Községi jegyz&k és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész ér*e 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak fétór. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szóm : 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hív. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések k) szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit A közönséghez. A Nyírvidék a kárpáti falvakért. Szerény viszonyainkhoz mérten, mi is részt óhajtunk venni „Az Est" által megindított nemes akcióban: a kárpáti falvak újraépítésének szép munkájában. Elhatároztuk, hogy minden uj előfizetőnk előfizetési diját, a kárpáti falvak felépítésére adott adomány címen fogjuk nyilvánosan nyugtázni, de azért a Nyírvidéket is megindítjuk a címére. Ha tehát valaki mint új előfizető beküld 10 koronát hozzánk, mi a Nyírvidéket egy évig küldeni fogjuk a címére és a beküldött összeget a kárpáti falvak felépítésére adott adomány címen fogjuk nyilvánosan nyugtázni — és rendeltetési helyére juttatni. Ez által kettős célt ér el az uj előfizető. Az előfizetési dijat a legszebb és legnemesebb célra adta — de a Nyírvidéket is megkapja a beküldött összegnek megfelelő időtartamra. Hisszük — hogy ha csak egy házzal is — de mi is hozzájárulhatunk így az elpusztított kárpáti falvak felépítéséhez! Hazafias tisztelettel: a JMyírvidék. szerkesztősége és kiadóhivatala. Vasúti menetrend. 1915. szeptember 6-tól. Nyíregyházára érkezik: Szerencs-felől reg. d. u. I 2 2, este 832. Debrecen-felől reg. 6 3 5, d. u. 3 3 5, este 812. Csap-felől reggel 6 5 3, este 8E Mátészalka-felől reggel 6 0 5. Yásárosnameny-felői reggel 6 3 0. PolgiT-felől reggel 6 3 7, d. u. 5 0 6. Hyíradony-felől reggel 6 5 1, este 6Í2. Nyíregyházáról indul : Szerencs-felé reg. 7 1 0, d. u. 4 0 8, este Debrecen-felé reggel 5" 7 W, este 9™. CSap-felé reggel 6 5 8, d. u. 3 5 5. Mátészalka-felé este 8«. Yásárosnamény-felé este 8^2. Polgár-felé reggel 7 2 0, este 622Nyíradony-felé reggel 7 5 0, este 7» A király beszélt. Valamikor, a magyar nemzet európai történetének elő és közép korában, a mikor a kath. világ feje, a mindenkori római pápa, lehet monda'ni királyok, nemzetek és országok sorsa felett, világi s lelkieken | való hatalmánál fogva, döntő szerepet vitt, íj ünnepélyes, nagy jelentőségű és döntő j esemény volt az, ha „Roma loqutus est", ha Róma megszólalt, ha Róma beszélt ! Ilyen ünnepélyes, nagy jelentőségű s döntő súllyal bírónak kell tekintenünk Magyarország apostoli királyának ezen hónap 2-án, az osztrák birodalom székés fővárosában, Magyarország s társországai törvényhatóságainak képviselői előtt schőnbruni házának nagy fogadó termében elmondott, illetve a mellyel Magyarország ez idő szerinti miniszterelnöke üdvözlő beszédére válaszolt. Az ünnepségről s ünnepeltetésről, mellyel törvényhatóságaink képviselőit Bécs fő- és székváros nagyközönsége fogadta s a melyek közt Őfelségének, az osztatlan és oszthatatlan magyar nemzet koronás királyának válaszbeszéde elhangzott, a mi székes és fővárosunk sajtója már részletesen megemlékezett, a minélfogva, ismétlések elkerüléséből is, akármilyen kedves és többszörösen is szives meghallgatásra méltó volt az az ünnepélyesség, felmentve érezzük magunkat attól, hogy ezen lap olvasói előtt azzal foglalkozzunk, annál is inkább, mert bennünket nem az az ünnepség, nem a Bécs város által rendezett közebéden való részvétel s nem az e közben ott váltott beszédek, hanem királyunknak szavai érdekelnek leginkább. Megvallom én magam részéről és azt hiszem, közülünk sokan, ha nem mindenki, ő felsége beszédét különösen abból a felfogásból tartjuk nagyjelentőségűnek, döntő súllyal birónak, mert ebben a beszédben nem annyira miniszterelnökünknek a magyar nemzet hűségét, ragaszkodását és áldozatkészségét tolmácsoló beszédére, ebből az alkalomból adott feleletet láthatunk, hanem királyi kinyilatkoztatásokat érezünk és találhatunk azokra a közelmúltban és egyes lapközlemények szerint talán még napjainkban is, habár nem illetékes tényezők szájából elhangzó megnyilatkozásokra, melyekkel szemben miniszterelnökünk újévi emlékezetes beszédében indokoltnak találta mindenki által meghallhatóan oda mondani, hogy a folyó „nagy háború megpróbáltatásai után, azután, a mit a magyar nemzet tett és tesz, áldozott és áldoz a monarchia közös nagy céljaiért ebben a nagy válságban, közveszedelmes őrült az, aki viszsza akar még egyszer térni a centralisztikus törekvésekhez*. Ezzel a megnyilatkozással tudom én kapcsolatba hozni és még inkább mélységes hódolattal ünnepelni apostoli királyunk kérdéses beszédét és ezért látok én ebben a beszédben felséges királyi kinyilatkoztatásokat, a mikor Ő felsége uralkodása legnagyobb örömei közé sorozza, „hogy kiváló magyar állam férfiak közreműködésével sikerült, századokon át megmegujuló félreértések megszüntetésével, a korona és a nemzet, valamint a magyar állam és többi királyságai és országai között az áldásos együtt működést állandó alapokon biztosítani". Ugyancsak a miniszterelnök ur említett újévi beszédének azzal a megnyilatkozásával, melyben előbb emiitett szavai mellett „Magyarország államiságának erősebb kidomboritását" irta, őt üdvözlő párthivei elé is, érezem és tudom én kapcsolatba hozni felséges királyunk többi szavait is és még inkáb mélységes hódolattal ünnepelni, a midőn záró szavaiban a Mindenhatóban való bizalmát fejezi ki, hogy Szent István koronája, a melyet az elődök bölcsessége meg tudott őrizni, a mai megpróbáltatások után, uj dicsőségtől övezve, megnövekedett fényben fog ragyogni a jövő, boldogabb nemzedékeknek". Nem tölt el rekriminátióval bennünket és nem csökkenti ő felsége, koronás királyunk imént idézett kinyilatkoztatásai iránt való mélységes hódolatunkat és hálánkat, ha az elhangzott felséges szavak eszünkbe juttatják is, miszerint az az állandó alap, melyet ő felsége bölcsessége is kiváló magyar államférfiak király- és hazaszeretete megtalált, még kiépitésre vár. Mi is bizunk, a „nagy háború megpróbáltatásai után, azután, a mit a magyar nemzet tett és tesz, áldozott és áldoz", a testvérei viszontszeretetére talált magyar nemzet is bizhatik és várjhatja, hogy az az állandó alap most már akadály nélkül kiegészíttetni, megerősíttetni s arra hivatott, kiváló magyar államférfiak közreműködésével „Magyarország államisága erősebben kidomborittatni" a maga teljességében és fényességében kiépíttetni fog. Érezem, hogy ismétlésekkel élek és, hogy a fővárosi lapokban is többé-kevésbé már leadott kommentálásokkal emlékezem meg e lap olvasói előtt törvényhatóságaink hódoló küldöttségének koronás királyunk által Bécsben történt fogadtatásáról
