Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-08-26 / 68. szám

Nyíregyháza, 1915. augusztus 19. Csütörtök * XXXVI. évfolyam, 66. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Pél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy síim áía 10 f. Tanítóknak (éter. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. A maszkovitizmus alkonya. Irta: Dr. Prühle Vilmos. Ezerkilencszáztizenháromban nagy ünnepségek voltak Oroszországban Pétervártól Vladivosztokig, Archangelszktól Tifliszig. Az első Romanov trónralépésének háromszázadik évfordulóját ünnepelték a rengeteg orosz birodalom minden rendű és rangú alattvalói. Az orosz kormány egy külön népies emlékkönyv kiadásáról is gondoskodott, hogy minden orosz láthassa és olvashassa, mivé lett hazája a Romanovok jogara alatt: egy a sír szélén álló, züllött, elmaradott országból a világ legnagyobb, leghatalmasabb birodalmává. A könyv az oroszságnak a pusztulástól való megmenekülését, az egész nagy orosz impérium megteremtését a Romanovok érdemének mondja, amiben kétségtelenül sok igazság is van, de tulajdonképeni célzata egyrészt megszilárdítása a mai cári családhoz való hűségnek, másrészt felfrissítése, feltüzelése az orosz nemzeti öntudatnak és nagyravágyásnak. Nikolaj Alexandrovics cárt végig magasztalja a könyv utolsó fejezete s különösen az alkotmány megadásáért dicsőíti benne a birodalom második megalapítóját. Szóba kerül természetesen az ünnepelt cár külpolitikája, továbbá a japáni háború is. A cári külpolitikát illetőleg megállapíttatik, hogy annak soha más célja nem volt, mint a béke fenntartása és a pravoszláv hit s a szláv testvérek jogainak megvédése. A japáni háború persze nagy szépséghibája volt Nikolaj Alexandrovics addigi országlásának; először mert elkerülhető lett volna, másodszor mert a cár szószegése idézte elő és harmadszor mert csúfos vereséggel végződött. Ezt a szépséghibát felemlités nélkül hagyni lehetetlen volt, s azért szükségessé vált annak pravoszláv szívek és elmék előtt tetszetős magyarázata. Ezt meg is találták s úgy adták elő, hogy az orosz népet próbára akarta tenni az isteni gondviselés és intelemmel akart neki szolgálni arra, hogy pravoszláv hitéhez, az egyedüli igaz hithez teljes szívével és teljes elméjével ragaszkodjék, mert abban van minden ereje, jövendőjének egyetlen záloga. A japániak tehát nemcsak azért győztek, mert alattomban, orvul felkészültek s a hadviselésnek minden lovagias, vitéz nép előtt megvetésre méltó eszközeihez folyamodtak, hanem azért főképen, mert a gondviselés úgy akarta, hogy az orosz nép nagy megpróbáltatáson menjen át s annak tüzében megújhodva méltó legyen a legfényesebb jövendőre. „ Hallatlan sok gond és önfeláldozás uralkodóink részéről, határtalan áldozatkészség népünk részéről tette az orosz birodalmat azzá, ami; és a jövendőben még nagyobb, még káprázatosabb hatalmi fejlődés vár az orosz népre", mondja a szerző lirai hangulatba csapva át s megszólaltatva a Mensikov-féle moszkovita nacionalizmust, mely előtt az orosz világuralom megvalósulása akkor már csak néhány évtized kérdésének látszott. Az orosz sajtó is egészen leplezetlenül tárgyalta ezt a kérdést, mit sem törődve azzal, hogy mit szólnak ehhez a nagyzási hóborthoz a franciák, akik milliárdjaikon igazán nem akartak maguknak urat,, zsarnokot vásárolni. Az Osztrák-Magyar Monarchiára a halálos ítélet már ki volt mondva; berlini, leipzigi, müncheni guberniumról úgy beszélgettek, mint a világ legegyszerűbb, legtermészetesebb dolgáról s a jubileumi mámorban nevetségesen kicsinynek látták az egész földtekét. Iskolai történelmi kézikönyvek címlapjain pedig földgömbök díszelegtek, rajtuk Nagy Péter, Sándor és Miklós cár álló alakjaival s eme felirattal az egyenlítő körül: „Kereszténység, szabadság, civilizáció." Ilyennek látták a jövendőt Oroszországban ezelőtt két esztendővel. Az egész föld kereksége orosz uralom alatt! Ez a gondolat motoszkált állandóan katonák, diákok, papok elméjében. Ezért kellett a háború Miklós cárnak, akinél becsvágyóbb, nagyralátóbb és hiúbb uralkodó még kevés volt a világon, ezéii kellett a háború az orosz katonai pártnak és ezért volt népszerű a világháború gondolata az orosz nép előtt is kezdettől fogva mindaddig, amig az orosz fegyverek sikereiről lehetett beszélni. Ezek mind tények, amelyeknek kétségtelen dokumentumai ott lesznek a mai háború jövendő történetíróinak asztalán és alapján majd igazságosan lesz megállapítható, mit köszönhet az emberiség azoknak a derék német, magyar és török vitézeknek, kik a hazájuk rettenetes áldozatokat követelő védelmében ki nem fáradva, el nem lankadva ma már moszkovita földön üzik-hajtják maguk előtt a cár hadait. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A franciák ma már rémüldözve beszélnek a német veszedelemről. Úgy kell nékik, miért nem látták meg a muszka veszedelmet, s miért kényszerítettek bennünket arra, hogy *mi valósítsuk meg az ő bálványuknak, I. Napóleonnak legokosabb gondolatát, a moszkovita világuralmi vágyaknak letörését! A kukorica. A múlt gazdasági év rossz gabonatermésére építette az entente kiéheztetési hadjáratát, s alig tagadható, hogy a háború kitörése idejének megválasztául döntő szerep jutott a rossz termésnek. Azt képzelték ugyanis, hogy ha fegyverrel nem, legalább a tengerek elzárásával kiéheztetéssel elérik a győzelmet, aminő agyafúrt társaságból gyúródott össze ellenségeink tábora, feltehető, hogy ezzel a körűlménynyel nagyon is számoltak. Minduntalan hangoztatták a kiéheztetést, azonban elszámították magukat. A burgonya és kukorica lehetővé tették, hogy ez a terv is dugába dőlt s bár sokan zúgolódtak a szokatlan embertáplálék ellen, de végűi mégis csak beletörődtek, s a hadjárat megnyerése egyenesen a kukorica készletünk javára Írandó. Jóllehet az ország belsejében lelketlen kufárok versenyre keltek az angol kiéheztetési művelet végrehajtásában, a készletek potom olcsó összeharácsolásával, majd elrejtésével s végül a közönség nagyfokú kiuzsorázásával s a bab spekulánsokról most hullott le a lepel, amidőn a babárak maximálásával a 2 koronás áru 40 fillérre esett. Érdekes volt a befolyásolt sajtó magatartása ebben a kérdésben, kifogásolta a bab alacsony árát! Mi gazdák megvagyunk elégedve, az igy is kétszeres babárakkal. Célszerű lett volna a sok ezer mázsa bab azonnali hatósági lefoglalása, s a hazafias spekulánsokat, ha már nem is a lövészárokba, de egy kis hadimunkára internálni. Milyen jó fogást lehetne csináini a kávéházak és mulatóhelyeken is ! Ezeknek ugy sincsen semmi dolguk, helyettök a munkás, cseléd és iparosok jöhetnének haza, akiket itthon nehezen nélkülözünk. A hatóság a dologtalan naplopókat és vásári űzéreket itthon hagyja, mig a legértékesebb elemet, aki hivatva van az ország földjének müvelésére s iparunk előbbrevitelére, elviszi ! Azt hiszem hamarosan várhatunk ezen a téren is némi előhaladást. A hatóság kötelessége a foglalkozásokat nyilvántartani s a kártyához, pezsgőhöz szokott elemeket egy kis komoly munkára szoktatni A kukorica termelése minálunk nem adja azt a jövedelmet, amit adni kellene. Azon célt sem szolgálja, hogy a földön a gyomot irtsa, mert éppen a kukoricaföld nálunk legtöbbször a gyommagnevelő Ennek oka a helytelen talajművelés. A mi országos átlagtermésünk kukoricában nem haladja meg a 700 kg.-ot magyar holdanként, jóllehet kukoricából 1200 kg.-nak kellene teremni, de elérhető 1500—1800 kg. is 1200 •-ölenként.