Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-08-05 / 62. szám

Nyíregyháza, 1915. augusztus 12. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 64. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy ssám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZÁM. T«lefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Egymás terilét hordozzuk. Javában folynak nemzeti létünk fenséges küzdelmei! Itthon a csendes, békés tűzhely körül a mindennapi kenyér tisztességes megszerzésének a gondja köti le a megfogyalkozott, de kitartó erőket; ott a vérzivataros harcmezőn pedig az élethalál harcot vivó magyarság egy dicsőbb, megnyugtatóbb nemzeti jövőért vércseppel verejtékezik ! Valósággal történelmi időket élünk; a mikor a parányi porszemmel a jelentőségét sem lehet letagadni az uj alakulások, átváltozások széditő forgatagában. A mpstani világháború folyamán megváltozik a világ eddig megszokott rendje! A szerepek kicserélődnek! A békés munka eszközeivel harcolók vérontó fegyverek között élik le tünő éltök egyik legsúlyosabb időszakát; csendes tűzhelyek védangyalai, gyöngéd női lelkek pedig ideg fárasztó munka terheit emelik, hogy a munkás természet sok ezer akadályai felett győzedelmeskedve hirdessék, hogy isteni bölcs vezérlet mellett gyöngébb erőknek is sikerül megszerezni a mindennapi kenyeret! A munkaadó, ki eddig a számitó ész s az anyagi erő segélyével mintegy közvetett tényező volt az anyaföld áldásainak megszerzésében, most munkásainak gyér sorába vegyül s ő is közvetlenül hallja az ezeréves magyar föld épitő, buzdító beszédét! Az egyszerű munkás, kit sokszor nagyon is lebecsült a rendezett életviszonyok között élő munkaadó, most a gazdasági erők megfogyatkozásának idején tudatára ébredt közreműködése nélkülöz hetetlenségének s az eddigi alacsony fokról kezd széditő gyorsan odaemelkedni, hol tárt karokkal s hatványozott munkadíjjal várják! . . Ezek a jelenségek mind a mostani rendkívüli világ életének a bizonyságai! Több mint valószínű, hogy a háború tüzének lecsendesedése után többé-kevésbbé visszaállanak a régi gazdasági s társadalmi állapotok, de azért tanulság, megszivelésre méltó eredmény nélkül nem fog elrepülni fejünk felett ez a borzalmas időszak! Általános nemzeti, állami hatásaitól, következményétől eltekintve a világháború véres kézzel fogja lelkünkbe irni azt az örökké élő sociális igazságot, melyet a Krisztus lelke sugárzott a zűrzavaros embervilágba: egymás terhét hordozzátok! Még a sivár, önző léleknek is meg kell enyhülni most a véres, borzalmas események súlya alatt s midőn egy nép, egy ország lángban áll; midőn gyönge nők, fejletlen ifjak verejtékét szomjúhozza a magyar rónaság; midőn a gazdasági erejében megfogyatkozott magyar földmivelő sokszor olyan, mint a szárnyaszegett madár, mert hiányzik munkás életének fontos tényezője: az emberi és állati erő; ilyenkor fel kell tárulni a legönhittebb és zárkózott emberi szívnek is s megérteni, teljesen átérezni, hogy a kölcsönös segítség, az egymás lelki, anyagi érdekeinek önzetlen munkálása, védelme sohase volt oly életbevágó jelentőségű, mint most a magunkra hagyatottság súlyos körülményei közt! Aki ismeri, vagy legalább közelről látja a magyar nép egyéni s társadalmi életének eddigi folyamát, szinte szeretne ujabb medret ásni, vagy irányt adni annak, hogy az egymás terhén való könynyités elvének önmagába való befogadása által élete folyama mélyüljön s haladási iránya pedig határozottabbá legyen! Mert, — mit ürés tagadás, — a mi jó magyar népünk még most sem győzte le teljesen önmagát; mindennapi szomorú jelenség: a szorult ember helyzetét pénzsóvár lélekkel kiaknázni s nemcsak a vagyonosabb elem számításait zavarni meg, hanem az egyenrangú, a közös sorsú embertestvér viszonyait megnehezíteni annyira, hogy még a késő utódok se felejtsék el azt az anyagi zavart, nehézséget, mit a világháború embertelensége szült! A ki mint munkás, nagy termelő, vagy az ipari, kereskedelmi életnek egyegy tényezője a meggazdagodás mohó vágyával veti magát most kötelességeinek teljesítésére, szerencsés lehet, ha ugy tud célt érni, hogy előretörési útjában nem kell eltapodnia ezer-ezer küzködő nyomorgó ember lét érdekeit! Sok a panasz, nagy a nyugtalanság, a mindennapi élet egyes körülményeinek kedvezőtlen alakulása miatt! A fogyasztó vádolja a termelőt; a termelő áthárít mindent a régi rendet felforgató háború véres szellemére; pedig azon a téren, hol saját erőnkkel s nemzeti életrevalóságunkkal tudunk valamit alkotni, anélkül, hogy túlságosan hozzá láncolnánk magunkat a háború vágtató szekeréhez a kölcsönös segítség, az egymás terhén való könnyítés elvét szépen megvalósíthatnánk s talán jobban, érezhetőbben mint máskor, amidőn elég jól folynak dolgaink! Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 i. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Több emberszeretet; vágyaink korlátozása, önző érdekeink józan meggyőzése; zavartalan összhang a test és lélek nagy érdekei között, ezek munkás eszközei lehetnek és lesznek annak, hogy a mi háború dúlta társadalmi életünk biztos alapon fog nyugodni, ha mi nálunk is nem csak szálló ige, hanem élet elv lesz az a krisztusi mondás: Egymás terhét hordozzátok ! Szüksége van erre az isteni éltető szellemre mindenkinek. A tőke, a vagyon önmagában mozdulatlan anyag halmaz; azt meg kell lelkesíteni, hogy teremteni tudjon ; munkaerő, a munkás, a dolgos kéz agyon dolgozhatja magát, ha nincs a ki a munkában kifejezett akaratot és célt megértse és megbecsülje. Az ősi ezer éves magyar bünt le kell vetkőzni; széthúzáson nincsen isteni áldás; az egyetértést, a testvéries együtt érzést koszorúzza diadal nemcsak ott a harci sikon, hanem itthon is, a munkás társadalmi élet ölén ! 3Ielkó István. Az elesett katonák hátramaradottjainak segélyezése. Az Országos Hadsegélyző Bizottság elhatározta, hogy a háborúban elesett, vagy a megsebesülés, illetőleg hadifáradaimak következtében elhalt tiszti és legénységi állományú egyének azon hátrahagyott hozzátartozóinak segélyezéséről kiván gondoskodni, akiknek semmi féle állami segitségre nincsen igényük, de maguk a segéiyezesre kétségtelenül reászorulnak. E segélyakciónak sikere érdekében dr. Üjfalussy Dazső főispán Nyíregyháza város polgármesteréhez és a főszolgabirákhoz s ezeknek utján a községek elöljáróságaihoz felhívást bocsájtott ki, melyet alább a kővetkezőkben közlünk: Az Országos Hadsegélyző Bizottság I. számú albizottsága, mint a hadbavonultak családjának Országos Segitő Bizottsága, folyó évi junius hó 30-án tartott ülésében elhatározta, hogy a hadibélyegek eladásából képződő alap terhére, az alább meghatározott célzattal, egy uj segélyakciót tesz folyamatba. Az uj segélyakció nagy hiányt van pótolni és lelkiismeretes végrehajtás esetén a háborúnak sok olyan áldozatán fog segíteni, akinek mostoha helyzetén az eddigi keretek között, a háborús jótékonyság eddigi rendszereivel, változtatni nem lehetett. A háborúban elesett, vagy sebesülés, illetőleg hadifáradalmak (betegség következtében elhalt katonák, ideértve a tiszteket is) olyan hátrahagyatottjainak segélyezéséről kiván az Országos Hadsegélyző Bizottság ezúttal gondoskodni, akinek semmiféle államsegélyre, vagy rendes ellátásra (nyugdij, kegydij, vagy nevelési járulék) igényük nincsen, akik azon-