Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-08-01 / 61. szám

Nyíregyháza, 1915. augusztus 12. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 64. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 130. Kéziratokai nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A második év. Egy esztendő... Csak e?y hullámcsapás a végtelen idők óceánjában ! De ez alatt az esztendő alatt a történelem Géniusza mozgatta az idő óramutatóját. Beléptünk a háború második esztendejébe, s a nagy lélek szentlé'ektiszta büszkeségével, emelt homlokkal, az apostolok hitével áll a viharban most is a magyar ! sMegfogyva bár, de törve nem,!* A Szózat nagy dalnokának ez a pár szava, szinte elmondja egy év történetét. Egy éve már, hogy fényes, merész ívben felszállott a magyar turulmadár... s repült... repült az emberölő viharban, s nem zsibbadtak el felhőbontó hatalmas szárnyai. ...Szinte csodálatos ellentéte volta magyar harc, ez alatt a véres esztondő alatt más népek küzdelmének. A fakó árjáktól lenézett turáni lélekben ott égett valami busult harag, valami keserves dacossága egy ősi, össze-vissza, keleti színvilágnak. Ez a büszke, remek, turáni harcos had meg nyitotta a maga titkokat rejtő, ismeretlen kincsekkel teli lelkét, hogy ősi, turáni csudákat lásson a megriadt világ. Kiomló vére mintha az egek* egéig kiáltotta volna társtalanságának, kivertségeiiek négyszázados fátumát ! A magyar harc ez alatt az esztendő alatt nemcsak az apak szent őrökéért, a véráztatott rőgökkért való küzdelem volt, hanem küzdelme volt a nemzeti őnerzetnek, a magyar becsületnek. A kivert, társtalan, dacos erejű, törhetetlen magyar szinte tékozolta a maga életkincseit, gyönyörű lelki gazdaságát. Meleg vérével hizlalta a Halált, s lobogó tüzü szemei előtt távoli ködökbe tűntek az elfelejtett szép magyar álmok: a tornácos házak, a hattyufehér gulyák.. s csak jövendőket láttak az izzó szempárok. Jöjjön „a jobb kor" vagy „a nagyszerű halálMintha ezek lettek volna láthatatlanul felírva a kibontott lobogókra. A hitnek, a keserűségnek, a nagyruhivatottságnak, a fojtogató fátumnak erői kavarogtak a harcos magyar lélekben. Árpádnak nepe remegés nélkül járt ez alatt az esztendő alatt a Halál árnyékában. Nagyszerű lelki emócióival, szittya szívósságával kivivta történelmi létjogának vaskemény igazsagát. Irthatlan ősereje szinte kevélyen állotta a Fátum bordalőrő szorításait, az idők rettenetes pióbáját. Hatalmas, szinte feltámadásszerű volt e busult turáni erő küzdelme. A buta „gőzhenger" a fekete földből is vért fakasztva rohant előre. A borzas kozákok mar a magyar rónak bársonyos füvevei biztattak mokány paripaíkat s az északi gőg már arról álmodozott, hegy tokaji gyöngyaszuból fog áldomást inni a véreskezű autokratára. Przemyslben is uto'sót búgtak az ágyuk... A magyar acél kicsorbult a végzet jégszikláján. A legendás hősökből emberek lettek. Elfogyott a kenyerük. S a diadalmasok elfeJejteltek, hogy Przemyslben nem a harcosok lettek legyőzve, hanem csak az emberek. Elfelejtettek, hogy ők nem igazi győzők, hanem csak szerencs4s jóllakottak. De a mi tengermély hitünk érezte, hogy Przemysl elesU, nem a titáni küzdelem szivtépő finaleja, hanem egy nagyszerű diadal praeudiuma. Nagyobb lett elszántságunk. Szívósabbak leitek idegeink. A Kárpát sziklás tetőin megállott a turáni embererdő. Érette a maga nagy visszatorló erejét, ősi szófukarsággal csak annyit mondott: „lesz még a kutyára dér !" Megkondult enyészet-órája a bosszutálló történelemnek. A koronás kárpáti erdőkből riadtan futott, kiveszett a muszka duvad. De bele szólott a mi szent munkánkba gyújtogató, vén, cinkos Ármány. Uj alávaló irigyünk támadt. A mi fenséges harcaink, vérünk pazarlása, a lelkünk csengő, gyönyörű kincseivel való fizetés nem váltották ki a Macchiavelli, a Rinaldok népének bámulatát. A világtörténelem utcahölgye belecsimpaszkodott az angol genileman karjaiba. A vutkis Iván, a hisztériás Marianne, John Bull az orgyilkos jgentleman" és a defiorált Lucretia... A szabad szerelem korszaka a világtörténelemben . . . De ne szálljon borulat a turáni homlokra ! Ne pirulj érettük te germán óriás ! * * * Bomlottan zeng az idők harangja. Uj véres esztendőt hozott ránk a pusztítás Géniusza. De nem rettegünk ! Büszke a szavunk, tekintetünk gőgös és virágosak a mi dalaink. Meg fog szűnni a mi anyáink gyásza és térdre hull előt tünk a vihogó Halál. Ott áll a magyar honvéd az alpesi tetőkön, dacosan, mint az utolsó magányos erő egy kihaló, pusztuló bolygón. Olt áll a Visztulánál a germán eriás, vészesen, komoran, mint végitéletkor a bosszúállás angyala a sarkaikból kiforgatott világok felett. Árpádnak népe nem lesz sorvadt emléknemzetté soha, soha ! Dr. Keéky István. Az anyáit háborúja. Ha elcsendesül a háborúnak mindent felforgató zivatara s az értelmes emberek nyugodtan mérlegelik azon körülményeket, melyek döntő befejezést gyakoroltak a világtörténetben páratlanul álló küdelemre bizonyára rájönnek, hogy ebben a háborúban az anyák is harcoltak. Ha találkozom olyan katonával, akinek mellét érdemkereszt díszíti, rögtőn merem állítani, hogy eme hősnek édes anyja, igazi jo anya volt. Az egészséges vérből származott, egészséges tejjel táplált gyermekből a gondos anya katonának, jó katonának való férfit nevel. A valódi édes anya figyelme, őrködő szeretete, a pajkos gyermeket folyton kisérő veszedelmek között is ép, katonának való embereket nevel a fiaiból. Az olyan édes anya, aki magának derék fiukat, a hazának edzett, hős katonák, a kővetkező családok számára munkabíró apákat kiván nevelni, percig sem feledi, hogy az anyának egyik legszentebb kőtelessege gyermekeiből egészséges férfiakat, jó katonákat, hasznos polgárokat. nevelni. Az ilyen anya megedzi, szor galomra oktatja, a henyeség megszokásától óvja fiait. Az ilyen anyának szeretettel párosult szígorá nem engedi, hogy fiai korán legyenek férfiak, nem engedi, hogy a leikét és testét tönkre tevő gyönyörök élvezetébe merül jenek. Az igy növelt gyermekből lesz olyan katona, akit nem kell irodába eldugni, könnyű szolgálatra beosztani. De ahhoz, hogy az ép, erős férfibői jó kalona legyen, elengedhetlenüt szükséges, hogy a hazaszeretet lelkesítse kötelességének teljesítése körül. Ismét az édesanya azon legjobb tanító, aki gyermekeinek legmélyebben tudja szivébe oltani azon hazaszeretetet, mely nélkül jó katona, hős katona nem kepzeihető. Ha az erős, edzett, hazaszeretettől lelkesített katona meg van arról győződve, hogy Istennek segedelme nélkül nincs győzelem, akkor biztosra vehetjük, hogy az ilyen katonát olyan édes anya nevelte, aki gyermekének a legjobb nevelést adta. Midőn örömmel tapasztaljuk, biztató reménynyel látjuk, hogy hos katonaink teltartozhatlanul sietnek a megérdemlett győzelem felé, kérdem, nincs-e igazságom, amikor állítom, hogy ebben a háborúban azon anyák is harcolnak, akik szeretet hazánk számára hős katonákat neveltek. Amikor a magyar édes anya búcsúzik harctérré induló fiaitól, a szemében csillogó könnyek nem lehetnek a bánatnak könnyei. Eme könnyeket azon jóleső öröm fakasztja, amely átjár minden olyan anyát, aki büszke arra, hogy olyan férfiakat nevelt édes hazánk számára, akik sietnek reszt kérni a legdrágább örökségünket fenyegető ellenség ellen való küzdelemből. A meglepett vjlág ámulva csodálja, hogy mire voltunk és vagyunk képesek. Meg ellenségeink is elismerik, hogy túlerejük megtört, nagy tömegük elvérzett, szétforgácsolódott dicső hadseiegünk hősiességén. Ez nem a véletlen jatéka. Az olyan hadseregnek győzni kell, melyet magyar és német anyak tanítottak arra, hogy a fenyegető hazat szeretni, a hazáért élni, küzdeni, s ha kell, meghalni kötelessége minden jól nevelt katonának. Azt, hogy a most duló világháború, az azt követő békenek teltételei, nagy változássá! járnak, mindenki elismeri. Épen ezért ismét kiváló feladat vár az anyákra. Az anyáknak fontos kötelességeik vannak háborúban es békében. Mivel ez igy van, kérdem, a következő anyák lesznek- e olyanok, mint azok, akik az ellenséget most verő katonákat nevelték ? Nagy és fontos kérdés ez ! A mai leánynevelésnek annyi ferdesége van, hogy félő, miszerint a mostani divat után futó, oklevellel dicsekvő, korzózni szerető hölgyekből nem lesznek olyan anyák, mint azok, akik igazán fogják fel magasztos rendeltetésüket. Ne tessék félreérteni. Én azon hölgyekről beszélek, akik hódolnak a divatnak, talmi és fúvott ékszerektől csillognak, akkor, mikor fiaink küzdenek, amikor kötelességünk egyszerűen viselkedni, takarékoskodni és sokat dolgozni. Lehetnek, akik azt mondják, hogy az ilyenek nem számítanak. Az ilyenek nem jelentenek bajt a nemzet életére. Eme feltevést tagadom, mert háborúban és békeben, minden anyanak van szép hivatása, magasztos rendeltetese. A háborúban minden katona kötelesseget teljesít, s békében minden embernek, magas és alacsony származasunak, van tenni valója, melyet csak akkor teljesíthet jó eredmenynyel, hí az életnek, ha a kötelességnek van nevelve. Midőn győzelemről-gyözeiemre járnak fiaink, hálával emlékezünk győzhetetlen katonáinkról s azon anyákról, akik ilyen hős katonákat neveltek. Vajha a mostani leányok mindegyiké' bői olyan anyák válnának, mint a mostaniak, ( az előbbiek, akkor biztosak lehelnenk, hogy a roppant háborúra következő békének idején, jólelben virulna szeretet hafcánk. Sipos Lajos.