Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-07-29 / 60. szám
2 60-ik szám. Ntoividék. 1915. julius 29 Azzal a ténnyel, hogy a liszt maximális ára meg lett állapítva, egyszersmind az is megállapítható, hogy ez a maximális ár a malmok kartelljét az ár felhajtása céljából lehetetlenné teszi, e szerint az eladási ár kifejlődésénél ez lesz az irányadó. A hatóságnak módja és ereje van ahoz, hogy a kicsiben való eladási árat megállapítsa, bár a malmok versenye mellett ez felesleges lesz. Nem volna-e természetes ily körülmények között, hogy a város vegye le napirendjéről az egész gondolatot és csak azt ellenőrizze, hogy a kicsiben való eladási ár megfelelően simuljon a maximális árhoz? Meg vagyok győződve arról, hogy a kereskedelem rendesen el fogja láthatni a közönséget liszttel és nem lesz szükség beavatkozásra. De ha erre szükség lenne, mindig elegendő ideje lesz a városnak lisztet szerezni be, vagy a kicsinyben eladás árát megszabni és nincs szükség arra, hogy oly vállalkozást kezdeményezzen, melynek sikertelenségét a közönség nagyon megszenvedné. Gondoljunk a buza vásárlás apróbb kalamitásaival, ehez is szakértelem kell, gondoljunk arra, hogy a lisztté őrlés sem lesz elsőrangú, és arra, hogy az elárusitás is tapasztalatlan és gyakorlatlan kezekben károkkal és a közönség nem kis bosszúságával jár. Nagy baj az, hogy az ügy felett tanácskozó képviselőtestület nagyon csekély számú tagja volt érintkezésben a hatósági elárusitással, mert alig volt, ki más uton ne szerezte volna be kényérre valóját. Most is olyanok fognak dönteni, kik nem igen fognak a hatósági boltra szorulni. És mégis kifejezésre kívántuk juttatni aggodalmunkat, mert megint oly vállalkozás előtt állunk, melynek szükségességét nem csak káros hatásait látjuk előre is. A lóbab. A búzáról irt cikkemben azt hangoztattam, hogy legfontosabb terményünk, nemzeti erőforrásunk a buza. Ha figyelembe vesszük, hogy a magyar buza a klíma és talajviszonyok folytán leggazdagabb sikértartalomban s igy állithatjuk, egyedül áll a maga nemében s finom sütemények előállításánál majdnem nélkülözhetetlen, nem kell attól tartani, hogy tul produktió esetén a nyakunkon maradj annak piaca biztosítva van, bármilyen mennyiségben állítjuk elő, mert a külföld mindig elsőhelyre helyezi a jó magyar búzát. A buza olyan cikk, a mit a gazda mindig el tud helyezni s tekintve olcsó előállítását a legbiztosabb és elég magas holdankénti jövedelmet ad. Oda kell törekedni, hogy a holdankénti hozamot emeljük és a buza jóminőségére és tisztaságára minden lehető módon törekedjünk. A minőséget a vetőmag kiválasztással, tisztítással az üszök elleni pácolással érjük el s ehhez tartozik a jól művelt gyommentes talaj előkészítése s részben a phosphortrágya is. A holdankénti hozamot a helyes vetésforgóval emelhetjük s e célból különös gond fordítandó a nytrogén-gyüjtő növények terme lésére, mert a nytrogén a legdrágábban pótolható trágya s a mi gazdasági rendszerünk mindig oda irányul, hogy a talaj nytrogén készletét fogyassza. A buza, rozs, árpa, zab, kukorica, répa, burgonya, csalamádé, köles, amiből legtöbbet termelünk, mind — nytrogén fogyasztó s a nytrogéngyújtő pillangósok, amelyek hivatva lennének a legolcsóbb uton a talajt nytrogénnal gazdagítani, csak elenyésző mértékben termeltetnek. Istállótrágya nélkül is lehet gazdálkodni, hacsak nem sovány kavics, futóhomok, vagy vakszikkel állunk szemben, ha kellő mennyiségű pillangóst termelünk s műtrágyát használunk. Felsorolom azokat a növényeket, amelyeket, pillangósnövények gyűjtőnév alatt nevez a botanika s a gazdaságiirodalom. A mult cikkemben tévesen hüvelyeseket írtam, de ezek a hüvelyesek csak egyik csoportja a pillangósoknak. A gyakran előforduló pillangósok : a herefélék, (nyulnoszka, lucerna, vörös és fehérhere) a borsók, babok, lóbab, bükköny, lencse. Ha figyelembe vesszük, hogy ezekből a növényekből kerülnek ki a legértékesebb takarmánynövények s legértékesebb emberi főzelékek s állatiabrakok s ezek a cikkek adják a legmagasabb gazdasági jövedelmet, elcsudálkozva kérdezzük, miért termelnek ebből olyan keveset gazdáink ? . A felelet rá az, hogy állatainkat rosszul tápláljuk, nem gondolunk az állattenyésztéssel s kényelmi szempontból s részben tudatlanság ból megmaradunk a talajzsaroló, kényelmes, régi rendszer mellett, amit a német „ImmerKrűnnek" nevez s amely rendnek eredménye az elgyomosodott kizsarolt magyar föld. Minél jobban belemélyedünk a parcellázásba s a tanult gazdaeiem minél hátrább szorul, annál szembeötlőbb az immergrün rendszer, annál egyoldalubb lesz a gazdasági rendszer, annál alacsonyabb a holdankénti hozam s a nemzet jövedelme; amint nagyobb lesz a közkőzgazdasági veszteség s az egyoldalú gazdasági rendszer folytán a drágaság s a fogyasztók megélhetesi lehetősége napról-napra megnehezedik. Egy pillantás a kisgazda földjére, szembetűnő lesz ez állítás igazsága. Silány buza, rozs, árpa termés; elgyomosodott kukorica és burgonya földek, a cukorrépa, a kender, a len, a dohány, a takarmánynövények, kertitermények, hüvelyesek stb. teljes hiánya. Gazdag határu alföldi városok kiéheztetése egyenes arányban van az elparcellázott birtokok számával, a gazdag Debrecen, Nyíregyháza most érzi igazán ezt, amidőn a hushiány reá kényszeríti a fogyasztókat a fokozott tej, tojás, zöldség élelmezésére. Ha a parcellázásokat meg nem állítjuk, igy bezárhatjuk a cukor, kender és dohánygyárakat is, mert népünk irtózik minden pepecseld foglalkozástól s az ő gazdasági rendszerük mellett ezek a cikkek elő sem állíthatók. Nincsen ok nélküli és csakis a gyűlölet, irigység diktálja szociálistáink és némely elméleti tudósaink azon tanítását, hogy a föld legyen mind, az azt művelő riépé s ez a tan mindaddig nemzeti szerencsétlenség marad, mig a népnevelés teljes erővel fel nem karolja a nép mezőgazdasági oktatását. , Ne tévesszen meg bennünket az a látszólagos eredmény, hogy némely kisgazda nagy takarékossággal, nagy szorgalommal vagyont gyűjt, mert bár ez örvendetes jelenség, a cél nemcsak ez, de a földmivelés első nagy feladata az ország élelmezése s miután agrikulturország vagyunk, iparunk nincs, az ország erőforrásának, pénzbeli megerősödésének alapvető bázisa. A folyton darabokra szakadó földbirtok a földmives családok kezén már már aggasztó, a sok mesgye, amely a földterületek Vio-ed részét már is terméketlen gyom és féregnevelő helyekké változtatta s az oszthatóság elvonja népünket más foglalkozásoktól, az ipartól, a kereskedelem és tudományos pályától, ennek eredménye a kivándorlás. Kis birtokos, legyen annak birtokrésze bármely csekély, nem szívesen vállal itthon alkalmazást, vagy más foglalkozást, az itthon derogál s inkább földönfutóvá lesz. Jóllehet egy-két hold okszerű intenzív megművelése is eltarthatna egy családot, ha a kerti müvelésre, állattenyésztésre (baromfi) méhészetre stb. lenne alapítva. Nem a birtokok parcellázását kell tehát sürgetni, de a gazdasági ismereteket terjeszteni s a birtokukban levő földbirtok termőképességét emelni. Magyarországon mindenkinek sok a földje. Nem bir vele sem a 10,000 holdas, sem az 1000 holdas, sem a 600 D-őles gazda, mert nincs meg a kellő forgótőkéje s nincs meg a birtokhoz márt szakértelme s ez okozza, hogy a leggazdagabb magyar föld csak akkor terem, ha az idő rászolgál. A 600 •-öles kisgazda is búzát, búzát és megint csak búzát termel s holdanként Mig ér el 400 kilogrammot s azzal áll elő: „Nincs igám, amivel rendesen műveljem s nincs trágyám amivel trágyázzam.* Nemde ennek a kis gazdának sok ez a föld ? Ha ásót venne kezébe s évről-évre felásózná földjét családjával s puttonban gyűjtene az utporából s a legelőn a javitószert, vagy elhordaná földjére udvarának szemetjét s a felásózott földön, amelyet így javított meg, zöldséget termelne s azt a piacon árusítaná, 500 koronát hozna földje. Amit bemutattam kicsiben, igy van ez nagyban is. A 15—16% al dolgczó bank csirájában öli meg a nagyobb gazdasag minden sikerének lehetősegét, az értékesítési viszonyok, a kereskedelem uzsoraszerü felburjánzása, a munkások negrontása, a szociálizwus tévtanai folyián, ezek tulkövetelése, lehetetlenné teszi a sikeres gazdálkodást s inkább hosszú haldoklás, mint előremenés. Minálunk el lehet rá készülve mindenki, hogy tisztességes munkával megélni sem lehet. Itt a börze és uzsora, helylyel-helylyel a panama, a nagy hang, a születési előnyök stb. biztosítják a jólétet, mig a szellemi és becsületes kezi munka alárendelt szerepet játszik. Egy korcsmáros neveti a tanárt, aki életének felét az iskolapadban töltötte el, hogy családjával a mindennapi kenyérért aggódva megélhessen. Egy törvényszéki biró jövedelme nevetséges csekélység egy vásári ügynök jövedelméhez képest. (Most veszem észre, hogy a lóbabtól nagyon messze elkalandoztam, de megbocsát a Nyirvidék türelmes olvasója, eszembe jut ami kedves Jósa András bátyánk, aki egyszer egy cikksorozatnak azt a cimat adta, hogy .Németországi utazásom" s ő is azokban a cikkekben többet járt itthon, mint Németországban.) A lóbab legértékesebb abraktakarmányunk. Óriási fehérnyetartalma van s ez felébe helyezi más abrakoknak s miután phosphor tartalma is nagy, mint csontképző, a növendék jószág nevelésénél nagyon is figyelembe veendő. A lóbabot darálva kell etetni s csak vagy Va rész legyen lóbabdara, keverni kell azt zúzott zab, vagy árpával, vagy korpával. Mint hizlalótakarmány is elsőrendű. Ha figyelembe vesszük, hogy a lóbab után a buza kitűnően díszlik, a féreg utánna nem grasszál, ugy az abraknövények közt első helyre állítandó. Hibája, hogy kis hozamot ad. Magyarholdanként 500—600 kilogrammot hoz, de mivel Va' sze r annyi zabbal ér fel, igy ez megfelel 750—800 kilós termésnek. Én ezen alacsony hozamot ugy ellensúlyozom, hogy 100 liter lóbabhoz 10 liter bükkönyt kevertek s ez a termést cirka 200 kilogrammal neveli holdanként s igy már elfogadható a haszon, mivel a lóbab és bükköny drága. A bükkönyt rostával könnyen ki lehet választani. A lóbab közt termett bükköny igen szép teltszemű, mivel a lóbabra ráfut és nem kúszik el a földön. Állati és növényi ellenség alig károsítja, elvétve a levéltetü és a rozsda fordul elő rajta. ügy a lóbab, mint a bükköny jó mézelő növény, különösen a lóbab igen soká virít. Némelyek megfőzve főzeléknek eszik. A lóbab jóerőben levő földet kiván s türi az istálló trágyát is. Lehetőleg még ősziszántásba vessük s miután fagyálló, jókor, de vethető április végéig. Az elő veteménnyel szemben nem válogatós, megterem minden után, de legjobban a kapások után. •Ha tavasszal szántunk alá, akkor is ad kielégítő termést, mert könnyen előtör az erős csira, mindazáltal lehetőleg apróra elmunkált földet kiván. A vetőmag szükséglet holdanként
