Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-07-18 / 57. szám

2 57-ik szám. Nyirvidék 1915. julius 18. A háború. (.A „Nyirvidék" eredeti távirata ) Budapest, julius 16. (Hivatalos.) Orosz hadszíntér: Dnyester mentén tovább harcolunk. Oroszok kísérletei, melyek arra irányultak, hogy a folyó északi partján előrenyomult csapatainkat heves ellentámadásokkal visszavessék teljesen eredménytelenek maradtak Tizenkettő tisztet és 1300 főnyi legénységet elfogtunk és három géppuskát zsákmányoltunk. Dnyesteren való átkelés kikényszerítése alkalmából és az erre következő ütközetekben a karinthiai 7. számú gyalogezrednek ismét alkalma nyilt arra, hogy vitézségének különös tanújelét adja. Sokol tájékán szintén mindkét részről élénkebb harci tevékenység fejlődött ki. Csapataink rohammal több támaszpontot elfoglaltak, igy a közvetlenül Sokol mellett levő Bernát kolostori is. Többi arcvonalon a helyzet változatlan maradt. * Olasz hadszíntér: Tegnap, ugy a tengermelléki arcvonalon, mint a karinthiai határon is ellenséges tüzérség fokozottabb tevékenysége volt észlelhető. Dolomitok arcvonalon több olasz zászlóaljat, amelyek Bufidonál és a Schluderbach—Peutelsteini ut mentén a határterületen levő állásainkat megtámadták, jelentékeny veszteségek mellett visszavertük. HÖFER altábornagy, a vezérkar főnőkének helyettese. (A „Nyírvidék" eredeti távirata.) Berlill, julius 16. Nagyfőhadiszállás közli: Nyugati hadszíntér: julius 14-én a Souchez kerületi támadások egyikénél a temetőtől délre levő lövészárkunk egy részét elvesztettük. Franciák ismételt kísérletei, hogy Argonneokban tőlük rohammal elvett hadállásokat visszafoglalják meghiúsultak. Az állásokat erősen tartjuk. Tegnap és tegnapelőtt szorosan az Argonneoktól nyugatra ellenünk intézett erős támadásai megtörtek északnémet honvédek vitéz védelmén, akik ellenségnek elkeseredett szuronyharcban nagy és véres vereséget okoztak és 462 franciát elfogtak. Junius 20. óta csapataink Argomokban és az erdőségtől nyugatra rövid megszakításokkal sikeresen harcoltak. A területnyereség és a zsákmányolt hadiszer mellett a foglyok száma eddig 116 tisztre és 7009 főnyi francia legénységre emelkedett. Argonneokhoz kelet felé csatlakozó arcvonalunkon élénk tüzérharc volt, ellenség támadásait könnyű szerrel visszavertük. Leintrei környékén Lunewillétől keletre az ellőőrsök ütköztek össze. Repülőink egy Gerardmerben lévő ellenséges csapatra bombát dobtak. Keleti hadszíntér: Popeljantól északra csapataink a Windau folyón keleti irányba átkeltek. Kolnotól délnyugatra és Prasznisztól délre győzelmes harcok'között előbbre haladtunk. Délkeleti hadszíntér: Német csapatoknál a helyzet változatlann. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) Az utca Ragyogó, bolondos délelőtt, A napfény kacér csillogással táncol a kirakatok tükrén, a kisváros kövezetén gyors tempóban csattog a lovak patkója, s a főtéri galambok fürge ugrándozással kapkodnak a reggeli piacon elhullajtott szemek után. Vidám, csilingelő életet lát a szemlélő s valóban így is van. A levegő, az ég. az állatok és dolgok oly csodálatos frisseségben vonulnak el előttünk, hogy azt hinnők, ez a város a boldog emberek városa, ahol ilyen pezsgő, ritmikus, üde az élet, ott az embereket a megelégedés rózsaszínű ködfelhője veszi körül. Az első ember, akivel találkozom, hivatalnoknak látszik. Mogorván néz maga elé. ügyet sem vet a körülötte lévő lármás kavarodásra. Arcán ott ül a szegénység dacos büszkesége, s az államszolga öntudatos dölyfe. Ez a kettő kárpótolja az élet mostohaságáért, ez kergeti el arcáról a derűs mosolygást, s lelkéről a vidámságot. Az államhatalom szürke liktora ő, az íróasztal Prométheusza, fagyjuk őt, sorsán egy sem változtathatunk! Ah 1 Egy piros napernyős hölgy! Ez bizonyára érzi, hogy a föld most ébredt föl sötét álmából, ezt talán felvidítja a napfény, a galambbúgás ? Csalódtam. Őnagysága indulatos szavakat röppent hátrafelé, ahol egy cselédleány cipeli a piaci kosarat, s felháborodása bizonyos árakkal és más vásári szociális kérdésekkel van összefüggésben. Amott egy kis gépírónő siet. A szorgalom megtestesülése még az is, ahogyan jár. Ez bizonyára boldogtalan, mert a siető embernek sohasincs rendben a szénája. A sarki rendőr mélázó szomorúságán igazán nem tudok csodálkozni, keresztülfut rajta a tekintetem, inkább a boltajtóban álló mészáros érdekel. Vájjon min gondolkozhat annyira ? Bizonyára a hűsárakat szeretné leszállítani. Fogadni mernék, hogy igen. Emitt egy öreg parasztasszony tipeg könynyes, kisírt szemekkel. Két sebesült katona megy előtte, ezeket nézi borongó szomorúsággal. Bár az ő fiát láthatná így, sebesülten, itthon, élve!. . . Az ő bánatára csak a galíciai zsombékok tudnának altató mesét susogni. A két sebesült, egyiknek a homloka, másiknak a balkarja van bekötve, vontatott, meggondolt lépésekkel halad előre. Komolyak. Érzik, hogy rajtuk van az utca szeme, nem is néznek se jobbra, se balra, csak előre. Vájjon mit gondolnak ? Merre jár a szívük dobbanása, a világ mely tája felé sóhajt a lelkük? Ilyen az utca. Még jönnek egymásután az emberek különböző példányai, de egyiknek az arcán sem látok mosolygást, derűt. Az utazó izzadt homlokkal cipeli kollekciós bőröndjét egyik üzletből a másikba, a kocsis durva káromkodással rángatja a gyeplőt, a villamosvezető dühösen csapja tenyerét a csengőre, emitt egy fájdalmas arcvonású fekete ruhás özvegy, majd egy szomorú fehérruhás leány, talán menyasszony, akinek a vőlegénye a háborúban van. Ki az oka ennek ? Ki volt az, aki letörölte az emberek arcáról a vidámságot, kacagd leányok rózsás arcáról a csillogó életkedvet ? Tíz évet öregszünk minden nap alatt, s mázsás aggodalmak terhe nyomja a vállunkat. Hová tünt el a régi idők egyetemes jókedve ? Talán soha nem lesz többé majális, népünnepély, tánc, vígság, s minden ház kapuja előtt a halál angyala fog őrt állani. Kinek fog virítani a pipacs, kire süt majd a reggeli napfény, s kéklik az égbolt ? Szomorú idők, szomorú emberek. Diogenes. Ima. A tiszai ág. h. ev. egyházmegye julius 6-án tartott közgyűlési elmondta: Dus/.ik Lajos szatmárnémeti ev. lelkész. Világolj lelkünk előtt, óh örök Bölcsesség, végtelen világosság! Valahol egy csillag gyul ki, s valahol egy szép gondolat születik, ott Te jelensz meg, a Te világosságod ragyog ki ... Oh ragyogj előttünk, midőn űtat keresünk, amelyen a nagy világ fejlődés, végső célja hova mint patak viz a tenger ágya felé, annyi nagy gondolat, annyi izzó érzés, annyi erős kemény akarat törekszik, s amit szent Fiad szavával Isten országának nevezünk, egy lépéssel megközelíthessük. Áldásod lebegjen mi drága örökségünk, mi anyaszentegyházunk felett ; legyen az e földön a világosság temploma, az üldözött igazság menedéke, a lélek szabadság oltalma, legyen az a Te házad e porvilágban óh és legyen az ez ingó, háborgó véres földön a béke szelid hajléka, hol a sziv megpihen, a seb begyógyu', a fájdalom megenyhül, a lezuhant lélek ismét szárnyakat bont. Oh azt a régi lángot, azt a szent tüzet, mely apáink lelkében lobogott, mely történetünk szépsége, óh azt a tiszta áldott tüzet a Te lelked lángjait ne engedd meglankadni, ne engedd lobogásában alább hagyni az utódok lelkében, a mi szivünkben! Isten ! Te tanitod a művészt, hogy vésővel, ecsettel, tollal és vonóval utánozza a Te harmóniákat teremtő kezed mozdulásait, a Te szépséged mosolyog a kelő nap arcán, a virágok színezett levelén, óh tanits. tanits minket Téged követni, szépségeket teremteni, ahol pedig durva kezek sziveket egybetartó drága kötelékeket akarnak széttépni hol kemény hangok összhangot akarnak megbontani óh légy ott jelen. Tanits minket lelki harmóniákat teremteni, tanits Te szavadra figyelmeznünk, hogy sziveket, akaratokat hangoljunk össze, hogy haladjon a mi népünk, a mi seregünk, a mi egyházunk előre a nagy cél felé, amerre a mi vezérünk, a Te fiad vezet Oh és imádkozunk hozzád, hogy a háborgó világot, melyről ágyúdörgés, kardcsattogás, fegyverek robogása -*- mint iszonyú rűt harmoniátlan hangok szállanak, kavarognak most az ég felé, óh jöjj és szüntesd meg ezeket. Óh JOJJ. mig nem késő. Ints, ints azokkal a szörnyű sebekkel, ints azokkal a néma lezárult ajkakkal, ints azokkal a meszes sírokkal, óh ints csendet ennek a csatázó, viharzó világnak, hogy a nagy vérzápor elüljön s az ágyufüst mögül ragyogjon ki a béke áldott napja. Teremts a szivekben, a népek lelkében csendességet, zendíts a halált orditó gyűlölet tüzét szitó ajkakon éneket, melyből a legszebb himnusz száll Feléd: „Dicsőség Istennek, béke a földön " Óh illezd kezedet azokra a hevesen zengő hárfahurokra — a felizgatott lelkekre — s csendesítsd le, szelídítsd meg, hangold egybe őket. Isten ! Téged — akaratlanul is — neveden nevez az ellened lázadó tudás, midőn a világ elvét Erőnek mondja ... Mi is valljuk: erő vagy . . . Erő, mely világokat, csendben rohanó bolygókat tart öszsze, erő vagy, mely a sziv dobogást a lélegzetvételt idézi elő, könyörgünk Hozzád óh adj nekünk erőt. A mi határainkat védelmező hőseink karjába, szivébe add a porladó hősök, a kurucok, honvédek erejét. E népnek, melynek feje fölött az itélet pallosát akarták megsuhintani kenjfny sötét kezek, e népnek mely csak a Te kezedbe fogódzik, a Te erődért szomjúhozik, óh adj erőt, hogy megállhasson ... Óh és imádkozunk Hozzád erőnek örök forrása, hogy a családokat, melyek tartó oszlopukat elvesztve összeroppani készülnek, lelkeket, kik inogva szédelegve állanak a rettentő fordulatnál, hol egy világ, az ő boldogságuk világa dől össze, lelkeket, kiken a gyász, fájdalom és nyomor sebeket vágott, erősitsd meg, légy hozzájuk közel örök Erő . . . örök lélek ! Atyánk ! Maradj velünk 1 Vezessen munkánkban a Te bölcsességed, ragyogjon ránk szépség, melyre te tanitsz s végezze ezt általunk a Te erőd. Isten légy a mi erős várunk 1 — Előfizetőink tudassák nyári cim< változásukat lapnak kiadóhivatalával levelező lapon. mm a iapappöü ratíar: SaSSiS Kohn lonáíz női és férfi divatáruházában Nyíregyházán, Városháza palota. — Telefonszám: 129.