Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-07-15 / 56. szám
Nyíregyháza, 1915. augusztus 12. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 64. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A fiyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 saóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Mik nem pirulnak. Irta: Pröhle Vilmos. Miként Goltz pasa évekkel ezelőtt gyönyörűen kifejtette, a sajtónak a jelentősége háborús időben nem* hogy csökkenne, hanem emelkedik, s ez az emelkedés nem csak ama feladatok nagyságától függ, amelyek elé a nemzetet e&y egy háború állítja, hanem attól a komolyságtól, a viszonyokhoz való alkalmazkodó képességtől is, amellyel a sajtó a nemzet ügyének szolgálatába áll. A sajtó vagy az igazságot szolgálja, vagy nem azt ha; nem azt, ugy békében és háborúban egyaránt csak kártékony, veszedelmes hatású lehet. A mi sajtónknak és szövetségeseink sajtójának ebből a szempontból kezdettől fogva könnyű volt a helyzete. Ügyünk igazsága ugyanis annyira nyilvánvaló volt már abban a pillanatban, mikor a világháború viharfelhői még csak a távoli látóhatár lölött mutatkoztak, hogy a mi sajtónkra nézve az igazságot szolgálni s a nemzeti lelkesedés és áldozatkészség tüzét éleszteni egy és ugyanaz volt. Nem szorultunk tehát semmiféle alakoskodásra, leplezgetésre. hazudozásra: ha megírtuk az igazságot, nem csak a becsületes sajtó egyetemes rendeltetésének, a hanem merően megváltozott viszonyoki egmagasabb követeléseinek is megfeleltünk. Mennyivel más helyzetben volt és van ellenségeink sajtója! Az entente vezérpolitikusai és vezérkarai megejtvén előzetes számításaikat és jó előre foganatosítván a háborúra való felkészülésnek minden fontos tényezőjét, arra az eredményre jutottak, hogy nyolcszáz millió emberből ki lehet állítani akkora haderőt, amekkorával Németországot és Ausztria-Magyarországot el lehet törölni a föld színéről; s aztán felrúgva a becsületnek és tisztességnek minden parancsát, reánk támadtak. Ily elvetemültséget meg lehet tenni, mert lehetősége emberileg — sajnos — nincsen kizárva, de az ilyen eljárásnak igazolása lehetetlen. Az a sajtó tehát, mely akár érdekből, akár kénytelenségből az entente háborús politikájának szolgálatába állott, nem tehetett mást, mint hogy kezdettől fogva hazudozásokra adta magát. Az első hazugság az volt, hogy mi bontottuk meg a békét s hogy ők kénytelenek a kis nemzetek szabadságáért harcolni. Mivel pedig ez a harc ellenségeinkre nézve hamarosan gyászossá alakult, ki kellett sütni, hogy Németország az egész világot akarja meghódítani s azért támadta meg a föld kerekségének legcivilizáltabb népeit, a francia, angol, orosz kultura felszentelt hajlékait. Ettől a megállapítástól pedig egyenes út vezet annak a tételnek a kimondásához, amely szerint az entente a civilisátióért és humanizmusért küzd vad teútón és hún hordák ellen. Ennél szebb feladat igazán nem juthatott az angoloknak, franciáknak, doni kozákoknak, kongói négereknek, hottentottoknak és singalézeknek, s igy igazán nem csodálkozhatunk azon, hogy a civilisátióért, humanizmusért és igazságért való hevületében az entente sajtója csak két héttel a szerajevói merénylet évfordulója után veszi észre, hogy Principnek és társainak kegyeletes ünnepléséről megfelejtkezett. Ne tessék nevetni, mert a dolog nagyon komoly : Az entente sajtója beismeri palam et publice, hogy bokros teendői miatt megfelejtkezett egy pár napra Principnek halhatatlan érdemeiről, de e mulasztását igyekszik a legnagyobb odaadással és lelkesedéssel helyre ütni. A tanulság pedig mindebből az, hogy a hazugság és hitszegés utján csak az első lépést kell megtenni, s aztán az ember nem csak a nagy férfiak érdemeiről felejtkezik meg, hanem pirulni is képtelenné lesz. Vasúti menetrend. Nyíregyházáról indulnak; Szerencs-felé reggel 7 1 0,* este 9i£. Debrecen-felé éjjel lí 3, d. u. 4 5 5. Csap-felé d. e, II 4 7. Mátészalka-felé este 8Ü». Yásárosnamény-felé este 822. Polgár-felé este 622Nylradony-felé este 712. Nyíregyházára érkeznek: Szerencs-felől reggel 6 4 7, este 8^.** Debrecen-felől d. e. io 3 0, d. u. 5* 2. Csap-felől éjjel 1222. Mátészalka-felől reggel 605. Yásárosnamény-felől reggel 6 3 0. Polgár-felől reggel 6 3 7. Nyíradony-felől reggel 7 0 0. *) Gyorsvonati ^csatlakozása van Budapestre. **) Gyorsvonati csatlakozása van Budapestről. Az állami tisztviselők akciója Szakolczay Lajos kir. tőrvényszéki elnök kezdeményezése folytan hétfőn délután gyűltek össze a nyíregyházi állami tisztviselők a törvényszék esküdtszeki termeben. Mielőtt tanácskozásra került volna a sor, Szakolczay Lajos üdvözölte a megjelenteket, s közölte velük a pénzügyminiszternek az állami tisztviselők rétzére adandó szükségleti cikkekre vonatkozó leiratát, majd indítványozta, hogy a megalakulás szilárdabbá tetele végett adjon a gyűlés némi szervezetet az állami tisztviselők ezea akciójának. Ennek eredményeképen egyhangú lag elnökké Szakolczay Lajost, társelnökökké Dr. Sarvay János kir. ítélőtábláibirót és Sefcsik József kir.tanácsos penzügyigazgatót, jegyzővé pedig Vertse K. Andort választották meg. Elnök ecsetelte a mai drágasági és nehéz megélhetesi viszonyokat, amelyek legjobban az állam rabszolgáira, a szegénységi fogadalmat tett tisztviselőkre nehezednek, mert hiszen köztudomásu, hogy az őstermelők és iparosok, továbbá a kereskedők nyerészkedési vágya és túlzott áremelési hajlama egyenesen a tisztviselői kar szerény jövedelmére van bazirozva. Ez ellen védekezniők kell az állami tisztviselőknek, aminek pedig egyedüli lehetősége a szervezkedésben rejlő erő. Indítványára megalakítják a szervezett szükebbkörü bizottságát, amelynek elnökévé Sefcsik József kir. tanácsos, pénzügyigazgató, tagjaivá Dr. Sarvay János kir. Ítélőtáblai bíró, Thoroczkay Gyula vezetőjárásbiró, Füsthy Antal vezető kir. ügyész. Dr. Wilt György kir. tanfelügyelő, Hoffmann Sándor főmérnök, Rimaszombathy Géza helyettes kir. pénzügyigazgató, Szabó Károly pénzügyi titkár, Leschák Antal kir. posta és távírda felügyelő Pelczer Sándor m. kir. dohánybeváltó tiszttartó választattak meg. A szükebbkörü bizottság feladata az lesz, hogy tervezetet dolgozzon ki arra vonatkozólag, miként lehetne védekezni az állami tisztviselőknek a mindinkább elharapódzó kizsákmányolási áramlattal szemben. Feladatává tétetett a bizottságnak, hogy ezt a tervezetet sürgősen készítse el, mert a helyzet komolysága nem tűr halasztást. A részletkérdések megvitatásánál Kausay Tibor, Salzmann Ottó kir, ügyész, Szabó Károly, Thoroczkay Gyula, Erdős Bertalan kir, járásbiró,, Sefcsik József, Tóth Lajos és Szélessy József szólaltak fel. Figyelemreméltó indítványt tett Dr. Géczy Géza városi főjegyző, ki mint vendég jelent meg az értekezleten, hogy t. i. a bizottság által elkészítendő memorandum közöltessék Nyíregyháza város képviselőtestületével, amely sohasem zárkózott el az pgyesek, annál inkább egy ilyen tekintélyes testület elől, s módot fog találhatni arra, hogy az állami tisztviselők kívánalmai esetleg a város utján nyerjenek kielégítést. Szakolczay elnök megköszönve Dr. Géczynek szives érdeklődését, indítványozta, hogy a szükebbkörü bizottságba Balla Jenő polgármester és Dr. Géczy Géza városi főjegyző beválasztassanak, ami egyhangúlag meg is történt. Reméljük és kívánjuk, hogy az életrevaló egyesülésnek meg lesz a biztos eredménye.
