Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-07-04 / 53. szám

Nyíregyháza, 1915. junius 349. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 48. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak féiár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 í. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit A piaci árak. A hirdetési oszlopokon és a piac sarkán felállított táblákon kiragasztott plakátok szembetűnő módon hirdetik úgy az eladó, mint a vásárló közönségnek azt, hogy a városi tanács a junius 30 án tartott ülésében a legmagasabb piaci árakat megállapította s hogy a megállapított árak további intézkedésig érvényesek úgy a napi-, mint a heti piacokon s úgy a város belterületén, mint annak külső határában. A most megállapított piaci ár az ezelőtt mintegy tiz nappal előbb megállapított piaci árakhoz viszonyítva a vásárló közönség által bizonyára örömmel fogadott csökkenést mutat. És ez így is van jól és helyesen. Az ármegállapitó bizottság igen üdvös munkát végzett akkor, amidőn a vásárló közönség azon részének érdekeit is figyelemre méltatta, amelynek keresete a három év óta folyton emelkedő és mindjobban nyomasztóbbá vált drágaság ellenére sem emelkedett egyetlen fillérrel sem. • Az ár csökkenésnek azonban nézetünk szerint még itt sem szabad megállapodnia, hanem fokozatosan ki kell terjednie annak mindazon piaci termékekre, amelyeknek őrületes áremelkedésére indok alig található, valamint azokra is, amelyek az aratás eredményével közvetlen kapcsolatban vannak. A tőzsdei körökben jól informált budapesti hírlapok gazdasági rovatában a most várható termés eredmény általánosságban kétszeresére van értékelve annak annak a terméshozamnak, amelyet az 1914. évben arattunk. Ha ez a megítélés nem téves, úgy az elsőrendű szükségletek kielégítésére szolgáló gabonanemüek árában feltétlenül tetemes csökkenésnek kell bekövetkeznie, aminek folyománya kell hogy legyen az is, hogy a túlzásig fokozott drágaság minden vonalon végre enyhüljön. Nem kívánunk itt részletekbe bele bocsátkozni, s megvitatás tárgyává tenni azt, hogy mely piaci áruknak és termé keknek ára van ez idő szerint is túlmagasan, illetőleg alacsonyan megállapítva. A kétségtelenül található tévedéseket az ármegállapitó bizottság minél rövidebb idő alatt bizonyára lelkiismeretes gondossággal igyekezni fog kiküszöbölni. E tekintetben óhajtásunk csupán az, hogy az ármegállapitó bizottság minél előbb oly egyénekkel egészíttessék ki, kik évek óta mint a piacnak rendszeres látogatói ismeretesek s akiknek véleménye bizonyára értékes lesz úgy az eladókra, mint a vásárló közönségre. Határozottan súlyt helyezünk azonban arra, hogy a tanács intézkedése kímélet nélkül és a iegerélyesebb módon hajtassák végre, úgy az eladókkal, mint különösen a vevő közönséggel szemben. Azért említjük, hogy különösen a vevőközönséggel szemben, mert általános tapasztalat, hogy a közhírré tett ármegállapítás ellenére a vásárló közönségnek egyrésze ma sem átalja a sorompók felől a piac felé igyekvő eladókat utjokban feltartóztatni s a hatóságilag megállapított árakat figyelemre sem méltatva, az eladóknak oly magas árat juttatni, amely nem csak bosszantó kigunyolása a hatósági intézkedéseknek, hanem kétségtelen anyagi megkárosítása a vásárló közönség többi, kevésbé tehetős részének. Az eladókkal szemben pedig azért kívánatos és fölöttébb sürgős a hatóság intézkedésének végrehajtása, mert egyes eladók szemérmetlen módon egyenesen gúnyt űznek az ármegállapításból, nem csekély bosszúságára a vásárló közönségnek, melynek elkeseredettségét még az is fokozza, hogy az előhívott rendőri közeg a legjobb esetben teljesen tájékozatlan, nem ritka esetben pedig nyíltan az eladó pártjára áll, s kifejezést ad az iránta érzett őszinte rokonszenvének. Nyomatékosan kívánjuk tehát: mielőbb történjék megfelelő gondoskodás arról, hogy az ellenőrzés teljesítésére elegendő rendőri kirendeltség álljon rendelkezésre, kik a kora hajnali óráktól kezdve a piac beszüntetéséig állandóan portyázva teljesítsék ellenőrző kötelességüket. Kívánjuk továbbá, hogy az ellenőrzéssel megbízott rendőrségi alkalmazottak vagy egyébb közegek a legszigorúbb utasítást nyerjék arra, hogy jphágás esetében az érdekelteket a rendőrségre személyválogatás nélkül, s minden kímélet mellőzésével azonnal vezessék elő, ne avatkozzanak bele az egymással szembenálló feleknek vitáiba, hanem bízzák a igazságszolgáltatást az arra hivatott, e célra kirendelt rendőrbiróra. Kívánjuk végül, hogy mindaddig mig a hatósági ármegállapítás szándékos áthágásának kétségtelen és kiáltó jelei mutatkozni fognak s illetőleg mindaddig, amig úgy az eladó, mint a vevőközönség a hatósági ármegállapítást respektálni fogja, a panaszok elbírálására kirendelt rendőrbiró naponként állandó ügyeletes szolgálatot tartson s ez az ügyeletes szolgálat a piac kezdetétől annak befejeztéig tartson. Minthogy kétségtelen tény az, hogy a rendőrség a jelenleg meglevő, számában erősen megfogyatkozott s egyéb fontos teendőkkel is elfoglalt személyzetével a megállapított árak szigorú betartásának ellenőrzésére képtelen, kívánjuk, hogy a más városokban már a háború kezdete óta megszervezett s eredményesen működő polgár őrségnek felállítása iránt a megfelelő intézkedések azonnal megtétessenek s a polgárőrség legfőbb, talán egyedüli feladatául a piac ellenőrzése jelöltessék ki. Nem lehet kételkednünk abban, hogy Nyíregyháza városában, melynek közönsége a világháború folyama alatt számos esetben adta tanújelét hazafias áldozatkészségének, igen sok felnőtt, hivatását átérző, komoly férfiú fog akadni, aki a polgárőrség szervezetébe örömmel beiép, s önkéntes és ingyenes szolgálatát felajánlja a város közönségének, megmentvén egyrészt a város közönségét a kizsarolásnak állandóan kisértő veszedelmétől, másrészt fölmentvén a rendőrségnek e célra lekötött személyzetét, s lehetővé téve azt, hogy a rendőrség fontos hivatását más tereken a kívánalmaknak megfelelően érvényesíthesse. & pályaválasztás. Most, hogy az iskolák kapui bezáródtak, — az iskola elvégzése után megint előtérbe lép a pályaválasztás gondja. Gondolkozik, töpreng a szülő, hogy mely pályára adja gyermekét ? Nap-nap után látunk ifjakat, leányokat, elvétve meglett embereket is, akik pályájukat otthagyni kenytelenek, mert tájéközatlanságból rosszul választották meg. Mennyi erő, életkedv, ambíció és tehetség megy igy veszendőbe. A pályaválasztás életbevágó ügye napjainkban meg fontosabb. Mert az a veszteség, ami a sok munkáskéz elpusztulása révén éri a nemzet anyagi és szellemi termelését, megsokszorozza a jövendő életpálya megválasztásának fontosságát. A győzelmes békében is egyedül ugy lehet naggyá és boldoggá hazánk és népe, ha mindenki képességeit és erejét a legteljesebb mértékbea és neki megfelelő pályán fejti ki. Minden szülő gyermeite és maga érdekében alaposan gondolja meg azért, hogy mely foglalkozás lesz fia, vagy leánya részére legmegfelelőbb életpálya. Az életpályákat nem lehet kárus következmények nélkül cserélgetni. Aki csak azért adja gyermekét valamely foglalkozásra, mert az apja és bátyja is az, és a többi körülményt figyelmen kivül hagyja, helytelenül cselekszik. Nem szabad a legszegényebb családban sem irányadóul csupán azt tekinteni, hogy akkor sokat fog keresni. Vannak keresetágak, amelyek rögtön fizetéshez juttatnak, azért mégis tanácsosabb, hogy mindenki tanuljon ki valamely foglalkozást. Nem szabad kedve ellen való pályára erőszakolni a gyermeket, mert ez rendesen megboszulja magát. De nem helyes egyedül azt nézni, hogy a gyermek mely pályára szeretne menni. A jövendő életpálya megválasztásánál egyik legfontosabb tényező az ifjú szervezete, egészsége. Minden