Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-07-04 / 53. szám

47-ik szám. jsíyírvidék. 1915. junius 13. 2 gyermeket pályaválasztás előtt orvossal kellene megvizsgáltatni, aki megmondaná, hogy mely pályákat kell kerülnie, illetőleg mely pályák kö­zül kell választania, ha szervezetének, egészsé­gének megfelelően akar eljárni. Budapesten, hogy a pályaválasztás nehéz kérdésének eldöntésében — segítségére legye­nek a szülőknek — pályaválasztási tanácsadót létesítettek. E tanácsadó intézőségében helyet foglalnak a főváros oktatásügyi szakosztályai­nak, főorvosi hivatalának, munkásbiztositó és balesetpénztárnak, s a neveléssel foglalkozó egyesületek képviselői. A tanácsadás ingyenes. Orvosi vizsgálaton kivül arra nézve is ad tanácsot, hogy ki-ki ta­nultságát és képességét mely pályákon értéke­sítheti legjobban. Tanácsot ad továbbá a pá­lyaválasztáshoz szükséges összes tudnivalók te­kintetében fiuknak, leányoknak egyaránt, akár ipari, kereskedelmi, hivatalnoki, vagy más pá­lyára akarnak menni. A pályaválasztási tanács­adó Budapesten junius 15-én kezdte meg mű­ködését. A működés helyét és idejét ugy te­szik közhírré, hogy az iskolák kapuira plakáto­kat függesztettek ki. A tanácsot kérő gyermek apjával, vagy anyjával megy el, s. viszi magával iskolai bizo­nyítványát is. Ezt a nemes emberszeretettől áthatott — s anyagi áldozat nélkül megvalósítható — nem­zeti szempontból is oly nagy fontosságú gon­dolatot es intézményt illetékes hatóságaink és társadalmi egyesületeink szives jóindulatába ajánljuk. I* & Szabolcsi Hitelbank aliálása. A Szabolcsi Hitelbank, — vármegyénk egyik legrégibb, jónevü pénzintézete e hó 27-én megtartotta kellő időben meghirdetett rend­kívüli közgyűlését, melynek tárgya a Magyar Általános Hitelbankkal, az ország egyik legna­gyobb, legelőkelőbb pénzintézetével az igaz­gatóság részéről kötött szerződés jóváhagyása, három uj igazgatósági és három uj felügyelő­bizottsági tag választása volt. A gyűlés iránt, mely korszakalkotó a Szabolcsi Hitelbank életében, szokatlan érdek­lődés nyilvánult meg a részvényesek körében. Ennek megfelelően a rendesnél nagyobb szám­ban jelentek meg. Az igazgatóság jelentését Rónay Jenő ügyvezető-igazgató mondta el, kiemelvén azt a megtiszteltetést, amit* a bankra e nagynevű pénzintézettel létesített szerződés s megállapo­dás jelent. Rámutatott azokra a nagy erkölcsi és anyagi javakra, amelyek ettől a szoros üzleti kapcsolattól méltán várhatók. Ismertette a szerződést főbb vonásaiban, mely szerint a Szabolcsi Hitelbankot állandó alaptőke-emelése esetén részvényekre változtatható betéttel és nagyobb összegű visszleszámitolási hitellel tá­mogatja -szerződő fele. Közölte, hogy a szer­ződés értelmében, mely az intézet önkormány­zati jogát teljes épségben hagyja, joga van a Magyar Általános Hitelbanknak az igazgató­ságba és felügyelő-bizottságba két-két tagot kiküldeni, kiket a Szabolcsi Hitelbank közgyű­lése választ meg. A közgyűlés Kovách Elek dr., kir. köz­jegyző hozzászólása után, ki azon reményének adott kifejezést, hogy a szerződés, mely rész­leteiben természetszerűleg nem közölhető, kellő körültekintéssel, a bank érdekeinek szemmel­tartásával van megkötve, az igazgatóság jelen­tését egyhangúlag tudomásul vette. Ezután az igazgatóságba uj tagokul Ujfalussy Dezső dr. főispánt, a Magyar Általá­nos Hitelbank delegáltjaként pedig dr. Keller Józsefet és Kennedy Sándort, a felügyelő-bi­zottságba Scheer Istvánt és Élek Józsefet, a két utóbbit, mint a Hitelbank kiküldöttjeit választotta meg a közgyűlés. Kétségtelen, hogy a Szabolcsi Hitelbank fényes nevű támogatójával kötött szerződésé­vel az eddiginél is biztosabb alapra helyezke­dett. Vármegyénk közgazdasági életének is nagy szolgálatot tett akkor, midőn alapos re­ményt kelt arra, hogy egy nagyobb arányú fejlődés lehetősége mellett, a legnagyobb biz­tonságot nyújtja betevőinek s legméltányosabb kamatláb alkalmazása mellett is a nagyobb kihelyezések révén továbbra is állandó, emel­kedő jövedelmet biztosit részvényeseinek. Legdrágább keresztek. Az emberiség milliói, talán sohasem imád­koztak oiy buzgón a mindennapi kenyérért, mint e megpróbáltatások esztendejében. A ma­gyarok szerető istene meghallgatta szivből fa­kadó imánkat, megőrizte, megérlelte gabonánkat az aratásra. Határtalan a mi örömünk, mérhe­tetlen a mi boldogságunk, mert a Gondviselés kegyelme nem engedte meg, hogy a drága hazánk áldott földjének barázdáiba hintett ma­got, északnak megvadult csordája tapossa el. A szántás-vetésnek idején, voltak, akik csüggedéstől leverten kérdezték: „Vájjon ki fogja learatni az imént elszórt magvakból fej­lődő kalászokat?" Annál nagyobb a mi mos­tani boldogságunk, mert legfőbb Hadurunk irgalma, hős katonáink bámulatra ragadó vitéz­sége, távol tartotta az ellenségnek mindent el­söpörni akaró áradatát. Mig a szerető férjek, gondos apák a harc­téren küzdöttek, gyönge női karok, munkára fejletlen gyermekkezek, kormányozták a földet porhanyositó ekeszerszámmal. A kitartó szor­galom, az erős akarat törekvését, aratásra meg­érett gabonatáblák gazdag gyümölcse jutalmazza. Azon földet, melyet jótékony eső, frissítő har­mat, a caládjának jövőjéért aggódó édes anyák­nak könnye áztatott, elkerültek az elemi csa­pások, kifejlett a vetés, megérett a gabona s indul a tarló és kasza, hogy az örvendező munkások betakarítsák a szemektől meghajoló kalászokat. Nagy a mi örömünk, határtalan a mi bol­dogságunk, mert oly sok nélkülözés után, asz­talunkra kerül azon uj kenyér, melyért napon­kint imádkoztunk, melyért oly sokat fáradoz­tunk. Felderült az éhezőnek halavány arca, mert az aratásra megérett termésből, jut azon szegényeknek is, akik nem vetettek, nem is aratnak. Eltekintve attól, hogy az aratás, a kedvező termés, a szükölködésnek jelenti végét, a bő aratásban győzelmünknek latjuk biztosítékát. Jóleső örömmel tapasztaljuk, hogy hős kato­náinknak ércfalán megtört a gőgös ellenség áradata. Valjuk be azonban, hogy nemcsak hős katonáink áttörhetlen sorai, hanem a learatásra megérett gabonakeresztek szintén nagy akadá­lyai az ellenség törekvésének. Az éhségtől el­gyöngült katonaság, nem képes megtörni a nyers erőt. De a gabona keresztek, az oszta­gok és kazlak, mind arra figyelmeztetik a ki­éheztetéssel fenyegető ellenséget, hogy nemtelen számítása nem sikerül, tnig Isten velünk lesz, mig a gondviselés a szorgalmas munkától meg nem tagadja a jutalmat. Értse meg a vérvesztes muszka, a gőgjé­ből kiábrándult francia, a nyereség után haj­hászó angol és júdás pénzért árulóvá lett olasz, hogy mig birodalmunkban hős és kenyér terem, mig a hü szövetségesek a harctereket, levegőt és tengert uralják, addig a Berlinnek szánt henger őket fenyegeti, a kiéheztetés réme őket aszalja végkimerülésre. A gazdagok drága keresztjének csillogásán, győnyörkedik a fürkésző tekintet. A megtépett ruháju hős mellén ékeskedő érdemkereszt előtt tisztelettel, a nagyrabecsülés érzetével hajlunk meg; de nem szabad feledni, hogy a világ öjszes arany keresztje és összes ékszereinél töb­bet érnek azon gabonakeresztek, melyek az áldott Szabolcsnak dombjait, hazánk térségeit koszorúzni fogják. Midőn e merész állitást meg­kockáztatom, belőlem nem az üzletember be­szél, hanem a gyakorlat, mely arra tanit, hogy éhség és háború idejében, egy sikerült kenyér, többet ér ötven marék aranynál. Én nem tudom másként felfogni a ked­vező aratás jelentőségét s épen ezért, minden gabonakereszt sorát, erősebb védelmi eszköznek tartom az acéllal és betonnal kibélelt lövész­árkoknál. Ti vérveszitett, elernyedt, egymást ámitó ellenségek, kikre az igazságos Isten bün­tető keze nehezült, kiket gyászos özvegyek, támasz nélkül maradt árvák égbeható átka nyugtalanít, értsétek meg, hogy aratunk, hogy termésünket megosztjuk azokkal, akik velünk küzdenek. Értsetek meg, hogy a győzelmünkbe vetett hit olyan erős, olyan megingathatlan, mint a százezreiteknek temetőül szolgáló Kár­pátok hegylánca. Ám alkudozzatok, gyűjtsétek ellenségeink nagy számát, de ne feledjétek, hogy a mi hőseinket nem a gépfegyverek hátulról szórt golyói, hanem a hazaszeretet szent tüze, a biztos győzelem reménye indit a titeket eltipró rohamra. Ne feledjétek, hogy a henger vissza­gorult, a kiéheztetéstől aratásunk bőtermése megvédett. Ha a gondviselés végig megoltalmazza az aratásnak megmutatott, bő áldását, nem fé­lünk, nem félhetünk, hogy megrökönyödött, futva menekülő ellenség szembe kerülni meré­szeljen velünk. Nem félünk, nem félhetünk, hogy az ellenünk folytatott alkudozás, akna­munka még az olasz hitszegésen kivül más eredménnyel is járna s ha mégis . , . akkor sem félünk, ha Isten velünk, ha lesz kenyerünk, mert a hős magyar és szövetséges katonákat legyőzni még aranyból öntött ágyúgolyókkal sem lehet. Sípos Lajos. TANÜGY. A nyíregyházai ág. h. evang. egyházközség iskolabizottsága 1915. év junius 19-én ülést tartott. Ez ülésről közöljük a következőket: Krieger Mihály lelkesz iskolabizottsági egy­házi elnök jelentést tesz a városi és tanyai elemi iskolák évzáró vizsgáiról. A tanítótestület junius 5-én tartott évzáró értekezletén — az iskolai és egyházi elnökség jelenlétében — a vizsgákra kiküldött bíráló tanítók minden egyes tanitó működését és az elért eredményt lelkiismeretesen feltárták — a fiatalabb kartársakat — a pedagógiai követel­ményeinek megfelelő tanácsaikkal elláták. E tanulságos — iskoláink színvonalát emelő — bírálatokat összegezve örömmel jelenti, hogy a tanitóikar a mostani nehéz tanévben — ami­kor 17. hadbavonult kartársukat is helyettesí­teni kellett — becsületes, eredményes munkát végzett és kiváló eredményt ért el. Az évzáró vizsgákon a szülők, tanügybarátok szép szám­mal vettek részt. A Ill-ik fiu-osztály évzáró vizsgáján megjelent dr. Wilt György kir. tan­felügyelő ur is. Indítványozza, hogy az iskola­bizottság — az egész tanítói karnak — fejezze ki elismerését. Iskolabizottság a legnagyobb őrömmel veszi tudomásul a városi és tanyai tanítók sikeres kiváló eredményéről szóló jelentést. Teljes elis­merését fejezi ki az egész tanítói karnak — e nehéz tanévben — kifejtett tevékenységeért és a becsületes munkáért, valamint a biráló taní­tóknak jóakaratú — a fiatalabb kartársaknak utmutatásul szolgáló — tanácsokért. Ruhmann Andor igazgató-tanitó következő jelentését terjeszti elő : Blousok, harisnyák, keztyük, blouse selymek, ruhahozzávalók, ruhadíszek, batiszt és csipke­gallérok és más minden divatcikkekben: i^mmsms^m női és férfi divatáruházában Nviresryházán, Városháza palota. — Telefonszám: 129

Next

/
Thumbnails
Contents