Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-06-24 / 50. szám
Nyíregyháza, 1915. junius 24. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 50. szám. « r A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed érre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCH ENY1-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K. minden további szó 5 f. Vastag bettivel szedett kétszeresen számit. Lemberg visszafoglalása. Irta: Dr. Pröhle Vilmos. Lengő zászlók hirdetik néhány óra óta országnak-világnak, hogy az orosz lesújtó vereséget szenvedett Lemberg körül s hogy e városba diadalmasan bevonultak a mi dicsőséges csapataink. Nincs az a szó, mely méltóképen tudná kifejezni azt a lelkes örömöt és büszkeséget, mely szivünket e hirre eltöltötte. Ellenségeink egy hónappal ezelőtt pezsgős palackok durrogása mellett rikoltozták, hogy Olaszország csatlakozása javukra dönti a háború mérlegét s csak idő kérdése, mikor ragadják el Németországtól Strassburgot, mitőlünk Triestet, Fiumét, a töröktől Isztambolt. És ime a Gondviselés megengedte, hogy alig néhány hét leforgása alatt olyan választ kapjanak erkölcstelenségben tobzódó ellenségeink, amit időtlen időkig emlegetni fog a történelem: Przemysl, Grodek, Komarno, Rawa-Ruska, Lemberg visszafoglalása a mi válaszunk ! E nevek a cikkázó villám vakitó fényével világítanak bele ennek a rettenetes méretű háborúnak igazi mivoltába. Mialatt mi évekig aludtuk a békeszerető, becsületes emberek igaz álmát, ellenségeink orvul felkészültek ellenünk s számbeli túlsúlyúknak, előre való felkészülésüknek, a javukra éveken át szervezett árulásnak a háború első felében megkellett adnunk az árát keservesen. Egymásután leltek reánk nézve kísérteties, riasztó hangzású nevekké: RawaRuszka, Lemberg, Grodek, Komarno, Przemysl, sőt Homonna és Máramarossziget is. Néha igazán csak az igazság diadalába vetett öröklött hitünk s a végső erőfeszítésre való elszántságunk nem engedte, hogy csüggetegen, lehorgasztott fővel várjuk a holnapot. És amit a hóval borított Kárpátok csikorgó téli éjszakáin virrasztó, küzdő, vérző testvéreink reméltek, amivel a mi nagy Conrádunk a legnehezebb napokban vigasztalt bennünket, az bekövetkezett. Mindaz az előny, amit az északi kolosszus ármánnyal, árulás révén szerzett magának, szertefoszlott, szétpárolgott a semmiségbe a reánk virradt gyönyörű májusi és juniusi napfényben. Nincs már csernovici, lembergi, przemysli gubernium s a Lembergben hónapokon át napról-napra megjelent Prikarpatszkaja Ruszj, a „ Kárpátvidéki Oroszország" cimü hivatalos lap, mától fogva odakerülhet a póruljárt orosz elbizakodottság véres, poros emlékei közé! Dicsőség ezért a mi hős fiainknak, dicsőség hű szövetségeseinknek, dicsőség hadvezetőink, lángelméjének s dicsőség mindenek fölött a magyarok erős Istenének ! A termés biztosítása. Lapunk legutóbbi számában közöltük, hogy a m. kir. kormány rendeletet bocsájtott ki. amelylyel megállapítja az uj termés lefoglalásának és értékesítésének feltételeit. A kormányrendelet értelmében az 1915 évi búza, rozs, kétszeres, árpa és zabtermésnek árusítása és forgalombahozatala csak a rendelet szabályai szerint történhetik. A kormányrendeletet az a vezérlő szellem hatja át, hogy az ország gazdasági, közfogyasztási szükséglete 1916 augusztus közepéig feltétlenül biztosittassék s kizárassék annak a lehetősége is, hogy akár egyesek, akár testületek a köz rovására visszaélve a közfogyasztásnak zavartalan lebonyolítását megakadályozzák. Ebből kifolyólag a kormányrendelet gondoskodik egyrészt a fogyasztók nagy tömegéről, akik az utóbbi időben nem a termésnek a hiánya, de a spekuláció következtében többé-kevésbé szükséget is szenvedtek, másrészt magukról a termelőkről is, akik érdekeiknek legteljesebb megóvását láthatják és találhatják meg abban, hogy az értékesítéssel megbízott „Haditermény Részvénytársaság" a termést a megállapítandó maximális árakon fogja beváltani. A magunk részéről a nagyközönség nevében nehezen vártuk s-annál nagyobb örömmel fogadtuk a kiadott kormányrendeletet. Lehetetlen azonban, hogy a rendeletben foglaltakkal szemben néhány megjegyzést ne tegyünk. E megjegyzésünk elsősorban a maximális árak megállapítására vonatkozik. A kormányrendelet ugyanis e tekintetben a következőket mondja: Az eladott terményekért nem köthető ki magasabb vételár annál, amely a szállítás idejében érvényben levő hatóságilag megállapított legmagasabb árnak a termények minősége szerint megfelel. E rendelkezésből kitünőleg téves tehát egyeseknek az a felfogása, hogy a terményeknek mai maximális ára nem változik és nem változhatik. Sőt ezzel ellentétben olyan értesülésünk van, hogy a maximális árak megváltoztatása már a legközelebbi időkben várható. Határozott óhajtásunk e tekintetben tehát az, hogy a most érvényben levő maximális árak a fogyasztó nagy közönség jogos érdekeinek szem előtt tartásával lényegesen mérsékeltessenek S annyival is inkább, mert a mérsékelt maximális árak mellett is megtalálja minden termelő nemcsak az összes termelési költségeit, hanem tisztességes polgári hasznát is. Hogy egy példát említsünk, az elmúlt év augusztus havában egyik itteni nagytermelő métermázsánként 25 korona árban értékesítette az egész felesleg búzakészletét. Ugyanez a nagytermelő kijelentette akkoriban előttünk, hogy a 25 koronás ár mellett megtalálta a maga számítását, s megkereste a maga tisztességes polgári hasznát is. Hogy ez a nagytermelő pár hónap multán egy egész vagyont nyerhetett volna, ha termését megtartja, s megfordítva, hogy termésének — mondjuk, — időelőtti eladásával egy egész vagyont veszített el, az egyesek előtt természetesnek tetszhetik ugyan, de előttünk csak megerősíti azon meggyőződésünket, hogy ezúttal a spekuláció lelketlenül kizsákmányolta a helyzetet, s a terményáraknak mesterségesen előidézett rohamos emelkedésével megkárosította nemcsak a fogyasztók millióit, de a termelőknek százezreit is. Ha már most azt vesszük számításba, hogy az emiitett nagytermelő az elmúlt évi aratás után 25 koronás búzaár mellett megtalálta a maga számítását, ugy az adott viszonyok között nem értékelhetjük többre a kétségtelenül megszaporodott termelési költségeket a búzánál métermázsánként 7 koronánál s igy az új búzának ára véleményünk szerint 32 koronánál magasabban meg nem állapitható. Nem szorul bizonyításra az a tény, hogy a fogyasztók száma többszörösen meghaladja a termelők számát. Az is vitán felül álló tény, hogy a ma minden téren észlelhető őrületes drágaság a mesterségesen fölhajtott termésáraknak szinte szükségszerű következménye. Ha az iparos, kereskedő, s általában minden termelő magángazdaság megélhetésének létfeltételeit megtámadva látja, ha az elsőrendű szükségletek kielégítésére szolgáló eszközök és anyagok s ezek között legelsősorban a kenyér ára rohamosan emelkedik, úgy minden magán gazdaság saját érdekeinek megvédelmezését abban keresi ós csak abban találhatja meg, ha az