Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-05-16 / 39. szám

Nyíregyháza, 1915. május 16. Vasárnap XXXVI. évfolyam, 39. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak fófár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. T«lefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hív. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 i. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Uj igazságügyi Palotát. Ha majd az egész világrendet felforgató nagy háborúnak vége lészen és szikla szilárd hitünk szerint a mi igazságért küzdő fegyvereink győzedelmével; ugy kezdetét fogja venni az állam, Valamint hűséges segitő társa, a társadalomnak reorganizáló munkája. Sok irányú tevékenység lesz az. Gyöngéd tekintetünk, elsősorban a harcban résztvetteket és azoknak hozzátartozóit fogja végig simogatni, emellett azonban nem fogjuk elfelejteni azt, hogy adósai vagyunk azoknak, akik közvetve lettek áldozataivá a hérosi időknek s akik hasonlóképen teljes joggal nyújtják föl az államhoz és a társadalomhoz támogatást kérőén kezeiket. Néhány társadalmi osztály és foglalkozási ág érezte meg leginkább az irgalmatlanul duló háborúnak minden nyomorúságát és annak átkát. Az intellektuális pályákat szívesen ki lehet kapcsolni azok közül, amelyek panaszkodó szava kényszerű meghallgatást kell, hogy találjon, mert az a panaszhang halk s inkább a benső érzés önkéntelen kitörése, sem mint segélykiáltás. De különösen is, aki saját elhatározásából a szellemi életnek munkásává szegődött, annak minden körülmények között illik és kell a megelégedettséget legalább is külsőleg kifejezésre juttatni, de mindenesetre szükséges óvatosan csendesnek maradnia. A köztisztviselők, ügyvédek s a szellemi élet egyéb munkásai kevés gondot fognak okozni az állam háború befejezése utáni megsegitő és ujjá alkotó tevékenységeinek. És ez kénytelen-kelletlen helyesen lesz igy. Kétségtelen azonban, hogy a háborús idők forgatagában az épitő, nemkülönben a vele kapcsolatos valamennyi iparág számlája van legjobban telitve a vesztesség rovatában. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy ezek az iparágak nem a háború kitörésének első napjától vannak tökéletes munkanélküliségre kárhoztatva, hanem sorsuk és életfolyásuknak keserve a megelőző három év kedvezőtlen gazdasági viszonyaival kapcsolódott össze s igy az arra hivatott minden tényezőnek a tekintete kell, hogy elsősorban az ily vonatkozású ipari ágakat ismerje föl, találja meg, hogy azután megállapítván a megsegítés eszközeit, legalább átmenetileg megfelelő támogatást nyújtson részükre. Ha nem is csalhatatlan, de mindenesetre alaposnak vehető értesülésem van afelől, hogy az államkormányzat ebből a szempontból kiinduló nagyobb akciót kíván és fog is kezdeményezni a háborús napok elmultával. Körülbelől 50,000.000 korona az az összeg, amely közmüvek létesítésére s főként az épitő ipar foglalkoztatását lehetővé tevő létesítményekre fordíttatni fog. Ez a tekintélyes összeg, mint átmeneti idők részére hozott, illetve hozandó áldozat a főváros perifériáján kivül fog elhelyezést Llálni. Igen természetes, hogy ha és amennyiben Nyíregyháza kellő időben meg fog mozdulni, hivatalos és nem hivatalos hangja fel fog hallatszani a beruházási müvekre szánt összeg felhasználása jogával rendelkező tényezőkhöz, ugy abból az 50,000 .000 K-ból jutnia kell a város jelentőségéhez képest és azzal arányban álló összegnek nekünk is. Amiért pedig a szavunkat felemelni kelljen, az nagyon is kézen fekvő és tisztán látható. Mikor a nyíregyházi kir. törvényszéket felépítették, tervezőjét és finansirozóját egyaránt a rideg szűkmarkúság, de meg az előrelátás hiánya is vezette. Elannyira igaz ez, hogy a felépítés után már két esztendővel az elégedettlenségnek érzése egészen általánossá vált. Nem részletezek. Közismert dolgokat fölöslegesen hangoztatni legalább is unalmas lenne. Tény az, hogy a mai törvényszéki épület akár az igazságszolgáltatás általános, akár a bírói és ügyvédi kar különleges érdekei szempontjából a legtökéletesebben alkalmatlan. Nem mondok vele ismeretlen hírt, ha azt állítom, hogy illetékes és kevésbé illetékes tényezők már évek óta foglalkoznak a jobb lokalitás megoldásának kérdésével. Még aktuálisabbá tette ezt a kérdést az uj perrendtartás életbeléptetése, amelynek különösen a kollektív működés alkalmainak és eseteinek kibővítésével szemmelláthatóbbá lett az a hatása, hogy az igazságszolgáltatás magasztos feladata jelenlegi elhelyezkedésében meg nem oldható sem a külsőségekben, sem a szellemi kívánalmakban. De rá kell mutatnunk egy másik nem kevésbé kiválóan jelentőségteljes állami feladat megoldásával megbízott hatóságra. Ez pedig a m. kir. pénzügyigazgatóság, amely a maga zsúfoltságával szinte esdeklően kér jobb, alkalmasabb, ugy a tisztviselői kar, valamint a közönség érdekében is álló elhelyezést. Ezt a két érdekcsoportot egybevetve, szinte könnyű rátalálni a megoldás kulcsára s minden fontolgatás nélkül megállapítani, hogy a pénzügyigazgatóság foglalja el a neki teljesen elegendő és minden jogos igényt kielégítő jelenlegi törvényszéki épületet, az igazságszolgáltatás magasztos feladatát teljesítő hatóságok részére a hivatásuk fenségének megfelelő uj, de meg a város fejlődéséhez alkalmazkodó uj épületet kell emelni. Nem feladatom a részletek felfedezése és kifejtése. Mégis ezt az aktuális, mindenesetre igazi nagy közérdeket szolgáló kérdést vélem előmozdítani a megoldhatóságában azzal, ha rámutatok arra, hogy a Károlyi-téren levő városi üres telek szinte kínálva kínálkozik egy építészetileg is ambícióval megoldott épület elhelyezésére s ha rámutatok arra is, hogy a város soha kedvezőbb alkalmat nem ragadhatott meg, mint a jelenlegit, ennek a kérdésnek helyes és évtizedekre kiható megoldására. Közömbös előttem, hogy az ez irányban megindítandó akció minő gazdasági elvek alapjára helyezkednék. Vájjon ugyanis e város részben saját érdekében is az épitő és kapcsolatos ipar megmentése iránti készségből hajlandó-e (anyagi áldozatot hozni a terület átengedése által, vagy sem; az lehet elhatározás, lehet nagylelkűség, de mindenesetre alkudozás kérdése. Az azonban nem közömbös rám, de senki fiára, aki vonatkozásban áll az igazságszolgáltatás érdekeivel, de egybeforrt egyúttal a várossal annak szeretetében, hogy a felvetett kérdés ne felejtessék el, sőt állandóan, de mindenekfölött sürgősen napirendre hozassák és tartassák, mert nem egyéni meggyőződésből és tudomással mondom, hogy az ízi Cementárúipar Részi Szabolcsvármegye legrégibb Cemefitárú és Mtíkőgyára Építési vállalat. Széchenyi-út 19. Sürgönyeim : Cementipar Nyíregyháza. Levélcím: „Postafiók 72." Kérjem ajánlat®' 286-50 Telefon szám 104. Pontos címre kérjük ügyelni. ÍZ BBKBBB e sitt® s 53 e se a BSÍöfE HSGtl - JS S3 EC "B'BfB ísF JL