Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-03-18 / 22. szám

• Nyíregyháza, 1915. április 133. Vasárnap XXXVI. évfolyam, 29. szám. A Szabolcs vár megyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre V) K, Pél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy saám áia 10 f. Tanítóknak tóter. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adank vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Március idusán.' Ezekben a történelmi időkben, amidőn körülöttünk egy borzalmas világháborúnak rémes förgetegje dúl, amidőn oly népek és nemzetek, melyek eddig az egész földkerekség előtt a jog és szabadságvédelem köntösében díszelegtek, a cárizmussal arra szövetkeztek, hogy békésen élő s békés fejlődésre áhitoeó népek millióira bilincseket verjenek, amidőn egyik részről a faji és vallási fáfiáSzmus, másik részről pedig a kielégítetlen bosszúvágy s a becstelen kalmárérdek egymással azért fogott kezet, hogy parlaggá téve az aranykalászos termő rónaságot, üszkös romokba döntve a füstölgő s a munkát symbolizáló gyárkéményeket, bérgyilkosok módjára megfojtsák két nagy és hatalmas birodalomnak egész gazdasági, ipari és kereskedelmi életét: — ezekben a válságos, nehéz időkben úgy érzem, hogy az örök kegyelemnek Istene az, kihez fájdalmainkkal s panaszainkkal s nem csüggedő reményeinkkel menekülhetünk. Ha volt idő, amidőn tömegszükségletet jelentett a hit, a bensőséges, a mély s az igazi áhítat, úgy a mostani idő kétszeresen az, amidőn szívünknek minden dobbanása arra ösztönöz, hogy a Mindenség Urától kérjük és reméljük igazságos ügyünknek jóra fordulását s fegyvereinknek végső diadalát. Amidőn tehát itt összegyültünk, hogy a multakra emlékezzünk, hogy egymást buzdítva és lelkesítve a szabadság ünnepén felgyujtsuk az emlékezésnek szent tüzét: — ebben az ünnepélyes órában első szavunk áhítatos könyörgés legyen a magyarok Istenéhez, kérvén őt, hogy hallgassa meg ezeréves magyar népének buzgó esdeklését s védje, őrizze meg magyar népének legféltettebb kincsét: — veszélyben forgó állami létét, szabadságát és függetlenségét! Tévedés volna azt hinnünk mélyen tisztelt ünneplő Közönség, hogy akkor, amidőn a márciusi nagy időkot emlékezetünkbe visszaidézzük, egyedül annak az egyetlen napnak emlékét ünnepeljük, mely e három szóval van beírva Magyarország történelmébe : 1848. március 15. Mert bármily fontos és a nemzet jövendőjére nézve, bármily messze kiható eredményeket is mutat fel e nap, a reá váló visszaemlékezésünk sohasem merült ki egyedül a március idusán történtek visszaidéeésében, hanem kiterjedt az mindazon eseményekre is, melyek e históriai dátumot megelőzték és majdan követték. A március idusára való visszaemlékezésünkben éppen úgy benne volt tehát a fájdalom az elnyomás felett, az öröm a nemzeti megújhodás felett, miként a jogos büszkeség dicső honvédeinknek nagyszerű diadalai s a mélységes gyász az aradi Golgotha fölött. Szóval a márciusi nagy időkre való visszaemlékezésünkben összeolvad a bánat és az öröm, a büszkeség és a bizakodó reménység a múlt, a jelen és a jövendő felett. Ebből a nézőpontból tekintve a 48'iki márciusi eseményéket, szinte megismétlődni látom a 67 évvel ezelőtt történteket. Ma is szabadságunkat, nemzeti létünket s függetlenségünket védjük, mint 67 évvel ezelőtt. Ma is ellenséges érzületű népek és nemzetek vesznek körül s ma is a délvidéken robbant föl az az akna, mely a minden idők legigazságosabb önvédelmi * Dr. Géczy Géza beszéde a város ünnepélyén. harcához vezetett. Hős katonáinknak példátlan vitézsége és hősi önfeláldozása ma is rettegetté teszi a magyar nevet, s az idétlen északi rém, az orosz kolosszus ma is éppen ugy szabadságunkra tör, éppen úgy megfojtani akar, mint 66 évvel ezelőtt. Hulló vér áztatja ismét a csatatereket. A rohanó évek szellemeredményeit versenyt kővető fegyvertechnika drága véreinknek testéből immáron egész hekatombákat emelt. Sáppadt, erőtlen és vértelen sebesülteinknek ezrei szorítják görcsös kezekkel a mankót s a bérces Kárpátokban testvéreinknek százait pusztítja el a fagy és temeti be a hó . . . Lakatlan falvak, néma városok, gazdátlan majorok, siránkozó árvák s gyászos asszonyok mindenütt... Akárcsak 66 évvel ezelőtt! S mégis, ki az a kishitű, ki csak remegni tud, s ki még ma is csak tétováz?! Ki az, ki nem látja tisztán, hogy ez a reánk kényszeritett önvédelmi harc éppen a márciusi napok nagy eredményeiért: egyenjogúságunkért és vallásszabadságunkért, önálló állami létünkért és szabadságunkért folyik. Ki az a csüggedő, ki nem látja át, hogy ma a lét és nem létnek titáni küzdelme tart, mely tudat kell, hogy erőssé tegye a szívet és acélossá a kart! 1848. március idusán a nép, a politikai magyar nemzetnek egyeteme tartott törvényhozást. E törvényalkotást approbálta a közvélemény magáévá tette a tőrvényhozás s április 11- én szentesitette a király. Az azóta lepergett évek hosszú sora alatt mindenha arra törekedtünk, hogy e nagy nemzeti alkotást tető alá vigyük s utódaink számára hiven megőrizzük. S most, amidőn egy fél évszázadot meghaladó időnek tengernyi küzdelme árán e történelmi mű befejezéséhez közeledtünk, s most midőn a hitvány ellenség tőllünk mindezt elrabolni készül: — ki az, kinek keblében meg nem dobban a szív, kinél meg nem feszül a kar, s ki áldozatot hozni tétováz, vagy nem akar? , Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete?!' . . . Győzni fogunk! Nem lehet kétséges, hogy az igazságnak győzedelmeskednie kell. Mellettűnk a törvény, a jog, a becsület és az igazság — elleneinknél csak a lelketlen rablási vágy, a bosszú és a gyűlölet. És még egy! Mellettünk van — Isten. Isten, az igazságnak Istene. A Mindenható, kinek segedelmét kérve kezdtük el a harcot, s akihez a csatába indulónak, a síró árváknak és remegő asszonyoknak, gyermeknek és az aggnak, a pórnak és a koronás királynak ajkairól az erős bizodalomnak annyi fohásza száll. Föl tehát a szívekkel s némuljon el a csüggedés. A megpróbáltatás óráiban legyen szilárd a hit s ébredjen tudatára a kötelesség. Gsitúljon az önzés s lobogva lángoljon a hazafias érzés. Igazságunkat tudva s Istenben bízva: — munkás kezekkel készítsük elő az új, a szebb, a boldogabb, s a — békés márciust ! — Küldjünk katonáinknak thermosüvegeket, teát, konyakot, likőrt, csokoládét, caces-t. Az adományokat köszönettel fogadja s a hadtápparancsnokságokhoz juttatja a honvédelmi mlnlsteriam Hadsegélyező Hivatala, Budapest, IV. Váci-utca 88. Katanaözvegyek érdekében. A m. kir. honvédelmi miniszter az özvegyi ellátások gyorsított folyósítása céljából 28575-1915. szám alatt rendeletet adott ki, hogy az elhalt katonák családtagjai, az őket jogosan megillető ellátási összegeket, lehető legrövidebb idő alatt megkapják. A rendelet a következő: 1. Az 1887. évi XX. t.-c. 1. és 21. §§. szerint minden katona özvegynek állami ellátásra van igénye, akinek a férje az ellenség előtt elesett, eltűnt, vagy ellenség előtt kapott sebesülés vagy hadi fáradalmak következtében egy éven belül elhalt; a 24. §. szerint pedig a legénységi özvegyek, ha egyáltalán keresetképtelenek és vagyontalanok, keresetképtelenségük és vagyontalanságuk tartamára a szabályszerű nyugdíjon felül évi 96 korona segélyt is kapnak. 2. Az 1914. évi 17875/eln. és 18805/eln. számú rendeleteim szerint a legénységi özvegyekről felterjesztendő kimutatásban a keresetképtelenségre és vagyontalanságra vonatkozó rovatot azért kell minden egyes esetben kitölteni, hogy a törvényes nyugdíjon felül még illetékes évi 96 korona segélyre való igényjogo sultság elbírálható legyen. E segély csak ideiglenesen folyósittatik és az arra való igényjogösultságot időnkint igazolni kell, minélfogva a keresetképtelenség és vagyontalanság elbírálásánál mindig az elbírálás alkalmával fenálló viszonyok mérvadók. 3. A legénységi özvegy keresetképességének megállapításánál figyelembe kell venni a gondozásra szorult kis gyermekeket is, amenynyiben a kiskorú gyermekek az anyát keresetében gátolják. 4. A saját vagyonnal nem biró özvegyeknél az a körülmény, hogy szülői vagyonosak, nem képezhet okot a segély megvonására, mert a segélyre csak akkor nincs igénye, ha saját vagyona vagy jövedelme van. 5. Különös gond fordítandó a nős személyekről szóló kimutatások szerkesztésénél a törvénytelen gyermekek kimutatása alkalmával annak a körülménynek kidomboritására, hogy a törvénytelen gyermekek rovatában felvett gyermek természetes apja az elhalt volt-e s igy a gyermek a később létrejött házasság által törvényesitetnek tekinthető-e? Amennyiben a törvényesités iránti eljárás ily esetekben folyamatban lenne, ez a körülmény szintén felemlítendő. 6. A 2. pontban idézett rendeletek szerint a községi elöljáróságok tulajdonképen csak az ellenség előtt elesett vagy eltűnt ama katonák családjairól kötelekek az „A" kimutatást szerkeszteni, akiknek eleste a veszteségi lajstromokban közzététetett, illetve akiknek eltűnéséről a kiegészítési parancsnokságok által hivatalosan értesíttetnek. Az özvegyi ellátások mielőbbi folyósítása érdekében kívánatos azonban, hogy a kimutatások oly esetekben is felerjesztessenek amidőn a községek (polgármesterek) az illetőnek sebesülés vagy haditáradalmak folytán bárhol történt elhalálozásáról minden kétséget kizáró módon hivatalosan értesíttetnek. Ily esetekben a hivatalos értesítés a kimutatáshoz mindenkor eredetben csatolandó. A gyakorlatban ez az