Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-03-04 / 18. szám

2 18-ik szám. Jsfríriridék. 1915. március 4. tozó, erkölcsrontó helyek zárt falai közé vonulnának vissza. Igen is a nagy egységesítő nemzeti munka műhelyei látogatásának, az ott való munkában való résztverésnek az alkalmát és szükségletét hozza meg számunkra ennek a nagy háborúnak győzelemmel végezni remélt befejezése ! De ennek az egyesítő nagy nemzeti munka nagy nyilvános műhelyének kell lenni s ebből a nagy, nemzeti munkának műhelyéből az önzetlen, tiszta hazaszeretet, a tiszta erkölcsi és ethikai vallási érzületet nem szabad kívülre állítani. A honvédelmi intézkedések után a feladatok egyikének, a legfontosabbnak az irányát, végcélját már többször idézett újévi értékes beszédjében megjelölte a miniszterelnök, programmjába vévén a dualismusnak Magyarország államiságának erősebb kidomboritását. Közgazdasági dolgokban egymás után hasznos utmutatás és tanácsot bocsát közre földmivelési miniszterünk is. Szinte helyénvaló volna, ha politikai és közgazdasági téren való emez utmutatás mellett többi szakminisztereink is megadnák a magyar államiság erősebb kidomboritásával járó dolgokban a direktívát. Már is megindulhatnának és kivehetnék ebben való közreműködésük részét tudós és irodalmi társulataink, különböző cimen működő társadalmi egyesületeink, hogy azoknak a törekvése, akik mint ifj. Gonda Béla, a Magyarország érdemes szakirója, a magyar iparnak a férfi és női divat terén is nemzeti karaktert kívánnak adni és önállóvá tenni, ne legyen hiábavaló erőlködés, hogy a fővárosi és vidéki lapok oldalaira nyomtatott figyelmeztetés; — „bojkottáljuk a francia és angol ipart— ne legyen hiábavaló üres szólam, hogy „a nyelvében él a nemzet" jelige ne legyen szem elől tévesztve s a magyar állam nyejve a magyar, ne nélkülözze domináló állását és befolyását egyetlen állami, vallásfelekezeti, vagy bármilyen társadalmi intézményben sem. Kívánjuk meg a nemzeti individualitást iparban, művészetben, irodalomban, szóval minden téren, ahol állami önállóságunk és Magyarország államiságának erősebb kidomboritása megköveteli. Ezt a feladatot fartőm én nagy munkának és ezelőtt a nagy munka előtt állónak a magyar nemzetet. Ez a mi lét- vagy nemlétünknek jövőbeni nagy kérdése is! K. I. Hadibeszédek. A honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatala népszerű füzetekben kiadja azokat a tanulságos és léleknemesitő beszédeket, amelyeket a háború óta legkiválóbb államférfiaink, főpapjaink, tudósaink, íróink és politikusaink tartottak a nyilvánosság előtt, az országos Hadsegélyző Bizottság felolvasási sorozatán. A .hazafias, igaz magyar szellemtől áthatott beszédek retorikai szempontból is rendkívül becsesek. Gondolatokban gazdag, gyönyörű munka valamennyi; a közönség jól teszi, ha a tízfilléres füzeteket megvásárolja és összegyűjti. Nagyszerű és maradandó emlékei lesznek e füzetek annak a hazafias föllángolásnak és együttérzésnek, mely a nemzet minden rétegét oly mégható módon egyetlen táborba terelte a magyar nemzeti becsület és a magyar nagyság védelmére. Eddig gróf Apponyi Albert, Csernoch János, báró Hazai Samu, gróf Tisza István, gróf Andrássy Gyula, Prohászka Ottokár és Rákosi Jenő hadibeszédei jelentek meg. A füzetek az Általános Beszerzési és Szállítási r.-t. utján (Budapest, V. Kádár-u. 4.) rendelhetők meg, de kaphatók a dohánytőzsdékben is. A befolyó tiszta jövedelem a háborúban elesett vagy a kapott sebek következtében elhalt katonák özvegyei és árvái javára fordítják. WSt Akinek a már közhírré tett árban eladó tengerije van, március 15-ig jelentse be a katonaügyosztályhoz. A jövő problémái. A magyar föld a világ egyik leggazdagabb termőföldje. Mégis azt látjuk, hogy a sokkal silányabb porosz, cseh, morva, belga stb. földeken sokkal biztosabb és nagyobb termésátlagok vannak, mint a legkitűnőbb alföldi talajokon. Mi ennek az oka? Nem a szorgalom hiánya, mert hiszen a magyar ember szorgalom és munkabírás tekintetében felülmúlja a más nemzetek mezőgazdasággal foglalkozó munkásait, de a tudás hiánya. A magyar ember nem szeret tanulni s makacsul ragaszkodik ősapáitól reámaradt régi, elavult rossz szokásaihoz s nem akar lépést tartani az idők folyamán előrehaladt tudással. A magyar ember beéri azzal, hogy kis terméséből eredő jövedelmét megtakarítja s ezzel a módszerrel vagyont is gyűjt egyik-másik, ez azonban nem helyes. Nem az a cél, hogy egyik-másik gazda vagyont szerezzen, de az, hogy a sors által kezünkre bizott legdrágább kincs annyit teremjen, hogy az állam minden polgára olcsó és bő élelemhez jusson s maradjon felesleg is, hogy ennek ellenében mentől több pénz jöjjön az országba, mert az igy beözönlő pénz eredményezi az ország gazdasági jólétét, boldogulását és tegyük hozzá, védelmét is. Egy gazdag, élelmiszerrel és pénzzel bőven rendelkező ország játszva viseli el a legválságosabb megrázkódásokat is. Nincs rászorulva idegen tőkére s igy mindig a maga ura marad. Láthatjuk ebből, hogy nemcsak magunk iránti kötelességből, de polgártársaink iránti szeretetből, de legfőképpen hazafiúi érzésünkből kifolyólag is kötelességünknek kell tartani mezőgazdaságunk felvirágoztatását. A jövő gazdasági politika arra fog irányulni, hogy a mérhetetlen nagy birtoktestek fokozott mértékben kis birtokokra osztassanak, mert a kisbirtok, ha helyesen és okszerűen van kezelve, többet teremhet, mint a nagybirtok. A kisbirtokos, ha idejét okosan osztja be, minden munkáját akkor végezheti el, amidőn azt legalkalmasabbnak találja. Egy-két holdnyi vetésével, vagy ennek munkájával akkor készülhet el, amidőn ez legalkalmasabb, pedig éppen ezek a nagy horderejű apróságok eredményezik a sikert. A kisgazda családjával elvégezheti a zöldséges, gyümölcsös, méhes ügyét-baját, a háziasszony a jószág gondozást és baromfi nevelést. Ha az ország kisgazdái, az a sok százezer munkáskéz helyes időbeosztással az esztendő minden percét hasznos foglalkozással töltené el, a nemzet vagyona és jóléte oly nagy mértékben fokozódna, amihez foghatót mi el sem tudunk képzelni. Sajnos, ma azt Iájuk, hogy az esztendő 3A része tétlenségben telik el. Az őszi és tavaszi vetéseket jól roszszul elvégzik, kapálás, aratás, betakarítás után úgyszólván minden munka ki van merítve, ahelyett,, hogy a kalászosokat apasztanák s több takarmányt termelnének, hogy a jószágtenyésztés felvirulna s a trágya s ezzel a termés szaporodna, avagy a kerti növények fokozott termelésével jövedelmüket fokoznák s igy ezzel a munkaidőt is helyesen beosztanák. Elnézzük, hogy a legértékesebb cikkek, mint a gyümölcs, finomabb zöldség félék, különösen a koraiak, vetőmagvak mind külföldről özönlenek be s szegényitik igy is szegény országunkat. Nincs senki, aki felrázná a magyar gazdát kábultságából, nincs aki rámutasson ezekre a kérdésekre! A magyar gazdaközönség szórakozása sem méltó mihozzánk. A legfőbb s talán egyetlen szórakozás a korcsma és a kaszinózás. Ehelyett gazdasági önképzőköröket kellene alakítani, ahol hasznos olvasásokkal, előadásokkal kellene szórakozni s tanulmányi kirándulásokkal ismereteinket gyarapitani. Ezzel nemcsak látókörünk gyarapodna, de erkölcsi és szellemi értékünk fokozódna. A jövő azoké a nemzeteké, hol ezek az irányelvek veszik fel a vezetőszerepet, hogy messze ne menjünk, tekintsük a világ első nemzetét, a németet. Tiszta erkölcs, erős vallásos érzés, szorgalom és tudás, egészséges test azok a tényezők, amelyek a világuralomra teszik a népeket hivatottá. A vallástalanságban lesülyedt francia erkölcseiben megrendülve számbelileg napról-napra fogy. Az üzérkedés utján meggazdágodott, elbizakodott, zsarnokká nevekedett angol a bukás küszöbén van, a tudatlan, műveletlen népek csak szolgajáromban nyögnek, mig a szorgalmas, becsületes, okos, vallásos német nép meg hódítja a világot, nem zsarnoksággal, de tudásának erejével, munkájának szorgalmával, kereskedelmének, iparának megbizhatóságával. Az ilyen erősség jobban van megalapozva, mint a legerősebb vár. Ha nyitott szemmel járunk, meg kell látni, kit vegyünk követendő példának s ha a jóravaló törekvés a nemzet széles rétegét áthatja, ugy a mi nemzetünk, amely telve duzzadó egészséggel, józan belátással, élénk észbeli tehetséggel, ezeken az utakon fog a jövőben haladni, ugy hivatva van a nagy nemzetek sorában az őt méltón megillető helyre sorakozni. A mostani háború ugy is reánk tereli a figyelmet, a mi vitéz fiaink hős magatartása kivivja a tiszteletet és elismerést, rajtunk a sor, hogy munkánkkal és szellemi tőkénk kifejlesztésével mutassuk meg valódi értékünket. A sors ezer éve hányt, vetett bennünket, de megálltuk helyünket. A hosszas harcok, ellenségeskedések, ravasz furfangok, talán megfogyasztottak bennünket, de meg nem törtek s szabadon. duzzadó erővel tartjuk a Duna-Tisza öntözte tájakat. Van mindenünk! Itt terem a világ legjobb búzája, bora, gyümölcse, itt úsznak folyóinkban a legízletesebb halak, itt nőnek fel a legszebb és legbecsesebb vadak, a magyar birka gyapja a legszilár-