Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)

1915-03-04 / 18. szám

Nyíregyháza, 1915. március 4. Csütörtök XXXVI. évfolyam, 18. szám. A Szabölcsvármegyei Községi jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Áz asszonyi munkaerő. A férfi munkaerő javarésze oda van a háborúban. Hogy mikor kerülnek haza: sejteni sem lehet. Pedig tavaszodik immár. Közeledik, sőt itt van a tavaszi munka ideje. Közeledik a szántás, vetés; utána a kapálás, majd az aratás és a többi mezei munka. A Balkán-háború idején Bulgáriából jött a hír, hogy a földek ott nem maradtak műveletlenül. A harcba elment férfiak helyett az otthon maradt asszonyok elvégeztek minden otthoni munkát. Most mi vagyunk abban a helyzetben, mint a minőben a bulgárok voltak. Itt is az itthon maradt asszonyoknak kell elvégezni a távollevő férfiak helyeit az itthoni munkát. Mert az a férfi munkaerő, amely itthon van, nem lesz elegendő. Földjeink pedig szántatlanul, vetetlenül nem maradhatnak. Ennek az esztendőnek a termésére szükségünk van. Sőt még fokozottabb mértékben van reá szükség. Mert a háború, a hadban álló katonaság élelmezése több élelmiszert kiván, mint amennyire béke idején a lakosságnak szüksége van. Ezen felül a hadjárat színhelyéül szolgáló területek helyett a többi területeknek kell meghoznia az amott elmaradó terményeket is. Gazdálkodóink azonban azt tapasztalták és tapasztalják, hogy az itthon maradt asszonyoknak nincsen kedvük a munkára. Az államnak az az atyai gondoskodása, hogy a hadbavonultak itthon maradt családtagjai részére állami segélyt ad, azt eredményezte, hogy az itthon maradt asszonyok nem akarnak dolgozni. Minek is ? — gondolják magukban, mikor ugy is eltartja őket az állam. Sőt nem egy családnak sokkal jobban megy a dolga most, mint mikor idehaza volt a kenyérkereső családfő. Az állami segítésnek ezt a váratlan következményét idejekorán észrevette a kormány és a törvényhozás. A mult év végén készült egy törvény, mely módot nyújt arra, hogy a hatóságok megvonják az állami segélyt azoktól, akiknek volna alkalmuk és módjuk a munkára, vagyis arra, hogy magukat saját keresetükből eltarthassák. A tél idején ennek a törvényes intézkedésnek a végrehajtására nem igen nyilt alkalom. Mert hiszen télen kevés a munka. Különösen kevés az olyan, amit asszonyok is elvégezhetnek. Most ellenben, tavasszal és a reánk következő nyáron és ősszel, az asszonyok a saját keresetükből is eltarthatják magukat. Sőt a nagyobb gyermekek is A mult vasárnap tartott városi gazdasági bizottsági ülésen már szintén fölvetették ezt az eszmét. Épen arról volt szó, hogy a mezei munkára nem lehet munkást kapni. A hadisegélyes asszonyok meg nem akarnak dolgozni, mikor a nélkül is könnyen megélnek. A vármegye főispánja köriratban figyelmeztette a főszolgabirákat és a ^polgármestert a törvényes intézkedésre. Hétfőn a vármegye alispánja elnöklete alatt a főszolgabirák és Nyíregyháza város távol volt polgármesterének helyettese meg is beszélték a követendő egyöntetű eljárást. Mindezeknek az lesz az eredménye, hogy az eddig megállapított állami segélyeket revízió alá veszik. Mindazoknál, akik munkaképesek s akik foglalkozásuknál fogva mezei munkával magukat eltarthatják, és a munkában egyéb körülményekkel akadályozva nincsenek, a reájuk eső segélyeket megszüntetik. Álhumánizmus volna e fölött sajnálkozni. Az állami segély nem jutalom a hadbavonult családfő távollétéért, hanem a segély a megélhetése. Segélyre csak annak lehet igénye, aki magát másképen eltartani nem tudja. Aki most már, tavasz nyiltával, a maga kenyerét két keze munkájával megkeresni nem képes, csak annak lehet igénye segélyre. A henyélést nem lehet, sőt nem szabad istápolni semmiféle szent humánizmus nevében. Emellett erre a radikális eszközre szükség van,, mert másképen az ország megélhetését biztosító munkaerő elő nem állitható. Dolgozzanak tehát most már, ha kell, megfeszített munkával, azok az asszonyok és serdülő gyermekek, akiket az egész télen az állam tartott el. Igazságos, bölcs és előrenéző intézkedés az eddig élvezett állami segély korlátozása. 0V* A január 1-én életbelépett perrendtartásnak megfelelő és az ügyviteli szabályokban előirt idéző végzések, váltófizetési meghagyások és egyéb rendszeresített blanketták hivatalos mintái elkészültek és kizárólag lapunk nyomdájában szerezhetők be. Nagy munka előtt. Nem a tavaszi vetés előkészítő munkálatokat értem a nagy munka alatt. Pedig abban is nagy munka vár a gazdakőzönségre. Itt is már az ideje, mert habár kalendárium szerint még a télutó havát töltjük s nem egyszer bizony csikorgó hideggel jár a február, azonban az időjárás jellege, szinte márciussá, ha nem áprilissá tette a februáriust. Jéghordás helyett, mint a gazdasági tudósítók és buzdító szakférfiak tanácsolják, már a tavaszi vetés ^lá való szántás ideje köszöntött be. Azt a feladatot se értem a nagy munka alatt, amely előtt állónak hiszem a magyar nemzetet s mely a harctéren küzdő hősökre vár, ennek a nagy háborúnak győzelmes befejezését. Ezt a századokon át világtörténeti esemény képen emlegetendő győzelmet előkészítik dicsőséges szövetségesünk kipróbált vezetés alatt harcos seregei és szinte a harcban magától kitanult hadseregünk afc emberi képzeletet felülmúló harci küzdelmeik és szenvedéseik árán! Épen azért, erre az emberfeletti hérosi küzdelemre és az azzal járó szenvedésekre, mas részről a magyar nemzet részéről meghozott és meghozandó anyagi és ethikai áldozatokra gondolva, amidőn ennek a civilizált világ nagy nemzetei között folyó világháborúnak részünkről elért sikereit mérlegeljük és ennek a mérlegelésnek alapján a ki nem kerülhetett, közbeeső vezetési balsikerek hatása alatt ugyan egyszer-máskor lankadó, de soha ki nem alvó hittel és reménységgel győzelmes befejezésére és e győzelem utáni állapotokra gondolunk, lehetetlen még feltételezni is, hogy katonáink milliókat kitevő százezrei hiába ontottak volna vért, hiába szolgáltatták volna a magyar nemzet egységének, államisága teljes helyreállításának dicső próbáját; lehetetlen még feltételezni is, hogy a Gondviselés akaratával az erkölcsében, vallási hitében, hazaszeretete önzetlenségében, társadalmi szokásaiban megernyedt emberiség felett keresztül tomboló nagy vihar, eltérve a természeti viharok tapasztalt hatásától érintetlenül, purfikálás, megtisztítás nélkül hagyná a mi köz- és magán életünket, politikai világunkat, társadalmi degradáltságunkat, azt a kijárós rendszert, amely immár rejtőzködés nélkül módszerré vált közéletünknek szinte minden viszonylatában. Elképzelhetlennek, lehetetlennek kell tartanunk, hogy majd, amikor annyi sok borulat után a kivívott győzelem nevelő, tiszta derült napja tűnik fel hazánk egén, még azok is, akik személyi és vagyoni körülményeiknél fogva eddigelé nem vehettek, vagy nem vettek részt egyik módon való áldozathozatallal sem, a magyar nemzet s a velünk közös védelmi szövetségben álló osztrák birodalom és a mi dicsőséges, nagy szövetségesünk titáni küzdelmében, annak befejezése után reájuk váró anyagi hasznok elkönyvelésében találnák meg és ösmernék fel állampolgári hivatásukat és kötelességük teljesítését. Elképzelhetlennek, lehetetlennek kell tartanunk, hogy a várva-várt győzelem, a mi újjászületésünk reggelén is akadna a magyar társadalomnak bármely kis töredéke, vagy tényezője is, aki a régen nélkülözött békének áldásos napja felkelésével a honpolgári kötelességek teljesítése elől, a megszokott szórakozó, mula-