Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-12-20 / 102. szám

András, Pisszer János, Mihovics Ferenc, Kováes András kereskedő. Huray János, Eltscher Si­mon, id. Lakner Ödön, Zajác András, Henzsely András, id. Bánszky András, Ruhmann Andor, Gincsai András, ifj. Palic Pál (Simái), Blistyán Kálmán, Zimmerman Rezső, Ruzsonyi Pál, Morauvszki András, Jármy Márton, Epbinder Károly, Cseh György, id. Gaal Ede, Leffler Sá­muel, Eckerdt Elek, Sipos Béla, id. Tomasovszky Mihály, Tomasovszky Lajos, Franki József. A nyíregyházi Vörös Kereszt Egylet. Városunk és környékünk nemesen érző közönsége, a hadba vonuló és a harctérről betegen s sebesülten visszatérő katonák se­gítésében teljesen egybeforrt az egyesülettel s ma egymással vetélkedve, igyekszik mindenki ebben az emberbaráti nagy munkában részt venni s annak sikerét biztositani. A háborús időkre vonatkoztatva, alap szabályokban kifejezett célja az egyesületnek : a háborúban megsebesült vagy megbetegedett harcosok gyógyítására és ápolására vonatkozó állami gondozást kiegészítve, részükre a katonai gondozáson túlmenő segítséget nyújtani, továbbá a harcba szálltak állapotáról az érdeklődőknek a hivatalos adatok alapján felvilágosítást adni, rokkant katonák és a háborúban eleset har cosok családjait segíteni. Nyilvánvaló ezek szerint, hogy az egye­sölet akkor tölti be legméltóbban hivatásá­ba minnél szélesebb körben igyekszik a hivai talos, rideg paragrafusok hézagait eltüntetni, kiegészíteni s ha minél több emberszeretetet és melegséget képes a szük határok közé szorított állami funkcióba belevinni. Ezt a feladatot igyekszik a nyíregyházi Vörös Kereszt. Nyiregyháza az északi harctér fő vasut­vonalába esvén, az itt átfutó vonatok napon­ként ezrével szállítják az olyan sebesülteket, kik a harctérről szállításuk óta ápolásban nem részesülhettek, a kik tehát itt okvetlenül át­kötözendők. Viltak napok amikor közel ezer sebesültet láttak el friss kötéssel, nagy részüket tiszta fehér ruhával is és valamennyit frissítő vei, élelemmel. Az emberi irgalmasságról és a nyomában fakadó háláról csak annak lehet igazi fogalma, aki ilyen alkalmakkor a Vörös Kereszt kötöző állomásán megfordult. Látni kellett azoknak a szegény sebesülteknek halától sugárzó arcát, akik vértől áztatott ruhában, egy teherkocsi padlóján átélt néhány napi kínos fetrengés után végre orvosi ápoláshoz, jutottak. Ezek a nehéz, kimerítő »napok azonban csak jobban megerősítették a Vörös Kereszt irgalmas munkájában foglalatoskodókat. Orvosok, ápoló­nők, mentők s mindazok akik jó szívvel segít­ségül vállalkoztak: szinte emberfölötti erővel igyekeztek a sebesültszállító vonatok rendszer­telen érkezéséből előálló torlódásokat éjjel-nap­pali fölváltott szolgálat tartásával leküzdeni. Az üditő állomás szintén széles határok között folytatta működését, naponként több ezer adag tea és ételnemű kiosztását teljesítvén az arra nagyon is rászorult beteg katonák kö­zött; Ennek az alig felbecsülhető lelkes mun­kának a Vörös keresztes önkéntes hölgyek voltak az éltető angyalai, vezetői, kik fárad­ságot nem ismerő törődésük mellett az étel­nemüek adományozásával és gyűjtésével is nagy áldozatokat hoztak. Annál nagyobb volt a veszteség, amikor a kolerajárvány miatt távol kellett maradniok működésük szinterétől. Városunk közönsége mindenütt ott van támogatásával, a hol a szükség kívánja és megvalósítani segít minden humánus törekvését az egyesületnek. Ruhaneműket ad, gyűjt és készit, élelmiszerekkel, szivarral várja a szegény sebesülteket, az egyházak templomi persely­gyűjtéseket rendeznek vállalatok, pénzintézetek jelentékeny összegeket bocsájtanak rendelke­zésre és minden egyes polgára ennek a város­nak ad, amennyit adhat, jó szívvel s együtt örül minden segítő jó lélek az egyesülettel. Ä háború. Azok a sikerek, melyeket a szövet­séges német és osztrák-magyar seregek a sok száz kilométeres arcvonalon felsora­kozott orosz haderővel szemben elértek, — amint az a Kutnonál, majd rövid idő múlva Lodznál kivívott óriási diadal után várható volt — lassankint meghoz­ták a döntést, a szövetségesek teljes győzelmét az egész lengyelországi fronton és az annak természetes folyta­tását képező galíciai vonalon. A döntés az Észak-Lengyelországban vívott har­cokban következett be, Lovicz körűi a Visztula és a Bzura folyók szögében, ahonnan az oroszok éppen úgy vissza­vonúlni kényszerültek a németek táma­dásai elől, mint a rengetek kiterjedésű harcmező egyéb szakaszán. Azt mondja a német nagyvezérkar jelentése, hogy , ra döntés gyümölcsei még nem tekinthetők át, — a Bzura-menti győzelem hordereje és jelentősége mind­amellett már is megállapítható. A Lowicz kürűl kivívott német diadal ugyanis nem­csak azt jelenti, hogy az orosz megint nem volt képes berobogni sem a sziléziai, sem a póseni határon keresztül Német­ország szívébe, hanem jelenti azt is, — és ez a diadal fölbecsűlhetetlen értéke, hogy a sok milliós orosz hadsereg összeroppant, az északi kolosszus szám­beli túlsúlya rettenetes mértékben meg­csappant s a szövetséges osztrák-magyar és német seregek útja szabad lett Orosz­Lengyelország szíve : Varsó felé. A német nagyvezérkar híradását ki­egészíti Höfer tábornok jelentése. Jogosan foglal helyet ebben a jelentésben is a Bzura-menti döntő győzelem felemlítése, mert az osztrák-magyar vezérkar straté­giája és az osztrák-magyar hadsereg hősi­essége — nem is beszélve most a már egyizben visszahódított terűletek önfelál­dozó átengedéséről — a szövetségi hűség­ben véghezvitt vállvetett munkáért méltán kér részt a diadalból is. A Piotrkow körűi együtt megvívott harcok, az orosz déli szárnynak Nyugat-Galíciában bekövetke­zett veresége egyenértékű tényezői az észak-lengyelországi döntésnek, melyek a galíciai harcmezőn is gazdag gyümöl­csöket érlelnek. A megvert orosz serege­ket itt is üldözik hősi katonáink és a kárpáti szorosokból galíciai területre nyo­múlt csapataink kemény harcokban aka­dályozzák a visszavonúló orosz seregek igyekezetét. Nyugat-Galícia felszabadításá­val egyidejűleg folyik a magyar határ­szél megtisztítása. Munkács íelől is elvonúlt a veszedelem, miután csa­pataink Szolyvánál megverték a betörő ellenséget. Mai távirataink a harctéri esemé­nyekről itt következnek: (A „Nyír vidék* eredeti távirata.) Bécs, dec. 17. (A sajtó-albizottság által engedélyezve.) Lembergből magánúton érkezett levél hírül adja, hogy az oroszok kezdik kiüríteni sebesült-kórházaikat. A „Nyirvidék" eredeti távitata. Berlin, december 18. Budapestre ér­kezett d. u. 3 ó. 40 p, A nagy főhadi­szállás jelenti : Nieuportnál kedvezően áll a harc, de még nincs befejezve. A fran­ciáknak la Bassée és Arras közt, továbbá a Somme két partján ellenünk intézett támadásai meghiúsultak, az ellenság sú­lyos veszteségeket szenvedett és egyedül a Somme mentén legalább ezernyolcszász halottjuk volt és ezerkétszázat foglyul ejtettünk. A német veszteség nem egészen kétszáz ember. Az Argonneokban jól si­kerül támadásaink közben mintegy két­százötven foglyot ejtettünk. A nyugati hadszíntér többi részeiről nincs különös jelenteni való. Keleti és nyugati porosz­országi határon a helyzet változatlan. Lengyelországban tovább követjük a hát­ráló ellenséget. Legfőbb hadvezetőség. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) (A „Nyírvidék" eredeti távirata.) Budapest, decz. 16. Hivatalos. Ér­kezett este 5 ó. 40 p. A megvert orosz főerőket Krosnotói a Bzura torkolatáig terjedő egész négyszáz kilométer hosszú csatavonalon üldözzük. Tegnap az ellen­séget a Kárpátok északi — Krosnó és Zaküczyn között elfoglalt — állásaiból kivetettük. A Dunajec alsó folyásán a szövetséges csapatok ellenséges hátvédek­kel harcban állanak. Déllengyelországban az előnyomúlás eddig nagyobb harc nél­kül folyt s Piotrkow várost az I. Vilmos német császár és Poroszország királya nevét viselő 34-ik cs. és kir. gyalogezred, Przedborz várost pedig a nagyszebeni 31-ik gyalogezred osztagai rohammal bevették. Przemysl hősies várőrsége a vár távolabbi előterén eredményesen folytatta harcait. A Kárpátokban a helyzet lényegesen még ném változott. HÖFER vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Miniszterelnökség sajtóosztálya,) — Katonáink karácsonya. Közeledik karácsony ünnepe. Más években ez a béke és a szeretet ünnepe. De milyen lesz a mi idei karácsonyunk ? Ha elárvult családi otthonunk­ban akarjuk megülni, akkor nagyon bánatos karácsonyunk lesz. Mert hiszen alig van családi asztal az országban, amelynél egy, vagy több feílyet üresen nem hagytak volna a hadba­vonultak. Ezért az idén nem a családi tűzhely mellett, hanem künn a harctéren kell megül­nünk a szeretet ünnepét. Ott, ahol most a nemzet legkedvesebb fiai vannak. Karácsony estéjén forradjon az ország népe egyetlen nagy családdá és zarándokoljon szeretetével a katonai táborokba. Minden egyes katonánknak jusson karácsonyi ajándék. A szeretet géniusza vonuljon végig a táborozó hely éken látogasson el a legtávo­labbi lövészárkokba is. Hadd tudják meg a hős fiuk, akik testvéri egyetértésben, vállvetve küzde­níek királyukért és hazájukért, hogy Magyar­ország az édes szülő szeretjeiével, hálájával és büszkeséggel gondol mindegyikükre. Herczeg Ferenc. Hósapka-gyapjufonal legjobb mlnöségiien, továbbá hadbavonultak részére meleg alsó-ruhák, keztyük, harisnyák, has-, tórd- ós érmelegitők szvet­ter ek, kötött kabátok stb. a leg­nagyobb választókban kaphatók ™ — női- és férfi-divatáruházában Telefon: 12 9. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents