Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-11-22 / 94. szám

A Szaboicsvánnegyeí Kézségi jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed 2 K 50 f. Egy szám ára 10 i. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A VH-ik felvonás. Allah szent nevében újra szél-lengeti a félholdas, vérvörös harci trikolórt s minden igaz hivőnek szeméből vadúl szikrázik a szilaj léleknek lázadó tüze. Mint lávafolyam a vulkán kráteréből — úgy hömpölyög a maga félelmetes nagy valóságában az Izlám megmozdúlása, hogy most, amikor a hadak két leghatalmasabbja erősen döngeti az északi rém rablott koloszusát — akkor ő is oda álljon melléjük, hogy megkínzott, megtépett lelke minden keserűségével rávesse magát évszázados, ősi nagy ellenségére. A moszkoviták petrográdi híres márványpalotájának kincsdús termeiben már régen megülték a félholdas népek nemzeti temetésének halotti torát. Vutkis dikciókból fakadó ármányos cselszövések már régen ássák a sírt, melybe úgy vélték, hogy mihamarabb belesülyed Allahnak népe; és a barbár szent, a főkancsukamester szemfedél gyanánt reá borítja majd cári bíborát ... És lesz egy új kis világ, mely a nagy világot jelenti: szabad tengerszorosok, szabad út a Földközi tengerre, és szabad vásár, szabad kéz a rablóhadjárat folytatására, mig aztán kozák csizmák nem rugdossák minden népek legszentebb érzelmeit. Vutkis dikciók részeg álmai nem válnak valóra ! A Boszporus csillogó kék hullámainak napsugaras-partokat verdeső szent vizét orosz hajószörnyetegek be nem szennyezhetik ! Elég volt az ármánykodásból! Elég a reménykedésből, hogy a cárok tervei valóra váljanak! Alattomosan munkált gonosz célok titkos terveinek valóra válása előtt megkezdődött a nagy szent háború, s a keleti lelkek vadúl viharzó honszeretete megálljt kiállt a cárok álmának — s a szabad népek hullámzó tömegei nagy sokaságban özönlenek harcos táborokba, hogy kemény, edzett karjuk súlyos csapásával kardjuknak élét, dárdájuknak vasát belemártsák az őket leigázni akaró ellenség szívébe! Elnéptelenednek az arabs falvak s marcona férfiak büszke daccal hagyják ott asszonyaikat, hogy fürge paripájukon előre száguldjanak az orosz határ felé. Napfényes puszták szabad tanyáinak szálas beduini tajtékzó dühvel fenik élesre lándzsájuk vasát s szilaj harci táncot lejtnek búcsuzóúl — mikor elindulnak, hogy megvédjék a drága földet, mely beléjük öntötte a szines kelet pompázó vadságát ... És Allah nevében egyesülnek minden muzulmánok ... és igy kezdődik meg a nagy tragédia véres színjátékának hetedik felvonása: a hetedik orosz-török háború a világtörténelemben. Hősi nagy csatákat átélt török elődök bátor lelkű unokáinak szívét lobbantotta lángra az az orosz csatahajó, mely gyilkos ágyujának halált teremtő lövegét küldte a török hajók felé ! Ezen ágyúlövés dörejének viszhangjaként támadt Allah minden igaz hívének lelkében a tudat, hogy ütött a leszámolás órája! És nincs tétovázás, nincs egy gondolat sem, mely az egyént a földi léthez kötné; e helyett milliók érzelem-világa kötődik le ahoz a földhöz, melyen küzdelmek során szabad léget szívtak, s mely földnek szabadnak kell maradnia új nemzedékek számára —- minden halál árán ! Nincs egy gondolat sem, mely az egyént a földi léthez kötné, hanem ott él a lelkek bensejében a vágyak égető tüze, hogy ha kelt: hát hősi halál árán, de enkarjával visszafizessen hős apák vére hullásáért — és, hogy az évszázadok óta tartó nemzeti élet-halál harcnak megvívják utolsó nagy csatáját, mely után örömmámorban úszva emeljék diadalmasan magasba a vérrel áztatott, csatamezőkön foszlányokra tépett félholdas trikolórt! És így van jól! így kell lennie! Mert mi az egygyek élete akkor, amikor ezek halála árán egy nemzet szabadságáról, szent hagyományairól és életéről van szó ! Semmi! Előre hát! Csak előre, Allah nevében ! S csatakiáltástok hangos riaja múlja fölül ellenségteik ágyúi dörgését s mozduljanak meg haló porukban a földgolyó különböző tájain harcokban elesett ősapátok tetemei is most, amikor a turáni néptörzs másik büszke testvérhajtásával: a magyarral egyidőben ti is fölvonúltok, a szabadságot imádó népek közös ellensége ellen — döntő diadalra !! K. K. A magyar nép dicsérete. A hadi állapot miatt megsokszorozódott, kétszeresen szorgos, lázas sietséggel teljesítendő napi munkától fáradtan békés közkatonája a hazának és én leteszem a tollai;, mely nem öldöklő fegyver ugyan, nem muszka vérben fürdő hazát mentő szurony, de sürü sorokat róva, sok-sok számot rubrikázva szintén a magyar hazának tesz szolgálatot. A csönd megül az irodán a napi zaj után. . . . Elgondolkozom. . . . Mesés, szörnyüszép, borzadalmasan dicső időket élünk. Népek szabadságának napsugárit látom kivillani a távol ködén át a jövő még ma fátyol és lőporfűsttakarta határkővén . . . és látom trónok ingását, cári palástnak foszlányait repülni az Igazság, a népjogok hatalmasságáról süvitő történelmi szelek forgatagában . . . Szinte hallom az ágyuk dörgését, gépfegyverek kattogását, a nagy itéletharc közepette sebesültek : hősök . . . ! nyögdécselését, kinos sóhaját . . . halálhörgés közt ujjongó csatadal tüzes szavát ... És látom a magyart, a lenézett, a hires kulturnemzetek által ismerni nem akart nemes szivü, lánglelkü, acélkaru magyart a nagy vílágharc jogtipró cári nép vérétől áztatott nagy térségein . . . Mindenik fején a dicsőség szent, örökkön-ötSkLi fényesen tündöklő, magyar Hadúr szőtte sugárkoronája. . . . Magyar . . . ! Te szép, te dicső, te bátor, te nemes! Néked jutott a feladat: a cári ocsmány lélektől beszenyezett, aljas bitangok, álszentek, álbékeaktorok által sárba rántott szent igazságnak, Istentől származott, féltett népjogok zászlajának a felemelése, erős karoddal, megtisztítása szived vérével, lelked tisztaságával, nemes szivüséggel! Ujjongva örülj, légy büszke te, ki szólhatsz eképpen : Magyar vagyok 1 Elgondolkozom . . . el-elmerengek Óh, most ismerlek csak igazán, hogy a közelből látlak, nemcsak a múltnak dicsőségsugártól szines ködén át, most tudlak csak szeretni igazán én fajom, én vérem, lelkes magyar nép, magyar bercek, magyar puszták népe! Most szeretlek csak igazán. É3 szeretlek nemcsak a harctéren dicső tetteidért, hanem a messze távolban. tengeren tul . . . kincses nagy Amerikából ki ekképen irsz haza szeretteidnek, ahogy itten hü másolatban, szószerint Íródik: „Kedves anyjok és gyermekeim ! Augusztus 13-án kelt leveledet szeptember 4-én megkaptam, arait epedve vártam ebben a. háborús világban. Európából a báboru kitörése óta ezek a levelek az elsők. A levél érkezése után sokan jöttek tudakolni, mi hir van Magyarhonban, tudatom veletek, hogy jelentkeztem a Carlestóni magyar conzulnál, magammal 8 jelentkezőt vittem, tiszaszentmártoni, kislónyai és szalókaiakat, szivükre beszéltem a haza sorsát, de nem tudnak szállítani, mert az ellenség elzárta a tengert. A conzulok felhívására annyian jelentkeztek, hogy nem tudták őket elszállásolni, M>e* Iregyiiázi Cementárúipar Rész Szabolcsvármegye legrégibb Cementárű és Műkőgyára Építési vállalat. Széchenyi-út 19. Sürgönycím: Cementipar Nyíregyháza. Levélcím: „Postafiók 72." Kérjen ajánlatot. 285-50 Telefon szám 104. Pontos címre kérjük ügyelni. BBBBBB bbbkbbbb EBBBBBBB BBS&B BBBB BfߣB.B8B<3 B8B8BBB« JQ