Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-11-22 / 94. szám

A Szaboicsvánnegyeí Kézségi jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed 2 K 50 f. Egy szám ára 10 i. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A VH-ik felvonás. Allah szent nevében újra szél-lengeti a félholdas, vérvörös harci trikolórt s minden igaz hivőnek szeméből vadúl szikrázik a szilaj léleknek lázadó tüze. Mint lávafolyam a vulkán kráteréből — úgy hömpölyög a maga félelmetes nagy valóságában az Izlám megmozdúlása, hogy most, amikor a hadak két leghatal­masabbja erősen döngeti az északi rém rablott koloszusát — akkor ő is oda álljon melléjük, hogy megkínzott, meg­tépett lelke minden keserűségével rávesse magát évszázados, ősi nagy ellenségére. A moszkoviták petrográdi híres már­ványpalotájának kincsdús termeiben már régen megülték a félholdas népek nemzeti temetésének halotti torát. Vutkis dikciók­ból fakadó ármányos cselszövések már régen ássák a sírt, melybe úgy vélték, hogy mihamarabb belesülyed Allahnak népe; és a barbár szent, a főkancsuka­mester szemfedél gyanánt reá borítja majd cári bíborát ... És lesz egy új kis világ, mely a nagy világot jelenti: szabad tenger­szorosok, szabad út a Földközi tengerre, és szabad vásár, szabad kéz a rabló­hadjárat folytatására, mig aztán kozák csizmák nem rugdossák minden népek legszentebb érzelmeit. Vutkis dikciók részeg álmai nem vál­nak valóra ! A Boszporus csillogó kék hullámainak napsugaras-partokat verdeső szent vizét orosz hajószörnyetegek be nem szennyez­hetik ! Elég volt az ármánykodásból! Elég a reménykedésből, hogy a cárok tervei valóra váljanak! Alattomosan munkált gonosz célok titkos terveinek valóra válása előtt meg­kezdődött a nagy szent háború, s a keleti lelkek vadúl viharzó honszeretete megálljt kiállt a cárok álmának — s a szabad népek hullámzó tömegei nagy sokaságban özönlenek harcos táborokba, hogy kemény, edzett karjuk súlyos csapásával kardjuknak élét, dárdájuknak vasát belemártsák az őket leigázni akaró ellenség szívébe! Elnéptelenednek az arabs falvak s marcona férfiak büszke daccal hagyják ott asszonyaikat, hogy fürge paripájukon előre száguldjanak az orosz határ felé. Napfényes puszták szabad tanyáinak szálas beduini tajtékzó dühvel fenik élesre lándzsájuk vasát s szilaj harci táncot lejtnek búcsuzóúl — mikor elindulnak, hogy megvédjék a drága földet, mely beléjük öntötte a szines kelet pompázó vadságát ... És Allah nevében egyesül­nek minden muzulmánok ... és igy kezdődik meg a nagy tragédia véres szín­játékának hetedik felvonása: a hetedik orosz-török háború a világtörténelemben. Hősi nagy csatákat átélt török elődök bátor lelkű unokáinak szívét lobbantotta lángra az az orosz csatahajó, mely gyilkos ágyujának halált teremtő lövegét küldte a török hajók felé ! Ezen ágyúlövés döre­jének viszhangjaként támadt Allah minden igaz hívének lelkében a tudat, hogy ütött a leszámolás órája! És nincs tétovázás, nincs egy gondolat sem, mely az egyént a földi léthez kötné; e helyett milliók érzelem-világa kötődik le ahoz a földhöz, melyen küzdelmek során szabad léget szívtak, s mely földnek szabadnak kell maradnia új nemzedékek számára —- min­den halál árán ! Nincs egy gondolat sem, mely az egyént a földi léthez kötné, hanem ott él a lelkek bensejében a vágyak égető tüze, hogy ha kelt: hát hősi halál árán, de enkarjával visszafizessen hős apák vére hullásáért — és, hogy az évszázadok óta tartó nemzeti élet-halál harcnak megvívják utolsó nagy csatáját, mely után öröm­mámorban úszva emeljék diadalmasan magasba a vérrel áztatott, csatamezőkön foszlányokra tépett félholdas trikolórt! És így van jól! így kell lennie! Mert mi az egygyek élete akkor, amikor ezek halála árán egy nemzet szabadságá­ról, szent hagyományairól és életéről van szó ! Semmi! Előre hát! Csak előre, Allah nevé­ben ! S csatakiáltástok hangos riaja múlja fölül ellenségteik ágyúi dörgését s moz­duljanak meg haló porukban a földgolyó különböző tájain harcokban elesett ős­apátok tetemei is most, amikor a turáni néptörzs másik büszke testvérhajtásával: a magyarral egyidőben ti is fölvonúltok, a szabadságot imádó népek közös ellensége ellen — döntő diadalra !! K. K. A magyar nép dicsérete. A hadi állapot miatt megsokszorozódott, kétszeresen szorgos, lázas sietséggel teljesítendő napi munkától fáradtan békés közkatonája a hazának és én leteszem a tollai;, mely nem öldöklő fegyver ugyan, nem muszka vérben fürdő hazát mentő szurony, de sürü sorokat róva, sok-sok számot rubrikázva szintén a ma­gyar hazának tesz szolgálatot. A csönd megül az irodán a napi zaj után. . . . Elgondolko­zom. . . . Mesés, szörnyüszép, borzadalmasan dicső időket élünk. Népek szabadságának nap­sugárit látom kivillani a távol ködén át a jövő még ma fátyol és lőporfűsttakarta határkővén . . . és látom trónok ingását, cári palástnak foszlányait repülni az Igazság, a népjogok ha­talmasságáról süvitő történelmi szelek forgata­gában . . . Szinte hallom az ágyuk dörgését, gépfegyverek kattogását, a nagy itéletharc köze­pette sebesültek : hősök . . . ! nyögdécselését, kinos sóhaját . . . halálhörgés közt ujjongó csatadal tüzes szavát ... És látom a magyart, a lenézett, a hires kulturnemzetek által ismerni nem akart nemes szivü, lánglelkü, acélkaru ma­gyart a nagy vílágharc jogtipró cári nép véré­től áztatott nagy térségein . . . Mindenik fején a dicsőség szent, örökkön-ötSkLi fényesen tün­döklő, magyar Hadúr szőtte sugárkoronája. . . . Magyar . . . ! Te szép, te dicső, te bátor, te nemes! Néked jutott a feladat: a cári ocs­mány lélektől beszenyezett, aljas bitangok, ál­szentek, álbékeaktorok által sárba rántott szent igazságnak, Istentől származott, féltett népjo­gok zászlajának a felemelése, erős karoddal, megtisztítása szived vérével, lelked tisztaságá­val, nemes szivüséggel! Ujjongva örülj, légy büszke te, ki szól­hatsz eképpen : Magyar vagyok 1 Elgondolkozom . . . el-elmerengek Óh, most ismerlek csak igazán, hogy a közel­ből látlak, nemcsak a múltnak dicsőségsugártól szines ködén át, most tudlak csak szeretni iga­zán én fajom, én vérem, lelkes magyar nép, magyar bercek, magyar puszták népe! Most szeretlek csak igazán. É3 szeretlek nemcsak a harctéren dicső tetteidért, hanem a messze tá­volban. tengeren tul . . . kincses nagy Ame­rikából ki ekképen irsz haza szeretteidnek, ahogy itten hü másolatban, szószerint Íródik: „Kedves anyjok és gyermekeim ! Augusz­tus 13-án kelt leveledet szeptember 4-én megkaptam, arait epedve vártam ebben a. háborús világban. Európából a báboru kitö­rése óta ezek a levelek az elsők. A levél érkezése után sokan jöttek tudakolni, mi hir van Magyarhonban, tudatom veletek, hogy jelentkeztem a Carlestóni magyar conzul­nál, magammal 8 jelentkezőt vittem, tisza­szentmártoni, kislónyai és szalókaiakat, szi­vükre beszéltem a haza sorsát, de nem tud­nak szállítani, mert az ellenség elzárta a ten­gert. A conzulok felhívására annyian jelent­keztek, hogy nem tudták őket elszállásolni, M>e* Iregyiiázi Cementárúipar Rész Szabolcsvármegye legrégibb Cementárű és Műkőgyára Építési vállalat. Széchenyi-út 19. Sürgönycím: Cementipar Nyíregyháza. Levélcím: „Postafiók 72." Kérjen ajánlatot. 285-50 Telefon szám 104. Pontos címre kérjük ügyelni. BBBBBB bbbkbbbb EBBBBBBB BBS&B BBBB BfߣB.B8B<3 B8B8BBB« JQ

Next

/
Thumbnails
Contents