Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-11-19 / 93. szám

Az így berendezett hitelviszony kényszeríti azután a gazdát, hogy terményeit előre eladja potom áron. Amint azután az összeharácsolt áru u. n erős kezekbe kerül, megkezdődik a fogyasztó közönség kizsákmányolása. Rendes tünet, hogy a termény árak aratás tájon alacsonyak, mig tavasz felé megfizethetetlenek. Itt azután a fogyasztó is hibás ! A legtöbbször hiányzik az a bizonyos pénzösszeg, amivel némi terményfelesleget szerezhetne be a normális árak mellett, s csak máról holnapra él. A legtöbbjének a mindennapi piaci pénz sem áll rendelkezésére s könyvre vásároi mindent a kereskedőtől. Igy történt meg, hogy a 20 filléres babért 60 fillért fizet, egy liter 48 filléres borért 3 koronát. Rosszul jár a termelő is, de a fogyasztó is. A fogyasztók azután a termelőt szidják, mert a közvetítők elég ügyesen a sajtóban és mindenütt a gazdákra hárítják a bajt. Igy történhetett meg azután, hogy a lármázok mindent a ,,sárga bőrkabátosokra" kentek s volt idő, amikor valóságos jelszó volt az agráriusok gyalázása. Egy miskolci lap annyira ment a gyűlölet terjesztésében, hogy egyik cikk felé nagy betűvel irta „Retörő agrárius." A történet az volt, hogy egy Miskolc körül lakó földmives éjjelenként a béresével betörő kirándulásokat rendezett. Az általánosításnak és hangulatkeltésnek megható példája ez. Ilyenekből látható az az izzó gyűlölet, amely ezeket a köröket izgatja. Pedig csak a sárga bőrkabátosok rendszerint gazdasági tudással, hazafias tűzzel, sokszor vagyonuk kockáztatásával járulnak Magyarország földmivelésének a felvirágoztatásához. Valahányszor kidől egy sorainkból, egy-egy karaj kenyérrel kevesebb jut a gyűlölködőknek. Mert nyíltan vallom, hogy minden talpalatnyi elparcellázott közép- vagy nagy birtok kevesebbet terem 50-—-75 százalékkal. Hiába, a gazdálkodás is csak szakértelemmel és tudással vezethető eredményesen. A parcellázást is rendszerint azok sürgetik legjobban, akik ebből is óriási hasznot vágnak zsebre. A parcellázással agyon boldogított községek lakói lesznek azután a legjobb adófzetői az uzsorásoknak, mindaddig, mig be nem áll a teljes pusztulás, s vagy a koldus-bot, vagy a vándor-bot jut osztályrészévé az agyonboldogitott parasztnak. Az idei nagy nincstelenséget is annak tulajdonítom, hogy nagyon bele másztunk a földnek az elapritásába. Ez évben nem lett volna szabad annak bekövetkezni, hogy még a vetőmag sem teremjen meg. Mert ugyanakkor a szakértelemmel veze-* tett gazdaságok, sőt az ügyesebb kis gazdaságok is, ha búzában és rozsban nem is nagy termést, de mindenesetre középtermést arattak, egyebekben pedig rekord év van, pl. burgonya, dohány, árpa, zab, tengeri. Jólehet, hogy ugyané cikkek a rossz gazdánál nem sikerültek. Gyümölcs ez évben kiválóan sikerült, minőség és mennyiségre, mig a községi kertek és szőllős-kertek fái levél nélkül terjeszkednek a hernyórágás folytán. Ne siessünk tehát a parcellázással.' de előzze meg ezt a müveleteket a tudományok és ismeretek terjesztése, nehogy a ^ilág leggazdagabb talaján éhen haljunk. Szomjas Gusztáv. Alaptalan vád. A „Nyirvidék" közelmúlt számában „Kenyér és kamat" cim alatt oly tartalmú cikk jelent meg, mely a bankok, de különösen a kisebb vagyonú intézetek kamatszámítását teszi kritika tárgyává. Igaz, hogy e nehéz idők súlyos megélhetési viszonyaiban a kamatfizetés terhe felette nyomja az adósok vállát, ezzel szemben azonban ott van a kölcsönnel fedezett produktiv befektetés megnövekedett jövedelme. Az igazságos kamat nagyságát éppen e rendkívüli időkben nem csupán a törvényben megállapított tétel szabályozza, hanem a rendkívüli idők rendkívüli kamattételei. De maga a cikkíró alapos jogi tudásával is azt látszik igazolni, hogy a törvényben megengedett 8% kamaton felüli egyéb dijak szedése még az uzsora tényálladékát nem állapítja meg, de nem is állapithatná meg, mert hisz a birói gyakorlat is kimondta már, hogy rendkívüli viszonyokhoz rendkívüli kamattételek alkalmazása még nem uzsora. A vád tehát a 8%-nál nagyobb kamattétellel dolgozó pénzintézetek ellen szólt. Az ilyen pénzintézetek fungálását nem tartja kívánatosnak cikkíró ur, mondván, hogy azok közgazdasági érdeket nem szolgálnak, hasznos tevékenységet, törvényes és jogos möködést nem fejtenek ki. Csak kis területen — városunk területén — óhajtom megdönthetetlenül bebizonyítani azt, hogy a kis exisztenciáju és hitelű bankok — ahogy cikkíró ur nevezi őket — melyek közvetlenül nem az osztrák-magyar banktól szerzik be pénzszükségleteiket (de ne feledjük el, hogy a nagy bankok sem' kapják minden szükségletüket az Omb.-tol) nem azok az intézetek, melyeknek a piacról való lekerülése szükség és kívánatos óhaj lenne. Ezek ai intézetek, melyek tehát az osztrák-magyar banktól semminemű hiteltámogatásban nem részesülnek, 1 millió 700.000 korona befizetett alaptőkével, 200.000 korona tartaléktőkével, közel 3V2 millió betéttel és mini egy 10 millió kölcsönkihelyezéssel rendelkeznek. Ezen számadatok kétségtelen bizonyítékai lehetnek annak, hogy ezen intézetek megfeleltek céljaiknak és ugyancsak hasznos közgazdasági tevékenységet fejtettek ki a közjó érdekében. Látjuk tehát, hogy ezen kisebb intézetek ténykedésére a megfelelő terrénumon szükség van, azokat éppen most, amidőn feladatunknak a nehéz viszonyok dacára is derekasan megfelelnek — a piacról lekivánni nem lehet. A ma alkalmazandó helyes kamattétel elbírálására pedig igen sok oly körülményt kell mérlegelnünk, amely ugylátszik cikkíró ur jóhiszemű megítélését elkerülte és igy az igazságosnak szánt következtetését megtévesztette. Figyelembe kellett volna venni, hogy pénzintézeteink nem csupán az osztrák-magyar banktól, hanem a nyilt piacon, igy betétesektől és visszleszámitoló intézetektől szerzik be pénzszükségleteiket. Nem lehet tehát az igazságos kamatmegállapitásnál csupán az osztrák-magyar bank hivatalos kamatlábát alapul venni, hanem figyelembe veendő a viszonyok okozta pénzdrágaság. Látjuk azt, hogy a mai háborús viszonyok közepette a legnagyobb garantiát nyújtó hatalmas állam is a pénzért magasabb kamatot fizet, jóval magasabbat, mint azt normális időben tette s igy már erre való hivatkozással megérthető lesz az, hogy pénzintézeteink a normális kamattételeket a viszonyokhoz mért igazságos kamatlábbal felcserélni kénytelenek. Cikkíró urnák tehát igazságos és méltányos kívánsága csak az lehetett volna, hogy az olyan intézetek, melyek a kamatszámításnál megfeledkezvén erkölcsi kötelességükről, vagyis amelyek a pénz árát nem a tényleges beszerzési áron felüli 2—2Va

0/o-os haszonnal állapítják meg, hanem azon felül, hogy azok figyelmeztessenek túlkapásaikra. Ennek elérésére pedig leghelyesebb megoldás volna az, hogy az osztrák magyar bank helyi főnöke a körzetébe tartozó intézeteket időről-időre vizsgálja meg és állapítsa meg azon tényt, hogy mindenik intézetnek a pénzszükséglete milyen áron volt beszerezhető és ehhez adandó 2 — 2

1/a°/o-kal nagyobbított kamatlábbal állapítsa meg a tisztességes üzleti elvekkel összeütközésbe nem jövő kamatláb alkalmazást. Be kell látni, hogy jó időben szolid alapon megállt kisebb intézetek csak támogatásra érdemesek, mert azok kisebb méreteikben éppen olyan hasznos szervei a gazdasági életnek, akár csak az évtizedek során megnövekedett hatalmas pénzintézetek. Különben azt sem szabad teljesen figyelmen kivül hagyni, hogy egyszerre nem nőnek egekig a fák. Rév. A nyíregyházi iparosok a haiölcsönért. A nyíregyházi ipartestület vezetősége egymásután adja példáit erős hazafiasságának s kölelességérzetének. Amint a lapokban megjelent az első híradás arról, hogy a kormány a háborús-szükségletek fedezésére kölcsönt vesz igenybe s e kölcsönért egyenesen és közvetlenül a nemzethez fordul, a nyiregyházi ipartestület elöljárósága volt nemcsak e város, de az egész ország erkölcsi testületei között az egyik legelső, mely megértvén a szózatot, egész vagyonával az állam segítségére sietett s összes pénzintézeti betétkészletét, 30,000 koronát hadikölesön kötvények vételére fordítani határozta. E példás cselekedetével azonban nem merült ki minden tevékenysége. A túlnyomó részben ugyanazon vezetés alatt álló temetkezési társulatot is arra késztette, hogy az is hadikölcsönkötvények vásárlására fordítsa készpénzvagyonát. — Ám még itt nem állott meg. Hogy propagandát csináljon a magánosok között is, vasárnap délelőttre közgyűlést hivott össze, melynek egyedüli tárgya és célja a hadikölesön feltételének s előnyeinek ismertetése volt, hogy ezáltal egyrészt saját tagjainak érdekeit szolgálja, másreszt az egyeseket is figyelmeztesse a reájuk háramló kötelesség teljesítésére. A vasárnap délelőtti közgyűlés résztvevőinek nagy száma arról tett tanúságot, hogy az iparosság megértette vezetőinek hivó szavát s hogy az iparosság méltányolja vezetőinek törekvéseit. Az ipartestület közgyűlése vasárnap délelőtt 10 órakor folyt le a városháza nagytermében s Zomborszky Dániel ipartestületi elnök lelkes szavak kíséretében nyitotta meg a közgyűlést. Több izben volt már — úgymond — súlyos veszélyben e haza. Sokan azt is hitték, hogy az utolsó óra is elérkezett. Batukhánuak mongol csordái, majd az ezernyolcszáznegyvenkilencediki orosz invázió szomorú helyzetbe hozták a történelmi multu magyar államot. A magyar nemzet egyetemében azonban, —• Istennek hála, — mindig meg volt az erős kötelességtudás, hogy a veszély óráiban tudatára ébHősopka-gyapjufonal egjobb minőségben, hadbavonultak részére meleg alsó-ruhák, keztyük, harisnyák, has-, térd- ós órmafegitők szvstterak, kötött kabátok stb. a legnagyobb választókban kaphatók női- és férfi-divatáruházában Nyíregyházán Telefon: 12 9. sz.