Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-11-05 / 89. szám

A Szabolcsvármegyei K&zségi Jegyzők és a Szaboksmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. tétfizetés: Egész évre 10 K, Fé! évre 5 K, Negyed «tare 2 K 50 f. Egy szám ára 10 í. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A gyűlölet útján... Vajúdó idők borzalmas napjain, véres küzdelmek világot rengető, nagy eseményeinek idegromboló, szörnyű képei elől menekühe, beletemetkezem a mult emlékeibe. A békés időkben minden kultúr ember által tisztelt, nagy nevek jutnak eszembe és róluk gondolkodom. S az emberi haladás prófétáinak vélt szellemóriásokat gondolataim további folyamán — a mostani eseményekhez visszatérve — képzeletvilágomban törpéknek látom és lelkemben nagy üresség támad; a nagyrabecsülés irántuk elszáll belőlem és elsiratom őket. Talán mindenki igy tesz, aki csalódott bennük, a nagy célok még nagyobb harcosaiban, akik nyomorultul hagyták el az óriási tábort, melyben faji- és osztályelőitéletek nélkül, az egész világ minden kultúr embere egyesül, hogy soksok nemzedékek hosszú küzdelme után megteremtődjön a népmilliók szabadságának, egyenlőségének és testvériségének világot átölelő közös birodalma. Az emberszeretet és embergyámolitás útjáról a faji-gyűlölet útjára tértek ők, kik hirdetői, tanitói voltak azoknak a tanoknak, amelyek sok minden között, a faji-előitélettől is megtisztitja a lelkek zugait. És a helyett, hogy az történt volna, amit mindenki remélt, hogy ők úttörői lesznek a német-francia békesség megteremtésének — ehelyett azt kell látnunk, hogy német-gyűlöletük oda dobta őket érzelmük — gondolatnélküli — bábjainak —» s igy lesülyedtek. A német-gyűlölet faragott Emilé Vandervelde belga szociálpolitikusból, a két évvel ezelőtt lezajlott belga politikai nagy sztrájk szervezőjéből háborús minisztert ; a német-gyűlölet tette René Vivianit, az egykori hires szocialista agitátort francia miniszterelnökké; a német-gyűlölet szerelte le Gusztávé Hervét, az antimilitaris! a-mozgalom lelkes vezérét és a németgyűlölet tette önkéntes katonává Maurice Maeterlinck-et, korunk egyik legnagyobb Íróját. Ki hitte volna, hogy lesz idő, amikor Vandervelde Péter szerb királylyal, Viviani a kalmár Grey-el, Maeterlinck a nyers Nikitával és az antimilitarista Hervé az orosz cárral ölelkezik össze, hogy igy megkíséreljék letörni a kultúrának erős szárnyain diadalmasan magasba törő német nemzetet. És ha megtették, miért tették ? Francia, vagy belga földön talán kárhozatosabb hatású lenne a német kultúra, mint esetleg Európa keleti részén egy darab orosz birodalom? Ennek barbarizmusa és kultúrátlansága nem inkább rombolóbb és nyomasztóbb hatású lenne ott nyugaton, mint amaz ? Dehogy nem! Ezt talán senki sem tudja és érzi jobban át, mint ők. Vagy talán hazafiságuk parancsolta azt, amit tettek? Hát milyen hazafiság az, amely a más nemzetektől hozzánk beáramló szabad fejlődésnek és modern haladásnak gátakat emel? És vájjon az ő világnézetük megengedi ezt nekik, ha már esetleg ez lenne a hazafiságuk? Nem! És százszor nem ? Csakis a lelkeikben élő gyűlölet, a német-gyűlölet volt a vezetőjük. Az a gyűlölet, amelyet mindnyájan ismerünk és amelynek mi már annyian tapsoltunk is. Vagy talán nem igaz, hogy Maeterlinck „Sas fiók" cimü, szenzációs művének egyik jeles alakja egy gyönyörűen borzalmas „gyűlöllek" tirádát mond el? És talán nem igaz, hogy az előadó művész szájába adott mondások frenetikus tapsra ragadják a hallgatót? És a gyűlöletnek eme mesteri kézzel ragyogó szavakba öntött gondolat halmaza — én hiszem, hogy — azonos azzal a gyűlölettel, melyet szavakban másképpen fejez most ki az iró, de amely lelkében ott égett akkor is és ott ég ma is a német nemzet ellen — és ez a gyűlölet tölti be a többiek lelkét is. Óh, ti álnagyok, ti álszentek, kik mig képmutató farizeuskodással morált prédikáltatok minden nemzetek népeinek, addig lelkeitekben ott élt a vágyakozás, hogy mielőbb megtehessétek azt, amit most megtettetek, nem törődve azzal, hogy e tett nem más, mint az eszmékért rajongó tömegek lelkeinek megrugdosása. Ti nyavalyás, romlott gerincüek, kik előtt a magasztos nagy célok dib-dáb rongyok voltak, melyeket mint értéktelen holmit dobtatok el magatoktól csak azért, hogy a gyűlölet tüzében lángoló lelkeitek barbár érzelmeinek tettre váltásában kéjeleghessetek. Ti koronás Judások, kiket a szellemi kincsekben gyönyörködni tudók a tisztelet és nagyrabecsülés koronájával koronáztak meg — kultúrát csókoltatok és csókjaitok özöne közepett eladni készültetek és el is adtatok mindent barbár deszpotáknak. Jogról, világszabadságról, a nemzetek lefegyverezéséről, világbékéről prédikáltatok és most milliókat görnyesztettetek véres igába és fegyvert ragadtatok, hogy a fennen hangoztatott nagy ideák megvalósítása helyett, az általatok gyűlölt német nemzet irigylett kultúráját sárba tapodjátok — s oda szegődtetek minden jog, szabadság, béke és minden kultúra legnagyobb ellenségéhez. Éltetek fáján irodalmi alkotástok minden virága vad virággá lett! Örülök, hogy megismert a világnak népe benneteket! Kiábrándultunk ! És nem gyűlölünk benneteket, hanem sajnálunk. Azt sajnáljuk, hogy e tettetek után, mi leszünk azok, akik a ti hazátokat és a ti népeteket megfogjuk menteni és megfogjuk óvni attól, hogy a mai nagyjai által ásott sírgödörbe belesülyedjenek. Igen! Mert nekünk: Európa örök vértanujának, az ősidőktől kezdve, annyi ellenségtől agyonmarcangolt magyar nemzetnek jutott a feladat ma is, hogy vérünket áldozzuk és Európának kulturával megszentelt földjeit megvédjük az ázsiai barbarizmus ellen. És lássátok ti koronás Judások — mi megvédjük a ti hazátokat is! És ép úgy, mint ahogy eljött az idő, hogy ti összeölelkőztetek a deszpoták legbarbárabbjával, ép úgy el fog jönni az az idő is, amikor vérutódaitok bűnül jegyzik fel e tetteket és minket, szövetségeseinkkel egyetemben hősökként ünnepelnek majd, mert visszatartottunk benneteket saját vérünk árán attól, hogy ti a gyűlölet utján lerakjátok megingathatatlan alapját az örök barbárság képviselőjének, a gyilkos cárizmusnak! K. K. Äz itthonmaradtak. Egész Európa fegyverben áll. Milliónyi harcosokból álló seregek elszánt kitartással küzdenek egymással. Holttetemek ezrei, jajgató sebesültek és hontalanná vált menekültek tízezrei, égő falvak és romokban heverő városok jelölik a küzdők útjait. Amit a tudás, a modern technika folytonos haladásával csak nagyszerűt produkált, az mind ez óriási méretű háború szolgálatába szegődött, hogy ijesztő erejével végigpusztítson Európa földjén. Nyomában nyomor és pusztulás jár, utjain özvegyek és árvák sirása, sebesültek és haldoklók nyögése hangzik. S mig testvéreink és fiaink vérük hullásával védik határainkat északon és délen, éltüket és testi épségüket feláldozva vetnek gátat a barbár ellenség félelmes erejű és megszámlálhatlan seregének, addig mi itthonmaradtak feszült idegekkel lessük a híreket, melyek a harctérről hozzánk eljutnak. Lelkesedünk katonáink