Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-11-01 / 88. szám

88-ik szám. JMYÍP,¥IBBR. 1914. november 1 3. Járassuk azért gyermekeinket is a szokott pontossággal' iskolába s vegyük fontolóra, hogy ennek elmulasztásával épen legféltettebb kincseinkkel szemben járnánk el eléggé nem kárhoztatható módon. A községbe kerülő sebesült katonák némely helyen koldulni is szoktak. A törvény az ilyen kolduló katonákat szigorúan bünteti. Ezért, ha valaki ily irányú tapasztalatokat szerez, azokról nyomban tegyen jelentést az elöljáróságnak. Megtörtént az is, hogy katonai vezetés alatt nem álló, csapattestüktől a hadmüveletek folytán különvált katonai egyének a lakosságitól egyes tárgyakat azok árának megtérítése nélkül elvesznek, sőt fosztogatnak. Idevonatkozóig Belügyminiszter ur 7515/1914. számú rendeletében meghagyja, hogyha katonai egyének a lakosságtól élelmiszereket, állatokat fogatokáé vagy egyéb tárgyakat vesznek igénybe, tőlük azonnali készpénz fizetést, vagy szabályszerű elismervényt követeljenek. Ha ezt megtagadnák, figyeljék meg, hogy az illető katonák milyen fegyvernemhez és ezredhez tartoznak, milyen az egyenruházatuk, mi a rendfokozatuk s milyen nyelven beszélnek ? Ez adatokat és a tárgyak eltulajdonításának körülmenyeit azonnal hozzák az elöljáróság tudomására. Az ilyen katonák a törvény teljes szigorával fognak sújtatni. A háborúskodás temérdek költséggel jár. Hazafias golgot müveinek azért mindazok, akik köztartozásaikat idejekorán kifizetni igyekeznek. Egyéb tartozások törlesztéséről az úgynevezett Moratóriumos törvény intézkedik. Ez a törvény megállapítja azokat a tartozásokat, amelyeket még e kivételesen nehéz időkben is törleszteni kell s megjelöli azokat, amelyeknek fizetésése halasztást engedélyez. A jótékonyság egyik legszebb erénye az emberiségnek, egyik legszebb virága a könyörület érzésétől áthatott emberi léleknek. E következményeiben áldásos erény gyakorlására most bő alkalom kínálkozik. Ne zárjuk el tehát szivünket az e napokban mind gyakrabban felhangzó esdő szózatok elől s feleslegünkből, még a magunk szükségleteinek korlátozása árán is juttassunk a háború nyomorgó áldozatainak. Érettünk, hazánk további fennállásáért küzdő vitéz katonáink a zordon Északon sokat szenvednek a dermesztő hidegtől. Adjunk alkalmat és eszközt nekik arra, hogy didergő tagjaikat felmelegíthessék. Készítsünk hósapkát és érmelegitőt sok-sok tízezret, küldjük el azokat a Hadsegélyző Hivatalnak, hogy mielőbb hozzájok juthassanak. Minden idejében érkező hósapka talán egy-egy ellenség pusztulását jelenti számunkra. Sebesült katonákat önhatalmúlag házi gondozás és ápolásba senki nem veheti. Ezt tiltja a hadvezetőség. Utakat, az azokon levő hidakat s egyéb műtárgyakat, táviró- és telefon vezetéket rongálni, automobilokat feltartóztatni szigorúan s büntetés terhe alatt tilos. Háborús időben minden, hadiszolgálatra alkalmas embernek teljesíteni kell a haza védelme körüli kötelességét. Aki e legszentebb kötelességet nem teljesiti, az nem hazafi, az hazaáruló! Emellett az ilyeneket a törvény büutető keze is szigorúan üldözi. Azért mindazok, akik az eddig kiadott behivó-parancsnak vagy gondatlanság, vagy egyéb indok miatt mindezideig nem engedelmeskedtek, továbbá azon sebesült katonák, akiknek szabadideje lejárt és fegyveres szolgálatra újból alkalmasak lettek, hogy bevonulásuk végett azonnal jelentkezzenek a községházánál. Mindnyájan tudjuk, hogy a háborúnak minden ragályos betegség, főként pedig a kolera, vérhas és tiphus állandó s hűséges kísérője, s ezek a járványos betegségek, ha ellene kellően és idejekorán nem védekezünk, rohamosan terjednek. Hazáhk közegészségügye és magunk iránti legfontosabb kötelességünk tehát, hogy ezen veszedelmes s a népességet felette ritkító járványos betegségek ellen minden rendelkezésünkre álló eszköz igénybevételével védekezzünk s a járvány terjedésének gátat vessünk. Legnagyobb ellensége e pusztító járványnak a tisztaság. Erre kell tehát minden eszköz felhasználásával törekednünk. Tartsa háza tájékát és magát s hozzátartozóit, mindenki a legnagyobb tisztaságban. A kutak környékét töltse fel. Ivásra csak mélyfuratú kút vizét használja. Udvaráról a trágyát azonnal takarítsa ki, udvarát és az utcának telke felől eső részét gyakran felseperje; lakószobájának ablaka nyitható s szellőztetésre alkalmas legyen, a szellőztetést gyakran eszközölje. Árnyékszékéről gondoskodjék, azt állandóan tisztán tartsa. Ha szegénysége miatt rendes árnyékszéket nem készíttethet ásson gödröt, azt sövénynyel kerítse körül s felelősség terhe alatt gondoskodjék arról, hogy a házánál levők ürülékeiket mindnyájan abba tegyék le, s ezt a gödröt mésztejjel gyakran fertőtlenítse. Evésben és ivásban mindenki legyen mértékletes. Szeszes italok élvezetétől tartózkodni kell. Általában véve igyekezzék gyomrát rendben tartani, mert az egészséges gyomor egyik legbiztosabb ellenszere a kolera betegségnek. Ha pedig mindezen előzetes óvintézkedések dacára koleragyanus betegségek, tehát hányás és hasmenés fordul valahol elő, azt azonnal jelentse az elöljáróságnak, mert ha valaki a hozzátartozóinak ilynemű betegségét bejelenteni elmulasztja s ez más uton kerül az elöljáróság tudomására, a beteg kérlelhetetlenül a járvány kórházba fog szállíttatni, mig ellenben házi gyógykezelés alá kerülhet. Hitem és rendületlen meggyőződésem, hogy azokat a sötét fellegeket, melyek most szeretett hazánknak egén oly vészterhesen tornyosulnak, vitéz hadseregünk hősies küzdelme diadalmasan szét fogja oszlatni s ezen a most beborult egen ismét ki fog sütni s még tündöklőbben fog ragyogni az a hatalmas égitest, melynek áldásthozó melege véráztatott hazánknak termő talajából majd uj életet fakaszt. Adja a Mindenható Isten, hogy ez mielőbb bekövetkezzék! Balogh Lajos, főjegyző. Farkascsordák jelennek meg a csatamezőn, ha elhallgat az ágyuk rémületes hangja. Csodálatos ösztönükkel száz mértfőid távolságról megérzik, hogy teritett asztal várja koplalásban megedződött gyomrukat. Tajtékzó szájú, villogó szemű, ütöttkopott bundáju ordas veheti őket, s talán a szibériai síkokról vetődtek ide, ahol egy évtizede szintén mannahullás volt farkasországban. A diplomaták zeg-zugos koponyáitól a keletázsiai csikasz gyomráig körülményes az ut nagyon, de annál biztosabb. Mikor a nagyhatalmak dörgedelmes ultimátumokat vágnak egymás fejéhez, farkashon ifjai és vénei hegyezve fenik fogaikat, megtisztítják körmeiket és lerázzák bundáikról a szibériai tundrák piszkát, hogy a diszebédeken kellő eleganciával jelenhessenek meg. A menü elég változatos. Finn-ugor, szamojéd, török-tatár, tunguz-mandzsu, mongol és indogermán, valamint a szláv fajok minden ága, minden tipusa képviselve van lucullusi lakomájukon, melyen a különböző farkasnemze* tek diplomáciai képviselői bizonyára hízelgő bókokkal és hazug elismerésekkel telitett toasztokban biztosítják egymást megbízó államaik szilárd hűségéről és elvhű ragaszkodásáról. Elhallgatják azonban az ínséges békeidők eseményeit, amikor az éhség unszolta gyötrelemben egymás ellen harcoltak, s tulajdon farkastestvéreiklhúsávalihallgattatták el ösztövér gyomruk ijesztő korgását, Most azonban rájuk mosolygott a szerencse csillaga, az emberek háborúba keveredtek ismét, fegyverszünetet kötnek hát a farkasok és talán az általános béke eszméje pislán fel lapos koponyájukban. Egyelőre jól érzik magukat, mindegyikük megkapja a maga kövér koncát, ennél tovább nem terjedhet ambíciójuk. Majd ha elül ismét az ágyuk dübörgése, ha a katonák puskaagy helyett az eke szarvát ragadják meg újból, ha az utolsó elesett hős hantja is el lesz takarítva, újra súlyos nemzetgazdasági gondok nehezednek majd Farkasország nagyfejű véneire, újra farkashust esznek majd a farkaspolgárok, de annaleseikben pontosan föl lesznek jegyezve a történeti idők bőséges napjai, amikor szabadon dúskálhattak minden jóban. S esténként, mikor a holdvilág reflektora végig ragyog a kirgizpuszták homokján, a ritkás bozótokból elősompolyogva, valami tisztáson gyűlést tartanak, amelyen sok szó fog esni az idők múlandóságáról és változandóságáról, türelmetlen fiatal farkasok fogják az öreg, pápaszemes ordasokat meginterpellálni, hogy mikor lesz már- megint háború, mert ha ez a békés, rendes, közbiztonságos hangulat még sokáig tart, farkasország válságos helyzetek elé kerülhet. S a tudós, bölcs farkas bizonyára igy inti majd türelemre a nyugtalankodót: amig emberek élnek a házakban, addig a mi sorsunk is biztosítva van! y. Mikor az oroszok Magyarországon voltak. Irta: Aage Madelung. Aage Madelung a jeles dán iró mint a Berliner Tageblatt haditudósítója az orosz betörés után beutazta az északkeleti vármegyéket és érdekes tudósításokat küldött lapjának. Ez a cikke Máramarosszigeten október 20-án kelt és a Berliner Tageblatt október 24-iki számából fordítottuk. Midőn az oroszok M.-Szigetbe bevonultak, különösen nagy érdeklődéssel tndakozódtak Dr. Illés Andor főügyész tartózkodási helyéről. Az oroszok jól tudják, hogy kikkel van dolguk azokon a vidékeken, amelyeket meglátogatnak. Igy például Bukovinában Gzernovitz kormányzását azoknak az uraknak adták'át, akik még a békében az ő ágenseik voltak, t. i. a Gerovszky fivéreknek. Ellenségeiknek, akarom mondani azoknak, akik a monarchiában a nagyorosz propagandával szembeszálltak, azoknak, is tartanak föl állásokat és pedig a novgorodi pincebörtönökben. Dr. Illés Andor azonban még idejekorán elhagyta M.-Szigetet. Midőn azonban az oroszok egy hét múlva kénytelenek voltak visszavonulni, ő volt az első hivatalnok, aki a főispánnal együtt elfoglalta állomáshelyét. Illés neve szorosan összekapcsolódott avval a hírhedt chizma-perreí, amely egy éve játszódott le M.-Szigeten. ő volt az, aki kiderítette a ruszofilpropaganda titkos szálait és a bűnösöket törvény elé állította. Ha ez a per most folyt, volna, akkor más lett volna az eredmény is és Bobrinszky gróf ur, aki azelőtt biztos kísérettel utazott M.-Szigetre, ha most jelent volna meg, hogy tanítványait ^ a cár nevében megvédelmezze, aligha mehetett volna vissza, hogy elfoglalja a bukovinai kormányzói állást. Midőn M.-Sziget felé való utazásom közben egy rettenetes hosszú éjszaka, amit a királyházai vasútállomás épen nem paradicsomi vendéglőjében voltam kénytelen eltölteni, együtt szenvedő társaim között megpillantottam egy férfit, akinek az arcát sohasem fogom elfelejteni. Azt mondták, hogy ez Illés. Reggel ugyanazon vonattal utaztunk tovább Husztra, ahol megrekedtem és a jó emberek egy üres bankhelyiségben adtak nekem szállást. Tudniillik a személyvonatok csak Husztig közlekednek és katonavonatra nem volt igazolványom. Midőn 24 óra múlva ismét az állomáson vártam — most már igazolvánnyal fölszerelve — az első katonavonatra vagy lokomotivra, amely M.-Szigetre vigyen, Dr. Illés már megérkezett az állomáshelyére. Aznap délután már láttam is a katonákkal megtöltött m.-szigeti „Korona" vendéglőben, ahol egy tisztiszolga és egy rongyos fickó képezte az egész kiszolgáló személyzetet, mert a pincérek mind elmenekültek az oroszok elől. Ébéd után a kávéházban ülök. Ekkor nagy sürgést-forgást látok kint. A katonaság kiser valami ötven ruthén parasztot, asszonyokkal és gyermekekkel együtt végig az utcán. Az utcasár magasra csap föl a sietők lábai alatt. Az utolsókat, köztük egy falábú fickót a katonák puskatussal biztatnak, hogy hátra ne maradjanak, erre ők nekidülnek a tömegnek, mire