Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-10-15 / 83. szám

A Szafoolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. FI ^fizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed «wre 2 K 50 f. Egy szára ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 00 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A harmadik veszedelem. A nagy világfelfordulással kapcsolatban felütötte fejét a harmadik veszedelem is. Az első maga a* háború. Véreink ott küzdenek értünk a harc mezején. Szenvedik a háború véres veszedelmeit. Minden pillanatban kockán forog életük, testiépségük. Gyötri őket az időjárás. Koplalnak is nem egyszer. Hazulról hirt is alig hallanak, ami még fokozza szenvedéseiket. Mi pedig, akik itthon vagyunk, idehaza aggódunk szeretteinkért, hőseinkért és hazánkért, nemzetünkért. A második veszedelem a kolera réme. Minden hadjáratnak elkerülhetetlen velejárója. Felütötte a fejét most is. Fenyegeti küzdő katonáinkat, fenyeget mindnyájunkat Szerencsére — ugy látszik — a minden irányban megtett kellő óvintézkedések elejét veszik elhatalmasodásának. Sőt legújabban megnyugtató hireket kapunk arról is, hogy a kolerának is megvan a védőszéruma. Oltogatják katonáinkat s az oltások meg fogják őket védelmezni ettől a nyavalyától. A harmadik veszedelem mostanában kezdi mutogatni hiéna-körmeit. A háború miatt megzavarodott a közlekedés. Megnehezedett, sőt mert a háború immáron kiterjed mind az öt világrészre, mind az öt világrész tengeri kereskedelmére, sok küldeményre egyenesen lehetetlenné vált a szállítás. Idehaza határainkon belül megakadt a tüzelő anyagok, a fa és a szén szállítása. Pedig közeledik a tél, sőt itt van már a nyakunkon a hideg; szükség van a fütő. a tüzelő anyagokra. Faraktáraink üresen állanak. Szénkereskedőink nem jutnak szénhez, A vasutak a katonai szállításokkal vannak elfoglalva. A hatóságok hiába adják ki az igazolványokat arról, hogy szükség volna a tüzelő anyag szállitására, — a vasút nem tud szállítani. A máramarosi betörések miatt megakadt a só szállítása. Az ország legnagyobb részét a máramarosi sóbányák látják el sóval. A készletek fogytán vannak és még mindig nem képesek a kereskedők készleteiket kiegészíteni. A borsót és lencsét Galicziából és Oroszországból kaptuk. Terem ugyan Szabolcsban is borsó, de ez nem pótolja a megszokott minőséget. A télen, — hacsak Romániából nem — nem kaphatunk belőle. Pedig ezek szinte nélkülözhetelen élelmi szerek voltak a rendes időkben. A rizs szállítása egyenesen lehetetlen. Mert hiszen azt tengeren kaptuk. A tenger pedig el van zárva. A lapok közlése szerint ugyan Olaszországból beengedtek hozzánk egy bizonyos menynyiséget, — de mi az a szükséglethez képest ? Maradna tehát a bab számunkra, mert ez itt terem nálunk, sőt tőlünk szállítják másfelé is nagy mennyiségben. Ámde ez a szállítás épen a borsó és lencse, meg a rizs hiánya miatt oly mérveket öltött, hogy ha nem vigyázunk, magunknak nem marad. Az idegen kereskedők azt az árat adják meg a babért, amit kérnek a termelők és kereskedők. Szerencsénkre még burgonyánk és káposztánk lesz elegendő. De csak akkor, ha gondoskodunk kellő időben a megszerzésről. Hogy theánk nem lesz, azt még csak kibírjuk valahogy. Hogy kávénk is kevesebb lesz, azt is csak elszenvedjük. De komoly veszedelem fenyeget bennünket a gabonanemüek: a buza meg a rozs és a liszt tekintetében. A gabona behozatali vámokat eltörölték, illetőleg felfüggesztették ugyan, de ennek hatása észre sem vehető. Mert hiszen a gabonatermelő külföld kiviteli tilalmat állított fel. És a gabonanemüek ára napról-napra száll fölfelé a végtelenségig. Lelketlen, avagy talán csak élelmes spekulánsok szedik össze a készletet és verik fel az árát. A buza ára 40 korona körül tart métermázsánként, a rozsé 30 korona körül. S ki tudja hol áll meg, ha ugyan egyáltalán megáll! íme a harmadik veszedelem, a gazdasági veszedelem! Hogy küzdjünk meg ezzel? Egymásután olvassuk a lapokban, hogy egyik-másik törvényhatóság megmozdult már. Feliratilag kéri a kormányt az árak országos szabályozására. Budapest székesfőváros közigazgatási bizottságában is szóvá tették ezt hétfőn. A kormány — hír szerint — már hetek óta foglalkozik is azzal az eszmével, hogy a gabonanemüek és a liszt árát országosan szabályozza. Eddig még nem tette. Sürgetnünk kell tehát, hogy megtegye. Meg kell tennie, mert különben ezen a téren rettenetes helyzet állhat elő a háború és a kolera következményeivel már amúgy is túlságosan igénybe vett nemzet életében. Minden illetékes tényező emelje fel a szavát. Ez nem egy osztály, nem egy foglalkozási ág érdeke. Mindnyájunk érdeke, hogy élelmezésünkről gondoskodhassunk. De sürgetnünk kell másfelől, hogy adassék mód és alkalom a tüzelő anyagok szállitására is. A vasutak köteleztessenek, hogy a hadiérdekek sérelme nélkül gondoskodjanak ezek szállításáról. Mert sem megfagyni, sem éhen halni nem szabad engedni az embereket. Mozgassunk meg minden követ mig nem késő! Megyei közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottsága kedden délelőtt tartotta meg őszi rendes közgyűlését dr. Ujfalussy Dezső főispán elnöklésével. A főispán a megjelent bizottsági tagokat szívélyesén üdvözölte, a következő nagyszabású megnyitó beszédet mondta: Azok előtt a kevesek előtt, akiknek az isteni gondviselés a tehetség és tudás mellé az alkalmat is megadta ahoz, hogy a világtörténelmi események kohójába látó s megismerő szemmel betekinthessenek, régen tudott volt az, hogy az eljövendő idők méhe felette terhes az áldást nyújtó békét fenyegető veszélyektől. Ez az ihletszerü, az elkövetkezettek által igazolt megértés sok ellentmondást, küzdelmet, olykor pereátot is váltott ki a mig nem eldördült előbb csak a kettős monarchiát gyászba, majd a félvilágot lángba boritó gyilkos fegyver. Ez a dörrenés azonban életre keltette egyben a magyar nemzet életbölcsességét is, ledöntötte azokat a válaszfalakat, amelyek alá ellenségeink bennünket eltemethetni véltek. Egy test egy lélekké fort e hazának minden polgára s lángoló hazafias lelkesedéssel kiáltotta oda egyhangúlag az ellenségnek: Ne bántsd a magyart! Felcsendült újra a régi idők tüneményes hatású danája: »Talpra magyar hi a haza" és a hivó szózat minden szívben lelkes viszhangra talált. Fiaink azóta véres csatákban, mindenütt túlnyomó számú ellenséggel szemben ismételten megmutatták, hogy a magyar szívből még nem veszett ki az ősi bátorság s hogy a magyar kar sujtoló ereje nem csökkent. Viszont német szövetségeseink fényes bizonyságot tettek arról is, hogy az adott szó szentsége komoly nemzeteknél még a nemzetközi politikában sem csak irott malaszt s feltüntették a szövetségi hűségnek örök időkre tanuságul szolgálható legragyogóbb példáját. Egy egész vilaggal való szembeszállásra alkalmas ezen erők mellé sorakozik javunkra még az a tény is, hogy az igazság a mi ügyünk mellett szól. Az isteni gondviselés segitő kegyelmébe vetett erős hittel tekinthetünk ezért a jövő elé s ebben a meggyőződésben kell hogy mi, az idehaza maradottak is teljesítsük a reánk háruló hazafias kötelességeinket. Hogy ebben a részben s vármegye területén ezideig mi történt, e részben óhajtom tájékoztatni a tekintetes törvényhatósági bizottságot.