Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-10-08 / 81. szám

Az uj hajdudorogi gör. kath. Püspökség Nyíregyházán. Miklóssy István, az uj hajdurogi gör. kath. egyházmegye püspöke szombaton este teljes csöndben, minden ünnepies fogadtatás mellő­zésével Nyíregyházára érkezett, hogy egyház­megyéjének kormányzatát immáron innen, vég­leges székhelyéről: Nyíregyházáról vezesse. Végleges ideköltözésével véget ért a harc, mely székhelyének kijelölése körül a versengő városok között hosszú időn át elkeseredett küz­delemmel folyt, s amikor egy rész örömmel vesszük tudomásul, hogy ez a küzdelem a mi igazságos ügyünk diadalával végződött, éppen annyira örvendetes az is, hogy az utolsó zavaró momentum, mely a püspöki egyházmegye szervezetének kiépítését többé-kevésbbé hátrál­tatta, a székhelykérdésnek megoldásával szintén kiküszöbölődött. A püspökség székhelyének javunkra történt kijelölése tényének nagy jelentőségét számunkra még csak fokozza az az őszinte vágyakozás, mely az uj püspököt eltöltötte, hogy minél hamarább körünkbe érkezhessen s egyház­megyéjének ügyeit innen intézhesse. Kedves és jóleső bizonysága ez annak, hogy a személyé­hez és az általa képviselt s magasztos nemzeti misszió betöltésére hivatott intézményhez való rakaszkodásunk kölcsönös volt, s ő is éppen olyan örömmel jött a mi körünkbe, mint a mily igaz szeretettel mi vártuk Őt. Ezeknek az érzelmeknek kölcsönössége biztató reményt nyújt arra, hogy a hazája, egyháza és az uj székvárosa javára kifejtendő működése áldásos, sikeres leend. * Miklóssy István szombaton este a 9 óra tájban érzkező vonattal érkezett városunkba Sátoraljaújhelyből, hová Debreczenből való végleges távozása után néhány napi tartózko­dásra távozott. Az érkező püspököt az állo­másnál Bányay Jenő kanonok, püspökhelyettes vezetésével kizárólag a papság várta és fogadta, mert az uj püspöknek a leghatározottabb kíván­sága az volt, hogy a háború izgalmára való tekintettel a város közönsége részéről való ünnepies fogadtatása teljesen mellőztessék. Meg­érkezése után egyenesen a templomba hajta­tott, hol a bejáratnál teljes egyházi ornátusban Ruttkay Gyula főesperes, szentszéki ülnök fogadta. Ruttkay főesperes a jelen voltakat magával ragadó beszédben üdvözölte az egyház­fejedelmet, s kifejezvén Előtte a papságnak, a híveknek s az egész város közönségének határ­talan örömét, az Úrhoz könyörgött, hogy az uj püspököt halmozza el áldásaival s áldja meg azzal az energiával, mellyel hazája javára eddig is működött, s amelyre a jövőben is bizonyára szüksége lesz. Ruttkay Gyula főesperes üdvözlő beszédére ez uj püspök hosszabb beszédben válaszolt. Örömmel jött — ugy mond — Nyíregyházára, mert meg van róla győződve, hogy itt azzal a szeretettel várják és fogadják őt, melyet az általa képviselt intézmény megérdemel, s mert tudja, hogy a személye és az uj püspökség intézménye iránti szeretetben e város minden polgára egyformán osztozik. Hálájának adott kifejezést, hogy Nyíregyháza város közönsége nemes áldozatkészségével lehetővé tette, hogy az uj püspökség itt találjon állandó otthont, ám ez az áldozatkészség nem lesz hiábavaló, mert az ő egész működését az a vezérlő gon­dolat fogja áthatni, hogy működésével a kőz­nek, e város minden neme3 ügyének és törek­vésének javára legyen. A püspök beszéde után, mely a jelenvolt közönségre a legmélyebb hatást tette, Kassás Annuska diszes virágcsokrot nyújtott át igen kedvesen előadott üdvözlő szavak kíséretében az uj püspöknek, ki ezt kővetőleg az oltárhoz lépett, s rövid, hálaadó könyörgést végzett. * Bár az uj püspök lakásában teljesen még be nem rendezkedett, az első fogadtatást már is megtartotta. Májerssky Béla kir. tanácsos, polgármester vezetésével hétfőn délben 12 óra­kor a város tanácsa és tisztikara tisztelgett az új püspök előtt. Májerszky Bála kir. tanácsos polgármester beszédében legelőször is annak az őszinte örömnek adott kifejezést, mely a püs­pök érkezésének, végleges ideköltözésének hí­rére a város egész polgárságát áthatotta. Nyír­egyháza város magisztrátusa tehát az első akart lenni, hogy az örömérzetét Előtte tolmácsolja. Kérte a püspök jóakarata támogatását a város minden jogos és nemes törekvese számára, s biztosította viszont az új püspököt arról, hogy a városnak egész közönsége, s minden hivata­los szervezete nehéz és felelősségteljes munká­jában támogatására lesz. A polgármester beszédére az új püspök hosszú, kimerítő választ adott. Legelső sorban magáról nyilatkozott. Arról az őszinte vágya­kozásáról, hogy új és végleges székhelyét itt Nyíregyházán mielőbb elfoglalhassa. Nyíregy­háza városa — úgymond — igen jelentős anyagi áldozatot hozott azért, hogy az új püspökség székhelyét a maga számára biztosit­hassa, ez az áldozat azonban sem anyagiak­ban, sem erkölcsiekben nem lesz hiábavaló. Elhatározott szándéka, hogy új székvárosa és vármegyéje közügyeinek intézésében tevékeny részt vesz, s ígéri, hogy minden erejét, tudását és képességét s tekintélyének minden súlyát latba fogja vetni, hogy városa érdekeit szol­gálhassa, jogos és nemes törekvéseit diadalra juttathassa. A többi felekezeteknek nem kell tőle tartania, mert Ő nem a hódítás vágyával, törekvésével jött, de a szeretet hirdetésének vágyával. Minden erejével arra fog közremű­ködni, hogy minden felekezetnek igazságos ügye diadalra jusson, hogy a felekezetek egymás mellett békésen működjenek közre a köz ja­vára s ha ez a harmónia talán hiányoznék, ezt a harmóniát éppen ő teremtse meg. Mert hi­szen — úgymond — valamennyien egy Atyá­nak gyermekei vagyunk, s — bár különböző dogmatikai alapon, rithussal ugyan, de — mindannyian egy cél felé törekedünk. A püspök válaszát az üdvözlő küldöttség zúgó éljenzéssel fogadta, s utána az új püspök még hosszasabban elbeszélgetett a küldöttség tagjaival. Az álhírek koholásáről. A hadviseléssel kapcsolatos álhírek koho­lásának és terjesztésének tilalmáról Sándor János belügyminiszter a következő rendeletet adta ki: Mind sűrűbben érkezik a panasz a had­viseléssel kapcsolatos oly riasztó hirek koholása és terjesztése miatt, amelyek alkalmasak arra, hogy a nagyközönség körében nyugtalanságot és oknélküli aggodalmat támasszanak. Minden komoly ember elismerni kénytelen, hogy ily álhírek koholása és terjesztése a köz­rendet és köznyugalmat, — amelynek fentartása és előmozdítása, épen ilyen súlyos időkben két­szeres kötelesség — nagy mértékben veszélyez­teti. Ez okból ily álhírek koholását és terjesz­tését szigorúan megtiltom és a tilalom meg­szegését az 1879. XL. t.-c. 1. §. alapján kihá­gássá nyilvánítom. Ennélfogva azt, aki a hadviseléssel kap­csolatban : 1. vészhírt kohol, vagy valótlan vészhírt terjeszt; vagy 2. valakinek megsebesülését, halálát, vagy az ellenség fogságba jutását állítja vagy híresz­teli, anélkül, hogy az adat valódiságáról hiva­talos közlésből vagy kétséget kizáró más módon meggyőződést szerzett volna; vagy 3. egyéb oly hirt, kohol, vagy olyan álhirt terjeszt, mely alkalmas arra, hogy a lakosság körében félelmet vagy ijedelmet keltsen, kihágás miatt tizenöt napig terjedhető elzárással és kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni. E kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóság mint rendőri büntebiróság, a székes­fővárosi magyar királyi államrendőrség műkö­désének területén a budapesti magyar királyi államrendőrség hatásköréhez tartozik. A felsőszabolcsi református egyházmegye őszi közgyűlése. A felsőszabolcsi református egyházmegye ez évi őszi közgyűlését szeptember 30-án tar­totta meg Kisvárdán, Vas Mihály esperes és Jármy Miklós gondnok urak elnöklete alatt. Igaz ugyan, hogy a hiányos vasúti közlekedés és rossz utak miatt többen elmaradtak, akiket rendesen ott szoktunk látni soraink között, de ennek dacára is elég szép számban gyülekez­tünk össze anyaszentegyházunk ügyeinek épí­tésére, mert ha kívülről az ellenséges ágyuk döngetik is szeretett hazánk 1000 éves épüle­tének védő falait, nekünk akkor sem szabad megállanunk, hanem a hazával egy testben élő, egy célért küzdő egyházunk épületét, a földi istenországát akkor is építenünk kell. A nagy és nehéz idők aggodalmai között is reménykedő lelkünk bizalmát öntöttük ki örökkévaló Istenünk előtt, midőn megzendült ajkunkon az ének: „Te benned bíztunk eleitől fogva" s esperes urunk ajkain elhangzott, mindnyájunk szivéből fakadt buzgó imádságban kértük Ót, hogy szégyenitse meg ellenségeinket, adjon győzelmet fegyvereinknek, gyógyulást betegeinknek, üdvöt az elesetteknek, vigaszt a kesergőknek, áldást minden igazán élőnek, bé­kességet az egész emberiségnek. Gondnokunk alkalmi megnyitó beszéde és a formaságok elintézése után, a 44 pontban előre összeállított tárgysorozatban foglaltak s ezek között első helyen esperes úr időszaki jelentése tárgyaltatott. E jelentés aggodalom­mal, de egyszersmint a szebb jövő remény­ségével emlékezik meg, a nemzeti létünket kockára tevő háborúról, az ezzel kapcsolatos, reánk váró hazafias szent kötelességekről. S mig a debreceni egyetemnek megnyitása és tanárainak kinevezése feletti örömét kifejezésre juttatja s az egyetem létesítése, megnyitása körül forgolódokat, a kinevezett tanárokat, köztük első helyen Kiss Ferenc első rektort örömmel üdvözli, addig másfelől a legnagyobb sajnálattal veszi tudomásul, hogy a régi főis­kola két kipróbált, magas képzettségű tanárja, dr. Mitrovics Gyula és dr. Hendel Vilmos a kinevezésnél mellőztetett; minek következtében közgyűlésünk fel is keresi egyházkerületünk elnökségét, hogy bölcs eljárásával hasson oda, hogy a méltatlanul mellőzöttek megfelelő er­kölcsi és anyagi kárpótlásban részesüljenek. Az egyházkerületi elnökségnek azon leirata kapcsán, mely szerint lehetséges, hogy a há­borús viszonyok miatt az e. ker. gyűlés sem lesz rendes időben megtartható, közgyűlésünk az elnökséget teljes jogkörrel ruházza fel arra nézve, hogy a halaszthatatlan, fontos ügyeket, az egyházmegye nevében elnökileg intézzék. A tűzbiztositási ügyben legutóbb hozott e. ker. határozatot, mivel e tekintetben egyházaink a réginél sokkal több kedvezményben részesül­nek s mivel a belkörü tűzbiztosítás iránti in­tézkedések is fokozatosan meg fognak tétetni, közgyűlésünk megnyugvással vette tudomásul. E. ker. képviselőkül Somogyi József és Vay Péter tanácsbiró urak küldettek ki. Ajak, Benk, Demecser, Fényeslitke, Gégény, Mándok, Pap, Petneháza, Székely, Tiszamogyorós Újkenéz és Zsurk építkezési tervei és költségvetései jóvá­hagyattak. Az esperesi, számvevőszéki s tanügyi-bi­zottsági jelentésekkel kapcsolatos, nagyobbára helyi érdekű és vonatkozású intézkedések meg­tétettek. Nagy László mezőladányi lelkésztár­sunk, valamint az összes időközben megvá­lasztott tanitó urak is állásaikban véglegesen megerősíttettek. A segédlelkészek áthelyezései s kirendelései tudomásul vétettek. Sarkadi Nagy Antal szabolcsveresmarti lelkész számvevőszéki jegyzővé, Keresztesi László petneházai lelkész iskolai körlátogatóvá választatott. Az országos közalapi tőkekamat segély-kérvények s refor­mátus segély-egyleti kérvények ügyében tett bizottsági előterjesztések változatlanul elfogad­tattak. A kérvényező 22 egyház együttvéve körülbelül 180,000 K tőkekamat segélyre ajánl­tatott. Az építési kölcsön ügyek, alapító levelek

Next

/
Thumbnails
Contents