Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-10-01 / 79. szám

Dr. Szesztay, magasztos, hatást keltő indít­ványának méltó visszhangja volt az a meglepő bejelentés, hogy a tiszaberceli ref. egyház, a nagy Bessenyei szülőhelye 50 métermázsa rozsot bocsátott a háborúban küzdő tiszaberceliek nélkülöző családjainak részére s ezenkivűl e nehéz időkben a nagy küzdelem által közvet­lenül érdekelt egyháztagok egyházi adóját is elengedi! íme a jó magyar föld, a mi lábaink alatt is már megmozdult s most a bercelieket, majd a többieket is viszi a szent cél felé, hol a hon szeretet oltára előtt kell, hogy mind­annyian szivvel lélekkel áldozzunk ! A berceli reformátusok áldozatkészsége s égő honszere­tete előtt hajtsuk meg .mindnyájan az elismerés zászlaját! . . . Hajtsuk meg különösen Korocz József berceli ref. lelkész előtt, kinek irányítása erkölcsi befolyása, a szivek mélyén élő gon­dolatnak testet adott! Veres Károly egyházmegyei pénztárnok indítványára pedig kimondta az egyházmegyei közgyűlés, hogy a közigazgatási pénztár ter­hére 300 kor. segé'yt szavaz meg a megtá­madott haza céljaira. Igy indult a gyűlés mun­kája ünnepélyes komolysággal s tiszta hon­szeretettel ... A többi tárgynak csak a fel­merülő jelenségek adtak méltó keretet s jelentőséget. Harmonikusan illeszkedett a mai viszonyokhoz az esperesi évi és időszaki jelen­tés ; tárgyilagos hűséggel ölelte fel azt is, a miben még sok a fogyatkozás ; azt is, a min a haladás tiszta gyöngye csillog! A tanügyi bizottsági elnök jelentése a népiskolai kulturánk által vágott utakra a biz­tató fejlődés s előhaladás jelvényeit állította be! A kitűnő eredménynyel működő tanítók száma évről-évre szaporodik. Kezdi a hivatott lelkek szárnyait megérinteni az uj idők szellője! . . . Kezd életre kelni a vágy, hogy a magyar­ság feladata nem a sülyedésben, hanem a foly­tonos emelkedésben áll. Elismerés azoknak, a hü nemzeti apostoloknak, kik szűkös anyagi viszonyok ölén fényes álmokat álmodoznak! A gyűlés többi tárgyai nagyobbára admi­nistrativ természetűek, melyek mindannyian megfelelő elbírálásban részesüljek. Felhangzottak a különféle építkezési s adósság törlesztési segélykérelmek is ! Ilyenkor lehet arról meggyőződni, hogy a fejlődő kor nagy kívánalmaival szemben, mily óriási mér­tékben jelentkezik a szükség, a gond. A beje­lentett igényeket redukálhatja majd a felsőbb ­ségi óvatos számítás, de a küzdelmes élet azt csorbítani nem fogja, sőt inkább évről-évre neveli, mint a fejlődő lét eltitkolhatatlan szük­ségét. A tanácskozás délután 1 órakor ért véget az elnökség lankadatlan buzgósága s a gyűlést alkotó tagok élénk érdeklődése mellett. Midőn a hivatalos munka után egymásnak búcsú job­bot nyújtva távozánk, ott élt mindnyájunk keblében a gondolat: vajha boldog, dicső lenne ez a haza, ez a nemzet, melynek édes gyer­mekeiként küzdünk egyesült erővel, törhetetlen hittel élő reménységgel, magasztos nemzeti ideálokért! . . . Melkó István. A vasúti jégykedvezmény kiterjesztése. A belügyminiszter most adta ki rendeletét, mely az állami, törvényhatósági, valamint köz­ségi alkalmazottak részére biztosított vasúti kedvezményekről szól. A rendelet a féláru jegy váltására jogosító igazolványok kiállításáról intéz­kedik s felsorolja mindazokat, akiknek erre a kedvezményre jogosultságuk van. Az igazol­ványokra igényt tarthatnak: a rendes alkalma­zásban levő hivatali esküt tett, rendes évi fizetéssel és nyugdíjigénnyel biró magyar állami tisztviselők, altisztek és szolgák, a rendszeres állásokban levő évi fizetéses és nyugdijigényes egyetemi, műegyetemi és főiskolai tanárok és tanársegédek, a magyar állami hivataloknál és intézeteknél alkalmazásban levő felesküdt díjas és díjtalan gyakornokok, a véglegesen kineve­zett, évi fizetéses és nyugdíjjogosult állami tanítók és néptanitónők, a vármegyei törvény­hatóságok rendszeresített állást betöltő, hivata­los esküt tett, évi fizetéssel és nyugdijigény­nyel biró és a rendelet mellékletén részletesen felsorolt tisztviselők, Budapest székesfőváros, a törvényhatóságu és rendezeti tanácsú városok rendes fizetéssel alkalmazott, hivatalos esküt tett s nyugdijigénynyel biró tisztviselői, mely állásokat a rendelet függeléke részletesen fel­sorolja, a nyilvánossági jelleggel felruházott nem állami intézeteknél évi fizetéssel és nyugdíj­jogosultsággal alkalmazott tanárok, tanítók ta­nítónők, óvónők és hitoktatók, végül az igény­jogosultaknak velük törvényes házasságban együtt élő nejei és tiz éven alól gyermekei, ideértve a mostoha és örökbefogadott gyerme­keket is. A rendelet figyelmezteti az igény­jogosultakat, hogy az arcképes igazolvány meg­váltása kötelező, mert esetről-esetre szóló igazol­ványok egyes utazásokra többé nem adatnak ki. Az igazolványokat az üzletvezetőség állítja ki, azonban a kiállítás iránti kérvény a meg­felelő arcképpel együtt az illetékes felebbvaló hatóság utján nyújtandó be. Minden kérvény­hez személyenkint a kiállításért postabélyegek­ben két korona mellékelendő. Igényjogosult nyugdijasok, vagy az igényjogosultak özvegyei és árvái szintén részesülnek a kedvezményben s kérvényeiket ugyancsak az arra illetékes felebbvaló hatóság utján kell benyujtaniok. Tűzoltó testületünk ünnepe. A vagyoni és életbiztonság polgári védel­mének munkájában igen jelentős szerepet töl­tenek be a tűzoltóink. Éppen ezért általános és igaz tisztelet veszi körül őket a társadalom minden osztályában. A mi európai hirü Nyir­egyházi önkéntes Tűzoltó testületünknek is ilyen kiemelkedő tiszteletadás mellett folyt le szombaton délután, a városháza nagytermé­ben, egy rendKÍvüli díszűlése, amelyen a testü­let több tagjának osztották ki, alkalmi beszé­dek kíséretében, a megérdemelt kitüntetéseket. A rendkívüli díszülésen dr. Meskó László országgyűlési képviselő, nyugalmazott államtit­kár elnökölt, aki rövid megnyitó beszéddel is­mertette a gyűlés célját. Majd dr. Ujfalussy Dezső főispán mondott emelkedett szellemű beszédet a tűzoltói hivatás nagy jelentőségéről és meleg dicsérő szavak kiréretében tűzte fel Antal János tűzoltó alparancsnok mellére az őfelsége által adományozott koronás arany ér­demkeresztet. Utána Meskó László dr. köszön­tötte fel lelkes szavakkal a kitüntetett parancs­nokot. Paulik János evangelikus lelkész az egyház vezetőségének elismerését fejezte ki Antal Já­nos előtt, aki, mint mondotta, nemcsak a pol­gári javak'védelmében érdemelte ki a társada­lom osztatlan tiszteletét, hanem mint az egy­házának hű fia is rászolgált az igaz megtisz­teltetésre. Somogyi Gyula kir. közjegyző Nyiregyháza közönsége nevében köszöntötte a kitüntetett tűzoltó tisztet. Az ünnepély második része a tűzoltó tes­tület többi régi tagjainak küldött legfelsőbb kitüntetés kiosztásával folyt le. Meskó László elnök jelentette, hogy az őfelsége által a tűz­oltás körül teljesített hosszabb idejű, állandó buzgó szolgálat érdemeinek megörökítésére szol­gáló 6 külön érdemjel érkezett meg a belügy­minisztertől Májerszky Béla kir. tanácsos, pol­gármester, a nyiregyházi tűzoltótestület egykori parancsnoka, dr. Konthy Gyula főorvos, a je­lenlegi parancsnok, Sztatkievics Román szakasz­parancsnok, Andráscsik István, id. Bajtik Mik­lós és Klinczkó Pál tűzoltó tisztek részére. — Ezeket az érdemjeleket is külön elismerő sza­vak kíséretében nyújtotta át Meskó László dr. a kitüntetetteknek. Az ő nevükben Májerszky Béla mondott lelkesült köszönetet a nem várt kitüntetésért. Még az „Országos Tűzoltó Szövetség" kü­lön emlékérmeit osztotta ki az elnök több, immár 5 esztendőt túlhaladó szolgálatot telje­sítő érdemes tűzoltóinknak, amelynek végezté­vel dr. Konthy Gyula főparancsnok mondott megilletődött hangon köszönetet a kitüntetettek és az egész testület nevében. A rendkívüli diszgyűlésen a város férfitár­sadalmának elitje vett részt, amely beszédes bizonysága annak, hogy a mi köreinkben a tűzoltó hivatás nagy jelentőségét mennyire ki­vételes tisztelet bén és elismerésben részesitik. Áldozzunk a hősöknek! Gróf Colloredo-Mels Józsefné egy nagy­szerű jótékonysági eszme megvalósításához kérte a napokban a magyar és osztrák társa­dalom áldozatkészségét. Árról van szó, hogy az idei Halottak Napján a sírok fényes kivilágítása és költséges koszorúk helyett váltsuk meg a kegyelet adóját a Vöröskereszt Egylet javára. Szenteljük a Halottak Napjánakak minden ado­mányát a halottakra való kegyeletes emlékezés­sel az élő hősök javára. A gyűjtést a hírlapok, hatóságok és segitőbizottságok végezzék s bizo­nyos, hogy a befolyt adományok óriási mérték­ben elősegítik majd a Vöröskereszt Egyletet nagy feladata teljesítésében. Mégis most, amikor az egész országban már megindult a lelkes mozgalom az iránt, hogy a sirok kivilágítására szánt összegeket a sebesül­teket ápoló Vöröskereszt Egylet javára fordítsak, innen is, onnan is hallunk hangokat, mintha ezt a szokást a katholikus egyház irná elő. Ez a feltevés azonban téves. A katholikus egyház nemcsak hogy nem irja elő a sirok kivilágítását, hanem az ellen már régóta minden erejével küzd. A halottak napján szokásos kivilágítás­hoz tehát a katholikus egyháznak semmi köze sincs. Az egész kivilágítás csak az őskorból reánk maradt pogány szokás. Ezekután pedig ugy hisszük, nem kell a kegyeletesnek látszó, de voltakép fényülést szolgáló kivilágítás ellen további érceket felhozni s remélhető, hogy most már mindenki az élők kultuszának fog áldozui. A szeretteink sirhalmán évenkint áldozni szo­kott emlékezés helyett fordítsuk filléreinket a harctérről sebesülten visszaérkezett katonáinkat ápoló Vöröskereszt Egylet áldozati oltárára. Sebesülteink megérdemlik, méltán elvárhatják ezt, kötelességünk ez velük szemben, akik teljesítették kötelességüket: hisz' sebeiket mind­nyájunkért, a hazáért kapták s minden seb a hősiesség, a bátorság, a haza iránti szeretet pecsétje. De ne álljunk meg! Ne érjük be azzal, hogy a halottak napjára szánt összeggel áldoz­zunk ! Folytassuk a megkezdett utat és áldozzunk a ma hőseinek minden vonalon. Igy pl. szám­talan olyan összeg és alap van együtt, amit békés időben egyszerre vagy méginkább nap­ról-napra hoztak össze s amelyek bizonyos speciális célokat volnának hivatva szolgálni. Vannak külömböző szoboralapok, tanulmányi­és üdülési célokat szolgáló utazási alapok, kirándulási alapok, legkülömbözőbb célú és irányú alapítványok, művészeti-, tudományos-, sport-, és egyéb versenydijak, testületek, bankok és magánosok jubileumi alapjai stb. stb. A cé­lok, amikért e pénzeket összehozták, bizonyára dicséretesek és béke idejében a kulturális élet nagyfontosságú előmozdítói. Ámde ma, háború idején e pénzek parlagon bevernek és semmi­féle gazdasági célt sem szolgálnak: mondjuk ki tehát mindannyian és szankcionálja majd kormányrendelet, hogy e pénzek a sebesültek istápolására, az özvegyek, árvák és itthon­maradottak segítésére fordítandók. Mindazok pedig, akik e pénzeket annakidején valamely nemes célra adták, szívesen fognak beleegyezni abba, hogy e komoly napokban hadsegitő cé­lokra fordíttassanak azok az összegek, amelyekkel ők békeidején kulturális célokra áldoztak. Ha azután majd ismét béke lesz, meg lehetünk győződve már előre is, a kultura elő­mozdítói friss kedvvel és ujult erővel fognak megint nemes munkájukhoz látni. Most azon­ban elvül szolgáljon hogy minden rendelkezésre álló segitő forrást felhasználjunk !

Next

/
Thumbnails
Contents