Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)
1914-08-13 / 66. szám
A francia gloire. , A Beranger-k Lamartine-ok Voltair-ek lelki fényében sütkérező, a nemzeti gloire-ral dicsekedő, az emberiség művelődésének irányitását magának követelő francia nemzet nymbusán nagy hiányosság és szégyen folt esett. Ezt a hiányosságot, ezt a fekete foltot rányomta Franciaország mai népességére az elődök hagyományos szabadságszeretetéről való megfeled kezés, mely megfeledkezés ott kezdődött, ahol a kancsukás moszkovitával való barátkozás, a nemzeti és népjogokat tipró orosz hatalommal való szövetkezés kezdetét vette. Igazi messalience, a magáról való legnagyobb megfeledkezés ez a szövetkezés a francia köztársaság s a kancsukás orosz hatalom között, amelyet csak a francia erkölcsökben való dekadencia készithetett elő, mint ahogy beszennyezték már a francia ősök az emberi jogokért és szabadságért vivott küzdelmüket az 1789-iki forradalom gyilkosságaival! A civilizált népek a francia forradalom rémessége mellett is szivesen hajtották meg egykor zászlóikat a liberté, egalité, fraternité eszméinek hódoló, azért küzdő franciák előtt, s alkotásaiért szivesen sorozta gyarlósága mellett is a francia nemzetet a civilizáció, az emberi műveltség fáklyavivői közé — csakhogy azzal a változással, melyet az orosz autokrata hatalommal való szövetkezés vezetett be és a gyilkosságokat foglalkozásszerűen üző Szerbiának a védelme fejez be, megváltozott, kell, hogy megváltozzék minden kulturált nemzetnek az Ítélkezése is a mai Franciaországról. Az a brutalitás, jogtalan üldözés melyet a gloire-ban fürdő nemzet az elutazásra szükséges idő letelte előtt államának területén időző idegenekkel, német, osztrák, magyar, sőt a tétovázásáért Viviani minister által közelesen agyonmagasztalt olasz és román alattvalókkal is, nőket s gyermekeket sem véve ki, a népés nemzetközi jog megsértésével elkövetett, erős világitásba állítja, hogy Franciaország megszűnt a civilizációnak világító tornya lenni. Az a civilizáció, melyet francia urak és hölgyek, régi positiójuk révén idegen nemzetekre napjainkban árasztanak, csak görögtűz, salak és ártalmasságok lángja; máz, melynek lepattanása után, mint a vutkin élősködő kancsukás muszkáról tartja a világ, hogy vakard meg és előáll a kozák, a kendőzött francia is egygyé lett a vad, kegyetlenkedő, álnok, kulturátlan muszka és szerb lelki testvéreivel! A színezés nélkül való rövid megemlékezés is mindezekről a dolgokról, melyeket e világtörténeti események kezdetén a francia köztársaság népe elkövetett, eléggé tanúsítja, hogy a francia erkölcsök, a francia társadalom nagy visszafejlődésben van, erősen degenerálódik s hogy a tudás, művelődés, s^abadságszeretet és szabad intézmények helyett — ma már csak erkölcsi erjesztő miasmákat lövel ki magából. Mint a testi ragály ellen, hasonló módon való védekezésre szólítják ezek a jelenjségek más kulturországok lakóit és ez a védekezés magával hozza, hogy mi is, a magyar nemzet elzárja sorompóit a francia szellemi és ipari termékek elől egyaránt; hogy bojkottáljuk a francia árut; bojkottáljuk a francia szokásokat és erkölcsöket; hogy szakítsunk a francia utánzással; hogy a mint eddig tettük, ne tegyük ezután meg a nyelvüket is elsőnek más nyelvek, sőt nemzeti nyelvünk elé, hogy a francia nyelvmesterek és madmoizellek ne élősködjenek rajtunk azzal, hogy gyermekeinket nemzeti érzésük és invidualitásuk kifejlődése előtt, sőt mielőtt magyarul már beszélnének, francia nyelv gagyogtatásával tegyék hangossá utcáinkat. Nem az elfogultság vezet mindezeknek a hangoztatásában, hanení az előttünk lejátszódó nagy eseményeknek a tanulsága; annak látása és tudása, hogy a magyar nemzet se egyéni gondolkozásában, se nemzeti érzésében, se erkölcsében, jellemében és szokásaiban, se lelki világában, nem áll egyetlen más fajú népnek se utána. Ezeknek a történeti napoknak az eseményei tanítsanak meg immár mindnyájunkat a saját tulajdonságaink megbecsülésére, megőrzésére vagy inkább talán már a visszaszerzésére s az általános emberi kultura fejlesztésében ne vigyük többé elsőnek a degeneráló francia izlést, ipart és erkölcsöket! Azt a francia érzést, ipart és erkölcsi érzéket, mely a divat világában is ma már csak hasított szoknyákat tud produkálni. K. I. Hz utolsó leiielietijj. Prölile Vilmos. Ugy másfél évtizeddel ezelőtt, mikor Liaojang, Mukden és Tsushima még nem voltak világtörténelmi nevezetességek, az orosz elbizakodottság és nagyralátás szinte határtalan magasságokban csapongott. Tibet, Kina, India meghódításáról mint a legközelebbi jövő eseményeiről beszéltek és irtak akkor Oroszországban. Az angolok délafrikai kudarcain kacagtak, gúnyolódtak, Anglia lekötöttségét minden irányban kihasználták s egész biztosra vették, hogy 1920-ra meg lesz az orosz világhegemónia. A tiz évvel ezelőtt történt keletázsiai kudarc egy kissé lehűtötte a muszka agyakat, de annál féktelenebbül tört ki nyomában a Németország és AusztriaMagyarország ellen való gyűlölet. Nem vették semmibe sem, hogy ez a két nagyhatalom, ha politikájának minden célja nem a béke és a béke áldásainak háborítatlan megőrzése, akkor halálos csapást mérhetett volna Oroszországra. Nem vették semmibe, hogy Vilmos császár és a mi jó öreg királyunk, a helyett, hogy a hatalmuk gyarapításának legkedvezőbb alkalmát kihasználták volna, vigasztaló szóval, baráti részvéttel igyekeztek enyhíteni Nikolaj Alexandrovics cárnak fájdalmát és kétségbeesését. Oroszországtól, az oroszságtól jót várni' nem is lehetett. Kaján irigység fogott el akkor minden muszkát, hogy a két középeurópai birodalom ha-talma és fénye érintetlenül áll, míg őket hallatlan erkölcsi és anyagi vereség érte. És ez az irigység, ez a kaján gyűlölet irányítja attól fogva az orosz politikát. Németország és Ausztria-Magyarország ellen történt azóta a fegyverkezés, készülődés, abban a reményben, hogy Németországot a franciák, a mi Monarchiánkot a balkáni népek segítségével könnyű lesz porba dönteni, megalázni s akkor Oroszország fog diktálni az egész föld kerekségén. Angliát ugyancsak a németekre való féltékenység kergette előbb gyáva reszketésbe, majd az orosz cár karjaiba. A helyzet ma az, hogy Oroszország a maga erkölcstelen uralmának az egész világra való kiterjesztéséért, küzd, Anglia és Franciaország pedig dőre meggondolatlansággal ugyanezért a célért szállt sikra ellenünk és mindkettő csak veszíthet, akár igy, akár amúgy fordul a kocka — szárazon és vizén. Ezzel szemben Németország és AusztriaMagyarország ugy állanak ki a sikra, mint rettenhetetlen védelmezői saját "létüknek és függetlenségüknek s mindama erkölcsi javaknak, melyeket sok évtizedre terjedő őszinte békepolitikájuk biztosított, eddig az európai népeknek. Orosz világhegemónia, angol féltékenység, francia revanche-ideák erkölcstelen. embertelen, istentelen eszmék ; ám harcoljanak értük mindazok, akiknek hályog van a szemükön ! Mi nem csak önmagunkért, hanem az egész emberiség legszentebb érdekeiért küzdünk s nem szabad csüggednünk egy percre sem. A nagy Berzsenyivel szólva : „nem rabbérbe emelt bús buzogányt kezünk". Nemzeti lét és szabadság a jelszavunk s ezért igazságunk, erkölcsi főFényképező gépek, lemezek, papírok és vegyszerek gyári raktára MENTŐSZEKRÉNYE K a legszakszerűbb összeállítása 8 koronától feljebb. Sérvkötő, Haskötő mérték szerinti készítése valódi Ememann 23 és 29 kom BLUMBERG JÓZSEF Gummi cikkek főraktára. QHOAJmUfiXOBESDEN