Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 53-104. szám)

1914-08-02 / 62. szám

Megjelenik szerdán és szombaton este. Bttifizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed •énre 2 K 50 f. Egy szám- á«a 10 f. Tanítóknak félár. Készüljetek a harcra! A kocka elvettetett. Az európai békesség templomába gyujtogatók törtek be a szláv testvériség s vallási közösség jelszava mellett. Égig érő lángok verdesik a nyugateurópai civilizáció felszentelt csarnokait. Csak még egy néhány pillanat s amit a modern kultura teremtett évtizedeken át, zsákmányává lesz a véres háború molochjának ! Ezekben a tíjtténelmi napokban még a legegyszerűbb magyar állampolgárnak is tudnia kell azt, hogy a háború gondolata egy bizonyos idő óta állandó feszültségben tartja az idegeket. Jóllehet nemzetünk vezérei, kormányférfiai, maga a békés természetű koronás király, ki apostoli cimére liberális keresztyén meggyőződésével nagyon is rászolgált, a legnagyobb energiával igyekezett elfojtani a vérontás pokoli szellemét, jóllehet birodalmunk mérhetetlen anyagi áldozatot hozott, hogy az egyetértés és békesség templomát ne fertőztesse meg a rettenetes háború öldöklő angyala; mégis a határtalan engedékenység és türelem dacára alattomosan működő ellenségeink tüzcsóvát dobtak a féltékenyen őrzött békesség templomába s azt a népet, azt a nemzetet, mely gyűlölte az állatiasságot, az embertelenséget, a közművelődés szolgálatából. a tisztességes polgári foglalkozásokból kikényszeríti a harci sikra, hogy a megsértett erkölcsi rend s a megcsúfolt isteni igazságért fegyverrel szerezzen elégtételt ! Hangsúlyozom, nem vagyonirigység, nem telhetetlenség, nem a hatalom fitogtatása a mostan induló há^ borúnak az inditó oka, hanem az erkölcsi törvény, az erkölcsi tisztesség vakmerő megsértése, sárba tiporása. Ha nern akarjuk, hogy ország-világ lekicsinyelje igazságunk érzetét s nemesen tisztult erkölcsi meggyőződésünket, akkor, bár utolsó erőmegfeszitéssel is, bár keresztyén békés meggyőződésünk feláldozásával is, oda kell állani szívvel-lélekkel az Isten és a világ Ítélőszéke elé s megragadni az' alkalmat, hogy a bűn ne maradjon büntetlenül ! Amikor ennyire természeteses érthető a háború kitörésének az oka, lehet-é az itthon maradt polgárságnak bizonyos lehangoltságba merülve, összedugott kézzel nézni és várni az események alakulását? Lehet-é a világon még Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. egy olyan háború, melynek motívumai annyira erkölcsiek legyenek, mint aminőknek az ^lapján megindult a miénk ? ! . . Lelkiismeretünk tehát nem nyugtalaníthat ; elhatározó lépésünk szükségszerű következménye a megrendítő okok tettre késztő befolyásának. A viharos események elől való kitérés nemzeti gyávaság ; a megalkuvás pedig kiheverhetetlen erkölcsi vereség lenne és lett volna mindnyájunkra nézve ! . . Igy festenek a mai rendkívüli viszonyok. Önfeláldozó, katonáink már elindultak a nagy leszámolásra, sőt többen már ott vannak, hol fegyvercsattogás közt fog felharsanni at igaz isteni ítélet. . . Mi még itthon vagyunk családi tűzhelyeink mellett, megfeszített erővel végezzük a kenyérkereső munkát. Vájjon mi nem vehetjük ki a magunk részét a lelkesülten megindult küzdelemből ? A mi osztályrészünk csak a sóhaj, a köny, a szertelen aggodalom ?! . ,. Nem ! . . Az igaz Istennek egyik lánglelkü prófétája mondta csaknem 3000 évvel ezelőtt s most aktuálissá lett az Ige : Kövácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká ! Vagyis, ha a szükség úgy parancsolja, vigyük el a haza " oltáraira áldozatul a polgári társadalmi élet minden kincsét; aki vére hullásával nem szolgálhatja a megbántott erkülcsi Igazság ügyét, legalább panasz, zúgolódás nélküli áldozatot nyujtsunk, hogy a legkedvezőtlenebb helyzet nyomorúságait is enyhítse az embertestvéri szeretet ! Az 1848-iki legendás idők eseményeit az önfeláldozó hősies magatartás mellett a csodálatraméltó áldozatkészség emelte a legújabb kor történelmének dicső magaslatára ; a régi tűz még el nem hamvadt, ezer éves nemzeti erényünk lobogva tör elő milliók kebléből ... a magasztos ihlet fenséges pillanatában siessünk verejtékünk gyöngyeivel, elménk, kezünk munkáinak gyümölcseivel a haza oltárához; az egyszerű pór fillérjének épp oly jelentőséget ad a rendkívüli szükség és alkalom, mint a vagyoni előkelőség fejedelmi adományainak ! Szükség van minden szív megdobbanására, a legegyszerűbb tényezők közreműködésére is, mert azt a nagy és nehéz kérdést megoldani, mely a vén Európa lázas érdeklődésének közepébe vettetett, csak a vér és az anyagi áldozat egyesitett erejével lehet ! Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Fegyverzörej s ágyúdörgés között, igy készüljünk a harcra ! Kovácsoljuk szántóvasainkat kardokká, kaszáinkat dárdákká! Hadd törjön meg a lelkesült nemzet közös ellentállásán a vallási fanatizmusában züllésnek indult szláv bűnszövetkezet pokoli törekvése, hogy az európai belbékét ne veszélyeztessék többé az erkölcsi corrupciók aknamunkásai, hanem legyen szabad az út a világbéke s a kultura szent temploma felé! Melkó István. Hiv a kötelesség! Hát bekövetkezett, amit régóta várunk és rettegünk : a nagy leszámolás ! A mi Szent Háborúnk, melytől hazánk jövő boldogságát, békéjét, felvirágozását várjuk ! Elmentek a mieink is, hogy fegyverrel kezűkbe!! küzdjenek igazságunkért. Dalolva, arcukon a lelkesedés pírjával hagytak itt bennünket, nem gondolva másra, mint hazánk üdvére, boldogságára, a mi védelmünkre. De itthol aggódó szülők, remegő hitvesek, gyámoltalan gyermekek maradtak, kik közül igen-igen sokan remegve gondolnak a holnapra nemcsak övéikért, hanem magukért is. Méltán sír fel a panasz ajkukon : „Mi lesz velünk !* Elment, aki mindennapi kenyerünkről gondoskodott. Mi lesz velük ? Ezt a felzokogó panaszt el kell némítanunk a szeretet, a segítő kéz munkájával. Nem szabad engednünk, hogy meghallják azok, akik elmentek. Nem szabad engednünk, hogy azt a szent lelkesedést, azt a férfias erőt, bátorságot, mely szinte ragadja testvéreinket a csatatérre, az elhagyottak odahangzó panasza aggodalomra váltsa. Ennek megakadályozása legyen nekünk, itthon maradiaknak, harcunk az ellen» ség ellen. Hiszen hányan maradtunk itthol, kik korunk, gyenge szervezetünk vagy testi hibánk miatt nem mehetünk a harctérre s akik igy nem vagyunk akadályozva rendes munkakörünk betöltésében, családunkról, magunkról való gondoskodásunkban. Minket hív a kötelesség, hogy ne csak a krisztusi szeretet, de a hazafiúi kötelesség szent nevében is segítségére siessünk éhező, aggódó testvéreinknek. Csak arra gondoljunk, mennyi áldozatot hoznak hozzánk képest azok, kiknek értünk minden percben vérük omolhatik : magától nyílik meg erszényünk, szivesen mondunk le naponként egy tál ételről, hogy azt az éhezőknek juttassuk; büszkén hordjuk a foltos cipőt, ha az új ára szükséget enyhített. Hiszem, minden férfi megérzi kötelességét, ami itthol vár rá s teljesíteni fogja oly hiven, mint teljesitik más formájú kötelességüket harcba vonult véreink. De, ti hozzátok is szól ez ifjak, kik a nyarat pihenve akartátok eltölteni. Keressetek munkát, dolgozzatok, s mit igy szereztek, adjá-