Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-22 / 7. szám

Nyíregyháza, 1914. február 12. Csütörtök XXXV. évfolyam, 13. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. E 5fizetés: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 fillér. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon siámi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hir­detés 1 K. Hív. hirdetések sora 60 fill. A nyílt-tér soron­ként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit & városi választások. A város tisztviselői karában több régi és érdemes munkás nyugalomba vonu­lása folytán lényeges változás fog beál­lani már a közel jövőben. A megürese­dett helyek betöltése tág teret nyit az érvényesülni akarásnak s az ezzel járó áldatlan korteskedésnek, holott csak egy szempontnak volna szabad irányadó­nak lennie, annak tudniilik, hogy minden helyre odavaló, kipróbált, értékes mun­kaerők kerüljenek. Szóval megint választunk s az alkot­mányos jog gyakorlatának előkészítő nap­jait éljük. Erős mozgalmassággal, sőt küz­delemmel vannak tele e napok, s nem kis próbára teszik a választó közönség Ítélőképességét és szabad akaratát. A helyzet annál nehezebb, mennél többen pályáznak egy-egy állásra; már pedig ez alkalommal öt-hat jelölt is' so­rompóba lép s nagy részük csak a vélet­len eshetőségtől várja a sikert. Nem akarunk személyekkel foglal­kozni, mert ránk-e--helyen a kérdésnek csupán csak elvi része tartozik, az is nem a pályázók, hanem a választók szempontjából. Helyes dolog-e, ha a választó előre leköti szavazatát, mielőtt a pályázók tel­jes névsoráról tudomást s érdemeikről meggyőződést szerzett volna ? Az egyén felelősség nélkül gyakorolja jogát, mikor leadja szavazatát; de nem érinti-e lelki­ismeretét a polgárság Ítélete, ha a jog és igazság mellőzésével kialakult eredmény ellentétbe jut a város érdekével ? Tartsuk fenn tehát szabad akaratunk érvényesí­tését arra az időre, amikor részletes és. kimerítő tájékozódás alapján világosan áll előttünk választó hivatásunk helyes be­töltése. Nem ritka eset, hogy a pályázó csak azért hagyja oda eddigi munkakörét, mert a másik szakban nagyobb fizetésre van kilátása. Itt megint az a kérdés merül fel, hogy vájjon érdeke-e a városnak az ilyen munkacsere, amelynek eredménye­ként az egyik hivatal derék és hasznos mnnkaerőt veszít el, a másik pedig kezdő munkást kap, aki új feladatával nem hi­vatásszerüleg foglalkozik. Mi abban a meggyőződésben vagyunk, liogy ha a kor­pótlék nem kielégítő ellenszolgáltatása a szolgálatban tapasztalt hasznavehetőség­nek, még külön működési vagy személyi pótlékkal is inkább rátermettsége helyén kell meghagyni a tisztviselőt, semhogy anyagi előnyökért olyan hivatal után tö­rekedjék, amihez különben se képessége, se kedve nincs. Az is hibás eljárás lenne, ha a hivatal vezetőinek meghallgatása nélkül foglalnánk állást egyik vagy másik jelölt mellet; holott mi sem természete­sebb, mint az, hogy ők tudják legjobban, kinek vehetik hasznát a maguk hatás­körében, Az ilyen irányú, teljesen objek­tív tájékoztatás minden tekintetben meg­nyugtató és gyümölcsöző lenne azok szá­mára, akik a legerősebb ostrom közepette is meg tudják őrizni elhatározásuk teljes szabadságát. A legfontosabb mindenesetre az, hogy kivétel nélkül minden választó érdek­lődjék az ügy iránt s nyugodt lélekkel, minden másra való figyelem nélkül a város közönsége érdekében gyakorolja szavazójogát. Nem érdemli meg a jogot, aki nem él vele, s méltatlanná válik rá, aki visszaél vele ! A Szaporodnak az analfabéták. Az ország, a társadalom nagy áldozatokat hoznak a közoltárára, hogy a teremtmények legnemesebbjét az embert tanítás és nevelés tudománya segélyével nemesbitsék és felvilágo­sultá tegyék, mivel ezek né'kűl az emberiség söpredéke maradna az eszes lény. A törvények, rendeletek részletesen előírják, a módozatokat meghatározzák, kimerítő utasí­tással látják el a végrehajtói hatalmat képviselő közegek teendőit, eljárását, melyek segélyével az embert emberré a társadalom hasznos tag­jává és a haza számottevő polgárává — ha a szükség ugy kivánja kényszerrel — neveljék csiszolják. A legjobb törvények és a legcélszerűbb rendeletek hivatásszerető tisztviselő nélkül soha nem valósítják meg alkotójuk által eléjük tűzött reményeket, mivel lángoló hazaszeretettől he­vített keblű hivatalnok kell ahhoz, aki a tör­vény és rendeletek akaratját buzgóan fogana­tosítsa, lelkiismeretesen érvényesítse és hasznot­hozóan végrehajtsa. Rideg kötelesség buzgóság nélkül a tudat­lanok számát sem képes apasztani vagy a nyerspolgárt a társadalom számára a törvény óhajának megfelelően hasznosítani, mert: hivatás szeretet nevet visel az a nagyobb fokú buzgó­ság, a mely kitartás s nemesebb cselekedet véghezvitelére késztet. Mint minden évben, ugy most is a m. kir. központi statisztikai hivatal január 10 vagy legalább is ezen időközbe kapja meg a közsé­gektől a H. mintájú kimutatáson azt a szomorú valóságot feltüntető számhalmazt, mely az analfabéták apadását vagy növekedését meg­közelítően tűnteti fel. A statisztikai hivatalhoz származtatott kimutatással egyidejűleg a vármegyék kir. tan­felügyelőségei hivatalában is egy- egy vármegye területéről beérkeztek, ugyancsak a remélhetőleg írástudatlanul felnevelendő leendő honpolgárok számát feltüntetni óhajtott adatgyűjtő nyom­tatványok, melyekből — ha hitelt érdemlők az adatok — megállapítható, hol, mily arányban észlelhető javulás vagy esetleg visszaesés. Nem az éj sötétségében képzelt rém képe, de fényes nappal, ép szemekkel látott, az érzék­szervek segélyével felfogott s megörökített való­ságos tényállás alapján megállapítható az a szomorú valóság, miszerint sok helyen — a szi­gorú törvények és rendeletek ellenére — sajnos de növekszik az analfabétáknak száma. Előttem fekszik a vallás- é^ közoktatásügyi m. kir. miniszternek 1907. évi julius hó 8 án kelt az iskolába be nem iratkozott tankötelesek összeírása, a tankötelezettség teljesítésének ellenőrzése végett 2085. eln. szám alatt kibo­csátott negyven § ból álló Utasítása s elgon­dolom, hogy ily szigorú Utasítás poníos betartása lehetetlen, hogy meg ne szüntesse az Írástudat­lanok létezését. A szomorú valóság ellenben amellett bizonyít, miszerint vannak községek a hol a tankötelesek 5% teljesen beiskolázatlan s igy még nam látta s a folyó tanévben már alig ha látja is a részben üres modern tanterem belterületét. El elvétve vannak legyőzhetlen nehézségek, a melyek útjában állanak a beiskoláztatás meg­valósulásának, de viszont nagyon sok helyen megvan a kínálkozó alkalom s az iskola kész­séggel be is fogadná sőt rendeltetéséhez hiven várja is a csattangoió gyermeket, de legyőz­hetlen tudatlanság vagy szülői szeszély makacs módon való érvényesülhetés következtében inkább a soktekintetben káros elemekkel telitett szabad levegőt mint az iskola portalanított levegőjét élvezheti a kicsi emberke. Az 50—100 meternyire fekvő és nagy aldozatok árán emelt iskola hasztalan vár ott részben üres padsorok­kal, mivel egy kis jó szándékú kényszer alkal­mazása a szánom-bánomig késik. Van Szabo'csvármegyének egy néhány kis községe, melynek mindenikében legalább tíz tan­köteles korú gyermek alkalmas foglalkozás nél­kül kóborol, pusztítja a hasznos madárkákat és a fákat, rongálja a becsületes polgárok va­gyonát. Pipa, cigaretta, bagó és pálinka élve­zete, valamint erkölcstelen kiejtések elsajátítása által tompítja, durvítja éráékeit, rontja erkölcsét. Az 1911. január 1-én megejtett népszám­lálás alkalmával egy ezer lelket számláló kis községben tíz írástudatlan polgár akadt azaz volt, azok is koruknál fogva a túlvilági boldog­ság után sóvároktak, ugyan abban a községben ma husz (20) olyan tanköteles van beiskolázat­-lanul, a kiknél semmi nemű mentőokot meg­állapítani nem lehet, hanem akadály helyett feltalálható lenne az a kedvező körülmény, hogy van a községben kettő, a mai kornak megfele­lően épült tanterem, a melyek még mindig je­lentkező tankötelest várnak. Felekezetek, társulatok, egyesületek mind­mind buzgólkodnak, lelkesitnek, sőt erkölcsi és anyagi jutalmakkal kecsegtetik a tanítóságot az analfabéták sikeres oktatására, a tanítók pe­dig nem annyira az elismerés, mint inkább nagyobb fokú emberszeretettől ösztönözve versengve gyűjtik rábeszéléssel toborozzák a szégyenkező öreg tanulókat, az iskolába járásra buzdítják, a tanulásra serkentik; mennyivel be­válóbb és célhoz vezetőbb eljárás lenne a tör­vények és rendeletek lelkiismeretes alkalma­zása által — a jövőre való tekintettel — már most biztosítani a célt. Mily megbocsájthatat­lan vétket követ el hazájával, a társadalommal és az emberiséggel, az olyan hivatalnok, aki a természet rendellenes működése miatt túlságos érzékenységre, nagy fokú szánakozásra hango­lódva elősegíti azt a nagy és pótolhatlan bajt, melytől annyira irtózik a társadalom. Nem könyörületesség, hanem az emberiség művelődése ellen tervezett merényletet rejtegető sziv képes tanköteles gyermekekkel biró szülő vagy szülőknek azt a látszólagos jótéteményt nyújtani vagy kedvezményt, biztosítani, mely a beiskoláztatás és az iskolába járás ellenőrzése végett alkotott törvény vagy rendelet pontos

Next

/
Thumbnails
Contents