Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-22 / 7. szám

Nyíregyháza, 1914. február 12. Csütörtök XXXV. évfolyam, 13. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. E 5fizetés: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 fillér. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon siámi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hív. hirdetések sora 60 fill. A nyílt-tér soronként 80 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 fill. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit & városi választások. A város tisztviselői karában több régi és érdemes munkás nyugalomba vonulása folytán lényeges változás fog beállani már a közel jövőben. A megüresedett helyek betöltése tág teret nyit az érvényesülni akarásnak s az ezzel járó áldatlan korteskedésnek, holott csak egy szempontnak volna szabad irányadónak lennie, annak tudniilik, hogy minden helyre odavaló, kipróbált, értékes munkaerők kerüljenek. Szóval megint választunk s az alkotmányos jog gyakorlatának előkészítő napjait éljük. Erős mozgalmassággal, sőt küzdelemmel vannak tele e napok, s nem kis próbára teszik a választó közönség Ítélőképességét és szabad akaratát. A helyzet annál nehezebb, mennél többen pályáznak egy-egy állásra; már pedig ez alkalommal öt-hat jelölt is' sorompóba lép s nagy részük csak a véletlen eshetőségtől várja a sikert. Nem akarunk személyekkel foglalkozni, mert ránk-e--helyen a kérdésnek csupán csak elvi része tartozik, az is nem a pályázók, hanem a választók szempontjából. Helyes dolog-e, ha a választó előre leköti szavazatát, mielőtt a pályázók teljes névsoráról tudomást s érdemeikről meggyőződést szerzett volna ? Az egyén felelősség nélkül gyakorolja jogát, mikor leadja szavazatát; de nem érinti-e lelkiismeretét a polgárság Ítélete, ha a jog és igazság mellőzésével kialakult eredmény ellentétbe jut a város érdekével ? Tartsuk fenn tehát szabad akaratunk érvényesítését arra az időre, amikor részletes és. kimerítő tájékozódás alapján világosan áll előttünk választó hivatásunk helyes betöltése. Nem ritka eset, hogy a pályázó csak azért hagyja oda eddigi munkakörét, mert a másik szakban nagyobb fizetésre van kilátása. Itt megint az a kérdés merül fel, hogy vájjon érdeke-e a városnak az ilyen munkacsere, amelynek eredményeként az egyik hivatal derék és hasznos mnnkaerőt veszít el, a másik pedig kezdő munkást kap, aki új feladatával nem hivatásszerüleg foglalkozik. Mi abban a meggyőződésben vagyunk, liogy ha a korpótlék nem kielégítő ellenszolgáltatása a szolgálatban tapasztalt hasznavehetőségnek, még külön működési vagy személyi pótlékkal is inkább rátermettsége helyén kell meghagyni a tisztviselőt, semhogy anyagi előnyökért olyan hivatal után törekedjék, amihez különben se képessége, se kedve nincs. Az is hibás eljárás lenne, ha a hivatal vezetőinek meghallgatása nélkül foglalnánk állást egyik vagy másik jelölt mellet; holott mi sem természetesebb, mint az, hogy ők tudják legjobban, kinek vehetik hasznát a maguk hatáskörében, Az ilyen irányú, teljesen objektív tájékoztatás minden tekintetben megnyugtató és gyümölcsöző lenne azok számára, akik a legerősebb ostrom közepette is meg tudják őrizni elhatározásuk teljes szabadságát. A legfontosabb mindenesetre az, hogy kivétel nélkül minden választó érdeklődjék az ügy iránt s nyugodt lélekkel, minden másra való figyelem nélkül a város közönsége érdekében gyakorolja szavazójogát. Nem érdemli meg a jogot, aki nem él vele, s méltatlanná válik rá, aki visszaél vele ! A Szaporodnak az analfabéták. Az ország, a társadalom nagy áldozatokat hoznak a közoltárára, hogy a teremtmények legnemesebbjét az embert tanítás és nevelés tudománya segélyével nemesbitsék és felvilágosultá tegyék, mivel ezek né'kűl az emberiség söpredéke maradna az eszes lény. A törvények, rendeletek részletesen előírják, a módozatokat meghatározzák, kimerítő utasítással látják el a végrehajtói hatalmat képviselő közegek teendőit, eljárását, melyek segélyével az embert emberré a társadalom hasznos tagjává és a haza számottevő polgárává — ha a szükség ugy kivánja kényszerrel — neveljék csiszolják. A legjobb törvények és a legcélszerűbb rendeletek hivatásszerető tisztviselő nélkül soha nem valósítják meg alkotójuk által eléjük tűzött reményeket, mivel lángoló hazaszeretettől hevített keblű hivatalnok kell ahhoz, aki a törvény és rendeletek akaratját buzgóan foganatosítsa, lelkiismeretesen érvényesítse és hasznothozóan végrehajtsa. Rideg kötelesség buzgóság nélkül a tudatlanok számát sem képes apasztani vagy a nyerspolgárt a társadalom számára a törvény óhajának megfelelően hasznosítani, mert: hivatás szeretet nevet visel az a nagyobb fokú buzgóság, a mely kitartás s nemesebb cselekedet véghezvitelére késztet. Mint minden évben, ugy most is a m. kir. központi statisztikai hivatal január 10 vagy legalább is ezen időközbe kapja meg a községektől a H. mintájú kimutatáson azt a szomorú valóságot feltüntető számhalmazt, mely az analfabéták apadását vagy növekedését megközelítően tűnteti fel. A statisztikai hivatalhoz származtatott kimutatással egyidejűleg a vármegyék kir. tanfelügyelőségei hivatalában is egy- egy vármegye területéről beérkeztek, ugyancsak a remélhetőleg írástudatlanul felnevelendő leendő honpolgárok számát feltüntetni óhajtott adatgyűjtő nyomtatványok, melyekből — ha hitelt érdemlők az adatok — megállapítható, hol, mily arányban észlelhető javulás vagy esetleg visszaesés. Nem az éj sötétségében képzelt rém képe, de fényes nappal, ép szemekkel látott, az érzékszervek segélyével felfogott s megörökített valóságos tényállás alapján megállapítható az a szomorú valóság, miszerint sok helyen — a szigorú törvények és rendeletek ellenére — sajnos de növekszik az analfabétáknak száma. Előttem fekszik a vallás- é^ közoktatásügyi m. kir. miniszternek 1907. évi julius hó 8 án kelt az iskolába be nem iratkozott tankötelesek összeírása, a tankötelezettség teljesítésének ellenőrzése végett 2085. eln. szám alatt kibocsátott negyven § ból álló Utasítása s elgondolom, hogy ily szigorú Utasítás poníos betartása lehetetlen, hogy meg ne szüntesse az Írástudatlanok létezését. A szomorú valóság ellenben amellett bizonyít, miszerint vannak községek a hol a tankötelesek 5% teljesen beiskolázatlan s igy még nam látta s a folyó tanévben már alig ha látja is a részben üres modern tanterem belterületét. El elvétve vannak legyőzhetlen nehézségek, a melyek útjában állanak a beiskoláztatás megvalósulásának, de viszont nagyon sok helyen megvan a kínálkozó alkalom s az iskola készséggel be is fogadná sőt rendeltetéséhez hiven várja is a csattangoió gyermeket, de legyőzhetlen tudatlanság vagy szülői szeszély makacs módon való érvényesülhetés következtében inkább a soktekintetben káros elemekkel telitett szabad levegőt mint az iskola portalanított levegőjét élvezheti a kicsi emberke. Az 50—100 meternyire fekvő és nagy aldozatok árán emelt iskola hasztalan vár ott részben üres padsorokkal, mivel egy kis jó szándékú kényszer alkalmazása a szánom-bánomig késik. Van Szabo'csvármegyének egy néhány kis községe, melynek mindenikében legalább tíz tanköteles korú gyermek alkalmas foglalkozás nélkül kóborol, pusztítja a hasznos madárkákat és a fákat, rongálja a becsületes polgárok vagyonát. Pipa, cigaretta, bagó és pálinka élvezete, valamint erkölcstelen kiejtések elsajátítása által tompítja, durvítja éráékeit, rontja erkölcsét. Az 1911. január 1-én megejtett népszámlálás alkalmával egy ezer lelket számláló kis községben tíz írástudatlan polgár akadt azaz volt, azok is koruknál fogva a túlvilági boldogság után sóvároktak, ugyan abban a községben ma husz (20) olyan tanköteles van beiskolázat-lanul, a kiknél semmi nemű mentőokot megállapítani nem lehet, hanem akadály helyett feltalálható lenne az a kedvező körülmény, hogy van a községben kettő, a mai kornak megfelelően épült tanterem, a melyek még mindig jelentkező tankötelest várnak. Felekezetek, társulatok, egyesületek mindmind buzgólkodnak, lelkesitnek, sőt erkölcsi és anyagi jutalmakkal kecsegtetik a tanítóságot az analfabéták sikeres oktatására, a tanítók pedig nem annyira az elismerés, mint inkább nagyobb fokú emberszeretettől ösztönözve versengve gyűjtik rábeszéléssel toborozzák a szégyenkező öreg tanulókat, az iskolába járásra buzdítják, a tanulásra serkentik; mennyivel beválóbb és célhoz vezetőbb eljárás lenne a törvények és rendeletek lelkiismeretes alkalmazása által — a jövőre való tekintettel — már most biztosítani a célt. Mily megbocsájthatatlan vétket követ el hazájával, a társadalommal és az emberiséggel, az olyan hivatalnok, aki a természet rendellenes működése miatt túlságos érzékenységre, nagy fokú szánakozásra hangolódva elősegíti azt a nagy és pótolhatlan bajt, melytől annyira irtózik a társadalom. Nem könyörületesség, hanem az emberiség művelődése ellen tervezett merényletet rejtegető sziv képes tanköteles gyermekekkel biró szülő vagy szülőknek azt a látszólagos jótéteményt nyújtani vagy kedvezményt, biztosítani, mely a beiskoláztatás és az iskolába járás ellenőrzése végett alkotott törvény vagy rendelet pontos