Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-07 / 46. szám

-Nyíregyháza, 1914. junius 11. Csütörtök XXXV. évfolyam, 47. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed Évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hív. hirdetések sora 60 f. A nyilt-tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden to­vábbi szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit & Arrhenius svéd természettudós elméletét olvasgattam a világok keletkezéséről. Kant­Laplace véglegesnek hitt teóriáját úgy dönti le, mint valami ócska cölöpöt, s a természettudo­mányok modern felfogásából igyekszik meg­magyarázni azt, ami eddig még senkinek sem sikerült. Olvasgatás közben csaknem beleszédül­tem az energetika titokzatos mélységeibe, s a világegyetem gigászi méretű arányaiba. Az el­múlás szomorú sejtelme borult rám, amint a Kant-Laplace elmélet végitéletét, az egyetemes hőhalált magam elé képzeltem, s ebből a sej­telmes szomorúságból még Arrhenius ujjászü­letési teóriája sem tudott kiemelni. Óriási kérdő­jellé vált előttem az emberiség amúgy is el­érhetetlen célja, csalogató tükörképpé laposodott minden vágyódásunk, minden elért eredmé­nyünk, amikre pedig olyan büszkék szeretünk lenni. Nevetséges kicsinyességnek találtam az emberiség nemzetekre való tagolódását, vallások szerint való elkülönülését, politikájukat, önző gazdasági céljaikat, mindent-mindent, ami iga­zolja, kormányozza, fűti ennek az emberiségnek csúfolt nyüzsgő hangyabolynak az egész gépe­zetét, berendezését. Miért van minden ? Miért kell élnünk, s ha már élünk, miért kell küzdenünk egy cél­talan vágyódásért, miért kell részt vennünk az emberiség mozgalmaiban, a társadalom tevé­kenykedésében, miért kell nekem ezt a cikket megirnom, hogy kolumnába szedve, rongyból és enyvből készült sima, fehér lapokra préselve bu7ditsa az embereket, hogy kiki a saját szivé­hez és pénztárcájához mérten szaporítsa azt a jövedelmet, amelyet sápadt arcú, csodálkozó szemű, tépett ruhájú gyermekek könnyeinek letörlésére fognak fordítani. Talán ezért van minden ? A társadalom egyik kezével a meg­élhetés lehetőségének ingó deszkájáról letaszítja a sors mostoháit, a másik kezét pedig oda­nyújtja nekik, hogy a biztos haláltól megmentse őket. Tehát társadalmi energetika, vagy ha akarod, jótékonysági anyagcsere. A megnyug­tató benne csak az, hogy gyermekek a kivá­lasztottak, a társadalom emberfáinak parányi bimbói, akik öntudatlan mámorban veszik magukhoz az alamizsnát, csak az emberek kegyelmes jóindulatát érzik minden falat ke­nyérben és minden kanál levesben, nem sejtve, hogy ez jár nekik, hogy a többi emberek ez­által vezeklik le azokat a bűnöket, amelyeket talán szintén öntudatlanul, épen ő ellenük kö­vettek el, s hogy végül másoknak a remélt túl­világi üdvösségért való stréberkedését élvezik. Mert ha tiz igaz lélek akad köztetek, adakozók, akkor Sodornának kegyelem fog adatni. A Margaréta-napon azonban gyermekek adakoznak a gyermekeknek. Fürtös, ragyogó­szemű, apró, fehérruhás emberkék, kacagva, csordultig telt szívvel fognak demonstrálni, hogy íme, ők is tudomást vettek a társadalom sebeiről, ők is áldozni akarnak a jótékonyság oltárán testvéreikért, a szegény gyermekekért. És ilyenkor el kell simulni minden gondterhelt redőnek. Az ő tiszta szivük ne íásson mást, csak a jóság harmóniáját. Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert övék a mennyek országa. Vertse K. Andor. Margareta-nap. A legteljesebb rokonszenvvel kisérjük a Leányegyesület törekvéseit, melynek a mai ünnepségek eszközül fognak szol­gálni. A margareta-nap szép lesz, mert nemes gondolat szülte és jó sziv nevelte. Szép lesz, mert a Leányegyesület rendezi és Kegly Szeréna tartja kezében. Szép lesz, mert a gyermekek adják — a gyer­mekeknek. Szép lesz, mert kiterjeszkedik a városra, az utcára, a terekre. Valami felemelő van abban a gon­dolatban, hogy a gyermekek vannak moz­gósítva a szegény, gondozásra szoruló gyermekekért, valami olyan szép ez, hogy szeretnők, ha ez a gondolat valahogy ne merülne el a feledés homályába. Az ötlik szemünkbe, hogy vannak városok, különösen a külföldön, a hol bizonyos napok az évben olyan ünnep­ségnek vannak állandóan szentelve, a melyek, mint speciális, helyi látványos­ságok egész idegenforgalmat idéznek elő. Ha nem is gondolunk Nizza carneváljára, Paris farsangjára, München Sylvesterére, — de Tirol néhány községe, Oberammer­gau, — Budapest Szt. Istvánnapja — több más hely május 1-je — az egész környék vonzódását idézi elő. Nyíregyházának gyermekünnepe le­hetne junius első vasárnapja, ha ez a nap az utcán és tereken elvonuló élénk programmal és más ötletekkel széttörné a zárkózott társasági korlátokat és az egész város részvétele mellett zajlana le. Valaha a pünkösd második napja volt a város ünneplő napja. Ez azonban ma — ötlet hijján, városiasságunk igénytöbblete következtében — mint népünnep — elsatnyult. Természetes, hogy a nap állandósí­tásához a város vezetőinek közreműkö­dése szükséges, oly irányban, hogy a nap programmja szélesebb körben hirdetve, valóban az idegenek, közeli községek és városbeliek forgalmát idézze elő és oly irányban, a mely ezen forgalom értéké­nek felismerésében nyilvánul meg. Talán a Leányegyesület tegye magá­évá az állandóság gondolatát — talán idővel a Sóstó bérlőjével lehetne a rész­leteket megállapítani. Az bizonyos, hogy nagy és főleg kisvasúti összeköttetéseink szerencsés és practikus volta könnyűvé teszi a szomszédok beözönlését — csak vonzóvá kell tenni az idejövetelt. A Leányegyesület példát fog mutatni. Dorog a pápához. Hódoló távirat a püspökségért. Május elsején Domahidy Eiemér főispán Hajdudorog város monstre- küldöttségét vezette a kormány elé. A küldöttség tisztelgett Tisza István gróf miniszterelnöknél és Jankovich Béla kultuszminiszternél, akik előtt annak a kérel­mének adott kifejezési, hogy a hajdudorogi egyházmegye székhelyét Hajdudorognak hagy­ják meg. A miniszterelnök válaszában sajnálat­tal jelentette ki, hogy a székhely kérdése már Nyíregyháza javára eldőlt és nem lehet változ­tatni a helyzeten. Kilátásba helyezte ugy a miniszterelnök, mint a kultuszminiszter, hogy intézményekkel fogja kárpótolni Dorogot a veszteségeért. Ez az igéret azonban nem szerelte le Haj­dudorog mozgalmát, mely félszázada folyik a püspöki székhelyért. A város képviselőtestülete közgyűlést tartott, melyen egyhangú lelke­sedéssel mondták ki, hogy a város szerzett jogaitol el nem áll és sohasem fog megszűnni küzdeni minden lehetséges és törvényes eszköz­zel a dorogi püspöki székhelyért. A képviselőtestület elhatározta, hogy a királyhoz feliratot, a pápához pedig hódoló táviratot intéz. A távirat szövege ez : Sanctissimo Patri Roma- Vatikano. Szentséges Atyánk! Szentségednek Ghristi fideles graeci bullája az uj görög katholikus püspökség székhelyét örök időkre Hajdudorognak bizto­sítja és templomát székesegyházzá avatja. Lesújtó fájdalommal és mélységes szomorú­sággal vettük tudomásul, hogy az illetékes tényezők Szentségednek ezen lefelsőbb elha­tározása ellenére a székhelynek a protestáns Nyíregyházán való elhelyezését vették tervbe és ezáltal Szendségednek az itt lakó hitbuzgó katolikus népét a legfelsőbb elhatározásokba vetett hitében renditik meg. Mély alázattal és Szentséged intézke­déseinek csalatkozhatatlan voltává vetett ren­dithetetlen hittel könyörgünk, hogy félszázados hitünkkel erősített küzdelmünknek Szentséged és apostoli királyunk legmagasabb elhatáro­zása által biztosított eredményét, a püspöki székhelyet tőlünk elvenni és bennünket szer­zett jogainktól megfosztani ne engedje. Egyidejűleg a legfőbb kegyúr, apostoli kirányunk ő felségéhez hódoló esedezéssel járultunk. A legmélyebb hódolattal: Szentségednek Krisztusban alázatos és hü fiai, Hajdudorog város köiönsége nevében : Szabó Elemér föbiró és Farkas Győző jegyző. Farkas Győző főjegyző előterjesztette ezu­tán, hogy a kormány kárpótlásképen több olyan intézmény akar Hajdudorognak adni, amelyeket Dorognak ugyan el kell fogadnia, de nem kárpótlásképpen, hanem, mint olyan kul­turális intézményeket, amelyekre az uj püspök­ségnek sükséga van. Ezek az intézmények: já­rási székhely, négy osztályú, gimnáziális irányú polgári iskola, fölmives iskola, a Dorog—Nánás —Nyíregyházi ut kiépítése. A közgyűlés tudomásul vette a kilátásba helyezett intézményeket, azzal, hogy szerzett jogáról a püspöki székhelyre vonatkozóan le­mondani nem fog soha.

Next

/
Thumbnails
Contents