Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-31 / 44. szám

44 ik szám. ÍMYJEÍÍIBÉR. 1914. május 31 3. szor azt, hogy a beteg gyermeket elhozzák ugyan, mert különben megbüntetik, de a ren delt orvosságot már nem készíttetik el. Ne mondja nekem senki, hogy nagy a szegénység és a szegény embernek a sok gyermek a megélője, nem csoda, ha kivételesen ennyire vetemedik, tessék nekem elhinni, hogy a kóborcigány sincs rendezett anyagi viszonyok között és gyermekét soha, semmi körülmények kőzött nem fogja elpusztítani és ha kiszámítjuk, hogy Magyarország szegény emberei évente mennyit költének borra és szeszes italokra, ebből az összegből hazánk minden megyéjében leggusabban felszerelt gyermekmenhely, gyermekkórház es sok más áldásos intézet létesülhetne. Tisztelt nagyérdemű közönség! A közegészségügy óriási fajának igen-igen mélyre és sokfelé ágazó gyökerei vannak. Sok oly adatot tudnék felhozni, amik semmiféle statisztikai kimutatásban elő nem fordulnak. Maradjunk meg megyénknél. Egy év alatt elhal megyénkben 2—3000 gümőkóros; ebből kiszámíthatjuk, hogy gümőkórban állandóan szenved, azt magával hordja, de azért köztünk él, szaporodik, családot alapit, baját tovább adja körülbelől 15000 ember. Legalább ugyanennyi a vérbajos és ezeren felül vannak, akik valamilyen rákban szenvednek. Megvénül az ember e számok hallatára és nem nyugtat meg minket, [nem szabad, hogy megnyugtasson az a tudat, hogy másutt még rosszabbak a viszonyok, mint nálunk, hogy a hires természetes kiválogatódás majd csak tisztára filtrálja az emberiséget, „hadd hulljon a férgese", az emberek mégis szaporodnak és miért vegyük mi a jelen nagy gondjain kivül, jövő generáció boldogitását a fejünkre. (Folyt, kóv.) A Leány-egyesület. Mikor eljő a hideg és tiszta levegőjű karácsony: a hóval fehéren fedett világ, az alóla kicsillámló zöldje a fenyőnek — nem tudom miért? — de a derűs meleg szobában, reményteljesen a bölcsőre tekintő fiatal, egymást szerető szülők képe tárul felém. Ez az ünnep az anyáké és a kisdedeké. Mikor zord tél után a tavasz zsendülése a húsvét ünnepét hozza el, — mikor az első zöld rügyek, — az első éltető meleg napsugarak jönnek, és a világ a zárt szobákból a szabad levegőre törekszik — én nem tudom, miért? — de a rabságból, a lenyügözöttségből, a szenvedésekből felszabaduló emberiség képe jelenik meg előttem, az emberiségé, mely szabadság után vágyva, bilincseit letörve, uj erőre kapva, munkáskezeket kifeszítve a megújhodást vívja ki a maga részére. A húsvét az erős tértiak ünnepe. És amikor feslő rdzsabimbók piroslanak, virágok, pillangók szinpompája, bájos játéka tölti be a természetet, a mikor édes illattal van tele a világ, — én nem tudom miért ? a vidám, gontalan, a jóságos szívű, az élet küzdelmeit nem ismerő leányok kedves serege kerül lelki szemeim elé. A pünkösd a leányok ünnepe. Szépek-e, kedvesek-e a leányok ? Ez a természet művészete. De hogy jók-e ? hogy szivük a gondtalanság vidámsága mellett a nyomor iránt is érzékeny ? Ez az ő egyéni sajátosságuk, ez az ő különlegességük. Ami leányaink széles földön híresekké válnak jóságukról, mely őket a kis iskolás gyermekek szegénysége és nyomorúsága felé vonzza, mely őket a nagyszabása tevékenységre, hihetetlen energia kifejtésre készteti és mind ennek eredményeként oly intézmény létesítésére képesiti, mely páratlan a hazában. Vagy négy évvel ezelőtt merült fel az a gondolat, hogy amit a szünidei Gyermektelep intézmény a fővárosban cselekszik, azt a vidéki városok körében is meg lehet valósitant. Levegőre a gyermekkel ! A főváros száz és ezerszámra küldi a gyermekeket kies vidékekre nyaralni. Hát a vidéki városok nincsenek-e telítve a hasonló elbánásra szoruló gyermekekkel? A nyíregyháziaknak van szerencsés fekvésű nyaraló helyük, egy 900 holdas erdő, pormentes levegőjű fürdőjük. Mit lehetne itt megkísérelni ? A gondolat még füzödött abból is, hogy a Leányegyesület első alkotása, a gyermekek téli konyhája, ahol száz gyermek lel ellátásra, ahol a nyomorgó és vérszegény gyermekek bő és egészséges étkezéshez jutnak, ez az alkotás a nyári megszakítással hiányossá válik. A nyár forrósága, a sanyarú ellátás, az abnormisan túlterhelő foglalkoztatása a gyönge gyermekeknek, kiket dolgoztatnak, fárasztanak ilyenkor, mindazt a szépet és jót, amit a téli konyha épít, tönkre teszi teljesen. A gondolatot valóra váltotta az az esemény, hogy valaki megbízásból az uj intézmény teljesen kidolgozott progratnmját, költségvetését, a részletes tervet tette az akkori elnök Szlaboczky Mártha kezébe, letévén egyszersmind a megbízó részéről küldött ötszáz koronát, azzal az ígérettel, hogy ezen 500 K, évenként állandóan fog fizettetni. A leányegyesület gyorsan és fellobbanó lelkesedéssel fogadta a tervet, azonnal foglalkozott a részletek megvalósításával, felkeltette a város rokonszenvét a terv iránt és néhány hónap múlva meglepő' eredményekkel dicsekedhetett. Azóta sok kisebb és nagyobb akadályt leküzdve, tapasztalt fenomenális eredményeken felbuzdulva, évtizedes fáradozásuk ősszekuporgatott eredményét, összes tőkéjüket arra fordítják, hogy minden más várost megelőzve, egy ennek a célnak szolgáló külön palotát emeljenek a gyermekek egészségének. Húszezer koronái Mily büszkeséggel számoltak be évenként féltve őrzött kincsük szaporodásáról és íme egy a szivekben élő, a szemeken átsugárzó lelkesedés és lemondanak a kincsről. És épül a kis palota, ma már fedél alá kerül; tervét Nemes Sándor mérnök ur szeretettel, lelkes jószívűséggel készítette. Király Sándor ur, Baruch Jenő mérnök ur felügyelete alatt építi Szuchy Józsel és János vállalkozó cég. A főépület 30 m. hosszú és tiz méter széles, kilenc szobával és egy nagy 50 négyzetméteres terasszal. Külön épületben lesz a konyha és ettől is távol egy beteg megfigyelő szoba. Minderre meg van a 20.000 korona ; de hiányzik a kerítés, a kút és a felszerelés, Agyak, ágynemüek, szekrények, konyhanemüek kellenek még. Ezenkívül a fenntartás, a két szakképzett felügyelőnő, a konyha személyzet sokat fognak igényelni. Ám a vidám leánysereg nem aggódik, hónapok óta dolgozik, fárad és fog a mi közönségünknek olyan feledhethetlen napot szerezni mely országra szóló lesz és fillérenként fogja összeszedni játszva, mulatva, ellenértéket adva a hiányzó összegeket. Megfogja szerezni a szükségeseket, mert az áldott szívű, a soha nem pihenő, az ötletes Kégly Szeréna tartja kezében az ügyet, akit rajongó szeretettel vesz körül és vakon követ a kicsinyek és nagyok egész hadserege. Azt a rokonszenvet, melylyel eddig kisértük a Leányegyesület működését, ne tagadjuk meg az ő ünnepüktől. Fejezzük ki azzal, hogy résztvesszünk áldást hozó mulatságukon. Ám aki teheti, aki segíthet, járuljon ahoz, hogy a város szegény gyermekei erőhöz és egészséghez jussanak; nyújtson segítséget ahoz, hogy a nemes törekvés célhoz kerüljön. A margaréta nap programmjáról a következőket jelenthetjük : Szomaton délelőtt Margaréta árusítás, délután fél hatkor gyermek-előadás a Koronában. Színre kerül: Jancsi ás Juliska mese. Stojanovits daljatéka. Mesél: PrisstauJca Vily. Jancsi — — — — — Unterreiner Lóri Juliska — — — — — Steiger Micy Boszorkány — — — — Kramer Bözsi Álomtündér — — — — Füzesséry Márta Angyalok; Jakab Juliska, Jakab Margit, Görömbey Dina, Gavallér Irmus, Rátvay Manci, Droppa Margit, Loyek Sári, Barzó Gizi, Meczki Anna, Cserhalmi Mali, Schütz Ilona, Törő Anna, Móricz Margit, Oberlander Editke. Elvarázsolt gyermekek: Bodor Marika, Gavallér Ilus, Geiger Magdus, Fisch Palkó, Szántó Magdus, gr. Hoyos Dorryka, Várallyai Klárika, Rozs Erzsike, Kovács Gábor, Várallyai Jenő, Ehrenfeld Magda, Doctor Edike, Török Gyula, Török Sárika, Veisz Feri, Török Piriké. Füzesséry Márta, Geduly Baba, Elek Sári, Poppini Zoli, Elek Józsi, Szabó Klárika, Ungár Éviké, Geiger Gyurika. Lidércek: Barth Anna, Kuzár Margit, Míholecz Ilonka, Senzsel Ilon, Timarószky Irén RUHAFESTŐK ÉS VEGYTISZTITÓK Nyíregyházán, a Nyírvíz-palotával szemben, Föíizleí: Széchenyi-út 2. Műhely: Kossuth Lajos-utca 17. Női- és férfi ruhákat művésziesen fest, tisztit, mos és vasal. Vidéki megrendeléseket 10 koronán felül portómentesen szállítunk. GALLÉROK és kézelők tükör fényesen készülnek.