Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-10 / 38. szám

38-ik szám. JSfYÍRYIDEK 1914. május 10 3. minden esetben feltűnt a figyelmeseknek, hogy a területi fekvés és a fajta bizonyos mértékben befolyásolta a károsodást. Végre jött egy ciklus, melyben a kigyó már nem csak sziszegett, de a fogát vicsorgatta s mig a többi bajok ellen kieszeltünk mindenféle védelmi szert, az utóbbi években kisebb-nagyobb vehementiával évente ránktörő veszély, a tavaszi fagyok ellen, melyek sokszor percek alatt teszik tönkre nehéz verejtékünk gyümölcseit, nem tudtunk védekezni. Hát nem lehet? De igen. Tavaly egy komoly szaklap helyet is adott egy honmentő indítványnak. Póznákra húzott gyékényekkel védekezzünk a fagy ellen. Hogy ehhez a költséges dologhoz az állam szubventiót is adjon mindnyájunknak, vagy legalább a jól „gesínnt" híveknek, azt az ! illető szakember elfeledte megpendíteni. ! De minek ily nagy apparátus, hiszen itt van az általánosan vérbe ment füstölés. A ki próbálta, az tudja, hogy kisebb zárt területeken, mikor a hőmérséklet nem száll mélyen a fagypont alá — a levegő nyirkos — annyira amennyire bevált, egyébként regény és rege. Ezidén is sokan próbálták — kudarccal. — Azaz hogy akad egy néhány ember, akinek valamely kedvezőbb körülmeny miatt kevesebb kára van s most füstöl, tömjénezi az éberségét és a nagy tudását, — Hála Istennek nem sokan vannak az ilyen utófüstölök s szőlősgazdáink | komoly tudását már nem lehet ugratással igénybe venni. j A tavaszi fagyok ellen csak a természet nyújtotta útmutatásokkal védekezhetünk, ragadjuk meg tehát két kézzel szerzett tapasztalatainkat. Az első és legfontosabb szempont legyen előttünk, hogy ha telepítésre határozzuk el magunkat, ne utánozzuk úttörőink példáját, hiszen mi már sokat tanulhattunk az ő kárukból. Legyünk tekintettel a homokterületek szokásos felszíni tagozottságára és legyünk már egyszer azzal tisztában, hogy erősen váltakozó talajhullámokkal biró területen csak a hullámdombokat ültessük be szőlővel, a völgyeket ellenben használjuk gyümölcsösnek vagy más gazdasági célra. De nehogy aztán valaki barackkal, cseresznyével vagy meggyel ültesse be az ilyen mélyebb tevéseket, mert abból nem nagy öröme lesz. Ily helyekre alma, körte, birs, szilva, a megfelelő gyümölcsfajok. Hogy milyen fajták, arról máskor beszélünk, A lejtőkre való vonulás még nem nyújt teljes védelmet. Nyuljunk tehát bele ismét a tapasztalatok tárházába. — Utóbbi években megfigyelhettük, hogy a keleti lejtőkön egyes fajok rügyfakadás idején több izben elfagytak, mert erős lehűlés után a felkelő nap sugarai következtében hirtelen felmelegedtek s ezáltal a szövetek sejtfalai szétrombolódtak. Különösen a kövérebb rügyekkel biró fajták, mint az Ezerjó, Kövidinka, Szerémizöld, Mustosfehér, Csemegefajták stb. mutattak ilynemű károsodást a keleti lejtőkön. Van azonban egy kiváló jó bort és megbízhatóan állandó termést szolgáltató szőlő fajtánk az Olaszrizling. Ez részben soványabb strukturáju rügyei, részben késlekedő fakadása következtében mindig megmenekült a veszélytől. — Most ez igazán végzetes fagy alkalmával is, a midőn már arasznyi hajtások estek a fagynak áldozatul, az Olaszrizling csak nagyon kifogásolható fekvésben szenvedett túlságosan s kedvező fekvésben alig valamit. Már évek óta zengem gazda, vagy mondjuk, ugy bajtársaimnak e fajta dicséretét s most midőn fokozott erővel zudult reánk a természet mostohasága s alkalma van mindenkinek meggyőződni ezen nagyértékü tapasztalatokról, a nagy nyilvánosság előtt hangos szóval mutatok rá ezen körülményre, mely hivatva van a tavaszi fagyok ellen való egyik sakhuzásunkat képezni. Szól ez külöuösen azoknak, kik uj szőlőt akarnak létesíteni avagy a már meglévő rossz fajtát jóval akarják helyettesiteni. Tehát ismétlem : keleti lejtőre csakis Olaszrizlinget ültessünk. Még egy fegyverünk van, mely a legtöbb esetben be fog válni, mert nem minden fagyos év csinál olyan tabula rasat, mint a mostani. — Ez pedig a Zöldmetszés. Homoki szőlőinket, ha nagyobb termést akarnak elérni, különben sem lehet a doctrinár elméletek szerint metszeni, mert a homoktalaj a befedett alsó, legértékesebb csaprészleteket megeszi vagy csak hézagosan hagyja meg ép állapotban. Most már a metszés alkalmával nekifekszik a mi tudós metsző emberünk — de nekifekhetnék bármely ampelologus is — s lassan, de biztosan levágja rendszerint azokat a csapokat, melyeknek szemei talán nem pállottak ki. Ellenben az utmutatások és helytelenül felfogott tudákosság szerint rövidcsapra, rövidcsercsapra, váltócsapra s más hangzatos módszerre metszett vakcsapok hetek multán is sötéten meredeznek a tőke körül és a pince gyakran blamirozza Vincét. De mondjuk, e meghagyott csapok egy része bir néhány jó rügygyel és ezek kihajtanak. Egy április végi fagy a néhány rügyből erős vámot szed, mert ezek a fakadással is jobban sietnek s a termés nagy része igy elveszett. Egészen másként áll a dolog, ha a tőkéből és rövid cserekből előtört éves vesszőket a talaj felett 30—40 cm. magasságban elvágjuk. (Szálvesszős müvelésnél egy gondosan sét az emigratió egyházi férfia Brenner abbé vállalta magára. Brenner beadványai a francia miniszterekhez ettől kezeve kettős célt szolgáltak, Rákóczi diplomátiai terveit és a kártyabarlang fentartását ... az volt a hir, hogy Rákóczinak 40,000 livres jövedelmet hoz a kártyapénz." Bizonyítékul utal a császári követek jelentésére és kijelenti, hogy Rákóczynak 3 év alatt értesülni kellett a kártyabarlang ügyéről. A kérdés eldöntése nem ily egyszerű. A kártyabarlang alapítása előtti időre esik Rákóczi nagy vallásos magábaszállása s a fejedelem a régi udvar több tagjának példáját követve visszavonul egy kicsiny házba, távol Páris zajától, Grosboisba, a kamalduli szerzetesekhez. Elhatározásáról a fejedelem igy ir: „Elhatároztam a mérték feletti s a királytól nyert kegydijat meghaladó költségeket kerülni, állomásom méltóságát kifelé fentartani, a meg nem felelő ifjúi társaságot kerülni." Vallásos szemlélődésben a társaságbeli örömöket : az asszonyokat, a kártyát, az éjszakázást megbotránkoztató hiú dolgoknak tartja, A lélektani bizonyítékok tehát határozottan ellene szólnak Szegfű felfogásának. Mig a ténybeli állítás, hogy három év alatt okvetlen akadt valaki, aki a fejedelemnek a valóságot megmondta, természeténél fogva alig bizonyítható. Rákóczi grosboisi magányát csak nagy ritkán, akkor is csak fontos ügyekben, mint pl. régi barátjának Nagy Péter cár párisi látogatása alkalmával hagyta el. Udvarnépe beszélgetést még rodostói magányában sem kezdhetett vele. Társasága, a régi udvar néhány alakja pedig sokkal finomabb volt, mintsem hogy ilyen kellemetlenségekkel mulattatta volna a szeretett fejedelmet. Azok az ügyes vágások, melyekkel az egykorú társalgásban találkozunk, a hiúság, szerelem, megjelenés, rangvita terén mozognak s alig szólnak pénzügyi dolgokról, mert hát itt majdnem mindenkinek volt valami takargatni valója. Végül Brenner abbé oly korlátlanul rendezte Rákóczi pénzügyeit, hogy midőn a fejedelem vagyonát elbörzészte, a rodostói remete csak a pap öngyilkossága után értesült anyagi helyzetéről. Látjuk tehát, hogy a kérdést a mai bizonyítékok alapján végleg eldönteni nem lehet. A valószínűség az, hogy R. nem tudott a dologról, de ez is csak feltevés, melyet Szegfű vitathat, de nem irhát ilyen hangon : „A száműzetéssel járó nyomorúságok természetes következménye volt, hogy Bethlen Gábor Erdélyországának neve most szerencse lovagok és félvilági hölgyek reményeinek valt cégérévé." A legkisebb részletre kiterjedő elfogultságát mutatja, hogy mig másokról igy ir: . . . „akadt nem egy a rendőrség kezétől el nem érhető nagy ur, aki maga is állandó kártyatársasagot tartott házában, addig Rákóczi nevével kapcsolatban csak játékbarlangról beszél. Ezen elfogultságának további bizonyítékául még néhány idézetet irhatok ide. Szegfű munkájának 37-ik lapján igy ir: „Saint Simon emlékirataiban róla (t. i. Rákócziról) emlékezvén igazi finom nagy úrnak mondja, de nem hallmegvizsgált jó vesszőt egész hosszában meghagyni és a karóhoz kötni). Minden csaphoz 2—6 rügyet és ezekben van módunk válogatni. A legjobb helyen álló csapok 2—4 látható termőhajtásra metszve meghagyjuk, a feleslegeseket május első hete után eltávolítjuk. Igy a leggyakrabban előforduló április végi fagyok sohasem fognak annyi kárt okozni, mert a fakadás is késik s a sok rügyből több marad meg. Sokaktól hallottam azon aggodalmat kifejezni, hogy ezen metszési mód megnyúzza a tőkét. Megnyugtathatom őket s mindenkit, hogy tapasztalataim szerint, ha észszerű trágyázással visszaadjuk a tőkének a szükséges táplálékot, ez a nyuzás számba sem jöhet. De az a tőke különben sem tart örökké ; miért legyünk mi a megnyúzottak ? Ezek volnának azon teendők, melyeket a fagykárok enyhítésére mint praeventiv intézkedéseket sorompóba állítani lehet. Most pedig szólljunk valamihez post festa. A napokban a Sóstó-telepen voltam egy állítólagos universális rovarpusztitó szer kipróbálását megtekinteni. Az összegyűltek között szóba került azon kérdés, hogy mi most már a teendő ? Le kell-e metszeni az elfagyott szálvesszőket és csapokat, vagy várni hogy újra kifakadjanak. Általában perhorreskálták azon kijelentésemet, hogy a teljesen elfagyott csapokat és szálvesszőket el kell távolítani, mert többek szerint ezek újonnan kifognak hajtani, sőt termést is hoznak. Engem ilyen vérmes reményekre nem lehet kapacitálni, mert megengedem, hogy egyik-másik mellék rügy még kihajthat, talán egy pár billeng egresre is van kilátás, de ez okból még nem szabad ily erős visszaesés után a tőkét elnyomorítani. A fődolog most a tőkét ismét felépíteni, normális állapotba hozni, ez pedig csak ugy lehetséges, ha a tőkefejből, esetleg a meghagyott csapok bázissából nyerhetünk minél erőteljesebb uj hajtásokat. Olyan zöld hajtások, melyek egészségesek, vagy csak felső fülük fagyott le, amúgy is meghagyatnak, de az olyan csapokat, melyek zöld hajtásai egészen a szem alapjáig meg vannak barnulva, sőt ezen barnulás a fás rész haja alá is kiterjed, kár a tőkén hagyni, sőt még nagyobb kár az olyan csapokat és szálvesszőket, melyek mellékszemekből üres hajtásokat hoznak, mert késleltetik az alsó részek fakadását. Erre nézve különben felvilágosítást fognak nyújtani a most szerzendő tapasztalatok s ezért nem akarok praeiudiciumot gyakorolni, bár a növénybiológia adataira alapoztam fenti véleményemen De hát uramisten, hagyjunk békét a tudománynak, nem népszerű dolog s ha egyszer csődöt vall, a követője örökre arról koldul. gathatja el, hogy tehetségtelennek és szellemnélkülinek tartja." Pedig Saint Simon memoirja igy szól: ... (Rákóczi) tekintete nemes majdnem parancsoló, de legkisebb durvaság nélkül. Okos, szerény, ovatos s ha nem is szikrázó szellemű, mindent jól es belátással cselekszik. Modora mindenkivel igen könnyed s ami ritkaság, mégis méltóságos a legcsekélyebb hiúság és keresettség nélkül. Nem sokat beszél, de a társaságban részt vesz s igen jól adja elő, amit látott, tapasztalt, anélkül, hogy valaha magáról beszélne. Igen becsületes, igazságos, őszinte, egyszerű, rendkívül bátor s igen kegyes, istenfélő, anélkül, hogy azt akár mutogatná, akár rejtegetné. Titkon sokat ad a szegényeknek. A rossznyelvüségéről ismert francia író Rákóczit nemesnek, szerénynek, okosnak, rendkívül bátornak, őszintének és igazi kereszténynek rajzolja. A magyar történetíró ezen jelzők közül a fejedelemmel való viszonyban egyetlen egyet sem használ, hanem Saint Simon azon megjegyzése alapján, hogy R. nem volt szikrázó szellemű, a fejedelmet szellemnélkülinek és tehetségtelennek tartja. A szerző elfogultsága csak akkor bontakozik ki teljes mértékben, ha tekintetbe veszszük, hogy a fejedelem egy néki mégis idegennyelvü és szellemeskedésben túltengő társaságba jutott, melyben nem lehetett szégyen, ha a komoly nehéz gondokkal küzdő férfi nem volt szellemeskedő, (mint ahogy nem volna Heinrich Gusztávra bók, ha egy vizvicces jouron szellemesnek tartanák).