Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-10 / 38. szám

4 38-ik szám. JNTYXRYIDÉK. 19-14. május 10 Nyíregyháza.* Vájjon hinné-e valaki, hogy ez a város, a maga széles, tiszta utcáival, villanyvilágításával, villanyos vasutjával, üde zöld és virágos körtekké alakított tereivel, szobraival, palotáival — a legfiatalabb városa az országnak ? Éppen 160 évvel ezelőtt Nyíregyháza mai helyén két állás nézett farkasszemet egymással, az egyik a Dessewffyeké, a másik a Károlyiaké volt. Ebben pihentek a vásárosok, akik Tokajból Nagykállóba vitték áruikat. Ennyi volt a „város", sem több, sem kevesebb. Két. korcsma. És az egész határban, mikor ezt Károlyi Ferenc gróf megvette, megolvasták, hogy huszonnégy gazda és egy jobbágy van. Valaha, régen, volt ezen a helyen Nyíregyháza község; okiratok beszélnek arról, hogy 1560 körül Báthory Katalinnak a hozománya volt, — hogy 1633-ban Lónyaynak adományozta II. Ferdinánd — hogy ettől 1648 ban a Csáky István országbíró felesége, Lónyay Margit örökölte, de közben török-kuruc-labanc pusztította, tiszai árviz elöntötte, szárazság, pestis szétzilálta a községet, és nem maradt csak a két — korcsma. Gróf Károlyi Ferenc az ecsedi uradalommal jutott Nyíregyháza feléhez 1753-ban. Ezt a lakatlan nagy területet ingy'en sem tudta sógorának, Rácz Demeternek a nyakába varrni, mert hisz „egészben respektive puszta, pápista gazda egy sincs benne, egynehány kálvinista és holmi dib-dáb orosz." Gróf Károlyi a megyétől három évi mentességet eszközölt ki uj települők számára és megindítja a telepítési akciót, kiadván 1753. május 23-án a pátenslevelet, hogy akinek kedve van, kap elegendő földet, a maga és a megye részéről három évi mentességet, házépítésre elegendő fát. „Templomot építhetnek a miesodást tetszik, papot is tarthatnak, amivel beérik Az 1754. ev vegéig 200 ház épül fel, 561 gazda, 523 feleség, 798 fiu, 561 leány és 42 szolga települt le, leginkább Békésről, az ottani luteránus tótok közül. Énnél józanabb, takarékosabb, munkásabb és szívósabb népet képzelni sem lehet. Leírhatatlan sokat szenvedett a vallása miatt, papját üldözték, templomát lefoglalták. É? a szenvedéssel, nagy munkával teljes első harminc év után — a község a iégen elvesztett városi jog megszerzésére törekszik, ezt 1786-ban, II. Józseftől eredő adományozó levél alapján el is nyeri. Tehát 128 éves város Nyíregyháza, azóta van polgársága, alkot szabályrendeletet, többek közt olyat, mely szerint nemesnek, zsidónak, görögnek nem ad polgár* A „Világ" vasárnapi számából. Harmadik állításomnak, a célzatos hiányosságnak bebizonyításával röviden fogok végezni. A felvetett lélektani analysisből és a történelmi háttérből minden hiányzik, ami a császárral és a bécsi udvarral összefügg. V. Fülöp spanyol királyról, aki csendes visszavonultságban élt hitének és családjának, a szerző per : „egy ilyen király" beszél félvállról. Az ellenfél minden diplomatája, a francia Dubois, a spanyol Alberoni mind kalandor, mig a cselszövéseikről, alattomosságukról világhíres osztrák diplomatákról igy ír: „Kőnigsegg nagy lelkiismeretességgel iparkodott tiszteletet szerezni a császári hatalomnak, megvárta és megkívánta, hogy az udvari hivatalnokok s egyéb követek tegyék nála az első látogatást." A könyv felét az ellenfel diplomatáinak mozgalmas működése tölti be, de az osztrák diplomátia csak néhány sorban szerepel : mikor Rákóczi Franciaországból való kiutasítását kéri s mikor udvariasan ér deklődik a rodostói remete hogyléte iránt. Császárról, kamarilláról szó sincs — fenn élnek valahol a felhők fölötti magasságban s lent csak Eugen herceg kardjának mindent elsöprő nehéz sujtása hallatszik. Különösen súlyos beszámítás alá esik a hiányosság a beígért lelki analysis szempontjából. Szegfű azt a fontos kérdést, hogy miért utasította vissza a fejedelem az amnesztiát és miért ragaszkodott a nagyhatalmak által garantált erdélyi fejedelemséghez, hosszú fejtegetéssel, de az 59. és 62. oldalon egy-egy mondatban kifejezett indokolással oldja meg. Szerinte: Az erdélyi esküvel való lekötöttsége . . . mind jogot; az iparosai szepesmegyei németek, ilyenek akadnak a kereskedők között is. Ezek számára a luteránus egyház német istentiszteleteket is tartott. Még csak annyit, hogy ez a szorgalmas nép, ez a csupa kisbirtokos 1812-ben megváltja, megveszi a birtokolt földet és fizet gróf Dessewfíynek 880,000 forintot, a gróf Károlyi csatádnak 730.000 forintot, ezzel betetőzi teljes önállóságát. Polgári vezetés, demokratikus gondolkozás, liberális felfogás, földesúri befolyástól való mentesség emelték a várost a mai állapotába. Felfogását jellemzi az 1867. évi városi közgyűlése, ahol az akkori polgármester, Meskó Sámuel azt a kijelentést tette, hogy a közgyűlés nem hiven képviseli a polgárságot, mert a zsidóság kimaradt a képviseletből. Ezért meghívott a közgyűlés hét zsidó polgárt és ezzel egészítette ki a képviseleti közgyűlést. És most, 128 év múlva Nyíregyháza hat irányból ideágazó vasúti vonal csomópontja, lakossainak száma mintegy 39.000 — ebből 14.000 a tanyákon — u. n. bokrokon — lakik: de itt. huszonnégy iskola van elhelyezve (ebből egy községi, 18 evangelikus). Általában a luteránus egyház a domináló ; itt van a püspöke is ; ez a törzsökös, a 160 év előtti települők ivadéka, eredeti tótságából lassanként egészen kivetkezett. A nemzetiségi probléma megfejtéséhez szolgálhat példaként. Az egyház folyton szaporította az iskolákat, melyeket lassanként teljesen magyarrá telt, de a népnek imádlcozási nyelvét soha nem érintette, nem feszegette, nem bántotta. A vasárnapi istentisztelet délelőtt 11 óráig tót nyelven folyt, a papok tótul prédikáltak, a szép zsoltárokat tótul énekelték. Az iskolák és a magyar forgalomba belesodródás megtették hatásukat, ma már az ily kérdésben konzervatív nép maga kívánja a rendes istentiszteletek magyarságát. Az egyház legkiválóbb férfiai, költői lélekkel biró tanárai fogtak hozzá, hogy a tót énekeket szép magyar nyelvezetben juttassák a néphez és most a kapcsos, széles, fehér kendőkbe kötött tót énekeskönyvek helyét lassanként a magyar énekeskönyv váltja fel. Hiszen nem is volt már az töt nyelv, amit beszéltek; igyeme szavazovac na városház! biztatja az egyik a másikat. Alig is hallani már a magyarnál egyéb szót. A zipszerek pláne egészen eltűntek és a karácsonyi német szónoklat csak az emlékekben van meg. Azonban a népesedéssel nincs arányban a terjeszkedési lehetőség; a Dassewffy hitbizomány két oldalról szorítja a határt, a nép a közeli községekbe rajzik ki. A városnak van ugyan mintegy 6000 hold földje, de a nagykállói haerősebben erőt vett rajta (Rákóczin). Másrészt: Rákóczinak szüksége volt az erdélyi fejedelemségre, mert souverainnek érezte magát." Tény, hogy a vallásos fejedelmet kötötte az erdélyi rendeknek szolgáltatott eskü, mely szerint őket el nem hagyja. Igaz, hogy Rákóczy souverainnek érezte magát, mert uralkodó családból származott, de a lélektani momentumok kompleszumában ezzel csak két tényezőt világított meg a szerző és figyelmen kívül hagyta a császár és az udvar magatartását, mely ugy a mult, mint a jelen viszonylataiban nagy szerepet játszott a száműzött Rákóczi lelki életében. Elhiszem, hogy a császári levéltárosnak kellemetlen erről irni, de akkor válaszszon más tárgyat, vagy ne lépjen fel történetírói igényekkel. Rákóczi, az ember emlékezett azon rúgásokra, melyekkel Kolonics, Júlia nővérét, a zárda kapuján belóditotta, nem felejtette el, hogy őt, a magyar mágnás.,, a császári esküvet biztosított törvények megszegésével idegen bíróság elé akarták állítani, hogy fejére, mint egy közönséges gonosztevőre 10.000 forint vérdijat tűztek ki, hogy fiait mesterségesen elbutították, ugy hogy még a bujdosók is megbotránkoztak a látogatóba jött herceg müveletlenségén s R. a meglett embert taníttatni akarja Párisban. Eltekintve a sokszor megsértett alkotmány emléketől, a fejedelem nem felejtette el azt a kijelentést, melyet Kolonics tett 1696-ban, tehát a felkelés előtt : „Nincs ami inkább érezteti velünk ő csász. és kir. felségének jóságát, mint abbeli eltökélése, hogy Magyarországgal ezentúl tárban, melyet leginkább kis parcellákban ad bérbe. Ezzel azonban addig, mig a területnek Nyíregyházához csatolását el nem érheti, nagyobb telepítési akciót nem kezdhet. A 128 éves városnak 4693 tanköteles gyermeke közül öt (5) nincs beírva ; ezek számára 75 tanterem és 77 tanitó áll rendelkezésre. Gimnázium, polgári fiu- és leányiskola, női kereskedelmi, kézimunka-iskola, szalmafonó-tanfolyam

r mind községi vagy felekezeti. Az elemi iskolák mintaszerűek. A kereskedelmét jellemzi, hogy 10 pénzintézet 7 millió alap-, 3,210.000 K tartaléktőkével 27.6 millió betét felett rendelkezik. Társadalmi élete nem emelkedik tul a kisvárosi nivón, kaszinók, sportegyletek, nőegyletek, árvaházak csak úgy, mint egyebütt. De van egy szünidei gyermektelape a 900 holdas tölgyerdőben, fürdő és vasút mellett, melyet 20.000 koronából a leányegylet emelt és amelynek fentartását — 100 gyermek számára — a leányok táncolják össze a hosszú tél folyamán. Ilyen nem minden bokorban akad. És ha kisvárosias is még, ha a rohamos fejlődés forgatagában itt-ott hiányok tűnnek is fel: nincs kommunális kérdés, melynek megoldása nem volna folyton szőnyegen. Az bizonyos, hogy egyrés?ről a Szabad Lyceum rendkívül népszerű előadásai a müveit közönség látókörének szélesbbitéséhez járulnak hozzá, másrészről vannak élénkebb szinü foltok, ahol a magasabb szellemi igény is kielégítésre lel. Aki tehát talál hibát, hiányosságot, gondolj on arra, hogy 160 év előtt két állás ásított e helyen egymásra, várva a vásáros népet pihenőre és ez volt Nyíregyháza. A római kath. és ág. hitv. ev. egyházak áldozatkészsége. A tanítóság iránti őszinte, igaz megbecsülés, mely váiosunk egyes iskolafenntartóit olyan kedvezően jellemezte eddig is, áldozatkészségével magasan felemelte s követésre méltó példaképen állitotta azon iskolafenntartó hatóságok elé, melyek még mindig a mult egyes kellemetlen emlékein élősködve, a tanítóban még mai nap is a mult idők szimpla iskolamestereit iátják s nem tudnak, vagy nem akarnak arra a bizonyos szellemi magaslatra felemelkedni, honnan világosan lehet látni azt az óriási különbséget, mely a mult és a jelen között feltűnően tapasztalható. Előbb a róm. kath., reá nyomban az ág. hitv. ev. iskolaszék áldozatkészsége hozta meg azt a kedvező állapotot, mely eltünteti az álugy fog bánni, mint többi örökös tartományaival. Magyarország törvényeiben sok minden megigazítandó, minthogy könnyebben sikerüljön, legtanácsosabb félretenni a hagyományos törvénykönyv köteteit s belőlük csak azt tartani meg, mit ügyes személyek kiválogatnak s ezek mellé még elfogadni azt, amit agyanezen személyek fognak kidolgozni s aztán könyörögni ő felségénél, méltóztassék azokat az ország örökös tőrvényei gyanánt megerősíteni és kihirdetni." Folytathatnám, de azt hiszem, hogy a felhozott és közismert tények is eléggé bizonyítják, hogy R. lelkiéletében nemcsak a souverainitás érzete és az essühöz való ragaszkodás volt döntő tényző s hogy Szegfű célzatos hiányossággal dolgozott akkor, midőn két tényezővel indokolja azt a változatlan kitartást, melylyel a fejedelem az idegen hatalmak által garantált független Erdélyhez ragaszkodik s azt „semmi kircsért, semmi rangért" fel nem adja. A történelem az igazat kereste megértő szívvel, nagy szeretettel fűzi a multat a mához. Nem történelem, mely minden szavával egyéni célból eszmét — embert a sárba tapos, hogy megteremthesse a maga külöD igazát. Nem lehet hü az a kép, melyben minden vonás hamis, melyben színek a tónusát az elfogult guny adja meg. Udvari pletykával, császári ügynökök jelentésével, lélektani ferdítéssel és a valóság gyáva elhallgatásával nem lehet megtépni azt a babért, melyet egy nemzet szeretete font utolsó fejedelmünk homlokára. K. Stoite Leóné.