Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-15 / 5. szám

2 5-ik szám. jmyjmfidbk. 1914. január 15 iskolaköteles gyermekét, mikor szorgos a mezőgazdasági munka, egyéni célja szolgálatába állithassa! ... Így igen magas lesz az 1913. XIY. t.-c. 5. § ban felállított mérték! . . . De hát összedugott kezekkel nézzük az idők folyását s tehetetlenül jajgassunk az uralkodó bajok gyógyithatatlansága miatt ?! . . . Nem! Vonjuk le a consequentiát! . . . Népnevelési törvényeinket hozzák összhangzásba a legtermészetesebb s egyik legsarkalatosabb emberi jogot biztositó 1913 XIV. t.-c.-el. Ha az eddigi vonatkozó népiskolai törvényeink nem voltak képesek a lassú s erélytelen eljárás s ellenőrzés folytán biztosítani népoktatásunk megnyugtatóbb eredményét, akkor tekintve a jövőt, mely a kifogástalan népiskoláztatás ellenértéke fejében magasztos emberi jogot ad, — mondja ki a törvényhozó hatalom, hogy Magyarországon a vétkes és szándékos iskola mulasztás kihágásnak minősíttetik s mint ilyen büntettetik! Igaz, hogy ez az intézkedés egész az elevenig hatna, de legalább volna benne annyi ratio, hogyha a választói jogot illetőleg elég magas mértéket állitoltunk fel, akkor gondoskodunk is megfelelő eszközökről, miszerint az a mérték minél több magyar ember által éressék el . . . Egyik másik törvényhatóságban már felmerült az erre irányuló törekvés, remélem, hogy a mi vármegyénk előtt sem lesz idegen ez az eszme; mert ez is nagyra becsülte mindenkor a sarkalatos emberi jogokat, az ezer ágazatu kötelességgel szemben! . . . Ha ezen a téren semmit nem teszünk, vagy csak a régi rendszer szerint orvosoljuk bajainkat, akkor Görömbei Péter esperesnek lesz igaza : 15—20 év multán ugyan ki lesz a választó ? ! . . . Melkó István. Orvosi olvasókör. Városunk néhány nap múlva egy fontos társadalmi intézménynyel lesz gazdagabb: meg alakult a vármegyei orvosszövetség olvasóköre. Azt hiszem, hogy nem végzek fölösleges mun kát, ha ennek az intézménynek jelentőségéről és fontos missziójáról egyet-mást mondok. Úgy felületes elgondolás után nem is hinnők, hogy milyen nagyon sok köze van ehhez az egész város és megye társadalmának, de hogy teljes mértékben msltányoljuk és örüljünk is a kulturális haladás ezen ujabb méri földjelzőjének, megpróbálom minden oldalról meg világítani. Az egyes ember positiv tudása nem mindig válik közkincscsé; ha valaki a saját maga gyönyörűségére megtanul lombfürészelni, ebből a tudásból a világ legremekebb gyufa- vagy kefetartója kerülhet ugyan ki, de az emberiseg javát az ily remekmű nem szolgálja, felteszem, hogy a lombfűrész művész ezt nem is ambicionálja. Már egy hentes vagy cukrász inkább jön abba a helyzetbe, hogy az emberiségnek legalább is testi javát szolgálja és velem együtt bizonyára sokan vannak, akik egy hódoló nyelvcsettintessel fejezik ki Gerbeaud áldásos emberbaráti működéséért elismeresüket és szivesebben ropogtatják a jól sikerült reggeli kiflit, mint egy rossz diplomata kezét. A pap, tanitó, orvos más elbírálás alá esnek; vannak ugyan még számosán, a kiket felsorolhatnék, de egyiknél sem mutatkozik oly közvetlenül az egyéni tudás milyensége és mennyisége a közre való hatasában, mint ennél a háromnál. És még e három közül is fontosság tekinteteben az orvos tudása, képzettsége feltétlenül első helyen áll. Semmiféle más hivatásu emberre sincsen rábízva egésségünk, éle tünk, e folytonos aggódasu k kőzött féltve őrzött kincsünk, mint az orvosra. És a hogy a vasúton utazó közönség soha még csak meg sem nézi a mozdonyvezetőt, a kinek szemére, kezére és józanságára van bizva százak épsége és élete, mert korlátlan és igazán sok bizalommal viseltetik iránta, ugyanúgy van az emberiség igen nagy része orvosával, a kiben a legtöbb esetben vakon megbízik. De egy nagy különbség a két felelősségteljes állás között mégis van; mig a gépvezető napról napra, évről évre ugyanazt a munkát végzi és mig csak fizikailag ki nem vénül, annál jobban érti a dolgát, minél régebben végzi — a közönség viszont mindig csak ugyanazt várja tőle, hogy t. i. biztonságban vigye el utazása célpontjához, addig az orvos és reábizottjai között évről-évre, sőt sokkal gyakrabban az orvostudományok rohamos haladása és fejlődése oly viszonyt teremt, hogv a beteg ma már pl. egészen más tudást kíván — és joggal — orvosától, mint csak tíz év előtt és tíi év múlva mást — mint ma. A beteg teljes joggal követelheti orvpsától, hogy gyógyulása érdekében a legújabb és bevált gyógykincseket, vizsgálati és kezelési módokat alkalmazza. Ehhez az orvosnak mindig alkalmazkodni kellett és minden orvos, aki pályáját nem csupán kenyérkereseti pályának fogta fel, hanem azt azért választotta, mert minden más pálya között bgjobban szerette, mindig iparkodott is magát tovább képezni, az orvosi szakirodalommal foglalkozni, hogy el ne maradjon. Itt megállásról szó sem lehet és szomorú emiékeze temben van egy öreg, de még mindig nagy praxist üző orvos mondása, aki, mikor azt kér deztem tőle, vájjon olvas-e orvosi lapokat, a legnagyobb flegmával azt. felelte, hogy : minek ? tudok én G . . . községnek eleget! Orvostovábbképzés ! Ennek a megkönnyítését célozza, ennek szolgálatába állott az orvosi olvasókör. Igaz, hogy idáig is megvoltak minden orvosnak tehetsége, módja, kedve és tudományszomjának nagysága szerint az orvosi lapjai, de az orvosi olvasókör kevesebb költségen vagy tizennégy szaklapot járat, könyvtárt alapit, bevonja a vidék orvosait, a katonaorvosokat és programmja oly gazdag, hogy városunk és megyénk büszke lehet reá. Voltak már és lesznek tudományos felöl vasások, vitaesték, betegbemutatások ; az orvosegyesület tervbe vette népszerű orvosi előadások tartását, amelyek vetített képek segelyével a nagyközönség számára kellemesen, szórakoztatóan és főkép tanuságosan előadva bizonyára sokakat vonzanak majd az előadási terembe. Meg vagyok győződve, hogy a Lyceum vezető sége minden szépet, jót és a fölvilágosodás, a haladás szolgálatában álló törekvést ebben az irányban is tőle megszokott bőkezűséggel támogatni fog. De ezzel az orvosi olvasókör misszióját meg nem teljesítette teljes mértékben ; olyasvalamit is fog tenni, a mi idáig két dudással egy csárdában még sohasem sikerült — t. i. közelebb hozza az orvosokat egymáshoz és evvel útját egyengeti egy oly társadalmi egyesülésnek, mely megint csak a köznek válik majd javára. Valamivel távolabbi jövő feladata lesz az orvosegyesülettel szoros kapcsolatban egy természettudományos szakosztály létesítése, amely körébe vonja mindazon nem orvos müveit elemeket, akik a magok tudását is a közös szép cél szolgalatába állítani készek. Csodálatos, de egyszersmind sajnálatos is, hogy ebben a szép és nemes egyesülésben városunknak nem minden orvosa vett részt, lehet, hogy egynémelyik ugy gondolkozik mint a fennebb citált öreg doktor, hogy t. i. eleget tud Nyíregyházának; lehet, sőt remélem, hogy tévedek, hanem csupán bizalmatlanság vagy közöny tartja őket most még távol — adja Isten, hogy ne sokáig. Köszönet és elismerés azoknak, akik ez intézmény létesítésén fáradoztak, valamint azoknak, akik a megalakulást megkönnyítették. Sikert kívánunk az uj egyesületnek. Csont. — Dival és művészet c. legjobb magyar divatlapra előfizeteseket elfogad e lap kiadóhivatala. Az adó. — Felolvasás a Munkás Otthonban. — Az adó pontos fizetését, a jövedelem bevallását mindenki hazafiúi kötelességének nyilvánította Tamáska Endre polg. isk. tanár a Munkás Otthonban tartott felolvasásán, melyen nagyszámban jelentek meg muukások, továbbá ügyvédek, gyógyszerészek, tanárok és tanítók is voltak. A magyar nép siralmas állapotát vázolta bevezető részében s azt a sokfele pusztítást, melyet a nyomor okoz. Rámntatott arra, hogy kik kezében van a föld, mig másfélmillió gazdának alig van annyi földje, hogy családostól megélhessen belőle, három milliónál több mezőgazdasági munkásnak pedig csak annyi jut a haza földjéből, amennyivel csak behantolják. Hát igazság ez? És Kiss Mihály atyánkfia, aki maga kapálja a göröngyöt, aki katonákat, munkabíró fiakat és leányokat nevel a hazának, az mivel szolgált rá, hogy egy lepedőnyi földje legyen csak, vagy még annyi se ? . . . Az adóterhekről szólva, fölemlíti a véradót, mely szerint Magyarország évenként 44,046 újoncot ád a közös hadseregnek és 12,500-at a honvédségnek. A véradó után következett a pénzadó, mely 70 millió koronát tesz. Eí nem sok, sőt kevés. De keservessé teszi az igazságtalan elosztás. Az igazság azt követeli, hogy a nagybirtokosok nagyobb, a kisbirtokosok alacsonyabb adókulcs szerint fizessenek, mig bizonyos jöve delmen alóliak teljesen mentesek legyenek az adófizetés alól. Ma a kisbirtokos paraszt több adót fizet, mint a sokezer holdasok, mely állítást példákkal illusztrálja: Egy uradalom után Bácsbodrog vmegyében 40 ezer hold első minőségű föld után fizetnek 96 ezer K földadót, vagyis holdanként 2 K 40 f-t. Ugyanazon megyében a kis parasztgazdák holdanként 12 K-át fizetnek. Egy torontálmegyei uradalom után, amely 50 ezer hold területet foglal el, 140 ezer K földadót fizetnek, vagyis holdanként 2 K 80 f-t. 442 ezer hold föld után földadóban fizetnek 664 ezer koronát, tehát holdanként 1 korona 40 fillért es igy tovább. Mindezen helyeken a kisbirtokosok földadója holdanként 8—12 korona között valtakozik. De a földadón kivül még számos más adó is nyomja a kisbirtokost. Szeberényi Z-igmond „A paraszt helyzete Magyarországon" cimü müvében elmondja, hogy Békéscsabán egy kis birtokos, akinek 14 kis hold földje és házikója van, a következő adókat fizeti: Állami földadó 14 kis hold után 80 kor. 30 fillér, házosztályadó 4 korona, II. osztályú keresetadó 28 korona, általános jövedelmi pótadó 26 korona 20 fillér, országos betegápolási adó 5 korona 50 fillér, községi adó 61 korona 83 fillér, kéményadó 1 korona 20 fillér, közmunkaadó 12 korona, útadó 11 korona 81 fill., katonai elszállásolási pótadó 1 korona 47 fillér, ebadó 1 korona, ármentesitési adó 20 korona '75 fillér, egyházi adó 26 korona. Ez a kis gazda fizet tehát összesen a 14 hold földtől 280 korona 6 fillér adót. Ugyanezen vidékre való törpe birtokos napszámos, akinek 1 hold földje volt és azon egy szobás házacskája, igy adózott: Fizet földadót 5 korona 57 fillért, házosztályadót 1 korona 50 fillért, II. osztályú kereseti adót 6 koronát, általános jövedelmi pótadót 3 korona 4 fillért, országos betegápolás cimen 72 fillért, általános községi adót 8 kor. 42 fillért, kéményadót 1 korona 20 fillért, útadót 3 koronát, katonai elszállásolási pótadót 31 fillért, közmunkaadót 3 korona 20 fillért, ármentesitési adó cimen 2 korona 48 fillért és végül egyházi adó cimen 6 korona 42 fillért. Tehát a törpe birtokos fizet 43 kor. 26 fillér összes adót. De nemcsak az a mi adónk, amit az adóhivatal kivet reánk. Mindenféle fogyasztási ado, illeték és vám formájában sokszor még többet fizetünk, mint egyenes adóban. Folyamodványt, beadványt el sem fogad tőlünk semmiféle hivatal bélyeg nélkül. Az italunkat, dohányunkat, a sonkát megadóztatja az állam. Szesz és egyéb italadók címén 200 millió korona jövedelmet húz az állam. A dohányjövedeken majdnem 100 milliót keres; persze kétszer annyit fizettet velünk a legsilányabb fajtájú dohányért és szivarért, mint amennyibe magának kerül.